A több mint ezer éves múlttal rendelkező Fez az iszlám világ egyik legjelentősebb szellemi központja volt. Gyakran nevezik Marokkó kulturális fővárosának, mivel itt található a világ egyik legrégebbi egyeteme és számos történelmi emlékmű. Marrakesh mellett a legnépszerűbb úti cél az országban.

Fez látnivalók

Óváros (Fes el-Bali)

Fez középkori szívét képező óváros a világ egyik legnagyobb autómentes városrészének számít, ahol az idő mintha megállt volna.

Az UNESCO világörökség részét képező medina szűk, kanyargós utcáinak labirintusában több mint 9000 bolt, műhely és lakóház található. A városi élet zavartalanul folyik itt, ahogy már évszázadok óta, ahol a szamarak és öszvérek még mindig a fő közlekedési eszközök.

A medina falai között a hagyományos kézműves mesterségek ma is virágoznak. A kovácsok, fazekasok, szövők és bőrmunkások nemzedékről nemzedékre adják át tudásukat, miközben a bazárok nyüzsgő életébe belevegyülnek a helyi lakosok és a kíváncsi turisták. Központi részén található a Talaa Kebira, a fő kereskedelmi utca, amely a város szívéig vezet.

Az óváros egyedi atmoszféráját a középkori építészet, a tradicionális riádok rejtett kertjei és a mecsetekből felszálló imaszó teremti meg. A szűk utcácskákban könnyű eltévedni, de ez is része a felfedezés varázsának, hiszen minden sarkon új meglepetés várhat az utazókra.

Al-Qarawiyyin Egyetem és Mecset

A 859-ben alapított Al-Qarawiyyin a Guinness Rekordok Könyve szerint a világ legrégebbi folyamatosan működő egyeteme.

Fatima al-Fihri alapította az intézményt, amely nemcsak oktatási központként, hanem a muszlim világ egyik legfontosabb szellemi központjaként is szolgált évszázadokon át. Az egyetem híres hallgatói között olyan kiválóságokat találunk, mint Ibn Khaldun történész vagy Maimonides zsidó filozófus.

A mecset komplexum lenyűgöző méretű, több mint 22.000 hívő befogadására képes, így Afrika egyik legnagyobb mecsete. Az épület gyönyörű példája a mauri építészetnek, amelyet színes mozaikok, faragott gipsz és cédrusfa díszítések tesznek egyedivé. A központi udvar márvány oszlopai és a bonyolult geometriai minták különösen lenyűgözők.

Bár nem muszlimok nem léphetnek be a mecset belsejébe, a bejárati kapuknál és az udvaron keresztül is csodálható az építészeti remek. A könyvtár több mint 4000 értékes kéziratot őriz, köztük olyan ritkaságokat, amelyek évszázadok óta őrzik az iszlám tudományosság kincseit.

Chouara Cserzőműhely (Tanneries)

A több mint ezer éves cserzőműhely Fez egyik legikonikusabb látványossága, ahol a bőrfeldolgozás ősi hagyományait ma is eredeti formájában gyakorolják.

A színes kádak és medencék látványa felejthetetlen élményt nyújt, különösen a környező teraszokról szemlélve, ahonnan a teljes komplexum áttekinthető. A hagyományos módszerek szerint készített bőr világszerte híres minőségéről.

A cserzőmunkások naponta dolgoznak a különböző színű oldatokkal teli medencékben, ahol a bőröket tisztítják, puhítják és festik. A természetes anyagokból készült festékek élénk vörös, sárga, kék és zöld színeket kölcsönöznek a bőröknek. A munka rendkívül nehéz és egészségre ártalmas, mégis sok család nemzedékeken át folytatja ezt a mesterséget.

A cserzőműhely körül számos bőráru-bolt található, ahol a látogatók megvásárolhatják a helyben készített táskákat, cipőket, öveket és egyéb bőrárukat. A munka megfigyelése során érdemes mentateát vagy rozmaringot fogni az orr alá, mivel a cserzési folyamat erős szagot áraszt.

Bou Inania Madrasa

A merinida dinasztia építészeti csúcsteljesítményének tekinthető és Fez egyik legszebb vallási épülete.

A 14. században épült medresze egyben mecsetként is funkcionált, ami szokatlan volt a korabeli oktatási intézmények között. Központi udvara körül emelkedő kétszintes épület minden négyzetcentiméterét díszítik a gyönyörűen faragott sztukk ornamentumok, a színes zellige mozaikok és a finom cédrusfa faragványok. A mihrab, azaz az imairány jelölésére szolgáló fülke különösen lenyűgöző.

A diákok egykori szobái ma is megtekinthetők, ahol a kis cellákban a vallási tudományokat tanulmányozó fiatalok éltek. Az épület tetejéről gyönyörű kilátás nyílik Fez óvárosára és a környező hegyekre. Ma múzeumként működik, és betekintést nyújt a középkori iszlám oktatás világába.

Al Attarine Madrasa

A 14. században épült medresze a parfüm- és fűszerkereskedők negyedében kapott helyet, innen kapta nevét is.

Az épület a merinida építészet egyik legkifinomultabb példája, amelyet a részletekre való aprólékos odafigyelés jellemez. Az épület központi udvara körül húzódó árkádokat gyönyörűen faragott cédrusfa gerendák díszítik, míg a falakat színes mozaikok és kalligrafikus feliratok borítják. A felső szinten található diákszobák kis ablakai keretezik az udvart, ahol egykor a vallási tudományokat tanulmányozó fiatalok éltek és tanultak.

Különlegessége a minaret, amelyet zöld cserepekkel borítottak, és messziről is felismerhető jelképpé vált. Az épület restaurálása során különös gondot fordítottak az eredeti építészeti elemek megőrzésére, így a látogatók ma is az eredeti állapotához közeli formában csodálhatják meg ezt a építészeti remekművet.

Kék kapu (Bab Bou Jeloud)

A városkapu Fez új városrészét (Fes el-Jdid) és az óvárost (Fes el-Bali) köti össze, és a város egyik legfényképezettebb látványossága.

Az 1913-ban épült kapu a francia gyarmati időszak alkotása, de hagyományos marokkói építészeti stílust követ. A kapu belső oldala kék, a külső pedig zöld mozaikokkal díszített, amely a város és az iszlám színeit szimbolizálja.

A kapu két oldala eltérő színezése mély szimbolikus jelentéssel bír: a kék szín Fezt, a zöld pedig az iszlámot reprezentálja. A kapun áthaladva a látogatók belépnek az óváros labirintusába, ahol a középkori életérzés azonnal érezhető.

Esténként a kapu gyönyörű megvilágításban ragyog, amikor a színes mozaikok még látványosabbá válnak. A környező tér gyakran ad helyet helyi előadásoknak és hagyományos zenei eseményeknek, amelyek még autentikusabbá teszik a városi élményt. A kapu tökéletes kiindulópont a medina felfedezéséhez.

Királyi palota (Dar al-Makhzen)

A marokkói király rezidenciája lenyűgöző méretű komplexum, amely több mint 80 hektáron terül el.

Bár a palota belseje nem látogatható, a monumentális bronzkapuk és a gyönyörűen díszített külső falak is lenyűgöző látványt nyújtanak. A palota építészete a hagyományos marokkói stílus és a modern elemek harmonikus ötvözete.

A palota hét impozáns kapuja mindegyike egyedi művészi alkotás, amelyet a legjobb marokkói kézművesek készítettek el. A bronzkapukat részletes arabesk mintázatok díszítik, míg a körülöttük található mozaikok élénk színekkel vonzzák a tekintetet. A palota falai mentén széles sétányok húzódnak, ahol kellemes sétát tehetnek a látogatók.

A komplexum része a királyi mecset, a gárda épületei és gyönyörű kertek, amelyek együttesen alkotják az egyik legimpozánsabb palotaegyüttest Marokkóban. A palota előtti nagyméretű tér gyakran ad helyet hivatalos ceremóniáknak és nemzeti ünnepségeknek.

Jnan Sbil Kert

A város szívében elhelyezkedő botanikus kert zöld oázisként szolgál a medina nyüzsgése közepette.

A 18. században alapított kert generációkon át szolgálta a városi lakosság kikapcsolódását, és ma is az egyik legkellemesebb hely a pihenésre Fezen belül. A kert gondosan tervezett ösvényei között sétálva számos egzotikus növényfajjal találkozhatnak a látogatók.

A kert központi részén található a gyönyörű pavilon, amely körül színes virágágyások és pálmafák teremtenek mediterrán hangulatot. A gondosan ápolt gyepterületeken a családok piknikeznek, míg az árnyékos padokon az idősebb generáció pihen és beszélget. A kert kis tavacskái és szökőkútjai kellemes hűvösséget biztosítanak a forró nyári napokon.

