Közel 3 hétig voltam Vietnámban, aminek első állomása a főváros, Ho Chi Minh-város volt.
Air China légitársasággal utaztam Csungkingen keresztül. Mivel itt volt egy hosszú átszállás, beugrottam a városba, erről itt olvashattok beszámolót.
Csütörtök este landolt a gép, így aznap csak a szállás elfoglalása volt a feladat. Először busszal akartam a belvárosba utazni, de valahogy nem akart megjelenni egy busz sem. 🙂 Így egy magyar párral Grab-en taxit rendeltünk, amivel pár perc után már úton is voltunk. Kb 3300 Ft volt a taxi.
A reptéren több sim-kártya árusító bódé van, bár én esim-et szoktam venni neten, amit csak egy QR-kóddal aktiválok és máris van netem. ATM is van (Bidv bank, ez az egyik legnagyobb Vietnámban), viszont elég magas a pénzfelvételi költség, érdemes minél kevesebbszer felvenni.
Késő este érkeztem a belvárosba, már ekkor látszott az a „rendezett káosz”, amit az 1. részben is írtam. Motorok, autók, gyalogosok össze-vissza mennek, de valahogy mindenki balesetmentesen eléri a célját. 🙂 Kell egy kis idő, mire megszokjuk ezt a káoszt.
Tartalomjegyzék
Péntek
Egy kiadós alvás után délelőtt gyalog elindultam a belváros felé. Kb. másfél km-re voltam a központtól, hamar odaértem a Ben Thanh piachoz, ezt nevezhetjük a belváros kezdetének. Csak egy „szokásos” ázsiai piac, rengeteg ruhával, mindennel: amit itt nem lehet kapni, az nincs is. 🙂
Továbbmentem az Operaház irányába és elértem a főutcához, a Nguyễn Huệ-hoz. Ennek egyik végén van a híres Ho Chi Minh-szobor, ami a város névadójának a nagy szobra. A körülötte levő virágok és a mögötte egy impozáns épület adja a kis tér igazi szépségét.
A főutca kb. 800 méter, innen remekül látni a Bitexco Financial Tower épületét, ami egyben kilátó is (ide később mentem fel).
A Saigon-folyó mentén sétáltam egy kicsit a Ba Son-hídig, ahol van egy metrómegálló is. Nemrég adták át az első metróvonalat, így kipróbáltam: egy megállót mentem az Operaházig. Egy megálló ára 22k dong, ami kb. 275 Ft volt. Jegyet automatából lehet venni (angol nyelv is van): kártyát ad, amit be- és kimenetnél a kapunál levő érzékelőhöz kell érinteni. Kulturált, tiszta minden, látszik, hogy új.
Az operától pár száz méterre lévő Notre Dame-katedrálishoz mentem. Sajnos épp felújítás alatt volt, az igazi arca így nem látszott jól. Mellette áll a Központi Posta épülete, amely egy múzeumnak is tekinthető. Tényleg postaként működik, de több ajándékbolt is van, na meg Ho Chi Minh portréja. Mindenképp kötelező bemenni!
Közvetlenül a posta mellett van egy aranyos kis utca, a Könyves utca. Még most is könyvesboltok működnek, de már inkább kávézóként, falatozóként és inkább a turistáknak szóló sétány ez. Érdemes egy kávéra megállni és átélni a kellemes hangulatot.
Ezután a Függetlenségi palota következett. 80k dong, tehát 1000 Ft volt a belépő, amit a helyszínen és online is meg lehet venni. A beléptetés gyors. Ma múzeumként működik, az egész épületet be lehet járni, sőt, még az alatta lévő bunkert is. A szobák nagyon szépen be vannak rendezve régi bútorokkal, műtárgyakkal, szintén kötelező program!
Mivel este 6 körül kezdett sötétedni, a Saigon Skydeck kilátóhoz sétáltam. Én mindig alkonyat előtt megyek, hogy világosban és sötétben is lássam a várost. Online vettem meg a jegyet, de a helyszínen is lehet. 240k dong, kb. 3000 ft volt a belépő, bőven megéri a látvány. A 49. emeleten van a zárt kilátórész, ahol körpanoráma van a városra. Sötétben igazán szép a város!
A kilátó után a Saigon-folyó partján lévő sétányra kiültem és kicsit átéltem az esti Saigon hangulatát, forgalmát. A kivilágított belváros és a Ba Son-híd is csodás.
