Air China légitársasággal utaztam Csungkingen keresztül. Mivel itt volt egy hosszú átszállás, beugrottam a városba, erről itt olvashattok beszámolót.

Csütörtök este landolt a gép, így aznap csak a szállás elfoglalása volt a feladat. Először busszal akartam a belvárosba utazni, de valahogy nem akart megjelenni egy busz sem. Így egy magyar párral Grab-en taxit rendeltünk, amivel pár perc után már úton is voltunk. Kb 3300 Ft volt a taxi.

A reptéren több sim-kártya árusító bódé van, bár én esim-et szoktam venni neten, amit csak egy QR-kóddal aktiválok és máris van netem. ATM is van (Bidv bank, ez az egyik legnagyobb Vietnámban), viszont elég magas a pénzfelvételi költség, érdemes minél kevesebbszer felvenni.

Késő este érkeztem a belvárosba, már ekkor látszott az a „rendezett káosz”, amit az 1. részben is írtam. Motorok, autók, gyalogosok össze-vissza mennek, de valahogy mindenki balesetmentesen eléri a célját. Kell egy kis idő, mire megszokjuk ezt a káoszt.

Péntek

Egy kiadós alvás után délelőtt gyalog elindultam a belváros felé. Kb. másfél km-re voltam a központtól, hamar odaértem a Ben Thanh piachoz, ezt nevezhetjük a belváros kezdetének. Csak egy „szokásos” ázsiai piac, rengeteg ruhával, mindennel: amit itt nem lehet kapni, az nincs is.

Továbbmentem az Operaház irányába és elértem a főutcához, a Nguyễn Huệ-hoz. Ennek egyik végén van a híres Ho Chi Minh-szobor, ami a város névadójának a nagy szobra. A körülötte levő virágok és a mögötte egy impozáns épület adja a kis tér igazi szépségét.

A főutca kb. 800 méter, innen remekül látni a Bitexco Financial Tower épületét, ami egyben kilátó is (ide később mentem fel).

A Saigon-folyó mentén sétáltam egy kicsit a Ba Son-hídig, ahol van egy metrómegálló is. Nemrég adták át az első metróvonalat, így kipróbáltam: egy megállót mentem az Operaházig. Egy megálló ára 22k dong, ami kb. 275 Ft volt. Jegyet automatából lehet venni (angol nyelv is van): kártyát ad, amit be- és kimenetnél a kapunál levő érzékelőhöz kell érinteni. Kulturált, tiszta minden, látszik, hogy új.

Az operától pár száz méterre lévő Notre Dame-katedrálishoz mentem. Sajnos épp felújítás alatt volt, az igazi arca így nem látszott jól. Mellette áll a Központi Posta épülete, amely egy múzeumnak is tekinthető. Tényleg postaként működik, de több ajándékbolt is van, na meg Ho Chi Minh portréja. Mindenképp kötelező bemenni!

Közvetlenül a posta mellett van egy aranyos kis utca, a Könyves utca. Még most is könyvesboltok működnek, de már inkább kávézóként, falatozóként és inkább a turistáknak szóló sétány ez. Érdemes egy kávéra megállni és átélni a kellemes hangulatot.

Ezután a Függetlenségi palota következett. 80k dong, tehát 1000 Ft volt a belépő, amit a helyszínen és online is meg lehet venni. A beléptetés gyors. Ma múzeumként működik, az egész épületet be lehet járni, sőt, még az alatta lévő bunkert is. A szobák nagyon szépen be vannak rendezve régi bútorokkal, műtárgyakkal, szintén kötelező program!

Mivel este 6 körül kezdett sötétedni, a Saigon Skydeck kilátóhoz sétáltam. Én mindig alkonyat előtt megyek, hogy világosban és sötétben is lássam a várost. Online vettem meg a jegyet, de a helyszínen is lehet. 240k dong, kb. 3000 ft volt a belépő, bőven megéri a látvány. A 49. emeleten van a zárt kilátórész, ahol körpanoráma van a városra. Sötétben igazán szép a város!

A kilátó után a Saigon-folyó partján lévő sétányra kiültem és kicsit átéltem az esti Saigon hangulatát, forgalmát. A kivilágított belváros és a Ba Son-híd is csodás.

A szállásra visszasétálva útba ejtettem a Bui Vien utcát, ami az éjszakai negyednek felel meg. Rengeteg bár, előttük pedig csinos lányok táncolva csalogatják be a turistákat. Mivel ezek általában lehúzós helyek, én csak végigmentem az utcán.

