Erika 2019 őszén egy koncertre érkezett Chilébe és ha már itt volt ellátogatott néhány remek helyre. Az Ő beszámolója következik!
Tartalomjegyzék
Megérkezés
Október 13-án késő este érkeztem meg Santiagoba, a Centropuerto járattal mentem be a városba, ezzel 1900 peso egy út, ha a pultnál veszed meg a jegyet, akkor tudsz kártyával is fizetni.
Az alkalmazott elmagyarázta és térképen is megmutatta, hogy a végállomástól (Los Heroes) csak besétálok a Plaza de Armasra, ahol a szállás volt. Azt viszont elfelejtette megemlíteni, hogy a Plaza de Armas környéke este egyáltalán nem biztonságos. Ezt már egy helyi nő mondta, akitől útbaigazítást kértem valahol félúton.
De sikerült minden probléma nélkül megérkezni a szálláshelyre, ami teljesen rendben volt. Attól eltekintve, hogy a házban bordélyként működtek egyes apartmanok és egyik este egy összeesett drogost találtunk a lépcsőnkön.
A Plaza de Armast körülvevő árkádos épületek egyikében laktunk, a hostel (Hostel Plaza de Armas- mi más?) szuper reggelit, kávét, gyümölcslét adott, a személyzet fantasztikus és a közösségi terei is mesések voltak. A lépcsőházat is megszoktuk, meg azt is, hogy a téren éneklő evangélikus térítők mellett strichelnek a lányok, így amikor az utazásunk végén visszatértünk Santiagoba, akkor is itt szálltunk meg.
Igazából az október 15-i Iron Maiden koncert miatt kerültem én Santiagoba, 16-án kora reggel továbbrepültünk Aricába (Jetsmart). Eredetileg Arequipába volt repülőjegyünk, de törölték azt a járatot, így lett Aricaba szóló repülőjegyünk, ott a reptérről elvitt egy taxis Tacnába, és onnan busszal mentünk Arequipába, szóval kicsit kalandosabb útvonalon értünk oda, de jóval kedvezőbb áron.
A törölt repjegy árát visszakaptam, megspékelve egy 50 dolláros kuponnal, így az a helyzet állt elő, hogy kb. 3000 ft-ért utaztam Santiagoból Aricába, feladott poggyásszal, elsőbbségi beszállással és XL lábteres ülőhelyen. Onnan kb. 4500 ft. per fő pesóért vittek át bennünket Tacnába, és onnan a buszjegy kb. 1700 ft. volt per fő. Harmadáron jutottunk így Arequipába, cserébe ráment a napunk (visszafele dettó).
Határátlépéskor átvilágítják a csomagot (gyümölcs, zöldség ne legyen nálad), kikérdeznek a családi állapotodról, foglalkozásodról, aztán mehetsz. Chilei oldalon elveszik a belépéskor kapott fecnit, tehát vigyázz rá nagyon, én kb. 10 percig kerestem az enyémet mindenféle rém fontos nyugta között, mert kb. úgy néz ki, jó, hogy nem dobtam ki véletlenül.
Utazás egy gyanús taxiban
Már visszaúton Peruból a tacnai buszpályaudvarról egy minden bizonnyal körözött nő lett a sofőrünk, gyanúnkat az keltette fel, hogy állandóan az orráig behúzta a sapkáját amint bármilyen egyenruha közelébe került (határőr, parkolóőr, bármilyenőr) és állandóan a visszapillantót nézte út közben.
Ő 20 sol/fő-ért vitt Aricába, ebben a taxiban (vagy collectivo, máig nem tudom) 6-an ültünk a sofőrrel együtt, úgy is volt kialakítva az autó, hogy elöl 3 fejtámla volt. Indulás előtt még megpróbált kicsikarni 10 solt a csomagokért, amit nem kapott meg, így végig az úton az járt a fejemben, hogy vajon kirak-e bennünket valahol a sivatagban, de rendben elvitt az aricai buszpályaudvarra.
A határátkelőn ki kellett töltenünk a zöldség és gyümölcstagadó nyilatkozatot (mármint, hogy nincs nálunk) és itt a csomag átvilágítása előtt még egy aranyos retriver is körbejárt bennünket, aki kiszagolta az útitárs Palo Santo füstölőjét a hátizsákban (mivel nem tudtuk, hogy azt sem lehet kihozni Peruból), így azt szépen elkobozták.
