Ankara legjobb múzeumai

Köztársasági Múzeum

A második török nemzetgyűlés történelmi épületében működő múzeum a Török Köztársaság korai évtizedeinek emlékeit őrzi.

Az 1924 és 1960 között használt parlament épülete fontos politikai döntések helyszíne volt, ahol meghatározó törvényeket fogadtak el és alakították ki az ország demokratikus intézményrendszerét. Az épület neoklasszikus stílusban épült, impozáns oszlopokkal és méltóságteljes homlokzattal.

A múzeum bemutatja a parlamenti terem eredeti berendezését, ahol a képviselők üléseztek, az elnöki emelvényt és a szavazógépeket. Külön kiállítási részek foglalkoznak a köztársaság kulturális, oktatási és társadalmi reformjaival, amelyek modernizálták az országot. Dokumentumok, fényképek és korabeli tárgyak illusztrálják a reformok hatását a mindennapi életre.

Az épület egyik különlegessége Atatürk munkahelyszíne, amely eredeti állapotában maradt fenn bútorokkal és személyes tárgyakkal. A múzeum kiváló kiegészítője a Függetlenségi Háború Múzeumának, együtt teljes képet adva a modern Törökország születéséről.

Minden információ itt található!

Rahmi M. Koç Múzeum

A közlekedés és ipari technológia területén működő múzeum Európa egyik legérdekesebb technikai gyűjteménye, amely a Çengelhan nevű történelmi fogadóban és a szomszédos Depo épületben kapott helyet.

A múzeumot 2005-ben nyitották meg, Rahmi M. Koç vállalkozó és gyűjtő alapította, aki évtizedeken át gyűjtötte a kiállított tárgyakat. Az épületek restaurálása során megőrizték az oszmán fogadók hangulatát, miközben modern múzeumi funkciókat építettek ki.

A kiállítás három fő részre oszlik: közlekedés, tudományos műszerek és mindennapi élet tárgyai. A közlekedési részben történelmi autók, mozdonyok, repülőgépek és hajómodellek láthatók, köztük az egyik legrégebbi török vasúti kocsi is. A tudományos szekció bemutatja a mérés, navigáció és kommunikáció fejlődését, interaktív installációkkal, amelyek különösen a gyerekek körében népszerűek. A miniatűr vasútmodell pedig Anatólia vasútvonalainak hű másolata.

Minden információ itt található!

Çengelhan Rahmi M. Koç Múzeum

A Rahmi M. Koç Múzeum része az ipari örökség és mindennapi kultúra tárgyait mutatja be.

A kiállítás a mindennapi élet tárgyaira fókuszál: történelmi üzletberendezések, reklámok, csomagolások és háztartási eszközök elevenítik fel a múlt század Törökországát. Külön részleg mutatja be a török kereskedelem történetét, a céhek működését és a hagyományos mesterségeket. Az egyik legérdekesebb kiállítási tárgy egy teljes patika berendezése a 19. századból, amelyet eredeti helyéről szállítottak át ide.

A múzeum kisebb, mint a fő Rahmi M. Koç Múzeum, de éppen ezért intimebb és részletgazdagabb élményt nyújt. Időszaki kiállítások és kulturális programok is gazdagítják a kínálatot, amelyek gyakran a helyi történelemre és kézműves hagyományokra összpontosítanak.

Anatóliai civilizációk múzeuma

Törökország egyik legjelentősebb régészeti múzeuma, amely 1997-ben elnyerte az Európa Múzeuma díjat.

Az intézmény egy 15. századi bedeszten (fedett piac) és karavánszeráj épületeiben kapott helyet, amelyeket II. Mehmed szultán idején építettek. A restaurált épületegyüttes önmagában is művészettörténeti értéket képvisel, kupolái és boltozatai az oszmán építészet jellegzetességeit mutatják be.

A múzeum gyűjteménye kronológiai sorrendben mutatja be Anatólia történetét a paleolitikumtól a klasszikus korig. A legértékesebb darabok közé tartoznak a Çatalhöyük neolitikus településről származó leletek, köztük a világhírű anya-istennő szobrok és falképek. A hettita birodalom emlékei külön termet kaptak: óriási szobrok, domborművek és királyi feliratok láthatók, amelyek ezt az egykor hatalmas birodalmat idézik. Az urartu, fríg és líd civilizációk leletei is impozáns kiállítást alkotnak.

Minden információ itt található!

Etnográfiai múzeum

A török népi kultúra és hagyományok bemutatására szakosodott múzeum 1930-ban nyílt meg, az ország egyik első köztársasági kori múzeuma.

Az épületet klasszikus szeldzsuk stílusban tervezték, fehér márvány homlokzatával és jellegzetes kapuzatával a régi anatóliai medresze épületek hangulatát idézi. Az építmény eredetileg Atatürk ideiglenes nyughelyeként is szolgált 1938 és 1953 között, amíg az Anıtkabir el nem készült.

A gyűjtemény több mint 60.000 tárgyat foglal magában, amelyek a török népi élet minden területét bemutatják. A textilgyűjtemény különösen értékes: oszmán kori kaftánok, hímzések, szőnyegek és kelimek láthatók, amelyek a különböző régiók jellegzetes motívumait mutatják be. A fémmegmunkálás, faragás, kerámiakészítés és kalligráfia termekben remek példák láthatók a hagyományos török mesterségekre. Külön részleg foglalkozik a török szoba berendezéseivel, ahol egy teljes tradicionális oszmán ház bútorzata tekinthető meg.

Minden információ itt található!

Függetlenségi háború múzeuma

A török függetlenségi háború (1919-1923) emlékének szentelt múzeum az első török nemzetgyűlés épületében található.

Az 1920-ban épült épület tanúja volt a modern Törökország megszületésének, itt fogadták el azokat a törvényeket és döntéseket, amelyek az oszmán birodalomból köztársaságot alakítottak. Az eredeti összejöveteleket az épület központi csarnokában tartották, amely ma is eredeti állapotában látható, korhű bútorokkal és berendezéssel.

A múzeum kiállítása részletesen bemutatja a függetlenségi háború eseményeit: térképek, fegyverek, dokumentumok, fényképek és személyes tárgyak mesélnek a török nemzet megmaradásáért folytatott küzdelemről. Külön részleg foglalkozik Atatürk vezetői szerepével, katonai géniuszával és a háború kulcsfontosságú csatáival. Az egyik teremben az első nemzetgyűlés tagjainak portréi és életrajzai láthatók, akik részt vettek a történelmi döntések meghozatalában.

Állami Művészeti és Szobor Múzeum

A török képzőművészet és szobrászat fejlődését bemutató múzeum az ország egyik legjelentősebb kortárs művészeti gyűjteménye.

Az intézmény 1980-ban nyílt meg, célja a 19. század végétől napjainkig tartó török művészeti mozgalmak és alkotók bemutatása. A festészeti gyűjtemény kronológiai sorrendben mutatja be a török művészet fejlődését: a késő oszmán kor nyugati hatásokat tükröző alkotásaitól a köztársasági kori modernista mozgalmakig. Tartalmaz absztrakt, expresszionista és konceptuális műveket is, amelyek a török művészet sokszínűségét mutatják.

Külön terem foglalkozik az orientalista festészettel, ahol török alkotók saját kultúrájukat és tájaikat örökítették meg. A szobrászati részleg impozáns bronz és márvány alkotásokat tartalmaz, amelyek közül sok köztereken is látható másolatokban Ankara szerte.

Ulucanlar Börtönmúzeum

A valamikori börtönépület 2011-ben nyílt meg múzeumként, amely Törökország sötét politikai történelmének tanúja.

Az 1925 és 2006 között működő intézmény politikai foglyokat is őrzött, köztük írókat, újságírókat és politikusokat, akik a különböző rezsimek alatt kerültek börtönbe. Az épület eredeti cellái, folyosói és kivégzőhelye megőrzésre került, autentikus múzeumi élményt nyújtva.

A kiállítás viaszbábukkal és hangeffektekkel elevenítik fel a börtön mindennapjait, bemutatva a foglyok életkörülményeit és a politikai elnyomás mechanizmusait. Külön részleg foglalkozik a híres foglyok történeteivel és a török demokrácia fejlődésével.

The post Ankara legjobb múzeumai appeared first on Utazáskatalógus.

Törökország fővárosa és Isztambul után a második legnagyobb városa az Anatóliai-fennsík közepén, 938 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Bár Ankara nem tartozik a hagyományos értelemben vett turistacélpontok közé, pár napos kirándulásra tökéletes hely.

Ankara látnivalók

Anıtkabir (Atatürk mauzóleuma)

A modern Törökország megalapítójának, Mustafa Kemal Atatürknek monumentális nyughelye egyben a török nemzet legfontosabb zarándokhelye.

Az 1953-ban befejezett épületegyüttes a Rasattepe dombon helyezkedik el, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a fővárosra. Az építmény ötvözi a klasszikus anatóliai és modern építészeti elemeket, hatalmas Lion Road vezet a főépülethez, amelyet 24 monumentális oroszlánszobor őriz. Az őrségváltás ceremónia óránként látható, amely különös élményt nyújt.

A mauzóleum komplexum több részt foglal magában: a díszudvar körül árkádos folyosók húzódnak, amelyekben reliefek mutatják be a török függetlenségi háború jelentős eseményeit. A tényleges sírkamra márványból készült, ahol Atatürk szarkofágja található, körülötte a török nemzeti himnusz sorai olvashatók arany betűkkel. Az épület alatt múzeum működik, ahol Atatürk személyes tárgyai, ajándékai és számos történelmi dokumentum látható.

Ankara vára (Ankara Kalesi)

Az óváros szívében emelkedő erőd Ankara egyik legrégebbi építménye, amely már a római és bizánci időkben is fontos védelmi szerepet töltött be.

A vár két részből áll: a belső vár (Iç Kale) falai főként a 7. században épültek, míg a külső vár (Dış Kale) a 9. századból származik. A bazaltkő és márványtömbök felhasználásával készült falak között római kori feliratok és sírfeliratok is felfedezhetők. A keleti kapun keresztül lehet bejutni a legkönnyebben a várba, ahol a meredek utcák végigvezetnek a történelmi negyeden.

A várhoz vezető szűk, kanyargós utcák az óváros hangulatát őrzik, ahol régi török házak, kézműves boltok és hagyományos kávéházak találhatók. A belső várból páratlan panoráma tárul a látogatók elé: tiszta időben az egész város belátható, a modern negyedek és történelmi területek egyszerre. A vár területén több torony is áll, amelyek közül néhány ma is eredeti formájában látható.

Kocatepe-mecset

A város legjelentősebb és legnagyobb mecsetje Törökország egyik legimpozánsabb modern vallási épülete, amely 1987-ben került átadásra.

Az építmény a klasszikus oszmán építészet és modern technikák ötvözése, négy 88 méter magas minarettel és 24 méter átmérőjű központi kupolával. A mecset helyén eredetileg egy kisebb oszmán mecset állt, amelyet Koca Sinan pasa építtetett a 16. században.

A belső tér 10.000 ember befogadására képes, a díszítések pedig lenyűgözőek: kézzel készített csillárok, kalligráfiai feliratok és kék csempék díszítik a falakat és a kupolát. Az imacsarnok alatti szinten található egy bevásárlóközpont, szupermarket és parkolóház, amely egyedülálló megoldás a vallásos és mindennapi funkciók ötvözésére. A mecset előtti tér rendezett, szökőkutak és zöld területek veszik körül.

Nemcsak vallásos jelentőséggel bír, hanem a város központi tájékozódási pontja is, amelyet már messziről meg lehet pillantani. Az esti megvilágítás különösen látványos, amikor a reflektorok kiemelik a kupolák és minaretek szerkezetét. A látogatók számára a mecset naponta nyitva áll, de az öltözködési szabályokat és az imaidőket tiszteletben kell tartani.

Yeni Mamak Merkez Mecset

Mamak kerület egyik legjelentősebb vallási épülete, amely modern és hagyományos oszmán építészeti elemeket ötvöz.

Jellegzetes a minaretje és a kupolája, amelyek messziről is láthatóak, és hozzájárulnak a városképhez. A belső tér világos és nyitott, gazdagon díszített kaligrafikus feliratokkal és geometriai mintákkal.

A mecset nemcsak az imádkozás helyszíne, hanem közösségi tér is: vallási eseményeknek, oktatási programoknak és közösségi találkozóknak ad otthont.

Atakule-torony

A város egyik legmagasabb építménye 125 méter magas, amely egyben Ankara egyik legismertebb modern szimbóluma.

A tornyot 1989-ben nyitották meg, a tervezők célja egy olyan többfunkciós épület létrehozása volt, amely bevásárlóközpontot, éttermeket és kilátóterasz funkciókat egyesít. A torony neve Atatürk és kule (torony) szavak összetételéből származik, ezzel is tisztelegve a köztársaság alapítója előtt.

Az alsó szinteken modern bevásárlóközpont található, ahol nemzetközi márkák és helyi üzletek egyaránt megtalálhatók. A torony tetején, 76 és 98 méteres magasságban forgó éttermek működnek, amelyek óránként egy teljes kört tesznek meg, így a vendégek minden irányból láthatják a várost étkezés közben. A kilátóteraszról 360 fokos panoráma nyílik Ankarára, tiszta időben a város határain túlra is ellátni.

Atatürk szobor

A török köztársaság alapítójának monumentális bronzszobra az Ulus tér központjában áll, amely Ankara egyik legikonikusabb köztéri alkotása.

A szobrot 1927-ben avatták fel, Pietro Canonica olasz szobrászművész alkotása, aki Atatürköt lóháton ülve, harcias pózban örökítette meg. A talapzaton domborművek ábrázolják a függetlenségi háború kulcsfontosságú eseményeit.

A szobor körüli tér mindig élettel teli, ahol helyiek és turisták egyaránt megállnak fotózni és tisztelegni. A környező történelmi épületek, köztük régi kormányzati irodák, hangsúlyozzák a hely jelentőségét a török történelemben. Nemzeti ünnepeken koszorúzási ceremóniák zajlanak itt, amelyek a nemzet tiszteletét fejezik ki Atatürk öröksége iránt.

Haci Bayram mecset

A város egyik legrégebbi és legszentebb mecsetje, amelyet 1428-ban építettek Haci Bayram Veli emlékére. Az épület eredeti formájában szeldzsuk stílusban épült, de az évszázadok során többször renoválták és bővítették.