Borj Nord erőd

A 16. században a szaaditák által épített erőd Fez északi hegyén helyezkedik el.

Az erőd építése a város védelme érdekében történt, és lenyűgöző panorámát nyújt a teljes városra és a környező tájra. Innen egész Fez látható, beleértve a medina labirintusát, az új városrészt és a távolabbi hegyeket is. Az erőd masszív falai és tornyai ma is jól mutatják a korabeli építészeti tudást és a védelmi stratégiákat.

Az épület hadászati múzeumot ad otthont, amely Marokkó katonai történetét mutatja be. A gyűjteményben történelmi fegyverek, páncélok és katonai felszerelések találhatók, amelyek bemutatják a marokkói hadsereg fejlődését a középkortól napjainkig. A kiállítás részletesen ismerteti a különböző dinasztiák katonai hagyományait és hódításait.

Moulay Idriss II síremléke

Fez alapítójának, II. Moulay Idrissnek a síremléke a város egyik legszentebb helyszíne, amely zarándokhelye a muszlim hívőknek.

Az idriszida dinasztia alapítója itt nyugszik, aki a 8. században alapította meg Fezt, és aki Marokkó iszlámosításában kulcsszerepet játszott. A síremlék épülete gyönyörű példája a marokkói vallási építészetnek, ahol a hívők imádkozni és áldást kérni járnak. A hely különösen pénteken és vallási ünnepeken lesz élettel teli, amikor a zarándokok tömegei érkeznek.

Bár nem muszlimok nem léphetnek be a sírkamrába, a környező utcákban és a bejárati részeken keresztül is érezhető a hely spirituális aurája. A zarándokok gyakran koszorúkat és virágokat hoznak, amelyeket a síremlék körül helyeznek el.

Merenid sírok

A város felett magasodó dombon található 14. századi sírok a merinida dinasztia tagjainak nyughelyei és lenyűgöző kilátást biztosítanak Fezre.

A történelmi dokumentumok szerint a merinida uralkodók pompaszeretetét tükrözték ezek a síremlékek, amelyeket finom márványból és drága kövekből építettek fel. Az évszázadok során a természeti erők és az emberi befolyás megrongálta az építményeket, de a megmaradt részek még mindig tanúskodnak a hajdani fenségről. A domboldalon szétszórt kőtömbök és faragott részletek között sétálva elképzelhető a egykori komplexum nagysága.

A sírok környékén gyakran gyülekeznek a helyiek és turisták egyaránt, különösen este, amikor a város fényei kigyulladnak alattuk.

Art Naji Kerámiaműhely

A több generáció óta működő kerámiaműhely a hagyományos fezi fazekasság egyik legkiválóbb képviselője, ahol az ősi technikákat mai napig eredeti formájukban gyakorolják.

A műhelyben dolgozó mesterek családi hagyományokat őriznek, amelyeket apáról fiúra adnak át, miközben minden egyes darab egyedi kézműves alkotás. A látogatók közelről figyelemhetik meg a gyönyörű mozaikok és kerámiatárgyak készítésének folyamatát.

Különlegessége, hogy a teljes gyártási folyamat helyben zajlik, az agyag előkészítésétől a végső égetésig és festésig. A mesterek bemutatják, hogyan készülnek a híres zellige mozaikok, amelyek világszerte híresek egyedi színeikről és alakjukról.

A műhely üzletében széles választékban kaphatók a helyben készített kerámiatárgyak, tálak, vázák és dekoratív elemek. A vásárlás mellett a látogatók gyakran részt vehetnek rövid workshops keretében a kerámia készítésében, ahol saját kezűleg próbálhatják ki ezt az ősi mesterséget.

Dar Batha Múzeum

A 19. század végén épült palotában elhelyezett múzeum Marokkó egyik legjelentősebb néprajzi és iparművészeti gyűjteményének ad otthont.

Az egykori királyi rezidencia gyönyörű példája a hagyományos marokkói palotaépítészetnek, ahol az andalúzi és marokkói stíluselemek harmonikus ötvözete valósult meg. A központi udvar körül húzódó oszlopcsarnok, a faragott gipsz ornamentumok és a színes mozaikok mind a marokkói dekoratív művészet csúcsait képviselik.

A múzeum gazdag gyűjteménye bemutatja a marokkói kézműves hagyományok sokszínűségét: itt találhatók a híres feezi kerámiatárgyak, hagyományos szőttesek, fából faragott tárgyak és fémmunkák. A kiállítás egyik legértékesebb része a hagyományos marokkói ékszerek gyűjteménye, amelyek között berber, arab és andalúzi hatásokat tükröző darabok egyaránt megtalálhatók.

Nejjarine Múzeum

A gyönyörűen restaurált 18. századi karavánszer-álló épületében található múzeum a famegmunkálás hagyományos művészetének szentelt gyűjteménynek ad otthont.

Az épület maga is remek példája a hagyományos marokkói kereskedelmi architektúrának, ahol egykor a kereskedők és tevéik pihentek meg hosszú utazásaik során. A múzeum négy szintje kronológiai sorrendben mutatja be a marokkói famegmunkálás fejlődését és technikáit.

A gyűjtemény magában foglalja a hagyományos szerszámokat, bútorok, zeneszerszámok és építészeti elemeket is, amelyek mind a cédrusfa és egyéb nemes fafajták feldolgozásának mesterségéről tanúskodnak. A kiállított darabok között megtalálhatók a híres fezi zenélődobok, Korán-tartók és hagyományos ajtók is.

A múzeum tetőteraszáról lenyűgöző kilátás nyílik a medina tetőire és a környező minaretekre. A látogatás során a vendégek megismerkedhetnek a fafaragás különböző technikáival, a geometriai minták jelentésével és a famegmunkálás társadalmi szerepével a marokkói kultúrában.

Fez időjárása: mikor a legjobb ideutazni?

Fez kontinentális mediterrán éghajlattal rendelkezik, amely forró, száraz nyarakat és enyhe, időnként esős teleket foglal magában. A város 400 méteres tengerszint feletti magassága enyhíti a nyári hőséget, de télen hűvösebb lehet, mint a partvidéken.

Tavasz (március-május):

A tavasz kellemes időjárású évszak, amikor az átlaghőmérséklet 15-25°C között mozog. A nappalok egyre melegebbek lesznek, az éjszakák még hűvösek maradhatnak. Március végén és áprilisban alkalmanként még előfordulhatnak esős napok, de májusra már stabilizálódik az időjárás. Ez az egyik legideálisabb időszak a városnézésre.

Nyár (június-szeptember):

A nyár forró és száraz, az átlaghőmérséklet 25-40°C között alakul. Különösen július és augusztus hónapokban a hőmérséklet gyakran meghaladja a 40°C-ot, ami megnehezíti a városnézést. A csapadék minimális, az éjszakák általában kellemesebbek, de még ekkor is 20°C felett marad a hőmérséklet.

Ősz (szeptember-november):

Az ősz kitűnő választás a látogatásra, amikor az átlaghőmérséklet 20-30°C között mozog. Szeptember még meleg, de már elviselhető, októberben és novemberben pedig ideális körülmények alakulnak ki a városnézéshez. A csapadék mennyisége növekedni kezd, de még mindig kevés az esős nap.

Tél (december-február):

A tél enyhe, de változékony időjárást hoz, 8-18°C átlaghőmérséklettel. Az esős napok száma növekszik, különösen január és február hónapokban. Az éjszakák hűvösek lehetnek, ritkán akár fagypont közelébe is süllyedhet a hőmérséklet. A nappali órákban azonban általában kellemes idő van.

Legjobb időszak az utazásra:

Fez látogatásához a legideálisabb időszak a tavasz (március-május) és az ősz (szeptember-november), amikor az időjárás kellemes, a csapadék mérsékelt, és a városnézés leginkább élvezhető.

Interaktív és letölthető térképek

Ezen az oldalon találtok térképeket, amelyek letölthetőek!

Ajánlott cikkek

Kamilla egy hete Marokkóban

Marokkó két útban – Orsiék beszámolója

The post Fez látnivalók, időjárás, térképek appeared first on Utazáskatalógus.

Marokkó délnyugati részén, az Atlasz-hegység lábánál fekvő város az ország negyedik legnagyobb városa. A városban rengeteg piac működik, amelyek sok ezer embert foglalkoztatnak a fazekasság, rézáru, bőr és egyéb kézműves iparban. Fez mellett a másik népszerű úti cél az országban.