Előtte persze ki kellett tölteni egy új zöldség és gyümölcstagadó nyilatkozatot, hogy VAN bevallanivalója. De nagyon barátságosan tették és tényleg sajnálták, mert nem egy fél fa volt elrejtve a zsákban, csak az oldalzsebben volt pár kocka, amit a piacon vettünk, egy cseppet sem zugárustól. A retriver kisasszony pedig arra volt kiképezve, hogy zöldséget, gyümölcsöt is kiszagoljon a csomagokban és szemmel láthatóan nagyon ment neki a dolog, ahol megállt és tündibündi arckifejezéssel nézelődött, ott nagyban ment a paprikarejtegetés.
Arica
Aricában is eltöltöttünk később 3 éjszakát, ez a megállónk sajnos a tüntetések miatt nem kicsit volt elátkozva, az összes bank, gyógyszertár, pénzváltó ablaka be volt deszkázva, az azapa- völgyi múzeum be volt zárva, de ez csak a helyszínen derült ki, egy kiragasztott papírfecniről.
A Chungara- tóhoz épp nem indult túra, szóval tulajdonképpen csak a várost tudtuk megnézni, melyből a kikötő hatalmas élmény volt a fókákkal, pelikánokkal, keselyűkkel és egyéb érdekességekkel, a többi pedig nem ártott, de nem is használt.
Érdekes látnivaló az Eiffel által tervezett templom, leginkább attól, hogy ki volt a tervezője, na meg Mauricio atyától, aki rögtön odajött és elmesélte a templom történetét és a helyi vallási közösségről is beszélt nekünk, nagyon jó fej volt.
Voltunk az Agron is, egy hatalmas piacon (szerintem életemben nem jártam ekkorán) ahol a zöldség- gyümölcs és a büfé részleg teljesen lenyűgözött.
A közlekedést általában collectivókkal oldottuk meg, 98%-ban korrekt árat mondtak a sofőrök, ugye mi nem voltunk tisztában a helyi árakkal és nem volt mindenkinél kiírva. Pl. az első sofőr 1000 pesót mondott per fő, de utána mindenki 700-at kért, és amikor mondtuk, hogy mennyit kért az első, rettenetesen felháborodtak rajta.
Volt olyan, aki nem állt meg a megállónknál, pedig beszálláskor és a megállónál is szóltunk, aztán kirakott úgy 2 megállóval később, hogy sétáljunk vissza.
San Pedro
San Pedróba busszal mentünk és sajnos nincs direkt busz Aricából San Pedróba, Calamában át kell szállni. De a jegyet meg lehet venni végig, így Calamában nem kell jegyre vadászni.
Útközben úgy hajnali 2 óra magasságában le kell szállni a buszról, leszedni a csomagokat, mert átvilágítják őket (először azt hittem, hogy a gyümölcsök miatt, de utólag megtudtam, hogy Arica vámmentes terület, és amikor innen kilépsz, keresik a csempészárut).
Aztán hajnalban Calamában még várni kellett 2 órát a csatlakozásra, nekünk megengedték, hogy ezt az időt azon a buszon töltsük, amivel érkeztünk.
Arica után San Pedró olyan mintha Biharkeresztesről Zakopane-ba kerülnél hirtelen, szuvenírboltok, bárok, utazási irodák egymás hegyén- hátán. Nem tudom arról tudtok-e, hogy San Pedróban tilos a tánc, komolyan, ezt rendőrök ellenőrzik, mármint, hogy a bárok betartják-e a szabályt, de van 3 bár, ahol persze megszegik, annyi a kérés, hogy amikor az őrszem jelez, akkor vissza kell ülni szépen az asztalokhoz. Na meg ott vannak a híres sivatagi bulik is, ha már mindenképp táncolni szeretnél.
San Pedróban a szállásunk minden álmunkat felülmúlta, szerintem ez volt a legklasszabb (meg persze a legdrágább) szállás a dél- amerikai utunk alatt. Hostel Mamatierra- ha valakinek szüksége lenne rá, a bookingon fent van. Innen egy hajnali transzferrel mentünk Calamába, onnan repülővel vissza Santiagoba (Jetsmart).
Túrák
Millió túralehetőség vár rád, nekünk volt ott egy délutánunk, amikor a Valle de la Luna túrára mentem, a következő reggel az El Tatio gejzírekhez (termálfürdővel 4300 méteren és megállóval a lámapásztorok által lakott Machuca faluban), délután Laguna Escondida +naplemente megnézése, este pedig asztrotúra. Ez a négy túra kb. 125 euróba került per fő, és a Valle de la Luna kivételével mindenhol volt enni-innivaló (a gejzíreknél klassz reggeli, a többinél snack, kávé, tea, bor vagy pálesz, gyümölcslé).