A mecset belsejét gazdag csempedíszítések borítják, különösen a mihrab (imafalmélyedés) és a minbar (szószék) területén láthatók a legszebb példák az oszmán kerámiaművészetre. A falakat kalligráfiai feliratok díszítik, amelyek koránverseket és Haci Bayram Veli bölcsességeit idézik.

A mellette található türbe (síremlék) rejti a dervis sírját, amely zarándokhely a muszlimok számára. A türbe mellett kisebb sírok is találhatók, ahol a szent követői és családtagjai nyugszanak.

A mecset előtti tér mindig élettel teli, különösen pénteki ima alatt és vallási ünnepek idején. A környező utcákban vallásos könyveket, imakelléket és emlékeket árusító boltok találhatók. Az Augustus-templom oszlopai és falmaradványai közvetlenül a mecset mellett láthatók, amely egyedülálló helyszínné teszi ezt a területet, ahol három évezred építészete találkozik.

Koreai háború emlékmű

A török katonák hősiességét megörökítő emlékmű a koreai háborúban (1950-1953) elesett törökök emlékére készült.

Törökország jelentős katonai kontingenst küldött az ENSZ erők támogatására, több mint 700 török katona halt meg a konfliktusban. Az emlékművet 1973-ban avatták fel, amely a Çankaya kerületben, prominens helyen áll. Nemzeti ünnepeken és a koreai háború évfordulóján megemlékezési ceremóniák zajlanak itt.

A központi eleme egy magas obeliszk, amelyen a harcokban részt vevő török egységek nevei és az elesettek listája olvasható. Bronz domborművek ábrázolják a török katonákat harci helyzetekben, kiemelve bátor helytállásukat a nehéz körülmények között.

Gençlik Parkı (Ifjúsági Park)

A főváros központjában elterülő 28 hektáros közpark 1943-ban nyílt meg, amely Ankara egyik legkedveltebb rekreációs területe.

A park helyén korábban mocsaras terület volt, amelyet a város fejlesztése során alakítottak át szabadidőparkká. A terület központi eleme egy 32 hektáros mesterséges tó, amelyen csónakázni lehet, partján sétányok és pihenőhelyek találhatók.

A parkban számos szórakozási lehetőség érhető el: vidámpark, nyitott színpad, ahol nyáron koncerteket és előadásokat tartanak, valamint több játszótér is. Az opera épülete is a park területén található.

Beypazarı történelmi városrész

Ankarától körülbelül 100 kilométerre északnyugatra található ez az oszmán stílusú kisvárost a 13. században alapították, virágkorát a 18-19. században élte, amikor fontos kereskedelmi útvonal mentén feküdt. A város óvárosa védett műemléki terület, ahol több mint 3000 hagyományos fatornácos ház található, amelyek közül sokat eredeti állapotukban restauráltak.

A szűk utcákban sétálva az oszmán kor hangulatát érezhetjük, a házak fából és kőből épültek, jellegzetes kiugró erkélyekkel és faragott ablakkeretekkel. A város híres kézműves hagyományairól: ezüstművesség, bakírkészítés és hagyományos öltözékek készítése ma is folyik. A helyi piac tele van portékával, ahol friss zöldségek, gyümölcsök és a térségre jellemző Beypazarı keksze és ásványvize kapható.

A városban több történelmi fürdő, karavánszeráj és mecset is található, amelyek közül néhány múzeumként vagy szálláshelyként működik. A Living Museum különleges élmény, ahol egy eredeti oszmán ház berendezését és mindennapi életét mutatják be.

Hattyúk parkja (Kuğulu Park)

Az elegáns diplomatanegyedben található kis park a város egyik legromantikusabb helyszíne, amelyet a benne élő hattyúkról neveztek el.

1958-ban hozták létre, központi eleme egy tó, amelyen fehér és fekete hattyúk úszkálnak szabadon. Kompakt mérete ellenére rendkívül népszerű, különösen az itt dolgozó diplomaták, a környéken lakók és a turisták körében.

A parkot gyakran használják fotózásra, különösen esküvői képek készítéséhez, mivel a hattyúk és a virágok romantikus hátteret biztosítanak. A park minden évszakban látogatható, de tavasszal és nyár elején a legszebb, amikor a virágok teljes pompájukban láthatók.

Atatürk Erdő Farmja

Az Atatürk személyes birtokán létrehozott mintafarm és parkterület a város nyugati részén helyezkedik el, amely ma múzeumként és rekreációs területként működik.

Az alapító 1925-ben vásárolta meg a területet azzal a céllal, hogy bemutassa a modern mezőgazdasági módszereket és ösztönözze a török farmerek fejlődését. A több mint 50 hektáros területen állattenyésztés, szőlőültetvények, üvegházak és gyümölcsösök találhatók.

Atatürk eredeti háza múzeumként látogatható, ahol a bútorok, könyvek és személyes tárgyak eredeti elrendezésben maradtak fenn. A farm területén több épület található: a borospince, ahol ma is készítenek bort az itt termett szőlőből, tehenészet, ahol a látogatók friss tejtermékeket vásárolhatnak, valamint egy étterem, amely helyi alapanyagokból készült ételeket kínál.

Hétvégén családok kedvelt célpontja, mivel gyerekbarát környezetet és oktatási programokat kínál. A farm bemutatja, hogyan működhet egy fenntartható mezőgazdasági üzem, és milyen volt Atatürk víziója az ország mezőgazdasági fejlesztéséről. A területen található mini állatkert és játszóterek tovább növelik a park vonzerejét a fiatalabb látogatók számára.

Ankara időjárása: mikor a legjobb ideutazni?

Ankara kontinentális éghajlatú vidéken fekszik, ami azt jelenti, hogy a nyarak melegek és szárazak, a telek pedig hidegek és csapadékosak. Az év négy évszaka jól elkülönül egymástól, mindegyik saját jellegzetességekkel. A város tengerszint feletti magassága miatt az éjszakai hőmérsékletek jelentősen csökkenhetnek még nyáron is, ami kellemes hűvösséget biztosít. Az éves csapadékmennyiség körülbelül 400 mm, amely főként tavasszal és télen hullik.

Tavasz (március-május):

A legkellemesebb időszak Ankara meglátogatására, amikor a hőmérséklet 10-25°C között mozog. A város parkjai és kertek virágba borulnak, különösen április végén és májusban gyönyörűek a tulipánok és egyéb tavaszi virágok. A csapadék mérsékelten fordul elő, de érdemes könnyű esőkabátot vinni.

Nyár (június-augusztus):

Meleg és száraz időszak, a hőmérséklet gyakran eléri a 30-35°C-ot napközben, de éjszaka 15-20°C-ra hűl le. A párás levegő ritkán fordul elő, így a meleg elviselhetőbb, mint a tengerparti városokban. Júliusban és augusztusban szinte egyáltalán nem esik eső, a napsütés állandó.

Ősz (szeptember-november):

Kellemes időjárás jellemzi, a hőmérséklet fokozatosan csökken 25°C-ról 10°C-ra. Szeptember még nyáriasan meleg lehet, míg november már hűvös és esős. Az őszi színek októberben a legszebb, amikor a város parkjainak lombjai sárgára és vörösre váltanak.

Tél (december-február):

Hideg évszak, amikor a hőmérséklet gyakran 0°C alatt is lehet, havazás is előfordul. Januárban és februárban a nappali maximum 3-8°C körül mozog, az éjszakai minimum -5°C is lehet. A tél ellenére a napsütéses napok száma magas, de az utcákat gyakran jeges szél söpri végig.

Legjobb időszak az utazásra:

Az ideális időpontok Ankara látogatására április-május és szeptember-október hónapok, amikor az időjárás kellemes és kiegyensúlyozott. Tavasszal a 15-25°C-os hőmérséklet és a virágzó parkok különösen vonzóak, míg ősszel a 18-23°C-os átlaghőmérséklet és a tiszta levegő teszi kellemes a városlátogatást. Ezekben az időszakokban a turistaforgalom is mérsékeltek, így a fő látnivalók kevésbé zsúfoltak. Nyáron ugyan sok napsütés várható, de a 30°C feletti hőmérséklet megnehezítheti a hosszabb sétákat, különösen a délutáni órákban.

Interaktív és letölthető térképek

Ezen az oldalon találtok térképeket, amelyek letölthetőek!

Ajánlott cikkek

Ankara legjobb múzeumai

Kappadókia és Isztambul – egy csodás török út

Isztambuli útiterv – Nikolettáék beszámolója

The post Ankara látnivalók, időjárás, térképek appeared first on Utazáskatalógus.

Területének kisebbik részben Európában, nagyobbik részben Ázsia nyugati részén fekszik. Az európai részen Görögországgal és Bulgáriával határos. Kultúrája az ország különleges fekvésének és történelmének köszönhetően igen változatos, ötvözi a keleti és a nyugati tradíciókat.

Törökország legszebb helyei

Isztambul

Törökország fővárosa a Boszporusz két partján fekszik, amely elválasztja Európát Ázsiától.

A város gazdag történelmi örökséggel rendelkezik, hiszen egykor Konstantinápoly néven a Bizánci Birodalom, majd az Oszmán Birodalom fővárosa volt. Különleges fekvése, építészeti emlékei, valamint a múzeumaiban és palotáiban fellelhető művészi alkotások révén a turisták kedvelt úti céljává lett.

Számos világhírű látványosság található a városban. A legismertebb természetesen a Hagia Sophia, amely az ókori építészet egyik jelentős alkotása. Emellett a Topkapi palotát kell kiemelni, amely nem véletlenül tartozik a világ legszebb palotái közé.

Isztambul látnivalók, térképek

Kappadókia

A Törökország középső részén található csodás régió híres lenyűgöző geológiai képződményeiről és történelmi jelentőségéről.

K táját vulkáni tevékenység formálta, amelynek köszönhetően a területet egyedi kúp alakú sziklák és barlanglakások jellemzik.

Népszerű és a világon egyedülálló látványosságok a számtalan, furcsa alakú „Tündérkémények”, a Göreme völgy holdbéli vidéke, a Göreme Nemzeti Park, a sziklatemplomok, Kaymakli és Derinkuyu föld alatti városai, a Zelve völgy, Avanos (edények), az Uchisar sziklaerőd, az Ihlara völgy és Soglani.

A látogatók számára kihagyhatatlan élmény a hőlégballonos repülés, szinte az összes fotón ez szerepel.

Fethiye

Az ország délnyugati részén, a Földközi-tenger partján lévő város környékén csodás tengerpartok található.

A közeli Ölüdeniz fehér homokos tengerpartja, a Kék Lagúna Törökország egyik legikonikusabb strandja. Jelentése Halott-tenger, ami arra utal, hogy vize nyugodt, szinte soha nem hullámzik.

Fethiye történelmi nevezetességei közé tartoznak a líciai sziklasírok, amelyek a Kr. e. 4. századból származnak. A legimpozánsabb sírhely a város fölé magasodó Amyntas sírja.

Amasya

A Törökország középső északi részén lévő várost fekvésének szépsége, historikus török faházai, gazdag történelmi hagyománya teszik népszerűvé.

Legértékesebb látnivalói a régi, Oszmán kori udvarházak. Az egyik legelegánsabb ilyen épület a Hazeranlar-ház, melyet 1872-ben építtetett Defterdar Hasan Talat Efendi, húga, Hazeran részére.

Másik jelentős emléke a város fölé tornyosuló sziklákba vájt sírok, ahová Pontus királyait temették.

A város uralkodókat, művészeket, tudósokat adott a világnak és hozzá kötődik Mustafa Kemal Atatürk életének egy fontos szakasza is. Ebből is látszik, hogy Amasya történelmileg is fontos település.

Izmir

Törökország harmadik legnagyobb városát az Égei-tenger gyöngyének is neveznek.

Az ókori római kori agora, amely a város történelmi központjában található, lenyűgöző régészeti lelőhely. Fő tere a Konak tér, ahol a híres Óra torony áll. Az 1901-ben épült torony a város egyik jelképe. A város legszebb része a tengerparti sétány, a Kordonboyu, ahol a csodás kilátás mellett sok étterem, bár található.

Minden évben népszerű és neves fesztiváloknak ad otthont. Leghíresebb az İzmir International Festival, ahol számos világhírű előadóművész, zenekar, táncegyüttes lép fel. Másik fontos rendezvénye a İzmir European Jazz Festival.

Mardin

Több kultúra és vallás találkozási pontja, amit történelmi épületei és sokszínű lakossága is tükröz.

Óvárosa UNESCO Világörökségi helyszín, amely szűk, kanyargós utcáival és szorosan egymás mellett álló, homokkőből épült házaival különleges atmoszférát teremt. Az épületek többsége az oszmán és a szír ortodox építészet stílusjegyeit viseli magán.

Vallási épületei közül legfontosabb a Deyrulzafaran kolostor. Ez az ősi szír ortodox építmény az 5. században épült, és a keresztény világ egyik legrégebbi kolostoraként tartják számon.

Antalya

Az ország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, a Török Riviéra központja.

Antalya történelmi központja, Kaleiçi szűk, macskaköves utcákkal, oszmán kori házakkal és történelmi épületekkel várja a látogatókat. Az óvárosban számos műemlék található, amelyek közül a leglátványosabb a Hadrianus kapuja. Ez az impozáns, háromívű kapu 130-ban épült a római császár Hadrianus tiszteletére.

A közelben számos népszerű nyaralóhely található, mint például Belek, Side, Kemer.

Török Riviéra látnivalói, nyaralóhelyei

Düden-vízesések

Antalya közelében található a térség egyik leglenyűgözőbb természeti látványossága. A Düden folyó két különálló vízesést alkot, az úgynevezett Felső Düden- és az Alsó Düden-vízesést.

A Felső Düden-vízesésnél a víz egy barlangból zúdul le, amely mögé be is lehet sétálni, különleges élményt nyújtva ezzel. A parkban sétányok, piknikező helyek és kilátópontok találhatók.

Az Alsó Düden-vízesés közvetlenül a tengerparton található, ahol a Düden folyó vizét egy meredek sziklafalról zúdítja le a tengerbe. A látvány különösen lenyűgöző, mivel a víz több mint 40 méter magasból esik le.

Pamukkale

Szó szerinti fordításban „gyapotvárat” jelent, a világ egyik ritka csodája, és az UNESCO világörökség része.

A hófehér mészkőmedencéket a földfelszín alól feltörő, kalcium-hidrogén-karbonátban és szén-dioxidban gazdag, körülbelül 35 °C-os forrásvíz hozta létre, amikor lezúdult a domboldalon. A helyet már az ókorban is látogatták mint gyógyfürdőt.