Marrákes látnivalók

Djemaa el-Fna tér

Marrákes ikonikus központi tere híres különleges hangulatáról és kulturális jelentőségéről.

Napközben sokféle piacárusnak, hennaművésznek és kígyóbűvölőnek ad otthont. Estére a tér átalakul. Megjelennek a mozgó ételstandok, ahol hagyományos marokkói ételeket, például tajine-t, kuszkuszt, grillezett húsokat, valamint friss narancslevet kínálnak. A tér ilyenkor igazi gasztronómiai kalandokat nyújt az ínyenceknek.

Koutoubia mecset

Marrákes egyik legjelentősebb és legismertebb épülete a Djemaa el-Fna tér közelében található.

A 12. században épült az Almohád dinasztia uralkodása alatt, és mind Marokkóban, mind Észak-Afrikában az egyik legnagyobb és legszebb mecsetként ismert. Neve az arab „al-Koutoubiyyin” szóból ered, amely „könyvárusokat” jelent, mivel a mecset környékén egykor könyvárusok és kalligráfusok dolgoztak.

Legmeghatározóbb eleme a 77 méter magas minaret, amely gyönyörű példája az almohád építészetnek. Geometrikus mintákkal díszített téglafal, terrakotta és csempés elemek borítják. Ez a minaret inspirálta a később épült híres sevillai Giralda-tornyot Spanyolországban és a hasszáni tornyot Rabatban.

Sajnos a nem muszlimok nem léphetnek be a belső térbe, a kertbe viszont szabadon sétálhatunk.

Bahia palota

Marokkó egyik legimpozánsabb palotája nevét a „Bahia” („szépség” vagy „ragyogás”) szóról kapta.

A 19. században épült, Si Moussa, az akkori nagyvezír építtette, hogy lenyűgözze az ország vezetőit. Ezután fia, Bou Ahmed bővítette ki és tette még fényűzőbbé.

A palota az arab, iszlám és marokkói építészeti stílusok tökéletes kombinációját képviseli. A komplexum több pavilont, udvart, kertet és belső helyiséget foglal magában, amelyeket bonyolult csempeminták, faragott fa részletek és festett mennyezetek díszítenek.

Az épület egyik leglátványosabb része a központi belső udvar, ahol pálmafák, szökőkutak és burkolt márványkövek találhatók. A belső terek rendkívül gazdagok, mozaikcsempék, vakolatdíszek és festett mennyezetek borítják.

Minden információ itt található!

Majorelle-kert

Az egzotikus növénygyűjteménnyel rendelkező kertet híres személyek tették ismertté.

Jacques Majorelle francia festő 1919-ben költözött Marrákesbe, ahol később megépítette ezt az oázist. A festő különleges kék színt, a híres „Majorelle kéket” használta az épületeken és díszítőelemekben, ami a kert védjegyévé vált. halála után a kert hanyatlásnak indult, mígnem Yves Saint Laurent és Pierre Bergé rátaláltak, felújították és megnyitották a nagyközönség számára.

Kb. 300 fajtát foglal magában, köztük különféle kaktuszokat, pálmafákat, bambuszokat és más trópusi növényeket. A kert közepén található egy kis kobaltkék villaház, amely jelenleg egy berber művészeti múzeumnak ad otthont. Ez az épület Yves Saint Laurent és Pierre Bergé emlékét őrzi.

Minden információ itt található!

Saadian sírok

Ezek a Saadi dinasztia uralkodóinak temetkezési helyei. Évszázadokig elfeledve és elhagyatottan álltak, ma a város egyik legismertebb látnivalója lett.

A dinasztia alatt Marrákes virágzott, és a város a vallási és kulturális központjává vált az ország számára. A sírok helyszíne a kasbah (erőd) területén található, egy eldugott kertben. Egy szép, díszes udvar körül helyezkednek el, amelyet egy különleges márványoszlopokkal és mozaikkal díszített építmény ölel körül.

A legfontosabb sír a sultán Ahmed al-Mansur sírja, aki a Saadi dinasztia egyik legnagyobb és legismertebb uralkodója volt. Az ő síremléke a legpompásabb, és rendkívül gazdagon díszített.

Minden információ itt található!

Ben Youssef medresze

Ez egy középkori vallásos iskola, amely az 14. század végén épült, és több mint 400 éven át működött a legnagyobb vallási iskolaként Marrákesben.

A Merinida dinasztia idején épült, és az iszlám vallásos tanulmányok központja volt. A medresze a nevét a híres Youssef ibn Tashfin szultánról kapta, aki az Almorávid dinasztia alapítója volt, és aki jelentős hatással volt a városra.

Egy nagy belső udvar köré épült. Falai gyönyörű arabeszk mintákkal díszítettek, a zöld, kék, arany és fehér csempék kiemelkednek. A mennyezetek és a fa faragványok különösen szépek.

Minden információ itt található!

El Badi palota

Egykor a város legimpozánsabb és leggazdagabb palotája volt, mára azonban romos állapotban van.

A palota építése 1578-ban kezdődött, és jelentős ideig a Saadi uralkodók hivatalos rezidenciájaként szolgált. Híres volt gazdag díszítéseiről, márványról, aranyozott részletekről, gyönyörű kertekről és szökőkutakról, valamint a legjobb művészek és kézművesek munkájáról. A 17. században az Alauita dinasztia uralma alatt a palota elhagyatottá vált.

Romos állapotában is érdemes ide látogatni. Megcsodálhatjuk a fennmaradt elemeket, mint például a hatalmas szökőkutat, a különleges mozaikokat, a díszes oszlopokat és a teret körülvevő falakat.

Minden információ itt található!

Menara kertek

A hatalmas, olajfákkal borított terület, amelynek hátterében az Atlasz-hegység csodás panorámája látható.

Központi eleme a hatalmas négyszögletes medence, amelyet olajfákkal borított ligetek vesznek körül. A medence egy tükröződő vízfelületet biztosít, amely különösen naplementekor varázslatos látványt nyújt.

A medence egyik végében található egy gyönyörű, zöld csempézett tetős pavilon, amely a marokkói építészet stílusát képviseli. Ez a helyiek Menara pavilonként emlegetnek, a kert ikonikus része.

Almoravid Qubba

A város egyik legrégebbi fennmaradt építészeti emléke az Almorávida dinasztia idejéből származik.

Egy rituális épület volt, amelyet eredetileg vallási célokra használtak, valószínűleg egy mecsethez tartozott, és tisztálkodó helyiségként szolgált a hívek számára.

Az épület külső és belső részén is megtalálhatóak az iszlám művészet legszebb példái, beleértve az intricált arabeszk mintákat, geometrikus csempe- és vakolatdíszítéseket, valamint kalligráfiákat.

Marrakech Múzeum

Marrákes egyik legérdekesebb kulturális helyszíne bemutatja a marokkói művészetet, történelmet és kultúrát.

A 19. században épült Dar Menebhi-palotában található, amely egy gazdag helyi vezető, Mehdi Menebhi családjának rezidenciája volt. Legimpozánsabb része a központi belső udvar, amelyet egy hatalmas csillár díszít.

Kiállításai különféle marokkói művészeti és kulturális tárgyakat mutatnak be:

• Tradicionális és modern művészetek: A múzeumban található festmények, szobrok és más műtárgyak széles választéka mutatja be Marokkó gazdag művészeti örökségét.
• Iszlám művészetek és kalligráfia: különféle kalligráfiákat, csempéket, valamint díszes edényeket és textíliákat mutat be.
• Berber műtárgyak és textíliák: az észak-afrikai berber kultúra gazdag örökségét láthatjuk, köztük hagyományos ruhákat, textíliákat és díszeket.
• Antik ékszerek, fegyverek és kerámiák: bepillantást nyújtanak Marokkó történelmébe és a helyi kézművességbe.

Minden információ itt található!

Interaktív és letölthető térképek

Ezen az oldalon találtok térképeket, amelyek letölthetőek!

Ajánlott cikkek

Kamilla egy hete Marokkóban

Marokkó két útban – Orsiék beszámolója

The post Marrákes látnivalók, térképek appeared first on Utazáskatalógus.

Marokkó Afrika északnyugati részén található, az Atlanti-óceán partján. Szárazföldi szomszédja északon Spanyolország (Ceuta, Melilla), keleten Algéria, délen Nyugat-Szahara, amely marokkói megszállás alatt áll.

Gazdag kultúrával és régi civilizációval rendelkezik, mivel több nemzet alakította a történelmét. Ez is hozzájárult, hogy a turisták egyik kedvelt úti célja legyen.

Marokkó legszebb helyei

Marrákes

Az Atlasz-hegység lábánál fekvő város Marokkó negyedik legnagyobb városa. Az ország egyik leglátogatottabb turisztikai célpontját Vörös Városnak is nevezik.