Végigszaladtam a Caracoles utcán, de úgy tűnt, hogy az árak eléggé össze vannak hangolva, végül annál az irodánál maradtam, amelyik némiféle ellátást is biztosított a túrákon.
Mind jó választás volt, és ha ki kell emelnem egyet, az nem fog menni, mivel kettő nálam kenterbe vert mindent: a gejzíreknél fürdőzés és az asztrotúra, ahol láttuk a múltat, vagyis egy már nem létező csillagot, bolygókat (Szaturnusz pl.), fekete lyuk, a miénktől teljesen eltérő csillagképeket, és az egész égbolt teljesen más szögből látható, hihetetlen élmény volt számomra.
Valle de la Luna túra képei
El Tatio gejzírek képei
Laguna Escondida képei
Ismét Santiago
Hazautazás előtt ismét Santiagoban töltöttünk 3 éjszakát, addig viszont beütöttek a tüntetések és a tömegközlekedési káosz, minden tervezett dolgunk ugrott. A múzeumok zárva voltak, túrákat nem nagyon indítottak, tömegközlekedni nem igazán lehetett.
Elmentünk viszont egy bortúrára, melynek többször is módosították az időpontját, egyre szűkebbre szabva az Ördög Pincéjében eltöltendő időnket, de végül boldogan és pár üveg borral felszerelkezve térhettünk vissza a világ negyedik legnagyobb pincészetét magának tudó Concha Y Toro boróriástól.
Nem borlovagoknak is szívesen ajánlok ilyen borkóstolóval egybekötött idegenvezetős túrát. Santiagoban még a Cerro San Cristobal-t, a Cerro Santa Lucía-t és a Sky Constarntera-t néztük meg, ill. mentünk fel. Nekem a San Cristobal életem élményét adta, mivel összefutottam a Maiden egyik gitárosával, úgyhogy konkrétan majd bepis az örömtől. De ettől eltekintve a bortúra maradt számomra emlékezetes.
Árak Chilében
Chilében a Santander bank automatájából vettem fel kp-t Transferwize kártyával, 80000 pesóra 7000 pesó kezelési költséget vont le, szóval brutál. Revolut kártyával a San Pedró-i gyógyszertárban levő automatából ingyen vettem fel kp-t a Scotiabank automatájából, ugyanannyi pesót.
A kártyákat mindenhol gond nélkül használtam, Chilében előfordul, hogy hitelkártyaként kezelik őket és győzködnek, hogy hitelkártyák, én pedig tudom, hogy nem, de végül mindent rájuk hagytam, csak haladjunk.
Telefonkártyát ingyen kaptam egy szakboltban, gyógyszertárban töltöttem rá pénzt és volt 4 G mobilnetem+ telefonszámom.
Ubert egyszer hívtunk, 15-én éjszaka a koncertről már nem volt mivel hazamennünk, érdekes árképzése volt: 6400 a fuvardíj és 7600 az éjszakai felár, csúcsidőnek feltüntetve, a távolság 13 km, melyet 40 perc alatt tett meg, ebből úgy 25 perc volt mire odaért ahová hívtuk, töküres utcákon.
Összefoglalva
Chilében mindenhol nagyon vigyáztak ránk, kiemelten a buszpályaudvarokon, állandóan odajöttek az őrök, hogy figyeljünk a cuccainkra, pedig tényleg sehol nem szórtuk szét őket (nem is igazán volt mit), vagy pl. a piac környékén is mindig szóltak, hogy telefont el, hátizsákot előre, látható volt, hogy fontos az odalátogatók biztonsága, és, hogy ne érje őket negatív benyomás vagy kár.
Amikor ismerősöknek jeleztem, hogy Santiago emblematikus főtere éjszaka mindennek elmondható, csak biztonságosnak nem, volt, aki úgy gondolta, hogy túl van reagálva a fővárosiak részéről az egész, ugyanúgy kell vigyázni, mint bárhol a világon és kész. De ugye a szállásunkról mi egész éjszaka nézhettük a teret, és amiket ott láttunk a kora esti óráktól, az mindig tudatosította bennünk, hogy azért ez még a barcelonai La Rambla-n sem szokványos dolog, ha lehetséges, legyünk picit még óvatosabbak.
Nem történt semmiféle kellemetlenség és hihetetlen érdeklődés övezte utunkat. Nagyon sok barátságos emberrel találkoztunk, szóval tényleg csak jót és még jobbat kaptunk a helyiektől.
Ajánlott cikkek
Érdekelnek az élménybeszámolók? Sok hasznos információt tudhatsz meg belőlük!