Pamukkale környezetében több melegvizű forrás is található, melyet az újonnan épült gyógyfürdők és szállodák is használnak. Emiatt a modern gyógyturizmus egyik célpontja lett.

Ankara

Törökország fővárosa 1923 óta, a második legnagyobb város Isztambul után.

Ankara nem tartozik a hagyományos értelemben vett turistacélpontok közé. Főleg a kulturális turizmus jelentős, amelyek közül kiemelkednek a múzeumok. Az itteni történeti és régészeti múzeumokban rengeteg értékes, ősi anatóliai leletet állítottak ki.

Leghíresebb látnivalója az Anıtkabir, mely az Anittepe városrészben egy dombon található. Ez Mustafa Kemal Atatürk mauzóleuma, aki a Török Köztársaság alapítója, első elnöke és legnagyobb reformere volt. A szomszédos múzeumban megtalálhatóak Atatürk emlékei: levelei, személyes tárgyai, fényképei, valamint az államelnök viaszszobra is.

A régi városrészben számos történelmi műemlék található, úgy mint az ősi római, bizánci és oszmán török stílusú épületek és a keskeny, kanyargós utcák. A nevezetességek közül ismert Augustus császár temploma és a Hacı Bayram mecset.

Kurşunlu-vízesés

Antalya közelében található, a Kurşunlu Nemzeti Park része.

A vízesés 18 méter magasságbók zúdul le és hét kis tóban folytatódik. Buja, zöld erdő veszi körbe, amely számos növény- és állatfajnak ad otthont.

Efeszosz

Egy ókori görög város az Égei-tenger partján, az egyik legfontosabb és legjobban megőrzött régészeti lelőhely az egész világon.

Kr. e. 10. században alapították és a római időkben az egyik legnagyobb és legfontosabb város volt Kis-Ázsiában. Híres volt Artemisz templomáról, amely az ókori világ hét csodája közé tartozott. Sajnos mára csak néhány oszlop maradt fenn, egykor hatalmas és lenyűgöző építmény volt.

Az egyik legimpozánsabb épület a Celsus könyvtár. Eredetileg 12000 tekercset tartalmazott, és egy szarkofágot rejt, ahol Celsus, a könyvtár névadója nyugszik.

A színház Epheszosz legjobb állapotban megmaradt épülete. Nemcsak színi előadásoknak, hanem népgyűléseknek, közösségi összejöveteleknek is otthont adott. Nézőtere 50 méter átmérőjű, egy domboldalba vájva alakították ki. Befogadóképessége 24000 fő.

Konya

A város híres a gazdag történelméről, vallási és kulturális örökségéről, különösen a szúfi miszticizmus és a Mevlevi dervisek hagyományainak köszönhetően.

A Mevlana Múzeum Konya legismertebb látnivalója, és az egyik leglátogatottabb hely Törökországban. Itt található Jalal ad-Din Muhammad Rumi, a híres perzsa költő és szúfi misztikus, valamint a Mevlevi dervisek rendjének alapítójának sírja.

Az építő- és iparművészet kedvelői Konyát a szeldzsuk művészet kincsestárának tekintik. Ennek legjobb példája a város központjában található Alaeddin-domb, amely a szeldzsuk kori Alaeddin mecsetnek ad otthont.

Nemrud-hegy

A délkeleti részen található az ország egyik legfontosabb és leglátványosabb régészeti lelőhely, amely a UNESCO Világörökség része.

A hegy az ókori Kommágéné királyság legfontosabb szentélye és temetkezési helye. I. Antiokhosz király építtette saját mauzóleumát és templomait, hogy ezzel isteni státuszt biztosítson magának.

A hegycsúcson található szobrok monumentális méretűek, és I. Antiokhosz királyt, valamint különböző isteneket ábrázolnak. Ezek az istenek közé tartozik Apolló, Zeusz, Herkules és Tyche.

A hegy könnyen megközelíthető Adıyaman városából, amely autóval vagy helyi túrák révén elérhető.

Safranbolu

A UNESCO Világörökség része, és az egyik legjobb hely Törökországban, ahol a látogatók betekintést nyerhetnek az oszmán kor mindennapi életébe és építészeti stílusába.

Az óváros épületeinek nagy része a 18. és 19. századból származik, és hagyományos oszmán stílusban épültek, amely magában foglalja a fa és a kő kombinációját.

A városban több mint ezer tradicionális oszmán ház található, amelyek közül sok ma múzeumként, vendégházként vagy étteremként működik. Ezek a házak jellegzetes építészeti stílusukról ismertek, amelyeket kiemelkedő faerkélyek, díszes ablakkeretek és cseréptetők jellemeznek.

Nevét a sáfrányról kapta, amelyet évszázadok óta termesztenek a környéken. A helyi piacokon és üzletekben sáfrányból készült termékeket, például édességeket és szappanokat lehet vásárolni.

Trabzon

A Fekete-tenger partján fekvő város egykor a Bizánci Birodalom fontos kereskedelmi központja volt. A Trebizondi Birodalom fővárosaként is ismert volt a középkorban.

Leghíresebb látnivalója az Ayasofya Múzeum, másik néven Hagia Sophia. A 13. századi bizánci templom később mecsetként is funkcionált, ma pedig múzeumként üzemel. A templom gyönyörű freskói és mozaikjai lenyűgöző példái a bizánci művészetnek.

Az Atatürk Köşkü egy elegáns villa, amely Mustafa Kemal Atatürk számára készült. A villa egy gyönyörű kertben található, és ma múzeumként üzemel, bemutatva Atatürk életét és munkásságát.

Van-tó

Törökország legnagyobb tava Kelet-Anatólia régióban található. A sós vizű, és vulkanikus eredetű tó a Nemrut-hegy vulkánkitörése során keletkezett.

A Van-tó különlegesen tiszta, kék vizű, és a környező hegyek lenyűgöző látványt nyújtanak. Területe mintegy 3 755 négyzetkilométer, és a legmélyebb pontja körülbelül 450 méter.

Az Akdamar-sziget az egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága. A szigeten található az örmény Szent Kereszt-templom, amely a 10. században épült. A templom híres lenyűgöző kőfaragásairól és freskóiról, amelyek bibliai jeleneteket ábrázolnak. Az épület az örmény építészet egyik kiemelkedő példája.

Aspendos

Az Antalya tartományban található ókori város híres lenyűgözően megőrzött római kori színházáról.

A világ egyik legjobban megőrzött ókori római színháza, amelyet Marcus Aurelius uralkodása alatt, a 2. században építettek. Kb. 15000 néző befogadására alkalmas, és kiváló akusztikával rendelkezik, ma is lehetővé teszi koncertek és előadások megrendezését.

Másik jelentős építménye az akvadukt. Ez egy csatornahíd, amit a 2. században építették, hogy biztosítsák a vízellátást. Több mint 15 kilométeren keresztül vezette a vizet a hegyekből Aspendos városába, számos híd segítségével.

Ajánlott cikkek

Kappadókia és Isztambul – egy csodás török út

Lehel 3 hetes török körútja

Isztambuli útiterv – Nikolettáék beszámolója

The post Törökország legszebb helyei – 18 csodás látnivaló appeared first on Utazáskatalógus.

Aki nem szereti végig olvasni a beszámolókat, azok részére a szöveg legvégén vázlatpontokba szedve leírtam, hogy nekünk milyen program fért bele a 3 teljes napunkba (nov. 6-7-8).

Repjegy: Wizz Air légitársasággal mentünk, odafelé nov.5. 7:10, visszafelé nov.9. 12:05. Vettünk priority-t a nagyobb méretű kézi miatt, illetve visszafele útra egy 20 kg feladós poggyászt is, hogy legyen mibe pakolni szuveníreket, bazáros zsákmányokat.

Szállásunk: Hotel Olimpiyat 3*

Elhelyezkedés szempontjából tökéletes választás volt, következő alkalommal is mindenképpen erre a környékre mennék! Maga a hotel hozta a tőle elvárható 3 csillagot. A reggelitől sokat ne várjon az ember, de nekünk a választék pont elég volt ahhoz, hogy ne üres gyomorral menjünk el felfedezni a várost! Összességében 10/7 pontot adnék, szerintem rövidebb utazásra tökéletes választás! Ezt a környéket pedig tényleg 100% ajánlani tudom!

Internet: Mivel Telekomosok vagyunk, így az applikációban még gépre szállás előtt bekapcsoltuk egyszeri 6490 Ft-ért az “5 GB EU-n kívüli net 7 napra” szolgáltatást.

1. nap: az érkezés napja

Az IST reptérről a -1es szintről induló Havaist 12-es busszal mentünk be Aksaray metrómegállóig. A busz tiszta és rendezett volt, a raktérbe kerülő csomagjainkra ráfűztek egy számot, melyből mi is kaptunk egyet és leszálláskor ezt átadva kaptad vissza a csomagodat. A busszal (melynek ára 136líra/út/fő) kb. 50 perc alatt beértünk a városba.

Innen nekünk a T1-es villamossal kellett volna mennünk, ami közvetlen a szállásnál tett volna le. Sajnos nem tudtuk előre, de pont ezen a napon volt megrendezve az Isztambul Maraton, ami miatt kb. a fél város levolt zárva, így a villamossal is csak 2 megállót tudtunk menni, amin nem mellesleg hatalmas tömeg volt. Ez több szempontból is kellemetlen volt sajnos egyrészt azért, mert vagy 40 percen keresztül kellett végig húznunk a csomagjainkat a tömegen keresztül, másfelől pedig mi baromira túl voltunk öltözve (hosszujjú plusz kabát), mivel 23 fok volt és verőfényes napsütés (itt azért feljegyeztem magamnak, hogy az iphone időjárás előrejelzés nem feltétlen a legmegbízhatóbb, illetve legközelebb ha megyek mindenképp megnézem, hogy van e valami nagyobb rendezvény a városban). Nyilván ez nem mindennapi eset, de ekkor bántam, hogy nem taxival mentünk a szállásig.

Szerettük volna ezen a napon felfedezni azokat a helyeket, amelyeket végül másnap néztünk meg (lásd a következő pontban), de mivel több, mint 2 órát utaztunk a szállásig már sem időnk, sem energiánk nem maradt az eredetileg tervezett programokra.

Emiatt igazából a nap hátralévő részében a szállástól elkezdtünk a Hagia Sophia felé sétálni a villamosvonal mentén, egészen fel, a nagy bazárig. Ide már nem volt energiánk bemenni nézelődni és éhesek is lettünk, úgyhogy nővérem ajánlása miatt elmentünk a Zeynep Kebab Pide & Lahmacun (Kadirga Park mellett) étterembe vacsorázni, majd innen sétáltunk vissza egészen a szállásig.

2. nap (az első teljes napunk Isztambulban)

Mivel a szállásunk rendkívül központi helyen volt, így egész nap sétálva fedeztük fel a környékbeli nevezetességeket. Bevezetésképpen tettünk egy sétát a szállásunk mellett található Gülhane Parkban. Szerencsénkre nagyon jó idő volt, így igazán kellemes volt egy könnyű sétával kezdeni a napot ebben a gyönyörű parkban, ahol megtalálható számos emlékmű, szökőkút, a parkot díszítő dekorációk, és persze cicák is. Aki szeretne Simit-et megkóstolni, azoknak jó hír, hogy a park bejáratánál ezt megtehetik!

Innen sétáltunk tovább a Topkapi Palotához. Mivel nem szerettük volna a fél napot palotalátogatással tölteni (de egy következő látogatáskor mindenképp pótoljuk), így mi csak a bejáratig sétáltunk el. A bejárat melletti szuvenír boltba betérve, azért elkapott minket a láz és beöltöztünk szultánnak/szultánának, hogy emlékbe hazahozzunk egy ilyen képet magunknak.

Innen visszasétálva a Hagia Sophia felé vettük az irányt, amely kiemelkedően az egyik kedvenc programom volt Isztambulban. Hölgyek kendővel készüljenek, ugyanis ezt kötelező magatokra teríteni, mielőtt beléptek ide. Emellett zoknival is készülni kell, mivel a cipőt is le kell venni, amikor beléptek ide! Az egész magával ragadó és gyönyörű, ezt a programot (amely nem mellesleg ingyenes) hiba lenne kihagyni!

Következő állomásunk a Kék mecset volt, amely szintén egy kötelező program szerintem. Azonban mivel ez bizonyos intervallumokban nem látogatható, így előtte még tettünk egy sétát a két mecsetet összekötő parkban.

A Kék Mecset mellett található az Arasta Bazár, amely a következő állomásunk volt. Érdemes itt végig sétálni, mivel nincs tömeg és az árak is kedvezőbbek, mint pl. a Nagy Bazárban. Apropó Nagy Bazár, a napi utolsó programunknak ezt választottuk. Itt azért felhívnám a figyelmet a tipikus “tourist trap” helyekre, ugyanis baromira túlárazott minden, ami itt található. Az alkudozás kötelező része a vásárlásnak, és ne hagyjátok magatokat! Vannak bizonyos termékek, amelyeket 2-3 de akár 4x-es áron kínálnak, mint más bazárokban. Érdemes egyébként talán vásárlási célból ezt a bazárt hagyni utolsóként, ugyanis messzemenőleg itt voltak a legmagasabb árak. Aki nem dohányzik készüljön fel arra, hogy nagyon tömény cigaretta füst van bent, ugyanis itt szinte mindenhol dohányoznak. Természetesen mi is vásároltunk itt, de azért csak óvatosan! Az egyik lámpaárus nekünk 400 lírával olcsóbban adta el ugyanazt a lámpát, amit a mellettünk álló amerikai turisták is vásároltak, mindezt úgy, hogy a bácsi még hozzá is fűzte “az amerikaik mindig többet adnak érte”.

Azért egy turista csapdába mégiscsak bele estünk, ugyanis ezen a napon ebédként szerettem volna egy sky bar jellegű étteremben ebédelni. A választásunk a Seven Hills étteremre esett, és talán az egész utazásunk alatt ezt az egy programot bántuk meg. Ár-érték arányban nekünk nem érte meg, a tetőteraszon folyton köröző sirályok, akik pofátlanul bele esznek az ember ételébe olyan szinten élvezhetetlenné tették az egyébként csodálatos panorámát, hogy inkább az alsó terasz részre mentünk le. Az étel sem volt a legjobb, így itt tényleg csak a panoráma kárpótolt valamennyire. Helyette inkább üljetek be egy hasonló teraszos kávézóba.