A városban rengeteg piac működik, amelyek sok ezer embert foglalkoztatnak a fazekasság, rézáru, bőr és egyéb kézműves iparban. Itt található Marokkó és egyben egész Afrika legnagyobb forgalmú hagyományos piaca, a Dzsema el Fna.

A piac látképéhez hozzátartozik a Koutoubia mecset. Az almohád dinasztia idején épült és különösen híres magas minaretjéről, amely közel 70 méter magasságával a város legmagasabb pontja.

Marrákes híres gyönyörű kertjeiről is, mint például a Majorelle kert, amelyet az egykori francia festő, Jacques Majorelle hozott létre. Itt Yves Saint Laurent divattervező is gyakran időzött. A botanikai gyűjteménye mellett jellegzetes kék épületei is csodásak.

Marrákes látnivalók, térképek

Aït Benhaddou

Az erődített falu (kszár) az Ounila folyó partján fekszik és valamikor a Marrakes-Timbuktu karavánútvonalat ellenőrizte. 1987 óta szerepel az UNESCO világörökség listáján.

A falu főleg hagyományos pisé (tapasztott föld) technikával épült házakból áll, amelyek a meredek hegyoldalban helyezkednek el. A kasbahok labirintusszerű utcái és szűk sikátorai évszázadok óta változatlanok maradtak.

A környező táj is lenyűgöző, a száraz folyómedrek, pálmafasorok és a távoli Atlasz-hegység remek úti céllá tette. A faluban megismerhetjük a hagyományos berber építészeti stílusokat és a marokkói vidéki életet.

Atmoszférájának köszönhetően gyakran szolgál filmforgatások helyszínéül. Olyan híres filmek és televíziós sorozatok készültek itt, mint a Gladiátor és a Trónok harca.

Rabat

Marokkó fővárosának történelmi látványosságai az UNESCO Világörökség része.

Látnivalói között kiemelkedik a 12. században épült Oudayas Kasbah, egy erődített negyed. Ma is őrzi középkori hangulatát a szűk, kanyargós utcák, a fehérre és kék színre meszelt házak, valamint a jellegzetes arab-andalúz építészete révén.

A Hassan-torony az egyik legjellegzetesebb emlékmű. A 12. században kezdték építeni, mint egy hatalmas mecset része, de sosem fejezték be.

A városban található a Királyi Palota is, amely Marokkó királyi családjának fő rezidenciája. Bár a palota maga nem látogatható, a környező területek és a kapuk miatt mindenképp érdemes ellátogatni ide.

Fez

Évszázadokon keresztül az ország szellemi, kulturális és vallási központja, 1912-ig a királyság fővárosa volt.

A város három részből áll: Fès el-Bali, az ősi medina, Fès el-Jdid, ahol a királyi palota található, és a modern, francia gyarmati időkben épült Ville Nouvelle.

Fès el-Bali, az UNESCO által világörökségi helyszínnek nyilvánított rész, labirintusszerű utcákkal és több mint 9000 sikátorral rendelkezik. A világ egyik legnagyobb autómentes városi területének tartanak.

Al Attarine madrasa és a Bou Inania madrasa csodás példája a marokkói és iszlám építészetnek, híresek finom faragványaikról és részletes csempemunkáikról.

A kézműipari hagyományokat máig őrzik, amik között kiemelkedik a bőrtermékek gyártása. Sok helyen látni, ahogy ezt a régi módszert alkalmazzák.

Fez látnivalók, időjárás, térképek

Chefchaouen

Az észak-marokkói város a Rifik-hegység lábánál fekszik.

A kékre festett utcáiról és házairól vált ismertté, ami miatt gyakran nevezik Kék városnak. A kék szín állítólag a nyári hőséget hivatott elűzni, valamint spirituális jelentéssel is bír, hiszen az ég színét idézi.

A város fontos vallási örökséggel rendelkezik: kb. 20 mecset és imaház, 11 zaouïa (a szúfikhoz kötődő épület) és sok mauzóleum. Ezzel megkapta a Szent város nevet.

Főbb látványossága közé tartozik még a kasbah, egy erődített rész. Ma múzeumként szolgál, ahol a város és a környék történetét lehet megismerni.

Tangier

A Földközi-tenger bejáratának déli részén lévő város a fekvéséből adódóan is fontos hely. Híres kaszinója és mozgalmas éjszakai élete miatt egyre népszerűbb.

Központja a forgalmas Grand Socco piac, ahol éjjel-nappal folyik az élet. Ellentétes oldalán áll a Sidi Bou Abid-mecset, amelynek minaretje fajanszdíszítésű.

A Grand Socco mellett kezdődik az óváros, amelyet a kasbah (fellegvár) ural. Ez magában foglalja a Dár-el-Makhzen-t, a szultáni palotát. Lakosztályaiból marokkói művészeti múzeumot hoztak létre, benne az ország különböző tájainak művészeti tárgyaival.

A tengerparthoz közeli Avenue d’Espagne pálmafasoros sétányán járva, éttermei, szállodai kávézói, nemzetközi élete, Nizza hangulatát idézi.

Erg Chebbi

Marokkó délkeleti részén a Szahara egyik leglátványosabb dűnéit láthatjuk.

A hatalmas, narancssárga homokdűnék helyenként akár a 150 méter magasságot is elérhetik. A dűnék színei napközben folyamatosan változnak, a hajnali aranyszíntől a naplemente mély narancsáig.

Merzouga közelében található, ami egy kis berber falu, és gyakran kiindulópontja a sivatagi túráknak. Többféleképpen bejárhatjuk a dűnéket: tevén, terepjáróval vagy akár gyalog.

Meknes

Marokkó négy királyi városa közül az egyik. Gyakran az ország „elfeledett” királyi városaként is emlegetnek, mivel kevésbé ismert, mint Marrákes, Fès vagy Rabat. Éppen ezért nem nincs olyan nagy tömeg, mint a másik három városban.

Meknes a 17. században élte fénykorát, amikor Moulay Ismail szultán tette meg fővárosává, és hatalmas építkezésekbe kezdett. Ennek leglátványosabb példája a hatalmas Heri es-Souani, a szultán lóistállója és raktárai, amely képes volt egyszerre 12 000 ló ellátására.

A Moulay Ismail mauzóleum a szultán nyughelye, ami szintén népszerű a turisták körében. Bár a sírhely csak muszlimok számára látogatható, a mauzóleum udvarai mindenki számára nyitottak.

A csodás Bab Mansour kaput, Meknes bejáratát Marokkó legszebb kapujának tartják, díszes csempéivel és ívelt kialakításával.

Todra-völgy

A völgy a Todra-szorosról híres, ami egy lenyűgöző, több mint 300 méter magas sziklafalakkal körülvett szakasza a Todra folyó mentén. A szoros legkeskenyebb pontjain a sziklafalak távolsága 10 méter.

Nemcsak a túrázók és természetjárók, hanem a sziklamászók kedvelt helyszíne is. A sziklák különböző nehézségi fokozatokat kínálnak, emiatt is a világ sok pontjáról érkeznek bevállalósok.

Casablanca

Az ország legnagyobb városa és gazdasági központja nagyon jól ötvözi a modernizmust a hagyományos marokkói kultúrával.

Legszebb látványossága a II. Hassan mecset, a világ egyik legnagyobb ilyen épülete. Egyike azon kevés mecseteknek Marokkóban, amelyek nyitva állnak a nem muszlim látogatók előtt is. Csodás építészeti remekmű: minaretje a világ legmagasabbja, több mint 200 méter. Jelentőségét jól mutatja, hogy olyan anyagokat használtak az építéskor mint a márvány, az arany és az onix.

A modern részei közül kiemelkedik a Maârif negyed és az Anfa, ahol elegáns üzletek, kávézók és éttermek találhatók.

Természetesen a tengerpartját is meg kell említeni. A part mentén a Corniche sétány húzódik, amely népszerű hely a helyiek és a turisták számára egyaránt.

Essaouira

Az Atlanti-óceán partján fekvő ősi várost a legendák szerint i.e. 814-ben alapították. Másik neve Szavíra.

A 18. században az egyik szultán megbízásából egy francia építész, Théodore Cornut tervezett ide hadikikötőt és mellé egy kisvárost. A szultán a lehető legnagyobb elismeréssel illette az építészt, az új városnak az asz-Szavíra nevet adta, ami szó szerint azt jelenti, hogy jól tervezett.

Óvárosa UNESCO Világörökségi helyszín, a marokkói és európai építészeti stílusok keveréke. Sokan a legszebb marokkói medinának tartják. Erődített városfal veszi körbe ezt a részt, ami a város egyik fő látványossága.