A szállásra visszasétálva útba ejtettem a Bui Vien utcát, ami az éjszakai negyednek felel meg. Rengeteg bár, előttük pedig csinos lányok táncolva csalogatják be a turistákat. Mivel ezek általában lehúzós helyek, én csak végigmentem az utcán.
Szombat
Reggel úgy döntöttem, kipróbálom a helyi buszközlekedést. A buszt le kell inteni, a Multigo applikáció jól mutatja a menetrendet és a jegyárat (pontosan mutatja hol van épp a kiválasztott busz, kedvencekhez is hozzáadhatjuk a járatokat). A jegyár buszjáratonként változó, leginkább 5-6k dong (65-75 Ft). Készpénzben kell fizetni (be kell dobni a pénzt egy dobozba vagy odaadni az ellenőrnek) vagy ha van, bankkártyával is fizethetünk a buszon (érzékelőhöz érinteni és kiadja a jegyet). Régi típusú buszok vannak, de belül tiszták és kevés turista használja, így élmény rajta utazni. 🙂
A Hadtörténeti Múzeumba mentem, ami a vietnámi és indokínai háborúkat mutatja be. A helyszínen lehet csak jegyet venni, 40k dong volt (500 Ft). A harci járművek mellett megrendítő képek vannak a kínzásokról, sérülésekről, halottakról. Akit felkavarnak az ilyen jelenetek, annak nem biztos, hogy jó szívvel tudom ajánlani.
Visszasétáltam a belvárosba, közben csodás parkokat is érintettem. Érdemes néha céltalanul kószálni, mert nagyon jó helyeket fedezhet fel az ember.
A Nguyen Hue sétálóutcán van egy Cafe Apartment nevű kilencemeletes épület. Ez azért híres, mert minden lakása kávézó, bár, étterem, sőt masszázsszalonok is vannak. Én a 7. emeleten ültem be egy teára, az erkélyről remek kilátás nyílik a belvárosra.
Sétálgattam még a belvárosban, a vacsorámat egy utcai kifőzdében ejtettem meg. Ázsiában az egyik kedvencem az ilyen kajáldák: itt lehet a legjobbakat enni. Ami pedig különleges élmény volt, az a kis asztal és szék. Mivel a helyiek alapvetően alacsonyak, nekik ez ideális. Na de az én 190 centimmel elég vicces voltam, többen is mosolyogtak, amikor leültem. Ezt mindenképp próbáljátok ki! 🙂
Vasárnap
Ha már Vietnám déli részén voltam, a Mekong-delta kihagyhatatlan volt. Az egyik nagy túraszervező alkalmazásban foglaltam egy egynapos programot, mindössze 4500 Ft volt.
A busz a szálláshoz jött reggel 8-ra, a My Tho településen lévő kikötőbe mentünk. Innen hajóval egy kis szigetre hajóztunk, ahol többféle program volt: trópusi gyümölcsök kóstolása, helyi zenészek előadása, kókusztermékek készítése és kóstolása, vietnámi ebéd, tuk-tukozás.
Ezenkívül nem maradhatott ki a Mekongon való csónakozás. A pálmafák között, szűk csatornákon mentünk, tényleg visszaröppent az ember a múltba, amikor évtizedekkel ezelőtt így közlekedtek a helyiek.
Pár órás program volt az egész, a hazaúton még megálltunk az ősi Vinh Trang pagodában. Fő látványossága a hatalmas fekvő Buddha-szobor. De van ülő és álló Buddha is, ráadásul a kertrésze gyönyörű. Mindenképp megérte megállni itt!
A hazaút elég hosszúra sikerült, ugyanis pont a Holdújév utolsó napján voltunk. Ekkor megy a vidéki tömeg vissza a nagyvárosokba és az utak fullon vannak. És ezt úgy kell érteni, hogy sok ezer motor és autó volt az utakon. Szóval lassan, de azért sikerült emberi időben a szállásra érni.
Hétfő
Ezen a napon utaztam Da Nang-ba repülővel. A szállásról a 152-es busszal mentem a reptérre, amely napközben kb. 15 percenként jár és 50 perc volt az út. 5k dong volt a buszjegy, ami kb. 63 Ft. 🙂
VietJet Air-rel utaztam, 10.000 ft volt a repjegy. Az online check-in és az utazás is rendben ment, jó légitársaság.