Szerettük volna megnézni az Elsüllyedt Palotát is, de elképesztően hosszú sor volt, így nem akartunk órákat tölteni csak várakozással, így ez egy következő alkalomra marad.

3. nap

Sokat gondolkodtunk azon, hogy befizetünk egy Boszporusz túrára valamelyik utazási irodánál Isztambulban (szinte minden sarkon lehet ilyet találni kint), de a legtöbb olyan program, ami délelőtti kezdéssel ment volna 19 €/főtől kezdődött. Ami alapjába véve annyira nem is vészes ár érte, viszont nem szerettem volna, hogy 2-3 órán keresztül “egyetlen egy” helyhez legyek kötve (magához a hajóhoz), így úgy döntöttem kihasználjuk az isztambuli tömegközlekedés adta lehetőségeket, így ennek tekintetében szerveztem meg a programunkat.

A szállásunktól 10 perc sétányira (vagy 2 vilimegálló) volt az Eminönü kikötő. Innen indultunk el 9:35-kor Ortaköy kikötőbe. A hajómenetrendet előző nap néztem meg online, melyben nagy segítség volt ez az oldal.

A hajóút közben csodálattal konstatáltuk, hogy végre a Boszporuszon vagyunk és innen láthatjuk a várost. Kb. 10:00-ra meg is érkeztünk a Boszporusz híd lábához. A Ortaköy mecset ekkor még zárva volt, így a mögötte található mólónál csináltunk pár képet és mire visszasétáltunk a bejárathoz, már megtudtuk nézni belülről is. A mecset nagyon kicsi, de gyönyörű!

10:35-kor indult visszafele hajó, még volt időnk gyorsan megnézni néhány standot, ahol különféle kézzel készített ékszereket árultak. A hajóval 1 megállót mentünk és a Besiktas kikötőben szálltunk le. Innen kb. 8-10 perc sétányira található a Domabahce palota. A palotalátogatást ezúttal is kihagytuk, csak a bejáratig mentünk, hogy kívülről nézhessük meg azt.

A következő állomásunk a Taksim térre vezetett. Ehhez fel kellett sétálnunk a stadion melletti buszmegállóban, ahol az első busz után rájöttünk, hogyha nem intjük le azt már jó messziről, akkor bizony nem fog megállni, hogy felvegyen minket.

Taksim térre érkezve fotózkodtunk egyet a piros villamossal, majd elindult a Galata torony irányába végig az Istiklal sétálóutcán. Itt leginkább különféle márkaboltok találhatóak meg, viszont érdemes a kis “sikátoros” részekbe bemenni, mivel itt extra olcsón lehet mindenféle terméket kifogni. Én pl. 110 líráért tudtam venni egy vadonatúj, címkés, s.Oliver farmert.

A Galata toronyba nem mentünk fel, mert egyrészt nem is volt a programunk része, másrészt ha jól láttuk felújítás miatt le volt zárva.

Viszont végül beadtuk a derekunkat és megkóstoltuk a San Sebastian sajttortát a torony lábánál található kávézóban, amelytől utána kisebb cukor sokk után folytattuk – szó szerint – levezető sétánkat a Galata hídhoz. Igazából maga a híd nem egy nagy élmény, iszonyat halszag van végig, viszont nekünk errefele kellett visszamennünk a szálláshoz és legalább innen is ráláttunk a város különböző pontjaira.

Este a szállásunktól kb 10-15 perc sétányira található “Sabri Usta Döner Kebap” nevű étterembe mentünk vacsorázni. Extra gyors a kiszolgálás, finomakat ettünk és az egyik legolcsóbb étterem, ahol Isztambulban jártunk (ketten kb. 450-550 líra között fogyasztottunk).

4. nap

Az első nagyobb programunk erre a napra a Pierre Loti kávézó/kilátó volt. Mivel ez egy picit távolabb esett tőlünk, így lecsekkoltam interneten, hogy vagyon megy e hajó arrafele, mert valahogy szívesebben nézelődtem volna azon, mint buszon/villamoson üljek a tömegben. Szerencsére volt is (annyira kell figyelni, hogy óránként jár), így villamossal elmentünk a Karaköy kikötőbe és innen indultunk 9:35 körül Eyüp állomásra. A menetrendet a már fent említett honlapon néztem meg. A hajóút nagyjából 30-35 percet vett igénybe. Eyüp kikötőből elsétáltunk az Eyüp Teleferik-ig, avagy a felvonóig, amit szintén kb 15 líráért lehetett használni az isztambul kártyával. Megérkeztünk a Pierre Loti kávézóba, ahol egy csésze kávé/tea elfogyasztása közben néztünk le az isztambuli látképre.

A kávézó mellett van néhány kis bódé, ahol meglepően nagyon jó minőségű replika Gucci/LV/ stb márkájú sálakat/kendőket lehetett venni 150 líráért (és persze más csecsebecséket is).

Az ezt követő nagyobb programunk Balat városrész meglátogatása volt, ami hatalmas kedvencem lett. Ehhez Eyüpből a T5-ös villamossal mentünk, és “Balat” megálló helyett egy megállóval később, a “Fener” megállónál szálltunk le. Mivel aznap nem reggeliztünk, én pedig már korábban kinéztem online egy szimpatikus kávézót, így nekünk itt volt célszerűbb leszállni a villamosról. Szerencsére egy nagyon hangulatos kávézót (Cafe Naftalin K.) sikerült kiválasztanom, ahol szuper limonádét és Kurdish kávét ittunk meg a reggelink mellé. Innen megindulva a google térképemben bejelöltem pár utcát, hogy nagyjából irányt adjon merre is sétáljunk, így ezeket itt hagyom nektek is: Merdivenli Mektep Sk. No:1; Kiremit Cd., Merdivenli Yokuş Evleri.

Miután végig jártunk Balat utcáit, villamossal továbbmentünk, hogy megnézzük a Suleymaniye mecsetet. Őszintén szólva, ahogy a férjem mondaná, kicsit ctrl c, ctrl v volt számunkra a mecset, semmivel nem nyújtott többet/mást, mint a Kék mecset, így talán ezt ki is hagyhattuk volna. Ettől függetlenül természetesen szép volt! Innen teljesen végig sétáltunk a Vasif Cinar utcán (remélem jól emlékszem), ahol renget árus volt, no meg persze rengeteg ember is. Ezután már csak a szállást vettük irányba.

5. nap: a hazaút napja

Mivel a Wizz Air ún. “Dummy boarding pass-t” állít ki Isztambulból-Budapestre, így mindenképp időben szerettünk volna kiérni a reptérre (ráadásul plusz egy nagy bőrönddel mentünk haza). A hotel segített nekünk taxit rendelni, így 8:10 körül elindultunk IST reptérre becsekkolni. 9:00-ra oda is értünk, és kb. 9:30-ra már a duty free boltoknál jártunk. Mivel mi repteres dolgozók vagyunk, így nekünk külön program volt ezt a repteret is felfedezni, ami egyébként szerintem gyönyörű lett!

Szerettük volna Isztambulban az ázsiai oldalt is felfedezni, de erre sajnos már nem maradt időnk.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, rendkívül jó kiindulópontként szolgált így első látogatásunk alkalmából a szállásunk. Amire nem igazán voltam felkészülve, hogy ilyen szinten impulzív lesz számomra ez az utazás. Pár évvel ezelőtt én szinte egyedül bejártam Közép-Kína egyik városát, illetve több helyen is voltam Ázsiában, tehát a kulturális sokk fogalmát már egyszer megismertem. Itt valahogy mégis sokkal inkább a hatása alá kerített – pozitív és egyben kimerítő értelemben. Bár az is lehet, hogy csak az élmény friss még és ezért érzem így, valamint rég voltam már ennyire sok ember között.

Úgy gondolom kezdésnek és első látogatásnak ennyi nap egyszerre tökéletes volt kint. Számomra ez egy olyan úti cél lett, ahová inkább többször kevesebb időre jönnék ki, azt viszont bármikor mosollyal az arcomon!

3 napos útiterv

Az érkezés és távozás napját leszámítva, a 3 teljes napos programunk vázlatosan, avagy “3 day Itinerary”:

1. nap:

• Gülhane Park
• Topkapi Palota
• Hagia Sophia
• Sultan Ahmet Park
• Kék Mecset
• Környékbeli tetőteraszos étterem/kávézó
• Arasta Bazár
• Nagy Bazár

2. nap:

• Eminönü kikötőből elmenni Ortaköy kikötőig hajóval. Isztambul kártyával használható! (Felér egy mini Boszporusz túrával és jóval olcsóbb is)
• Boszporusz híd
• Ortaköy mecset
• Ortaköy kikötőnél található pici bazár sor
• innen visszafele menni a hajóval Besiktas kikötőig, ahonnan 8 perc séta a Dolmabahce Palota
• Busszal elmenni a Taksim térre
• Istiklal utcán végig sétálni
• Galata torony
• San Sebastian sajttorta kóstolás
• Galata híd

3. nap:

• Karaköy kikötőből elmenni Eyüp kikötőig
• Eyüp Teleferik felvonóval Pierre Loti kávézó
• Villamossal elmenni “Fener” megállóig, innen kezdeni a sétát Balat-ba
• Cafe Naftalin K. Kávézó
• Néhány utca melyeken végig sétáltunk: Merdivenli Mektep Sk. No:1; Kiremit Cd., Merdivenli Yokuş Evleri
• “Balat” villamosmegállóban ért véget a séta, innen továbbmenni Süleymaniye mecsethez
• Extra programként közeli helyek: Yeni Camii, Egyiptomi Bazár

Nikoletta Instagramját is érdemes követni, az útjairól ott is megoszt remek képeket!

Ajánlott cikkek

Isztambul közlekedése – repterek, tömegközlekedés, jegyek

Törökország legszebb helyei

Kappadókia és Isztambul – egy csodás török út

Ankara látnivalók, időjárás, térképek

The post Isztambuli útiterv – Nikolettáék beszámolója appeared first on Utazáskatalógus.

Isztambul repülőterei

Istanbul Airport (İstanbul Havalimanı)

Isztambul fő reptere a belvárostól 45 km-re, északnyugatra található. Ide érkeznek a Turkish Airlines és a Wizz Air járatai.

Leggyorsabb bejutás a belvárosba a metró. Az M11 jelű metró Kağıthane állomásig közlekedik (menetidő kb. fél óra), itt átszállással lehet továbbmenni a belváros felé (M7, majd M2 metróval, utóbbi érinti a Taksim főteret és a Galata-tornyot). A metró éjjel-nappal jár. Istanbulkart-tal lehet használni (ennek leírása lentebb)!

A Havaist 16-os jelű busz a Taksim térre közlekedik. Napközben kb. 30 perces, éjszaka kb. 40-50 perces időközönként indul mindkét irányba. Menetrend és jegyár itt található (a reptér Istanbul Havalimanı néven szerepel a listában)!

Sabiha Gokcen reptér

Isztambul belvárosától délkeletre található.

Az M4 metró Kadiköy állomásig közlekedik, az utolsó előtti állomáson (Ayrilik Cesmesi) lehet átszállni a Marmaray vonatra (Marmaray Sirkeci İstasyonu állomás a Hagia Sophia közelében van). Istanbulkart-tal lehet használni a metrót és a vonatot is.

A Havabus közvetlen buszjáratot üzemeltet a reptér és a Taksim tér között. Menetrend és jegyár itt található!

Isztambul tömegközlekedése

Isztambul tömegközlekedését metrók, buszok, villamosok, siklók, libegők, hajók szolgálják ki.

Isztambulban Budapesthez hasonlóan nincsenek zónák, útra szóló menetjegyek vannak. Napi-, hetijegyek nincsenek.

6 éves korig ingyenes az utazás!

Metró-, villamos-, sikló- és városi vasútvonalak menetrendjei itt találhatók (friss térkép a Network Maps-nél)!

Buszjáratok és menetrendjeik itt találhatók!

Útra szóló jegyek

A következő számú útra érvényes jegyeket lehet venni:

• egy út: 20 líra
• 2 út: 38 líra
• 3 út: 60 líra
• 5 út: 90 líra
• 10 út: 170 líra

(Mivel Törökországban nagyon magas az infláció, az árak gyakran változnak, ezért ezek a frissített árak se biztos, hogy pontosak!)

Istanbulkart

Ez egy elektronikus kártya (hasonlít a bankkártyára), amellyel könnyen lehet használni Isztambul tömegközlekedését.

Automatákból és Istanbulkart feliratú újságosoknál tudjuk megvenni és feltölteni pénzzel. Automatánál csak készpénzzel lehet fizetni. A kártyára az Istanbulkart mobilapplikáción keresztül és az ezen a weboldalon is fel lehet tölteni pénzt. (A két reptéren is megvehető.)

A tömegközlekedési eszközöknél lévő érzékelőhöz (beléptetőkapunál, ill. buszon a sofőr melletti készülékhez) kell érinteni. A rendszer kiírja, hogy mennyi pénz van még a kártyán. Ha nincs elég pénz, hang is figyelmeztet erre. Ilyenkor keresni kell egy feltöltőhelyet.

A kártya az alábbi eszközök esetén használható: metró, busz, villamos, sikló, menetrendszerinti hajó.

Istanbulkart-tal egy út ára 9.90 líra, tehát jóval kedvezőbb, mint az útra szóló jegyek árai.

Fontos megjegyzés: a magas török infláció miatt az árak éven belül is többször változhatnak! Érdemes a friss árakat itt ellenőrizni!

Főbb nevezetességekhez eljutás

Az alábbi látnivalók a belvárosi résztől távolabb vannak, amikhez tömegközlekedés ajánlott:

Miniatürk

• Sishane metróállomástól (M2 metróvonal, közel a Galata-toronyhoz) a 36T, 38T, 47, 47E, 50E busszal a Miniatürk megállóig.
• Eminönü buszállomástól (fűszerbazárral szemben) a 47, 47E, 50E busszal.

Ortaköy mecset

Findikli Parktól (közel a Taksim térhez) a 22, 25E, 30D busszal az Ortaköy megállóig.

A 30D busznak megállója van Eminönü buszállomásnál és Karaköynél (Galata-toronyhoz közel) is.

Kiz Kulesi

Üsküdar Marmaray vasútállomástól a 2, 5, 6 busszal a Kız Kulesi megállóig.

Héttorony

Marmaray vonattal (B1 vonal) a Kazlıçeşme állomásig. (Az óvárosi részen, Hagia Sophiához közel fel lehet szállni a Sirkeci vasútállomáson.)