A hatvanas-hetvenes években a hippik is felfedezték. Jimi Hendrix emlékezetes látogatása után sokan jöttek Nyugat-Európából és az Amerikai Egyesült Államokból. Ennek hatása máig érződik és látszik a városon.

Dades-völgy

Az Atlasz-hegységben található, A rózsák völgyének is nevezik.

A völgy a Dades-folyó által kialakított kanyon, amely kanyargós útvonalán keresztül sziklás tájakat, meredek sziklafalakat vájt ki.

Legismertebb látványossága a Majomujjak néven ismert sziklaformáció, valamint a számos kanyon és szoros, köztük a híres Dades-szoros. A környék népszerű a túrázók és motorosok körében. A szerpentinúton nagy élmény végigmenni és látni a sziklák különböző formáit.

Tetouan

A Földközi-tengerhez közel található a város az UNESCO kulturális világörökségének részeként.

Gyakran Fehér Városként emlegetik az utcák és épületek jellegzetes fehér színe miatt. Tetuán a spanyol protektorátus időszakában, a 20. század elején élte virágkorát. Ez erősen befolyásolta építészeti stílusát és kulturális örökségét, így a város egyedülálló keveréke az andalúz, berber és spanyol hatásoknak.

A királyi palota mellett híres az óváros mintegy 130 szakrális épületével, műemlékeivel. A medina magjának arculatát a 16. században idemenekült andalúziai mórok és a bevándorló zsidók alakították ki.

Volubilis

Ez egy részlegesen feltárt római kori romváros Meknès közelében. 1997-től az UNESCO világörökség listáján is szerepel.

Az eredetileg karthágói települést évszázadokon át uralták a rómaiak, majd a 3. század végén berber törzsek foglalták el. A 8. században innen indult útjára a Marokkót megalapító Idríszida-dinasztia. A város a 11. századra elnéptelenedett és romba dőlt.

A 19. század közepén kezdték meg a régészeti ásatásokat és mára turisztikai látványossággá vált. A város nyüzsgő kereskedelmi életét jól mutatja, hogy több mint 120 üzlethelyiséget azonosítottak eddig, a pékségektől a bronzművesműhelyig.

Körülbelül felét ásták ki eddig, elsősorban a városközpontot és a római főutcát és a legfontosabb középületeket rekonstruálták. Legjelentősebb része a Caracalla diadalíve, amit a római császár és anyja dicsőségére emeltek.

Agadir

Az elmúlt időszakban népszerű nyaralóhely lett az óceánparton fekvő város.

1960-ban súlyos földrengés következtében szinte teljesen megsemmisült, ezért a mai Agadir nagyrészt modern építészetet tükröz, eltérően Marokkó többi, hagyományokban gazdag városától. Emiatt fejlett turisztikai központtá vált.

Legnagyobb vonzereje a hosszú, homokos tengerpartja, ami a képeken is sokszor szerepel. A város éghajlata egész évben kellemes, a napfényes órák magas száma és a mérsékelt hőmérséklet ideális üdülőhellyé teszi Agadirt.

Ajánlott cikkek

Kamilla egy hete Marokkóban

Marokkó két útban – Orsiék beszámolója

The post Marokkó legszebb helyei – 15 csodás látnivaló appeared first on Utazáskatalógus.

Marokkó régóta rajta volt a bakancslistámon, de nőként, egyedül annyira nem mertem belevágni. Aztán adódott, hogy kaptam egy szabad hetet, itt úgyis hideg van, elvágyódtam melegebb országba. A Kanári-szigetek nem tűntek érdekesnek hosszabb időre, úgyhogy legyőzve a bizonytalanságom, lefoglaltam az utam Marrakeshbe. Előtte azért jónéhány oldalon tájékozódtam a biztonságot illetően, konzuli szolgálat weboldala, csoportbejegyzések, videók. Minden arra irányult, hogy egy biztonságos országról van szó.

Néhány általánosság

Az időjárás februárban igencsak kellemes. Mivel a nap később kel, így a reggeli órákban vastag kabát ajánlott, a délutáni órákban tavaszias az idő, ilyenkor egy vékony dzseki vagy akár egy rövidujjú is megfelelő.

Az ország pénzneme a marokkói dirham. 1 dirham ~35 Ft vagy 0,09 euró, kinek melyik tetszik. A városban szinte mindenhol lehet pénzváltót találni, én a reptéren váltottam viszonylag jó áron.

Sim-kártyát ugyancsak a reptéren vettem. Az Orange pultjánál 20 Gb-os kártya 200 dirham, ez volt a legkisebb opció. A 4G hálózat mindenhol elérhető volt.

Árak

Meglátszik, hogy turistákra vannak specializálódva, drágább volt minden, mint amire számítottam. A turistákat szeretik mindenféle trükkökkel lehúzni, úgyhogy mindig nyitott szemmel kell járni, nehogy becsapjanak. Sok helyen pont emiatt nincsenek is árak kiírva. Ha turistaként rákérdezel valamire, neked automatikusan drágább lesz minden. Alkudozni lehet, sőt kötelező, ebben nagyon jók. Ha mondasz nekik egy árat, amit kevesellnek, csak sétálj tovább, úgyis utánadkiabálnak, és odaadják annyiért, amennyiért kérted.

Arra számítani kell, hogy mindenért fizetni kell. Fotó a kígyóról vagy a láncra vert kismajomról (ebben én nem vettem részt), és máris nyílik a marok egy kis apróért. A hennát festő asszonyok beleegyezés nélkül elkapják a turistanők kezét, és már festik is, ha kérik, ha nem. A borravaló mindenhol elvárt, így érdemes mindig tartani egy kis aprót a pénztárcában.

Közlekedés

Egyszóval kaotikus. Mindenki megy, amerre lát, dudaszó zengi be az utakat. Motorosok mindenhol, szabályok látszólag nincsenek. Sok szerencsét a zebrán való átkelésnél. A legbosszantóbb, amikor a bazárban, az egyébként is zsúfolt kis utcákban is motorral közlekednek.

Tömegközlekedést nem használtam, helyette taxiztam, ha nagyon muszáj volt. A reptérről például 200-ról 100 dirhamra sikerült lealkudnom a fuvar díját. Azt hittem, jól jártam, később derült csak ki, hogy jól lehúztak. Egy helyi ajánlotta az inDrive nevű alkalmazást, ami a helyi Uber. Utána csak ezt használtam. Nagyon egyszerűen és olcsón el lehet jutni vele bárhova. Agadirból például 100 dirhamért vitt el a plázsról a reptérre, ami körülbelül félórás út volt.

Emberek

A helyiek nagyon kedvesek, segítőkészek. Bár nem tudtam megállapítani, hogy ez őszinte-e, vagy csak a pénzemet akarják. Fiatal férfiak számtalanszor leszólítottak; vagy odajöttek hozzám, amikor egy padon ücsörögtem. Volt, akivel beszélgettem. Angolul szeretnének tanulni, vagy csak barátkozni a legtöbb esetben. Helyi nők szerint pedig egyszerűen csak kell nekik a vízum, és reménykednek egy európai feleségben.

Az árusok nagyon tolakodóak, szinte rá sem mertem nézni az árujukra, különben rögtön megszólítottak. A legtöbb esetben csak mentem tovább, mindenfajta reakció nélkül.

Ételek

A gasztronómiájuk valami csodálatos. A tagine volt a kedvencem, minden nap azt ettem, persze különféle változatban. A tagine egyébként nem az étel, hanem a cserépedény, amiben készítik. Az ára összetevőtől függően 60 és 90 dirham között mozgott.

A marokkói reggeli is kötelező, ami általában rghaif (helyi kenyér) mézzel és argán- vagy olívaolajjal. Mindig és mindenhol narancslevet kértem, mivel olcsó és istenien finom édes. 15 és 20 dirham körüli áron van.

A Jemaa el-Fna-n (főtér) számtalan stand van, ahol gyümölcsleveket árusítanak nagyon olcsón. A kicsi narancslé 5 dirham; a nagyobb, egyéb gyümölcslevek 20 dirham körül vannak. Szintén kötelező a mentatea. Nem tudom megmondani, hányszor ittam, annyira ízlett. Ára 15-20 dirham.

Szállás

Az Equity Point volt a szállásom, ami egy riád a medinán belül. A Google térkép sem találta, annyira el volt rejtve. Egy helyi árus látta a tétlenkedésem, felajánlotta, hogy megmutatja, merre van. A trükköt már ismertem videókból. A végén pénzt várnak az útbaigazításért cserébe, de tényleg rá voltam szorulva arra a segítségre. A végén nagy meglepődésemre nem fogadta el a felkínált aprót. A recepción a Google térkép helyett a Maps.me alkalmazást javasolták a medinán belüli tájékozódásra.