Szombat

Reggel úgy döntöttem, kipróbálom a helyi buszközlekedést. A buszt le kell inteni, a Multigo applikáció jól mutatja a menetrendet és a jegyárat (pontosan mutatja hol van épp a kiválasztott busz, kedvencekhez is hozzáadhatjuk a járatokat). A jegyár buszjáratonként változó, leginkább 5-6k dong (65-75 Ft). Készpénzben kell fizetni (be kell dobni a pénzt egy dobozba vagy odaadni az ellenőrnek) vagy ha van, bankkártyával is fizethetünk a buszon (érzékelőhöz érinteni és kiadja a jegyet). Régi típusú buszok vannak, de belül tiszták és kevés turista használja, így élmény rajta utazni.

A Hadtörténeti Múzeumba mentem, ami a vietnámi és indokínai háborúkat mutatja be. A helyszínen lehet csak jegyet venni, 40k dong volt (500 Ft). A harci járművek mellett megrendítő képek vannak a kínzásokról, sérülésekről, halottakról. Akit felkavarnak az ilyen jelenetek, annak nem biztos, hogy jó szívvel tudom ajánlani.

Visszasétáltam a belvárosba, közben csodás parkokat is érintettem. Érdemes néha céltalanul kószálni, mert nagyon jó helyeket fedezhet fel az ember.

A Nguyen Hue sétálóutcán van egy Cafe Apartment nevű kilencemeletes épület. Ez azért híres, mert minden lakása kávézó, bár, étterem, sőt masszázsszalonok is vannak. Én a 7. emeleten ültem be egy teára, az erkélyről remek kilátás nyílik a belvárosra.

Sétálgattam még a belvárosban, a vacsorámat egy utcai kifőzdében ejtettem meg. Ázsiában az egyik kedvencem az ilyen kajáldák: itt lehet a legjobbakat enni. Ami pedig különleges élmény volt, az a kis asztal és szék. Mivel a helyiek alapvetően alacsonyak, nekik ez ideális. Na de az én 190 centimmel elég vicces voltam, többen is mosolyogtak, amikor leültem. Ezt mindenképp próbáljátok ki!

Vasárnap

Ha már Vietnám déli részén voltam, a Mekong-delta kihagyhatatlan volt. Az egyik nagy túraszervező alkalmazásban foglaltam egy egynapos programot, mindössze 4500 Ft volt.

A busz a szálláshoz jött reggel 8-ra, a My Tho településen lévő kikötőbe mentünk. Innen hajóval egy kis szigetre hajóztunk, ahol többféle program volt: trópusi gyümölcsök kóstolása, helyi zenészek előadása, kókusztermékek készítése és kóstolása, vietnámi ebéd, tuk-tukozás.

Ezenkívül nem maradhatott ki a Mekongon való csónakozás. A pálmafák között, szűk csatornákon mentünk, tényleg visszaröppent az ember a múltba, amikor évtizedekkel ezelőtt így közlekedtek a helyiek.

Pár órás program volt az egész, a hazaúton még megálltunk az ősi Vinh Trang pagodában. Fő látványossága a hatalmas fekvő Buddha-szobor. De van ülő és álló Buddha is, ráadásul a kertrésze gyönyörű. Mindenképp megérte megállni itt!

A hazaút elég hosszúra sikerült, ugyanis pont a Holdújév utolsó napján voltunk. Ekkor megy a vidéki tömeg vissza a nagyvárosokba és az utak fullon vannak. És ezt úgy kell érteni, hogy sok ezer motor és autó volt az utakon. Szóval lassan, de azért sikerült emberi időben a szállásra érni.

Hétfő

Ezen a napon utaztam Da Nang-ba repülővel. A szállásról a 152-es busszal mentem a reptérre, amely napközben kb. 15 percenként jár és 50 perc volt az út. 5k dong volt a buszjegy, ami kb. 63 Ft.

VietJet Air-rel utaztam, 10.000 ft volt a repjegy. Az online check-in és az utazás is rendben ment, jó légitársaság.

Ajánlott cikkek

Vietnámi körutam – 1. rész: általános tudnivalók

Ho Si Minh-város tudnivalók utazáshoz

The post Vietnámi körút – 2. rész: Ho Chi Minh-város és a Mekong-delta appeared first on Utazáskatalógus.