Rumelihisarı erőd

Findikli Parktól (közel a Taksim térhez) a 22, 25E busszal a Rumeli Hisarı megállóig.

Ajánlott cikkek

Isztambul látnivalók, térképek

Kappadókia és Isztambul – egy csodás török út

The post Isztambul közlekedése – repterek, tömegközlekedés, jegyek (2024) appeared first on Utazáskatalógus.

Törökország kulturális, művészeti és gazdasági központja, illetve 1923-ig fővárosa (a jelenlegi főváros Ankara). A város a Boszporusz és a Márvány-tenger két oldalán terül el, s területileg ugyan csak kisebb része van Európában, mégis európai városnak tartják.

Különleges fekvése, római kori, bizánci és oszmán építészeti emlékei, valamint a múzeumaiban és palotáiban fellelhető művészi alkotások révén a turisták kedvelt úticéljává lett. 1985 óta történelmi negyedei az UNESCO Világörökség része.

Isztambul látnivalók

Hagia Sophia

Isztambul legismertebb épülete, amely minden turista számára az első számú célpont. A török építészet legjelentősebb vallási épülete.

A 6. században építtette I. Constantinus római császár, mindössze öt év alatt épült meg. 1453-tól, Konstantinápoly oszmán kézre kerülésétől kezdve 1934-ig mecsetként használták, 1934 és 2020 között múzeumként volt látogatható, 2020 júliusa óta azonban újra mecsetként funkcionál.

Az épület óriási méretekkel rendelkezik: 31 méter átmérőjű és 55,6 méter magas a főkupola, előcsarnokaival együtt a 7570 m2 alapterületű.

Nyitva tartás: április 15 – október 1. között 9-19 óra ; október 1 – április 15. között 9-17 óra. Hétfői napokon zárva!

Belépés ingyenes!

Kék mecset

Eredeti neve Ahmed szultán mecsetje, a Hagia Sophia-val szemben található. Nevét a belső falakat borító kék csempékről kapta.

Egyik legszembetűnőbb különbség a Hagia Sophia-val szemben, hogy hat minarettel rendelkezik. Törökországban mindössze két ilyen mecset van (a másik Adanában).

A dzsámit 1609 és 1616 között építették I. Ahmed oszmán szultán utasítására. A dzsámihoz tartozó épületegyüttesben találhatjuk a szultán és felesége, Köszem szultána türbéjét, egy medreszét és egy kórházat. A kék mecset Isztambul egyik legnépszerűbb látványossága, a világ egyik legismertebb épülete, a világörökség része.

Szulejmán-mecset

Nem meglepő módon ez a mecset is kötelező program Isztambul látnivalói között! A város 2. legnagyobb mecsetje, amelyet I. Szulejmán szultán építtetett.

A mecset 59×58 méter alapterületű, a fő kupola 53 méter magas és 27,25 méter átmérőjű. A kertben I. Szulejmánnak és feleségének (Hürrem), leányának (Mihrimah) mauzóleuma (türbe) található.

Galata-torony

Isztambul legismertebb kilátóhelye, amely eredetileg világítótoronyként épült a 6. században.

A román stílusú épület 66,9 méter magas, átmérője 16,45 méter, a fal vastagsága 3,75 méter. Tetején kávézó is üzemel, a teraszról 360 fokban nyílik kilátás Isztambulra.

Belépőár és nyitvatartási idő itt található!

Dolmabahçe palota

A palota a Boszporusz nyugati, európai oldalán fekszik Beyoğlutól északra.

Az Oszmán Birodalom adminisztratív központjaként működött 1856 és 1923 között. I. Abdul-Medzsid szultán építtette, 1856-ban készült el. A palotában 285 szoba és 46 terem található.

A palota három részből áll: a Mabeyn-i Hümâyûn (a férfiaknak fenntartott körlet), Muayede Salonu (a fényűző dísztermek) valamint a Harem-i Hümâyûn (a Hárem vagyis a szultán családjának fenntartott rész).

Belépőár és nyitvatartási idő itt található! Hétfői napokon zárva!

Topkapı palota

Az Oszmán Birodalom közigazgatási központja volt 1465 és 1853 között, építtetője II. Mehmed szultán volt. Külső és belső részei miatt is a világ egyik legszebb palotája.

A palota az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger között fekszik az ún. Szeráj Csúcson (Sarayburnu). Több kisebb épületből áll, és négy udvar veszi körül. Jelenleg múzeumként működik, ahol porcelán- és üvegedények, oszmán kori öltözékek, fegyverek, miniatúrák, kalligrafikus iratok és ékszerek láthatók.

Belépőár és nyitvatartási idő itt található! Keddi napokon zárva!

Elsüllyedt Palota

Másik nevén Bazilika Ciszterna (Yerebatan Sarnıcı), az egyik legnagyobb a több száz hajdani víztározó közül. I. Justinianus bizánci császár építtette 532-ben. A 16. század végéig volt használatban.

A 143×54 méteres termet 336 darab, 8 méternél is magasabb márvány oszlop tartja. A terem falai 4 méter szélesek.

A ciszterna a 2016-os Inferno filmben is szerepelt.

Belépőár és nyitvatartási idő itt található!

Ortaköy-mecset

A 19. század közepén épült neobarokk stílusú oszmán kori mecset a Boszporusz partján található.

Ortaköy kerülete miatt is érdemes ellátogatni ide, nagyon hangulatos része a városnak. Rengeteg kávézó, étterem várja a látogatókat, a mecsettől pedig remek kilátás nyílik a folyó szemközti partjára.

Megközelítés: Findikli Parktól (közel a Taksim térhez) a 22, 25E, 30D busszal az Ortaköy megállóig. A 30D busznak megállója van Eminönü buszállomásnál és Karaköynél (Galata-toronyhoz közel) is.

Taksim tér

Isztambul fő tere, a helyiek népszerű találkozóhelye. Itt emelkedik a Köztársaság Emlékmű.

Innen indul délnyugati irányba az İstiklal sugárút, amely a város fő utcája. Rengeteg bolt, kávézó, étterem található itt. Valamint olyan híres épületek is, mint a Madame Tussauds és a Çiçek Pasajı történelmi átjáró.

Galata-híd

Ez a híd köti össze ó az Aranyszarv-öblöt a régi városrésszel (Sultanahmet). Érdemes a Galata-toronytól átgyalogolni a hídon a Hagia Sophiáig.

A híd alsó részén halpiac és haléttermek működnek. Innen indulnak hajós kirándulások is.

Archeológiai Múzeum

Isztambul legjelentősebb múzeuma, ahol az Ókori Kelet–részlegében körülbelül 15 000 kiállított tárgyat láthatunk, főként az ősi Mezopotámiából, Anatólia görögök előtti történelméből.

A múzeumban széles skálán tekinthető meg ókori görög, római, bizánci és más, anatóliai népek hagyatéka, egészen az időszámításunk előtti hatodik századig visszamenőleg.

Belépőár és nyitvatartási idő itt található!

Kız Kulesi torony

Isztambul egyik ikonikus épülete, amely a Boszporusz partján, egy kis szigeten áll. Fekvése miatt népszerű látnivaló.

Sokáig világítótoronyként üzemelt. Ma kávézó és étterem van az épületben, amelynek emeleti teraszáról csodás kilátás nyílik a városra.

Megközelítés: Üsküdar Marmaray vasútállomástól a 2, 5, 6 busszal a Kız Kulesi megállóig.

Rumelihisarı

A Rumeli-erőd vagy kastély egy domboldalra épült komplexum a Boszporusz partján, a belvárostól északnyugatra.

Az 1450-es években épült II. Mehmed szultán idején, Konstantinápoly elfoglalása céljából. A város megszerzése után elvesztette katonai szerepét, a későbbiekben börtönként és szabadtéri színházként is funkcionált. Ma múzeumként üzemel.

Belépőár és nyitvatartási idő itt található! Hétfői napokon zárva!

Megközelítés: Findikli Parktól (közel a Taksim térhez) a 22, 25E busszal a Rumeli Hisarı megállóig.

Héttorony

Török nevén Yedikule Hisarı, a belvárostól délnyugatra fekszik a Márvány-tenger partján.

Az erőd legnevezetesebb része az Aranykapu (Porta Aurea), amely több mint 1600 éves. Sajnos eléggé leromlott az állapota, de nemrég felújítási munkák kezdődtek.

Évszázadokon keresztül börtönként funkcionált, több magyar híresség is raboskodott itt: Török Bálint, Bornemissza Gergely, Béldi Pál. Az épület szerepel Gárdonyi Géza: Egri csillagok regényében is.

Megközelítés: Marmaray vonattal (B1 vonal) a Kazlıçeşme állomásig. (Az óvárosi részen, Hagia Sophiához közel fel lehet szállni a Sirkeci vasútállomáson.)

Miniatürk

Törökország látnivalóinak kicsinyített másait, mérethű modelljeit mutatja be a park.

Több, mint 130 darab modell látható 1:25 kicsinyített arányban, ezzel az egyik legnagyobb ilyen jellegű park a világon. Török határon túli épületeket is felfedezhetünk, ilyen például a budapesti Gül Baba türbéje.

Belépőár és nyitvatartási idő itt található!

Megközelítés: Sishane metróállomástól (M2 metróvonal, közel a Galata-toronyhoz) a 36T, 38T, 47, 47E, 50E busszal a Miniatürk megállóig ; Eminönü buszállomástól (fűszerbazárral szemben) a 47, 47E, 50E busszal a Miniatürk megállóig.

Nagy Bazár

Nem messze a Hagia Sophiától található a világ egyik legnagyobb fedett bazárja.

Eredetileg raktárépület volt a központi része, ezt és a környező utcákat alakították át bazárrá. Ma már több ezer bolt üzemel itt, ahol rengeteg árut tudunk venni.

A bazár „kötelező” eleme az alkudozás, sokszor pofátlan árakat kérnek el az árusok. Bátran mondjunk be jóval kisebb összeget, véletlenül se vegyük meg az eredeti áron!

Vasárnap zárva tart!

Fűszer Bazár

A Fedett Bazártól északi irányban van Isztambul egyik legrégebbi bazárja. A 17. században épült egy mecset-komplexum részeként.

Fűszerek, teák, szárított gyümölcsök, édességek hatalmas választékával találkozhatunk itt.

Az iszlám ünnepnapokon és október 29-én zárva tart, ezeken kívül minden nap nyitva!

Interaktív és letölthető térképek

Ezen az oldalon találtok térképeket, amelyek letölthetőek!

Ajánlott cikkek

Isztambul közlekedése – repterek, tömegközlekedés

Kappadókia és Isztambul – egy csodás török út

Isztambuli útiterv – Nikolettáék beszámolója

Lehel 3 hetes török körútja

The post Isztambul látnivalók, térképek appeared first on Utazáskatalógus.

(Tamásék korábban írtak beszámolót ciprusi útjukról, azt is olvasd el!)

Elég tartalmasra sikeredett utazásunk, hiszen 8 nap alatt több, mint 150 km-t sétáltunk, rengeteg látnivalót néztünk meg, kismillió élménnyel gazdagodtunk, de a legfontosabb esemény számunkra az eljegyzés volt, amelyre Kappadókiában került sor több, mint 100 hőlégballonnal a háttérben!

Még mielőtt leírnám véleményemet Kappadókiáról és Isztambulról, megosztanám veletek útitervünket, hogy pontosan miket is néztünk meg, hátha valakinek hasznos lesz a jövőben:

Kappadókia:

1. nap – Uchisar castle, Pigeon valley, Göreme Open Air museum, Three Beauties, Göreme „városa”

2. nap – Hőlégballonok megcsodálása a hotelünk teraszáról, Cavusin városa, Love valley, Red & Rose valley, Devrent valley, Zelve Open Air museum, Pasabag Monks valley, Avanos városa

3. nap – Hőlégballonok megnézése Love valley-ből, majd Isztambulba indulás előtt még egy séta Göreme városában

Isztambul:

1. nap – Hagia Sophia, Kék mecset, Elsüllyedt palota, Gülhane park, Konstantinápolyi Hippodrom, Arasta bazár

2. nap – Galata híd és Galata torony, Balat negyed, Rustem Pasa mecset, Karaköy és Eminönü környéke, Szulejmán mecset, Fedett Bazár és Egyiptomi bazár

3. nap – Istiklal utca, Taksim tér, Ortaköy mecset, Dolmabahce palota és környéke, Pera Palace Hotel (Netflix sorozat rajongóinak kötelező)

4. nap – Camlica domb, Camlica mecset, Kadiköy és Üsküdar környéke, majd nap végén még egy kis bazározás

5. nap – Hiányzó szuvenírek megvásárlása, kis séta a Sultanahmet negyedben és út a reptérre

Kappadókia

Turkish Airlines-al isztambuli átszálással érkeztünk meg Nevsehir repülőterére, amely körülbelül 40 km-re található Göreme városától. Az út előtt autót béreltünk egy helyi cégtől azonban a kommunikáció elég nehézkes volt, hiszen nem igazán beszélt senki sem angolul, de a Google fordító szerencsére csodákra képes, így ezt a bonyodalmat megoldottuk!

Az autóbérlést nagyon ajánlom (bár a közlekedés igen kaotikus), hiszen autó nélkül elég nehézkes bejárni a környéket és tényleg nem mondható drágának. Utunk alatt az első kisebb sokk hatás akkor ért bennünket amikor kiderült, hogy a Vodafone szolgáltatása nem működik Kappadókiában, így bérelnünk kellett egy hordozható wifi hotspot-ot, hogy odataláljunk Göreme-i hotelünkhöz. Szállásunk a Lord of Cappadocia Hotelben volt, amelyet szívből ajánlok!

Az 1. reggelünkön sajnos nem szálltak fel a hőlégballonok, mivel rossz időt mondott az előrejelzés, de végül kifejezetten szép időnk lett. A 2. és 3. reggelen már felszálltak a hőlégballonok és azt kell, hogy mondjam, hogy életünk egyik legszebb és legfelejthetetlenebb élménye volt látni és megélni ezt! Ráadásképpen, ha még hozzávesszük az eljegyzést is, biztosak vagyunk benne, hogy életünk legmeghatározóbb útja volt ez!