Látnivalók, programok

Első nap inkább csak pihentem, mivel az éjszakát a stanstedi repülőtéren töltöttem. Soha többet… Reggel hatkor indult Londonból a gép Marrakeshbe, és helyi idő szerint 11 óra körül érkezett meg. Egy delelés után szétnéztem a Jemaa el-Fna téren és a közelebbi épületeknél. Ekkor hallottam életemben először müezzint. Európai fülnek csodálatos, pozitív értelemben borzongató élmény. Ezután szétnéztem a bazárban, majd mivel már sötétedett, jobbnak láttam, ha visszamegyek a szállásra. Nem szívesen mászkáltam volna teljesen egyedül a sötét sikátorokban, bármennyire is volt biztonságos a város.

Másnapra volt egy Airbnb-n foglalt, vezetett, egésznapos túrám az Atlasz hegységbe tevegeléssel, berber-falu látogatással. A tevegelés előtt mindenkit beöltöztettek hagyományos berber viseletbe. A túra része volt egy argánolaj-manufaktúra meglátogatása reggelivel, bemutatóval, majd a túravezető családjánál elfogyasztott ebéddel fejeződött be. Rengeteg hasonló túra van meghirdetve, de ezt nagyon ajánlom, szó szerint tökéletes volt. Ára 200 dirham.

Következő nap a Majorelle kert volt porondon, ami egy csodálatos botanikus kert, kihagyhatatlan látnivaló. A felnőtt belépő 150 dirham, és csak online megvásárolható. A mellette elhelyezkedő Yves Saint Laurent-múzeum kiállításszervezés miatt sajnos zárva volt. Ezután a Ben Youssef Madrasa következett, ahova 50 dirham volt a belépő. A mellette lévő, Ben Youssef mecset csak muszlimoknak látogatható. Délután a riádban, ahol megszálltam, igénybevettem a hammamot, ami egyórás rituálé volt teljes testradírozással, hajmosással együtt, egy nagyon kedves hölgy végezte. Utána nagyon puha lett a bőröm. Ez általában minden hammamban 200 dirhamos program, ahogy én láttam.

A negyedik napon a Bahia és a Badi palota látogatása következett, mindkét helyre 70 dirham volt a belépő. A Badi palota falain rengeteg gólya tanyázott, ide menekülnek a hideg Európából. Estére volt egy asztalfoglalásom a Kui-Zin nevű étterembe egy élőzenés, svédasztalos vacsorára, hastánc-bemutatóval egybekötve. Nagyszerű élmény volt.

Másnap reggel a Menara kertbe vitt az utam, éppen napfelkeltekor értem oda, így csodás képeket készítettem.

Innen a buszpályaudvarra mentem, ahonnan Agadirba indultam. Az út körülbelül három és félórás volt. Marrakesh után nekem egy hatalmas csalódás volt a város. Sehol nem találtam azt az autentikus miliőt, amit előtte annyira megszerettem. Itt minden inkább a turizmusról szólt, túlságosan nemzetközi minden, és drágább is, mint Marrakesh volt. Kicsit megbántam, hogy nem maradtam inkább még egy napot Marrakeshben. Itt nem volt túl sok látnivaló, a helyi bazár meglátogatása után lementem az óceánpartra. Ez nagyon szépen kiépített, tele éttermekkel és fényűzéssel. A Host a sister nevezetű Facebook csoportban találtam egy lányt, akivel találkoztam, és mesélt kicsit a városról, így már annyira nem láttam idegennek, és nem mellesleg össze is barátkoztunk.

Következő nap a délutáni órákban indult a gép vissza Bécsbe, úgyhogy fájó szívvel, de hat nap után el kellett búcsúznom ettől a csodaszép országtól.

Sok országban jártam már egyedül, de ennyire még sosem éreztem jól magam. Könnyekkel küszködve szálltam fel a repülőre, és megfogadtam, hogy egyszer még visszatérek.

Úgyhogy bárki, aki bele akar vágni, de nincs kivel, vagy fél a közbiztonságtól, az ne is hezitáljon. Garantáltan életre szóló élmény lesz.

Ajánlott cikkek

Marokkó két útban – Orsiék beszámolója

Egy hét Marokkóban – Erika beszámolója

Fez látnivalók, időjárás, térképek

The post Kamilla egy hete Marokkóban appeared first on Utazáskatalógus.

Sziasztok! Egy kis beszámolót, meg remélhetőleg hasznos infókat is hozok Marokkóból azoknak, akik esetleg oda készülnek.

Orsiék az Azori-szigetekről is írtak élménybeszámolót!

Első utazás

Sim kártyát osztogattak a reptéren, de végül nem töltöttük fel, mert a szálláson volt egy kis gyenge wifi, az elég volt az otthoniak megnyugtatására. Elővigyázatosságból probiotikumot ettünk, és mellé vettünk solutix bulardiit is, végig egész jól voltunk. Mindenki 3-4 nyelven beszél, angolul mi mindenhol elboldogultunk.

A hétfő délutáni géppel érkeztünk meg a forróságba, a reptérről több, mint egy óra volt a kijutás. A vezetés döbbenet, de megszokható a városban.

Mivel a medinában laktunk, a transzfer nem tudott elvinni minket a riádig, de egy kedves bácsi kijött elénk egy (kakis??) talicskával, amibe beletette a csomagjainkat, és azzal haladtunk a tömegben. A szállás jó helyen volt, a Jemaa el-Fnaatól 7-8 perces sétára. Kis naivan, „felkészülten” belevetettük magunkat az estébe, de a rengeteg hirtelen, intenzív inger miatt kicsit sokkos állapotba kerültünk. Minden lehetséges információt elolvastam, gyakorlatilag MINDENHOL, de nyilván öt perc után csillámporos henna volt a kezemen, 400 dirhamért. (Nem fizettem ki, bár amúgy sem akartam, mert épp váltani mentünk, és amúgy az agresszív nőci lényegében elrabolta a kezemet és már nyomatta is rám szó nélkül a cuccot.) Mérgemben le is töröltem azonnal, ami hiba volt, mivel elkenődött az egész, de annyira cserébe megfogott a szín, hogy egy hétig úgy néztem ki, mint aki nagyon sokszor pucol nagyon sok répát.

A főtt állatfejeket és csiguszkákat mi nem kóstoltuk meg, viszont rengeteg tajinet ettünk, a kuszkuszt én annyira nem szerettem meg. A narancs tényleg a legistenibb a világon, de a mangó se kutya. Jó tanács: ha pl. csak mangólevet innátok, tegyétek hozzá hangsúlyosan, hogy CSAK mangó legyen benne, még narancs se, mert mindenhol belefutottunk a mixelt lébe. Mindet naranccsal higítják, gondolom mert az ott nagyon olcsó.

Három teljes napot töltöttünk Marrakeshben, kevés „kötelező” helyet látogattunk meg, inkább elvesztünk a városban, nekünk nagyon bejött. Tényleg nehéz eleinte haladni a sok eladótól, de meg lehet szokni, és tökre kezelhető is az egész, ha nem veszed fel a szemkontaktust, csak kedvesen mosolyogva no thank you-zol, és érdeklődve nézel valahol egy árus nélküli pontot.

Taxizni taxiztunk városon belül, bár csak 2-3 alkalommal, mert mindenhova gyalog mentünk. Áltlalában igaz, hogy felvitték a belépők árát 70 dirhamra, csak egy-két kivétel volt. Ahhoz képest, hogy nyár van, és nem ez az időszak ott a szezon, egész sok turista volt. A tevegelős-sivatagos-ottalvós túrát kihagytuk, és nem is bántuk meg, mert 3 napig homokvihar volt egész Marrakeshben és környékén, ráadásul 45-48 fokok voltak végig, a városban is, ez azért mégis gyilkos lett volna a sivatagban. (Kicsit így is meghaltunk. Amikor jöttünk haza Ait Ben Haddouból, egy Merzougából jövő kisbuszba ültettek minket, és ők teljesen kivoltak, főleg a már említett homokvihar miatt.)

Az összes kirándulást helyben intéztük, egész jó kedvezményt is kaptunk, mivel három program szervezéséhez is őket választottuk. Egy napot az Ourika-völgyben töltöttünk egy olyan túrával, ami szerintem itthon engedélyhez kötött. Mármint tényleg. Iszonyú sokan voltak az első kis vízesésnél, kontrollálatlanul hömpölygött szembe a nép, egy néni majdnem le is lökött egy kis ingatag fahídról, mert úgy gondolta, belém kapaszkodik. Az első vízeséstől felfelé csúszós, saras, meredek sziklákon kellett felmenni, ez így kb egy órakor a tűző napon egész fárasztó volt. Csodálatos volt viszont a kilátás, nagyjából 1600 méter magasan, ráadásul rengeteg majmot is láttunk, ahogy mászkálnak a fákon, illetve a hegyen ugrálnak (tényleg). Összességében nagyon jól éreztük magunkat itt.

Másnap Essaouirát látogattuk meg, ami nem titkolt csalódás volt a barátomnak és nekem is (amúgy ezt vártam a legjobban). Émelyítő volt a bűz a kikötőben, szinte fáztunk a hideg szél miatt, és még be is volt borulva. Sokkal retkesebb volt a város, engem sem a szemetes óceán, sem az egymillió széttaposott hal látványa nem fogott meg. Nem igazán tudok itt kiemelni semmit, az árusok sem voltak olyan vidámak és alkudozó kedvűek, mint Marrakeshben.

Ait Ben Haddou volt a másik nagy vágyunk, ez felejthetetlen élményt nyújtott, szuper idegenvezetőhöz kerültünk, minden szép és érdekes volt. A kajáldák viszont itt elég drágák, és sajna nem valami finomak. Ouarzazatere összesen 20 percünk maradt, ez nagyjából semmire nem volt elég, de azért elég jól néz ki a helyi erőd.

Mindent összevetve mi imádtuk Marokkót a sok kis furcsaságával együtt. A gyerekek itt még inkább gyerekek, habár rengetegen kéregetnek sajnos. Az oktatás pénzbe kerül, ezért dolgoznak már sokan fiatalon, de a helyi kamaszok nem vágják magukat földhöz, ha nem kapják meg a legújabb akármit. Mi azt láttuk, hogy a nagyok nem koptatják le a kicsiket, simán chilleznek a sikátorokban, vidéken pedig bandáznak a fák alatt, meg a hegy oldalán, ezt nagyon jó volt látni. A turistákat várják, szeretik. Ha kedves vagy velük és udvarias, ők is azok. A ruházatról annyit, hogy semmi extrára nem „kell” figyelni, de szerintem alap, hogy mi vagyunk a vendégek, és tiszteletben kell tartani a hagyományaikat, legalább annyira, hogy nem picsagatyában megyünk el a mecset mellett, kidobott cicikkel.

Hazafelé is katasztrófa a reptér, érkezzetek időben, a késés garantált a rövid fordulási idő miatt.

Utóirat: Marokkó különleges, szép, nagyon más ország, mi máris visszavágyunk. A kedvencem az volt, mikor imára hívták őket, hihetetlen hangulata van.

Következő évi út

Nekünk tavaly hatalmas testi-lelki élményt nyújtott Marokkó, úgyhogy nem volt kérdés, hogy újra elmegyünk, és bepótoljuk azokat a dolgokat, amik tavaly idő hiányában sajnos kimaradtak. Otthon is rengeteget meséltünk, ezért ebben az évben anyukám és a két öcsém is velünk tartottak. A kisebbik öcsém ovis, még csak most szeptemberben lesz öt éves, mégis együtt vágtunk bele az utazásba.

A szállásunk ebben az évben is a medinában volt, máshova nem is érdemes szerintem foglalni. A Jardin Majorelle-t idén is megnéztük, és bepótoltuk a Bahia palotát is.

A kicsi kedvéért fogtunk tuk-tukot is, mert neki azért hosszúak és fárasztóak voltak a gyalogos túrák. A napokat sokkal nyugalmasabban osztottuk be, mint tavaly, sokat mászkáltunk a városban „csak úgy”. Egyik este egy tavalyi barátunk meghívta az egész családunkat vacsorára, ez nagyon finom és hangulatos volt. A helyiek vendégszeretete, főleg így, hogy visszatérők voltunk, végtelen. Apropó, vacsi, a kedvenc helyünk a főtéren lévő Kessabine étterem lett. Már tavaly is ettünk ott, viszonylag olcsó, és nagyon jó ízű a kaja. (És mindenki kedves.)

Egyik nap, egy taxizás alkalmával megismertünk egy nagyon kedves, jól szituált sofőrt, akivel végül újra elmentünk az Ourika-völgybe. (Véletlenül fél kiló enyhén rohadt diót is megvettem, annyira kis árvának tűnt az árus. Örömében egyenként fel akarta nekünk törni. Sok helyen tényleg azt tapasztaltuk, hogy szívszorítóan alázatosak.) Meglátogattuk az Ouzoud-vízesést is.

Az ottlétünk alatt hatalmas tömeg volt, így kérdéses volt, hogy látunk-e egyáltalán majmokat, de a vezetőnk szerencsére tudta, hol kell őket keresni, így találkozhattunk velük. (Meglepően selymesek!) Érdemes gyümölcsöt vinni, mert az a kedvencük.

A sofőrünk által tündéri helyi vezetőnk volt, mindenben segített. Barnust (a kisöcsémet) mindenhol felvették, hogy ők vihessék. Barátkoztak vele, és rengeteg embertől kapott egy kósza simit a fejére. Magától értetődően közvetlenek a gyerekekkel, és látszódik, hogy mennyire szeretik őket.

Amit én kevésbé vártam, mégis jól sikerült, az a quadozás és a tevegelés volt. Mivel családdal kevésbé tudtunk rugalmasak lenni, nem mehettünk a két-három napos sivatagi túrára, de a fiúk ragaszkodtak a többihez, így rászántunk egy napot. Szerintünk abszolút megérte, mindenkinek ajánlom. Így, hogy a sofőrünk ebben is segített, minden szuperjó áron volt. Két órát quadoztunk, és nagyjából 45 perc volt előtte a tevegelés. Persze kevésbé volt látványos, mintha a sivatagban mentünk volna, de kisgyereknek (és végül mindenkinek) élmény volt.

Anyagilag jól ki lehet jönni, ha alkudozik az ember. A különbség tavalyhoz képest csak annyi volt, hogy habár tök jól sikerült mindent olcsón megszerezni, végül legtöbbször mégis a teljes árat adtuk oda, vagy legalábbis sokat jattoltunk. Volt, ahol inkább el se kezdtük, mert annyira kis árat mondtak, hogy mi éreztük magunkat rosszul, amiért nem kértek többet. (Ez a főtértől messzebb helyezkedő, kevésbé forgalmas, nem turistás környékekre volt jellemző.)

A konklúziónk az, hogy gyerekkel (kicsivel is) bátran lehet menni, különösen vigyáznak rájuk a helyiek. A kajával sincs gond, egyedül az üveges víz kötelező, és hát az itt megismert Solutix Boulardii, amit ebben az évben is szedtünk a biztonság kedvéért (nem is lett semmi bajunk.) Taxizni ér, és erősen ajánlott, főleg hosszú utakra! Jobban ki lehet jönni, mintha szervezett útra menne az ember.

Ajánlott cikkek

A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!

Egy hét Marokkóban – Erika beszámolója

Fez látnivalók, időjárás, térképek

The post Marokkó két útban – Orsiék beszámolója appeared first on Utazáskatalógus.

Megérkezés

Az agadiri reptérről vettük fel a bérautónkat, melyet előrefoglaltam a rentalcars oldalon, a Europcarnál (tőlük már béreltünk Toszkánában is, és korrektek voltak). Kisautót béreltünk, szinte vadiúj volt. Full biztosítást a helyszínen kötöttünk, így a letét szépen mérséklődött. Már az első éjszaka meghúzták az autó hátulját a parkolóban, úgyhogy szívből örültünk a biztosításnak.

Egy éjszakát Taghazoutban, egy másikat pedig Sidi Kaoukin töltöttünk, szörfös hostelekben, nagyon kényelmes szálláshelyeken. Sajnos az időjárás nem volt túl kedvező. A szálláshelyeinken azt mondták, hogy már egy hete naponta esik az eső, mely eddig nem fordult elő túl gyakran arrafele. Sárban közlekedtünk.

Kaouki

Kaoukiban a szálláshelyen érdeklődtünk a kozmetikai argánolaj áráról, a házigazdánk édesanyja által gyártottat 400 MAD-ért reklámozták. Nem volt nagy bizalmunk, mert semmi arra utaló jelet nem láttunk, hogy ilyesmit árusítanának, így az Essaouira fele vezető úton álltunk meg egy női manufakturánál.