Az útitervben megjelölt helyszínek közül mindet nagyon ajánlom, hiszen minden helyszín más miatt szép. Hőlégballon nézéshez leginkább Love valley-t ajánlanám, de érdemes nagyon korán odaérni, hiszen elég gyorsan megtelik rengeteg emberrel a helyszín. Természetesen bármelyik hotel is tökéletes, amelynek van tetőterasza, de Love valley véleményem szerint kihagyhatatlan. Egész Kappadókia hihetetlen nyugalmat áraszt magából és egyszerűen mesébe illően gyönyörű. Az ott élő emberek egytől egyig mérhetetlenül kedvesek és segítőkészek. Ha tehetnénk és lenne elegendő szabadságunk már most indulnánk vissza! Aki teheti mindenképpen látogassa meg ezt a csoda helyet!

Isztambul

Isztambul elég erős váltásnak bizonyult Kappadókia után. Megérkezésünkkor a városi tömeg, illetve az árusok és az éttermek előtt álló emberek rámenőssége kisebb sokkhatásként ért minket. A második nap végére azonban abszolút megszoktuk a várost, de azért bele kellett kicsit lazulni.

A városi közlekedés iszonyú kaotikus és sok esetben életveszélyes, bár ezt már Azerbajdzsánban is megtapasztaltuk szóval ez nem volt számunkra újdonság. A város hatalmas, valósággal meglepett minket, hogy mekkora távolságok vannak, de tömegközlekedéssel viszonylag jól bejárható.

Szállásunk az óvárosi negyedben volt, de inkább le sem írom a szállás nevét, mert abszolút nem ajánlom (Booking-on 8-as értékelés felett volt egyébként…) Étkezések tekintetében fontos, hogy Sultanahmet környékén véleményem szerint nem a legjobb döntés ebédelni/vacsorázni, hiszen minimum 3-4-szeres árak vannak, mint néhány utcával feljebb. Viszont a Seven Hills éttermet kifejezetten ajánlom a környéken, mind a kilátás mind a sirályetetés miatt. Az ételek roppant finomak mindenhol, kedvencünk a Manti, illetve a Lahmacun lettek.

Látnivalókat tekintve elég sok mindent láttunk, de még jó pár napot el tudtunk volna tölteni Isztambulban, hogy mindent felfedezzünk. A belépők ára egyes helyekre igen borsosnak mondható, így volt amit végül kihagytunk, mivel úgy gondoltuk, hogy ár-érték arányban nem biztos, hogy megéri.

Nehéz lenne bármit is kiemelni, hogy mi is tetszett legjobban, hiszen Isztambul egy ezerarcú nyüzsgő, pezsgő város, amit meg kell egyszer mindenkinek tapasztalnia.

És akkor a végére a bazárokról egy-két gondolat: A nagy bazár, illetve az egyiptomi fűszerbazár és a mellettük lévő utcák sokasága egyszerűen felfoghatatlan, de leginkább bejárhatatlan. Nem nagyon lehet olyan időpontban menni, amikor kevesen lennének. Fontos, hogy szerintem mindenképpen csak az adott napra tervezett látnivalók után érdemes a bazárba elmenni, hiszen amikor ott van az ember csak úgy repül az idő és észre sem veszi.

Alkudni kötelező és érdemes is, legyetek bátrak! Sokszor érdemes az árus által javasolt ár feléről indulni, nekünk többször is összejött! Amennyiben túl alacsonynak tartják az árusok az alkudott árat sok esetben nem is próbálkoznak tovább mert érzik, hogy úgyse vesszük meg a kínált árut. Eléggé rámenősek, de „take it easy”, egy idő után abszolút élvezhető az egész hangulata! A nagy bazártól érdemes minél távolabb menni, hiszen egyre barátibbak lesznek arrafelé az árak. Ahol édességet, teát, magvakat árulnak, szinte mindenhol megkínálnak és nem várják el, hogy vásárolj tőlük valamit, egyszerűen csak vendégszeretőek és élvezik amit csinálnak. Mindenképpen ajánlom Isztambul meglátogatását is, aki teheti látogassa meg ezt a hatalmas, sokszínű, nyüzsgő várost is!

Összegzés

Összességében nekünk szívünk csücske lett Törökország, legfőképpen Kappadókia és az eljegyzés miatt, de Isztambul is felejthetetlen élmény volt számunkra.

Következő biztos utazásunk Grúziába vezet majd jövő februárban, ahol Gudauri és Tbiliszi lesznek úticéljaink!

Onnan is biztosan jelentkezünk majd, de lehet addig is beiktatunk még egy rövidebb utazást.

Szép napot és kellemes utazást kívánok mindenkinek aki mostanában fog utazni!

Tamásék sokat utaznak, az Instagram oldalukon még több képet láthatsz!

Ajánlott cikkek

Lehel 3 hetes török körútja

Ankara látnivalók, időjárás, térképek

The post Kappadókia és Isztambul – egy csodás török út appeared first on Utazáskatalógus.

(Mivel elég gagyi telefonom volt akkoriban, nézzétek el, hogy nem a legjobb minőségű képek készültek!)

Wizzairrel utaztam, így a Sabiha Gökcen reptérre érkeztem, illetve indultam haza. A kijárattal szemben indul az E11 és a Havatas busza, én utóbbival közlekedtem. Induláskor a jegyszedő körbement és elkérte a viteldíjat.

Városba a Fatih Sultan-, reptérre menet a Boszporusz-hídon megy a busz. Bár van menetrendje, a busz csak akkor indul, ha megtelik. Visszafelé például 40 percet kellett erre várni, de szerencsére jóval előbb kiindultam, számítva erre és az esetleges dugóra. Befelé 100 perc, reptérre 55 perc volt az út, szóval a menetidő kiszámíthatatlan. A Taksim-tér közeli Point Hotel elé érkezik és indul a busz.

A Taksim-tér Isztambul fő tere, innen indul ki a helyi „Váci utca”, az Istiklal. Az utca hosszában egy sínpályán közlekedik a piros színű nosztalgiavillamos.

Istanbulkarttal terveztem a városon belüli utazást, aztán rájöttem, hogy gyalog a belváros simán bejárható. Például a Taksim-tér és a Hagia Sofia gyalog kb. 40 perc a Galata-hídon át. Bejártam rengeteg utcát, így még jobban átjött az isztambuli élet.

Arra fel kell készülni, hogy a Galata-torony és a Hagia Sofia előtt hatalmas sor van, így sokat kell várni a bejutáshoz.

Érdemes elmenni a Topkapi palotába, amely belülről is nagyon szép.

A bazárban rengeteg ember volt, szinte tolakodni kellett, hogy előrejussak. És persze menekülni az árusok elől. Határozottnak kell lenni, hogy álld a sarat, rám vagy öt dolgot akartak sózni, de egyik sem járt sikerrel. 

A helyi ételeket, italokat mindenképp ki kell próbálni, bár őszintén szólva nem voltam elájulva a kebabért. Kicsit íztelennek tartottam, akárhol ettem. De legalább megismerhettem a helyi török konyhát. 

A közbiztonság jó, sok utcát bejártam, még este is, semmi probléma nem volt. Az utcák viszont koszosak, sok helyen büdösek, rengeteg a kóbor macska, a szemét. 

A Boszporusz-túrás (Turyol) hajóra a Galata-híd Taksim felőli oldalán szálltam fel, itt 12 líra volt, míg a túloldalon már drágább. Nagyon szép kilátás nyílik az egész városra, megéri ez a másfél óra. 

A közlekedésről elég kaotikus. Hiába a lámpák, felfestések, ezek csak kellékek. Mindenki megy mindenfele, ennek ellenére egy balesetet sem láttam, szóval nem kell megijedni, csak nagyon figyelni.

Összességében megérte elmenni, hiszen egy más kultúrába csöppenünk, szép belvárossal, épületekkel. Bár egy hátránya, hogy a belváros elég hamar bejárható, egy-két nap alatt „el lehet intézni” Isztambult. 

Ajánlott cikkek

A honlapon lévő helyszínek cikkei tematikusan és ABC-sorrendben itt találhatók!

A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!

Lehel 3 hetes török körútja

The post Isztambuli kiruccanás appeared first on Utazáskatalógus.

Aug. 18.: kiutazás

Aug. 18-án indultam a Pegasus járatával Antalya-ba (természetesen isztambuli átszállással), és már eleve másfél órás késéssel indult a gép Budapestről. A kérdésemre, hogy mi az oka a késésnek, azt a választ kaptam, hogy a bejövő járat késett…

Ebből behozott vagy 50 percet a pilóta Isztambulig, de így is pont lekéstem a csatlakozást. Szerencsére átírtak a következő járatra, ami szintén vagy 20 perc késéssel indult.

Összességében úgy másfél-két órával később értem az Antalya-i szállásra a tervezettnél. Itt aludtam 3 éjszakát, majd a bérelt kocsival mentem Çiralı-ba, a következő foglalt szállásra.

Utólag derült ki, hogy az Exporoyal Hotel a számlámról is levonta a szállás árát, amit a helyszínen készpénzben is kifizettem, de végül egy pár hetes huzavona után a Booking visszafizette a számlámra a jogosulatlanul levont pénzt. Nem akaródzott a szállásadónak határidőre válaszolni a Booking-nak, egyszer erről tájékoztattak. A Booking ügyintézéséért jár a pirospont, korrekten rendezték a dolgot.

Egyébként az első 4 és az utolsó 4 éjszakára foglaltam csak szállást, a többire a helyszínen kerestem. Egyszer fordult elő, hogy nem találtam, Alanya annyira tele volt a négynapos ünnep miatt, még parkolni sem lehetett, kénytelen voltam továbbautózni, és végül egy tengerparti település temetőjének a parkolójában aludtam a kocsiban. A közelben volt egy piknikezőhely, ott tudtam vacsorázni és reggelizni. Este tele volt emberekkel, ott grilleztek meg társasjátékoztak, reggel pedig edzettek páran a fűben és a kihelyezett eszközökön.

Aug. 19-20.: Antalya

Na de vissza Antalya-hoz.

Itt két teljes napom volt, első nap az egyik irányba, Konyaalti felé sétáltam el, miután megnéztem a központot, második nap a másik irányba mentem, de arra már busszal, még úgy is fél óra volt (kb. 10 km lehetett) elérni a Lara beach-hez.

Estefelé hűsöltem egyet a MarkAntalya nevű plázában. Az autóbérlés tortúrájáról már írtam a 622-es hozzászólásban, most külön nem térek ki rá.

Aug. 21.: Çıralı

Az előző este felvett kocsival elindultam -ba. Útközben megnéztem a Kurşunlu-vízesést és Kemert, ahol úton-útfélen oroszul szóltak hozzám az árusok.

A Flora Pension-t (amiről feljebb írtam) nem volt egyszerű megtalálni, a megadott GPS-koordináták nem voltak pontosak.

A szállás elfoglalása után strandoltam egyet (itt volt a legtisztább a víz az összes strand közül, ahol megfordultam), majd sötétedés előtt elindultam a Kiméra fényeit közelről szemrevételezni. A belépő kicsengetése után, ha jól emlékszem, 16 perccel már fent is voltam. Lefelé 12 perc volt, de akkor jobban siettem. Sokan voltak fent, sütögettek, közben teljesen be is sötétedett. Látványos volt, tetszett.

Aug. 22.: Side

Másnapra a Düden-vízesést iktattam be, aztán Sidében kerestem szállást, találtam is a Derya Motelben, ahol 25 euróért félpanzió járt. Itt nem csak vega, hanem vegán vagy gluténmentes ételeket is tudnak csinálni.

Délután meglátogattam a strandot (ahol akár Jack Sparrow kapitánnyal és a madarával is lehetett fényképezkedni), este pedig az óvárost, ahol beszereztem néhány szuvenírt.

Aug. 23.: Alanya

Indultam tovább, mert a következő éjszakára nem volt szabad szállása a motelnek. Alanyában érdemes felmenni a várba, szép a kilátás. Ekkor aludtam az autóban, amiről feljebb már írtam.

Aug. 24.

Törökország szárazföldi részének a legdélebbi csücskét néztem meg Anamur mellett, majd magát a várost is, bár az nem volt nagy szám. A Mamure-kastély zárva volt, azt csak kívülről láttam.

Este kivettem egy szobát Silifkében a Zeyma Otelben (120 TL), na, ennél ócskább szálláson még sehol nem aludtam. Aznap este még bementem a városba vásárolgatni, másnap, reggeli után pedig felautóztam a várhoz, amit éppen felújítottak. A kisebb-nagyobb fák között rá lehet látni a városra.

Aug. 25.: Mersin

Kızkalesi felé vettem az irányt, ahol érdemes megállni, és legalább a távolból megfigyelni a tengerre/tengerbeépült kastélyt. Be is lehet fizetni hajóútra, ami elvisz oda, de ehhez a déli melegben nem volt kedvem. Árnyékban a szeles tengerparton még egészen elviselhető volt az idő. A tengerben hemzsegtek az emberek, itt volt a legnagyobb a népsűrűség a part közeli vízben.

Délután célba vettem Mersint, ahol egy lakótelepi apartmanban töltöttem az éjszakát. A szállást (nem csak itt, hanem a legtöbb esetben) előre kinéztem a Booking-on, de előre nem foglaltam. A helyi Migros-ban vettem incir-elma suyu-t, vagyis almás fügelevet, ami behűtve nagyon jó volt.

Aug. 26.

Fizetős autópályán terveztem a további autókázást, de pechemre vasárnap volt, úgyhogy nem voltak nyitva a postahivatalok. Egy benzinkúton aztán megtudtam, hogy (talán egy hétre vagy 10 napra) visszamenőleg is lehet matricát venni, szóval nyugodtan vettem igénybe a szolgáltatást. Meglepődve láttam, hogy még itt is több helyen árulnak gyümölcsöt a leállósáv szélén.

Útba ejtettem Niğde-t, hogy beszerezzek némi elemózsiát a tervezett magashegyi túra előtt. 1200 méteren már érezhetően nem volt akkora hőség, és ezt megtoldva még 1000 méterrel már tényleg egészen elviselhető volt a klíma.

Mielőtt a 2200 méteren lévő Erciyes síközpontba értem volna, megnéztem Develi-t, ahol rendesen megbámultak. Biztos nem gyakran látnak arrafelé fehér embert.

Fent kivettem egy szobát két éjszakára a Mirada Del Lago Hotelben, éjszakánként 195 líra volt félpanzióval. Úgy látszik, nem sok vega vendég fordul meg itt, mert vacsorára sült krumplit kaptam salátával, épp csak a feltét hiányzott (hacsak a kenyeret nem veszem annak). Másnap úgyszintén (na jó, leves is volt).

Aug. 27.: Erciyes megmászása

Az első éjszakát reggeli nélkül akartam kérni, de úgy nem lehetett, úgyhogy megígérték, hogy csinálnak nekem szendvicset, mivel mondtam, hogy korán szeretnék indulni a hegyre. Fél 6-ra kész is volt, nem sokkal utána indultam (akkor kezdett világosodni).

Az Erciyes megmászásához elvileg engedélyt kell kérni a rendőrségtől, sőt korábban még az útlevelet is megtartották, és csak a szerencsés visszatérés után adták vissza. Szépen el is battyogtam a rendőrségre, hogy annak rendje és módja szerint bejelentsem a túrát, ill. engedélyt kérjek.

3 egyenruhás alakkal találkoztam a bejáratnál, akiknek próbáltam elmondani, hogy az Erciyes-t (törökül Erciyes Dağı-t) szeretném megmászni, de egyikük sem beszélt angolul. Végül az egyik elővette a telefonját, és a Google Fordító segítségével megtudtam, hogy tiltja a törvény az egyedüli mászást („prohibited by law”). A törvényt persze nem mutatta meg, de végül mondtam, hogy megértettem, és elhagytam a helyszínt.

Pár perc tépelődés után úgy döntöttem, hogy azért mégiscsak megpróbálom, hiszen nem azért jöttem, hogy egész nap a szállodában henyéljek, így aztán másnap hajnalban fél liter almalével, 7,5 deci vízzel, a szállodai és néhány saját szenyóval felszerelkezve nekivágtam a hegynek.

Felfelé

Develi Kapı volt kiírva, ahol letértem a főútról, egy darabig egy sífelvonó medrében haladtam, majd a zölddel jelölt útvonalon tovább.

Két helyi fickót láttam kb. másfél órával előttem, aztán egyszercsak, miközben megálltam enni, találkoztam velük, már visszafelé jöttek. Ilyen gyorsan biztosan nem fordultak meg a csúcsról… Szót érteni nem igazán tudtam velük, az egyikük franciául tudott csak, se németül, se angolul, se magyarul.

Rajtuk kívül egy háromfős német csapattal is találkoztam: egy srác jött felfelé két lánnyal (a kép jobb oldalán), akikkel nagyjából együtt mentünk egy hatalmas sziklatömbig. Itt megálltak pihenni és tanakodni a hogyan továbbról: vagy átmászunk rajta, vagy megkerüljük.

Mondtam, hogy megkerülni talán kevésbé veszélyes és elindultam előre. A talaj viszont olyan laza és porhanyós volt, hogy néhány kisebb kőlavinát elindítottam (a felfelé és a visszaúton is), aminek a következtében a német trió jobbnak látta visszafordulni. A srácot még láttam egyszer úgy 100 méterrel lemaradva, de később nem találkoztam velük.

Az eszembe jutott, hogy a török hatóságok emberei elmehetnének pl. Ausztriába egy tanulmányútra, és megnézhetnék, hogyan kell egy túraútvonalat kiépíteni és biztonságossá tenni. Például drótkötelekkel, merthogy ilyenből errefelé egy darab sem volt. Hasonlóképpen turistajelzésekből és információs táblákból. Egyetlen sima, dinamikus kötelet láttam lefelé menet, azt is valószínűleg egy civil túrázó hagyta ott…

No de visszatérve a sztorihoz: 12.40-kor értem fel a zászlóval jelölt mellékcsúcsra, ami a korábban említett leírás szerint csak 3852 méter, innen még egy félórás út a főcsúcs. Ekkorra már be is felhősödött az ég, csak néha-néha bukkant elő a nap.

A főcsúcson áll egy igen meredek sziklatömb, aminek a megmászásához kötél és egy biztosító társ kellett volna, de egyik sem volt nálam, úgyhogy erről lemondtam, így csak 3900 méteren jártam a 3917 helyett. Tehát, ha úgy vesszük, betartottam a törvényt: nem mentem fel egyedül a csúcsra.

Lefelé

Visszafelé a kék útvonalon jöttem, még egy túrabotnak eszkábált valamit  is találtam a visszaúton, ami jól jött a meredek lejtőkön. Úgy terveztem, hogy az utolsó közel 300 métert a sífelvonóval teszem meg lefelé, ami végül sikerült is, de itt is nem várt nehézségekbe ütköztem. Kiderült, hogy jegyet csak lent lehet venni, én pedig pont fent voltam. Nem számítottak rá, hogy vannak olyan őrültek, akik gyalog mennek fel, és felvonóval akarnak lemenni…

Végül megengedték, hogy lemenjek azzal, hogy majd lent megveszem a jegyet (már nem tudom, hogy értettünk szót, mert angolul nem beszélt a kezelő). A pénztáros aztán diákjegyet adott, így 7 líra helyett csak 5-öt fizettem. Egyébként előző nap megérdeklődtem: reggel 8-tól este 6-ig járt akkor a lift.

Összesen nettó 1700 méter szintet tettem meg felfelé, 1400-at lefelé. Néhány perccel több mint 12 óra volt a túra, a folyadékom pont elfogyott a végére, kaja maradt egy kicsi. Érdekes módon semmi izomlázam nem volt másnap, talán segített a kiutazás előtt másfél héttel megejtett bemelegítő túra: egy 3240 méteres osztrák hegy megmászása (3 nap alatt, két éjszakát menedékházban töltve). Ezután viszont napokig izomlázam volt…

Összességében veszélyesebb volt, mint az egy évvel korábban abszolvált Mont Blanc-túra, hiába volt jóval kevesebb hó és van 900 méterrel alacsonyabban.

A Mirada Hotelben második éjszaka az egyedüli vendég voltam (a 105 szobás szállóban). Reggelire egy kis penészes sajt is volt a menüben, amit inkább otthagytam…

Aug. 28.: Kappadókia

Kezdésnek szerettem volna megnézni Kayseri-t, de olyan dugóba keveredtem, hogy inkább menekültem, így is elment vele legalább egy órám.

Kappadókiában először Özkonak földalatti városát látogattam meg (belépő: 10 líra), de városnak erős túlzás nevezni, jó, ha 8-10 szoba vagy terem volt a „városban”. Ez valami ősi, korábbi civilizáció maradványa lehet, a mostani embereknek igencsak össze kell kuporodniuk, ha át akarnak menni egyik helyiségből a másikba. 60 centi szélesek és 120 centi magasak lehetnek az átjárók.

Uçhisar, Galambok völgye: na, ez már igazán tetszett. Végigsétáltam a parkolótól a sziklatemplomig a völgyben, és közben rengeteget fényképeztem. Felmentem a sziklatemplomba is, ahonnan jó a kilátás a környékre. Lent a téren mindenféle aszalt gyümölcsöt árulnak, vettem is egy kis mangót. Bár a darazsak rendesen ellepték őket, szerencsére volt előrecsomagolt is.

A Galambok völgyénél árulnak mindenféle magvat „Naturel Viagra” felirattal. Na, azt itt nem érdemes venni, 10 deka lehet egy zacskó, 20 líráért. Göremében egy sima boltban 20 dekás pörkölt csicseriborsót vettem 4,45-ért, abból be is spájzoltam.

Göremében szálltam meg a legdrágábban, először 60, majd 45 euróért adtak volna szállást/éjszaka, végül 35-ért vettem ki egy szobát a Gedik Cave Hotelben (2 éjszakára).

Aug. 29.

Ortahisar-ban felmentem a sziklaerődben, ameddig lehetett (a feléig). Szép volt a kilátás a környékre, majd Ürgüp következett. Itt végre be tudtam szerezni a HGS-matricát, de nem volt egyszerű, kellett a kocsi forgalmija is, nem volt elég a rendszám. 60 lírát csengettem ki, de lehet, hogy csak találomra fizettetett velem ennyit az alkalmazott, mert nem beszélt angolul, pedig próbáltam neki elmagyarázni, hogy milyen útvonalon használtam az autópályát.

Délután jöhetett a Zelve-völgy, ami szintén megérte. Később felmentem a Çavuşin-i sziklatemplom (vagy erőd?) tetejére, ahol elkapott egy pár perces zápor, majd visszatérve Göremébe a szállásra, kb. másfél órát esett. Ez a helyieket is váratlanul érte, nem számítottak rá. Az eső elállta után benyomtam vacsorára egy falafelt egy helyi étteremben, másnap pedig – Nevşehirt érintve – búcsút intettem Kappadókiának.

Aug. 30.: Konya

Útban Konya felé megnéztem azt a krátertavat, amiről itt szereztem tudomást (Meke Gölü), de nem nyerte el a tetszésemet. Çatalhöyük (ejtsd: Tatalhöjük) következett kora délután, amire azt mondom, hogy szódával elmegy. J A fóliasátrakban izzasztó volt a hőség, ott nem érdemes sok időt tölteni.

Konyában egyből megkerestem a Demosan Otelt, kivettem egy szobát, és elmentem megnézni a Kelebek Bahçesi-t, magyarul a Butterfly Gardent. Ezt egy nappal korábban a Tripadvisoron néztem ki. Tele van trópusi lepkékkel, érdekes volt. Mellette van egy jó nagy virágoskert, tele virágokkal, azt is érdemes megnézni. Biztonsági őrök figyelnek a rendre mindkét helyen. Este megnéztem a belvárost, közben vettem egy gözlemét vacsorára.

Az említett hotelben volt egyébként a legnagyobb választék a reggelit illetően, és csak 100 líra volt egy éjszaka. Még grillezett cukkini és sültkrumpli is volt, kenyérből meg végre nem csak a szokásos felfújt fehér.

Aug. 31.

A kijelentkezést követően Beyşehir-be hajtottam, ahol megnéztem a tópartot, aztán Ispartában ebédeltem egy olcsó helyen, ahol egy darab levágott szőnyeg funkcionált abroszként.

Útban Pamukkale felé vettem egy kiló fügét vacsorára, persze nem ettem meg mindet aznap, hagytam másnapra is. 2 éjszakára vettem ki egy szobát a Sunrise Aya Hotelben, összesen 33 euróért.

Szept. 1.: Pamukkale

Másnap a kényelmes és bőséges reggeli után felsétáltam a híres mészkőmedencékhez (talán 35 líra volt a belépő).

Kora délelőtt még nem volt nagy a népsűrűség, de dél körül fent már alig volt hely. Árnyékban délelőtt még elviselhető volt az idő, el is ücsörögtem egy darabig, aztán megnéztem Hierapolist, legalábbis a nagy részét, amennyit kedvem volt körbesétálni.

A fürdő részen női biztonsági őrök figyelték a szabályok betartását, és egyből fütyültek, ha valaki mondjuk a korlát mögé ment fényképezkedni.

Délután visszasétáltam a szállóba, és kipróbáltam a medencét, ha már ott volt, jól is esett egy kis hűsölés.

Szept. 2.: Fethiye

A délelőtt autózással telt, míg végül a hegyi utakon keresztül eljutottam Fethiye-be. Körülnéztem a belvárosban, aztán elindultam szállást keresni.

A kinézett cím mellett volt pont egy hostel (az El Camino), ahol a legolcsóbban sikerült megszállnom az egész út során: mindössze 55 líráért, ráadásul reggelivel. Igaz, egy négyágyas szobán kellett osztozni, de volt konyha, úgyhogy ki is használtam az alkalmat, és főztem egy könnyű vacsorát.

A kilátás pazar volt, az egész öbölre és a kikötőre rá lehetett látni. Strandok csak kilométerekkel odébb voltak, egyet kipróbáltam este. Ott grilleztek és sütögették a pecsenyéjüket a parton.

Egyébként bárhol megállnak piknikezni a tengerpart közelében, van, hogy kirakják a kocsira a kajáikat, esetleg kempingasztalt, kempingszékeket tesznek az út szélére, és ott nekiállnak enni, inni, bulizni.

Szept. 3.: Ölüdeniz

Átautóztam Ölüdenizbe, de közben megálltam egy kalandparknál egy kicsit nézegetni, ahogy helyi fiatalok mászkálnak a fák között kifeszített kötéllétrákon. Utána megnéztem az aquaparkot, amit egy nagy tábla hirdet az út szélén. Azt írja, hogy jobbra 400 méterre van, miközben a GPS 850 métert mutatott (tényleg annyi volt). Máshol is feltűnt, hogy nem tudják rendesen megbecsülni a távolságokat. Az árak elég borsosak voltak: 80 líra (vagy 12 euró) volt egy felnőtt-, 65 líra (vagy 9 euró) egy gyerekjegy…

Maga Ölüdeniz tetszett, a központja tele van éttermekkel és üzletekkel, és pont vásári nap volt, a Manavgat-i bazárhoz hasonlóan árulták a portékáikat a kereskedők. Ennél a néninél vettem is egy karkötőt, miután lealkudtam 90-ről 65 lírára. Egyébként errefelé leginkább fonttal lehetett még fizetni, úgy látszik, sok angol turista szokott itt nyaralni.

A település kb. 300 méterrel a tengerszint fölött van, a tengerparthoz egy 3-4 km-es lejtős út vezet. A strandhoz közeli részen fizetni kell a parkolásért, méghozzá 20 lírát egy napra. 1-2 órás jegy nincs.

Sok siklóernyős szállingózott lefelé az égből, ami kíváncsivá tett, el is mentem megérdeklődni, hogy zajlik ez. Egy orosz nő a főszervező, először oroszul kezdett el hozzám beszélni, azt hitte, hogy én is orosz vagyok. Reggel 9-től nagyjából kétóránként vannak időpontok, amikre lehet jelentkezni. Kb. másfél órás az út felfelé, közel 2000 méterről történik az ugrás, és fél óra múlva landol az ügyfél a strandon egy profi siklóernyős segítségével, szóval tandemugrás. 350 líra lett volna. Sokáig gondolkodtam, hogy menjek-e, de egy kicsit féltem is tőle, meg az időbe is szűkösen fért volna bele, másnap indulnom kellett vissza Antalya-ba.

Szept. 4.

A reggeli után egyből indultam, mert még Termessos-t is meg akartam nézni. 11-kor értem oda, 5 líráért fel is nyitották a sorompót, hogy felhajthassak a parkolóig. Az ilyen ókori romok nem szoktak lenyűgözni, a színházhoz viszont megérte felmenni, onnan szép a kilátás.