Olyan cikket is olvastam, hogy ezek között is van olyan ahol a tulajdonos férfi, aki nagyon de nagyon kevés pénzért foglalkoztatja az asszonyokat. A bemutatóteremben törik az argánt, hogy a turistának biztosítva legyen a látvány, de a „női” manufakturák között ritka az, ahol valóban a nők kapnak részesedést a forgalomból. Mindenesetre azon a helyen ahol megálltunk, nem érzékeltem eladási kényszert a velünk foglalkozó hölgyön, és nem is láttam férfit a „coop” területén.

Szavíra

Ezt követően Szavírába mentünk, ahol az autót a medina falain kívül letettük miután megegyeztünk a parkolóőrrel az árban. A medina nagyon szép árukkal van tele, nyugisan sétálható, (át)élhető. A merészebbeknek javasolnám, hogy hagyják el a turistás övezetet egy kis kaland kedvéért a Bab Doukkala kapun keresztül.

Egy buszpályaudvar van vele szemben, a kapun kiérve menjenek el jobbra, egy forgalmas utcán pár tíz méter és szuper kávézó- édességboltot találnak. Utána pedig egy klasszik helyi falatozót ahol helyiekkel ehetik a nagyon finom harirát vagy egy szuper helyi húsos szendvincset a turisás zónák árainak töredékéért. Tőlünk 60 MAD-ot kértek a medinában a teaházban 3 sütiért és egy kávéért, ez kint 16 MAD. Egy harira kinn 6 MAD és így tovább. És nem turisták között ülsz, hanem helyiek között.

A kajálda után pár lépéssel van egy másik cukrászda ahol a sütim nem volt életem desszertje, de van frissen facsart akármi (narancs, banán, avokádó).

Az óceánpartot kint nem javaslom, ha meglátod, soha többé nem mész a vízbe. Az árusok diszkréten nyomulósak, nyugodtan nézelődhetsz.

A Sidi Mohammed Ben Abdellah Múzeum nagyon tetszett, nem hatalmas, de szép gyűjteménye van. Utitársam hátfájása miatt egy masszázs is képbe került, 180 MAD-ot fizetett amiért a feje búbjától a lábujjáig átmaszírozták 30 perc alatt, de hosszabb időre is lehet menni. Az ilyen helyeken fürdők is vannak, jöttek- mentek köntösben a vendégek míg várakoztam és a vendégfogadó lányok naranccsal tömtek. Szívből ajánlok egy ilyen programot is, a kikapcsolódás garantált.

Marrakesh

Innen Marrakesbe mentünk, a HERE gyönyörűen bevitt a szálláshely közelébe, aztán egyszercsak olyan szűkké vált az út, hogy nem mertünk tovább menni. Ekkor leptek el a gájdok, akik előbb parkolóhelyet akartak eladni, de arra nemet mondtunk, végül egyik kölök elkalauzolt a szálláshelyhez. Nem nagyon akarózott neki megmondani, hogy mennyiért teszi ezt, kérdezte, hogy mennyit adunk, én 10 MAD-ot ajánlottam, azt mondta, hogy oké. Meg is dolgozott érte, mert találkoztunk egy szamaras kordéval, ami egy nagyobb dugó kialakulásához vezetett melyben 5 helyi 8 irányból magyarázta az utitársnak, hogy milyen irányba tekerje a kormányt (mindenki másképp gondolta).

Egy paradicsomárus is kötődni kezdett hozzánk, miután a földre kipakolt paradicsomai veszélyes közelségbe kerültek egyik hátsó kerékkel. Közben a kordé mögött felhalmozódtak a motorosok, autók, a paradicsomárus ordított a gájddal, szóval volt felfordulás rendesen. De végül minden megoldódott és meglett a szálláshely bejárata is.

Ekkor jelent meg a gájd biciklis haverja, aki átvette az irányítást, közölte, hogy a 10 helyett 20 MAD, amit adni akartam, az semmi, és 10 eurót fizessek. Közben én bekopogtam a riádba és ki is nyílt az ajtó, ekkor már eléggé ordibáltunk, úgyhogy a tulaj is kijött és szelíd hangon magyarázott a biciklisnek, és míg ők elvoltak, behordtuk a cuccainkat, aztán kimentem a 20 MADdal, de az elképzeléseink továbbra sem találkoztak, így becsuktam az ajtót és nem adtam semmit. Utitárs viszont izgatta magát az autó miatt, így kiment ő, odaadta a pénzt és amikor új ötletekkel álltak elő (én is adjak egy 20-ast), akkor rájuk csukta az ajtót.

Délután megnéztük a Koutubiát, a főteret, és reménytelenül bolyongtunk a szukban, míg az utitárs össze nem omlott lelkileg, ekkor egy kávézó pincérje hazakísért a 300 méterre található szállásunkra, úgy, hogy útközben kétszer kért útbaigazítást más riádokban.

Marrakesben gyakorlatilag egy helyen vásároltunk, az El Badi palota közelében egy fűszer-tea-olaj boltban. Egy nagyon kedves berber nő foglalkozott velünk, teáztunk, beszélgettünk és kártyás fizetésre is volt lehetőség, melyre nem sok helyen nyílt alkalom az országban.

Meglátogattuk a királysírokat és az El Badi palotát, ezeket is szívből ajánlom.

Mivel frászunk volt a hazatalálás miatt, több fizetős nevezetességet nem is néztünk meg. A bazárban gyakorlatilag rá sem mertem nézni semmire, nem hogy megkérdezni az árát, és a huszonháromezredik „Where are you from?” is nagyon fárasztott már.  Továbbindulásunkkor a házigazdánk (zagorai berber fiú) kikalauzolt bennünket a sikátorokból, onnan már megbízhatóan vitt a HERE.

Át az Atlaszon

Átkelni az Atlaszon szenzációs élmény volt, legalább 5, egymástól teljesen külömböző tájegységen haladtunk át. Ettünk útmentén kilógatott birkacombból sültet és igyekeztünk egy ásványgeoda- árust sem elgázolni. Nem bírtunk olyan elhagyatott helyen megállni, hogy perceken belül fel nem bukkanjon egy sapkás, vastag dzsekit viselő ember (úgy 29 fok lehetett napon) egy nylonzacskával és jött a „where are you from?”.

Utolsó éjszakánk Aït Benhaddou- ban volt, mind közül a legpazarabb, pedig egyik sem volt kutya. A napkeltét egy rakás olasz fotóssal vártuk a számos filmforgatás helyszínén, elindulásunk előtt pedig az utolsó apró ajándékokat is sikerült megvenni a helyszínen.

Összefoglalás

Nagyon szép hetünk volt egy kb. 1000 km-es körúton. Anyagiakat tekintve az egy hét oda- vissza repjeggyel, bérautó, biztosítás, étel-ital, ajándékok, stb, szóval tokkal- vonóval 170000 ft-ba került per fő.

Gyakorlatilag egy hely van ahová nem térnék vissza: Marrakes. Annyi prosztó beszólást életünkben nem kaptunk mint ott, úgy, hogy fel voltunk rendesen öltözve, semmi vállpánt vagy rövidnaci. A suhancok undorítóak. Gondolom, ha van férfitársaság, más a helyzet, de nőként ott fel lehet készülni a legmocskosabb pofákra.

Persze minden arról szól, hogy betereljenek valami labirintusba, ahonnan majd sok pénzért hazavisznek. Volt olyan helyzetünk, hogy nem engedtek a helyes útvonalon továbbmenni, azt állítva, hogy oda csak muszlimok mehetnek be. Egy picit visszahőköltünk, de újra rohamoztunk, és akkor már átjutottunk, persze akkor már jöttek a szexmasszázsra vonatkozó bunkóságok. Van ahol azt hazudják, hogy az zsákutca, és átterelnek egy másikba. Felismerhetőek arról, hogy látszólag egyedül támasztják a falat, de 3 másodpercen belül ott terem egy haver is, aztán még egy és így tovább.

A szálláshelyen azt mondták, hogy ne adjuk meg a szállás címét, mert még ha sikerül is magunktól hazajutni, fél óra múlva dörömbölhetnek az ajtón. A királysíroknál befele menet egy nő mutogatta a karkötőket, nem kértem, ráhúzott egyet a kezemre, hogy az ajándék és eltűnt. Kifele persze ügetett utánam, hogy azért nézzem meg még egyszer a többit és amikor továbbra sem akartam megnézni, visszakérte az elsőt és meg is köszönte, hogy visszaadtam. Mondjuk nem tudom mi lett volna ha nem, de nem is szándékoztam megtartani.

Szóval női utazóknak Marrakes elég nehéz falat, de nem lehetetlen túlélni. 

Ajánlott cikkek

A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!

The post Egy hét Marokkóban – Erika beszámolója appeared first on Utazáskatalógus.