A kocsi leadása után visszasétáltam a szállásra, amit előre lefoglaltam a Şarampol Hotelben (10 EUR). Reggeli nélküli szállást kerestem, mert 9-kor indult a gépem Isztambulba, úgyhogy korán kellett kelnem. Nemdohányzóknak nem ajánlom ezt a hotelt, olyan penetráns bagószag volt még a fürdőszobában is, hogy nem is tudtam rendesen aludni, a tervezettnél jóval korábban felébredtem, de így legalább kényelmesen kiértem a reptérre a villamossal.

Szept. 5.: Isztambul

Az Onur Air belföldi járatával érkeztem az isztambuli Atatürk repülőtérre, ahonnan kb. egy óra alatt bejutottam a központba a Sirkeci pályaudvarra (egy átszállással). Innen 50 méterre van a szálloda (Grand Esen Hotel), de ezt akkor még nem tudtam, úgyhogy tettem egy felesleges kört. Mindenesetre így is túl korán értem oda, mondták, hogy 20 perc múlva lesz kész a szobám, addig üljek le, és kérdezték, hogy mit kérek inni. Vizet kértem.

10 perc sétára volt a Topkapı palota melletti park, ahol egy kis nézelődés után beálltam a sorba, és 15-20 perc várakozás után meg is tudtam venni a jegyet a palotába. Utána az Hagia Sophia-ban is megnéztem, amit meg lehetett, végül Ahmed szultán mecsetje (a kék mecset) következett. Itt még a (rövidnadrágos) férfiaknak is fel kellett venni egy szoknyaszerűséget, csak úgy lehetett bemenni, de ingyen adtak mindenkinek.

Szept. 6.

Délelőtt befizettem egy boszporuszi hajóútra (15 líra), ami percre pontosan másfél óra volt. Nem kérdés, hogy megérte-e.

Utána megnéztem a Miniatürk parkot, ahol Törökország nevezetesebb épületeinek kicsinyített másai láthatók.

Estig még bőven maradt idő a Galata-toronyra is, ahol 40-45 percig kellett sorban állni a bejutáshoz. Ekkorra rendesen befelhősödött, Isztambul távolabbi részein kiadós eső is lehetett. A szeles, borús idő némileg rontotta az élményt.

A Galata-hídon visszasétáltam, és megnéztem a Szulejmán-mecsetet, ahol még magyar nyelvű kiskönyvet is kaptam, melynek címe: Rövid képes útmutató az iszlám megértéséhez.

Szept. 7.

A délelőttöt a bazárokban töltöttem vásárlással, délután elvillamosoztam a Kabataş megállóig, ahonnan fogaskerekűvel felmentem a Taksim-térre. Itt 15-20 percet vártam az eleredő eső miatt (itt esett másodszor a 3 hét alatt), aztán elindultam megnézni a környéket.

Volt valami antik cuccok fesztiválja a téren, meg az Aya Triada nevű római katolikus templom a közelben. Ide pont beengedtek egy néhány fős csoportot, akikkel én is be tudtam menni. Végre valami, ami nem mecset!

Az egyik közeli, nagyobb sétálóutcában iszonyatos mennyiségű ember volt, itt azért látszott, hogy ez nem egy kétmilliós város. Késő délután még egy kis bazározás után megnéztem a tengerpartot is. Akadt néhány strandoló, és a vízelvezetés sincs megoldva, de ez nyilván nem egy turisták által gyakran látogatott rész.

Vacsora után még bementem egy ruhaüzletbe, ahol pl. 10 és 15 líráért vettem egy-egy pólót.

Szept. 8.

Reggeli után visszaváltottam euróra, ill. elköltöttem egy kis édességre a maradék lírát, aztán kimetróztam az Atatürk reptérre, hogy a déli Turkish Airlines járattal visszarepüljek Budapestre. Ez legalább nem késett.

Itt és ekkor jöttem rá, hogy ha alig van különbség a repülőjegyárak között, akkor nem érdemes a fapadost választani. Oda és vissza is kb. 46 ezer Ft volt, és a Turkish-nél ebédet is adtak, a kényelmes üléseken nem kell nyomorogni, lehet közben filmet is nézni, szóval egy fapadoshoz képest szinte luxus volt.

Összefoglaló, benyomások

Már az elején feltűnt, hogy Törökországban mennyien dohányoznak. Nálunk se bagóznak kevesen, de ott még ennél is többen, ráadásul az éttermek kinti asztalainál is többnyire megengedett, a szél pedig befújja a szagot, ami nem kellemes egy nemdohányzónak.

A másik, ami feltűnt, hogy szinte mindenhol csak azt a felfújt fehér kenyeret lehet kapni, ami úgy néz ki, mint nálunk egy fél kilós vagy kilós, miközben csak 20 dekás. Egyszer egy Migros-ban vettem egészségesebbet, más boltban nem is láttam.

Angolul egyébként elég sokan beszélnek, legalábbis én ezt tapasztaltam. Egyszer Göremében eltévedtem (gyalog), és egy rosszarcú fazon egyből vette elő a telefonját, megnézte Google Maps-en a címet, és útbaigazított. Szóval alapvetően rendesek, segítőkészek. Csak egyszer egy benzinkúton nem tudtam szót érteni a személyzettel, visszavettem a bankkártyámat, és mentem tankolni a következőhöz.

Az első héten döglesztő volt a hőség, már délelőtt 10-kor izzadtam árnyékban, pedig egy deka súlyfelesleg sincs rajtam. Utólag elgondolkodtam azon, hogy milyen szerencsések vagyunk mi az itthoni klímával, azt az évi 2-3-4 hét kánikulát ki lehet bírni, de ott (a tengerparti részen legalábbis) kb. májustól szeptemberig ez lehet. És sokan tetőtől talpig be vannak öltözve…

Ajánlott cikkek

Érdekelnek az élménybeszámolók? Sok hasznos információt tudhatsz meg belőlük!

Isztambuli kiruccanás

The post Lehel 3 hetes török körútja appeared first on Utazáskatalógus.

Ha az egész részt vesszük, akkor Çeşme és Alanya között található ez a partvidék, bár a turisták zöme az Antalya és Alanya közti tengerparti részen szoktak üdülni. A cikkben is utóbbi régióval foglalkozunk.

A partvidéken egymást érik a négy- és ötcsillagos szállodák, ahol akár ultra all-inclusive szolgáltatás is megfizethetők a főszezonban a magyar utazóknak. Érdemes ezt kihasználni, egy teljes hetet teljes luxusban tölthetünk el ezen a csodás vidéken!

Azonban aki szeretné felfedezni a környéket, azoknak adok egy kis útmutatót.

Időjárás

Minden nyaralót ez érdekli leginkább. Mivel nagyon kellemes az éghajlat a partvidéken, a turistaszezon már áprilisban elkezdődik és egészen októberig, novemberig is eltart.

A nyár nagyon meleg, gyakran emelkedik 35 fok fölé a hőmérséklet, így aki szereti a meleget és hűsölni a tengerparton, annak ideális választás a Török Riviéra.

A legkellemesebb idő tavasz végén és szeptemberben van. Utóbbi hónap talán a legjobb, mivel a tenger hőmérséklete még bőven 25 fok felett van. Forróság már ritkán van, viszont még mindig 30 fok körül vagy afelett alakul a levegő hőmérséklete.

Török Riviéra látnivalói

Antalya

Legismertebb város Antalya, amit a Török Riviéra fővárosaként is szoktak emlegetni.

A reptér a várostól keletre van pár km-es távolságra, ahova hazánkból is eljuthatunk akár közvetlenül is (charterjárattal).

Kaleici, a városközpont és az óváros a leghangulatosabb része Antalyának.

Bátran gyalogoljunk ezen a részen, mivel nem nagy területről van szó és közvetlenül a tengerparton található. Több bejárata is van, közülük kiemelkedik a Hadrianus-kapu.

A város jelképe, a Yivli Minaret is az óvárosi részen található.

Az óvárosban kalandozhatunk az elmaradhatatlan bazárban is, ahol minden turistás dolog megvehető: szuvenírek, ruhák, fűszerek, stb.

Köztudott, hogy Törökország a kézzel készített szőnyegeiről is híres, rengeteg fajta és méretű vásárolható.

Antalya régészeti múzeuma (Antalya Arkeoloi Müzesi) Törökország 2. legnagyobb régészeti bemutatóhelye. Mintegy 5000 kiállítási tárgy látható itt 13 teremben és egy szabadtéri udvarban.

Ha szeretnénk szép természeti látványosságot, akkor a legközelebbi a várostól keletre fekvő Düden-vízesés. Itt az azonos nevű folyó zúdul le a tengerbe, aminek oldalán fent tengerparti sétányt és parkot alakítottak ki, így nagyon közelről láthatjuk.

Viszont a folyónak van feljebb egy másik vízesése, a Felső-Düden-vízesés. Ezt nemcsak távolabbról láthatjuk, hanem egy kis barlangon keresztül a vízesés mögé is lehet menni!

A Düden-vízeséstől nem messze keletre minden nyáron egy különleges park nyitja meg kapuit: ez a Homok Múzeum (Antalya Sand Sculpture Museum). Mindig van egy téma (pl. hírességek, filmszereplők), amikről homokból készülnek „szobrok”. Igazán impozáns alkotások vannak, nemcsak gyerekek számára ajánlott!

Ha gyerekkel utazunk ide, a város nyugati részén egy igazi komplexum várja őket:

• Az Aqualand és Dolphinland egy csúszdapark és állatbemutató show egyvelege. Több kisebb-nagyobb csúszda is van, így minden korosztály megtalálja a számára megfelelőt. Az állatbemutatók után lehet fényképezkedni delfinnel és rozmárral.
• Az Aquarium az előbbi parkkal szemben található. Nem egy nagy épületre kell gondolnunk, de egy délutáni kikapcsolódásra tökéletes. Van rájasimogató és egy üvegfalú alagút is, ami a világ leghosszabb víz alatti alagútja a maga 131 méter hosszával!
• Az Aktur Park egy kis vidámpark, ami tökéletes kiegészítője a fenti két programnak. A parkban van óriáskerék, hullámvasutak és néhány komolyabb „adrenalinnövelő” szerkezet is.

Belek

Antalyától keletre indulva, a Düden-vízesés után végetér a sziklás partszakasz és kezdődik az homokos tengerpart, amiért a legtöbben ideutaznak.

Ez a város felel meg talán legjobban a turisták igényeinek, mivel a reptér nagyon közel van és a tengerpart is hosszú, lassan mélyülő.

A parton egymást érik a jobbnál jobb szállodák. Ezek között több is aquaparkos, így a gyerekek számára is ideális nyaralóhely. Emellett a vízi sportok kedvelőinek is remek helyszín.

Maga a város nem kínál sok látványosságot, ide valóban a tengerpart és az (relatíve olcsónak számító) all-inclusive ellátás miatt lehet jönni.

Aki egy kicsit járatos a futballban, az biztos hallotta, hogy télen a magyar csapatok egy része is ide szokott jönni felkészülésre, mivel a téli időszakban is kellemes a klíma.

Amit még mindenképp meg kell említeni, az a várostól északra fekvő Aspendos ókori színház. A hatalmas épület szinte egésze nagyon jó állapotú, manapság is előadások, koncertek helyszíne. Kb. 15.000 ember befogadására alkalmas!

Side és Kumköy

Ez talán még ismertebb üdülőhely a magyarok körében. Side és elővárosa Kumköy homokos tengerpartját nevezik a riviéra legszebbjének.

De nemcsak a pihenés miatt érdemes idejönni, hanem a gazdag ókori műemlékek miatt is. A 10. században elhagyatottá vált, ám 1895-ben Krétáról érkező törökök újjáépítették a várost.

Side tengerbe nyúló óvárosi részén áll az Apollón templomrom, amely jellegzetes oszlopaival és kőépítményeivel mintha kapu lenne a szárazföldre. Nem hiába ez Törökország egyik jelképe.

A város felé sétálva találunk egy nagy amfiteátrumot, a Side Antik Tiyatro-t. A környéken azonban több műemlékbe is botlunk, így egy séta keretében érdemes megtekinteni őket.

Az említett két látványosság között barangoljunk a sétálóutcákon, ahol természetesen elmaradhatatlan a török bazársor.

Sidétől északkeletre található Manavgat városa, aminek bár nincs tengerpartja, mégis érdemes ellátogatni ide.

Kellemes sétát lehet tenni a belvárosban és a városban kanyargó Manavgat folyó partján. Érdemes hajóra szállni és hajókázni egy jót, miközben a kis teknősök sütkéreznek a parton.

A várostól nem messze van a város híres vízesése, amely több szinten esik egymás alá. Mindenhová ösvények vezetnek, hogy látni lehessen az egész vízesést. Aki Sidében nyaral, az mindenképp látogasson el ide!

Alanya

A Török Riviéra keleti „vége” Alanya. Bár nagyon szép maga a város és a környezet, de aki ide utazik, az hosszú transzferidőre számítson (120 km az antalyai reptér)!

Legismertebb és legjobb tengerpartja a nyugati részen van, a Cleopatra Beach. Ez egy hosszan elterülő, széles, alapvetően homokos strand, viszont gyorsabban mélyülő, mint Antalya körül.

Jó tudni, hogy itt nincsenek szállodák közvetlenül a part mentén, közút választja el a szállodasortól a strandot.

A belvárostól keletre inkább kavicsos a part, ezért a turisták többsége a fent említett strandot választja.

Kevesebb látványosság van itt, mint Antalyában, de a látnivalók közül kiemelkedik a tengerbe benyúló részen fekvő erőd. Nem elsősorban az építmény, hanem az innen való kilátás, ami pazar. Ne hagyjuk ki ezt a látványt!

A „benyúló részen” található a Vörös Torony (Kizikule), ahol a kikötőt is bejárhatjuk.

A város éjszakai élete is vonzza a turistákat, rengeteg bár, diszkó van Alanyában.

Ha gyerekkel vagyunk, az Aquapark nekik remek kikapcsolódás. A Cleopatra strandtól nem messze lévő csúszdapark nem nagy, viszont egy napos programra éppen ideális.

Ahova viszont mindenképp vigyük el a gyerekeket, az a várostól 20 km-re nyugatra fekvő Sealanya Dolphinpark Seapark. Delfin- és fókashowt láthatunk, de lehet úszni a delfinekkel és nem maradhat ki az állatokkal való fotózkodás sem.

Ajánlott cikkek

Kappadókia és Isztambul – egy csodás török út

Isztambul látnivalók, térképek

The post Török Riviéra látnivalói, nyaralóhelyei appeared first on Utazáskatalógus.