Szokásom úgy foglalni a repjegyeket, hogy legalább egyszer legyen hosszú átszállás és akkor be tudok menni az adott városba. Most is így volt: Air China-val Ho Chi Minh-városba volt jegyem és Csungkingban volt 13 óra átszállási idő (reggeltől késő délutánig). Ez pont elég volt, hogy kényelmesen körbenézzek a belvárosban.

A reptéren relatíve gyorsan ment a beléptetés, majd a csomagmegőrzőben hagytam a táskámat. Ez a 4f részen, a 3H sor után található: 6-12 óra közötti megőrzésnél 13 jüan volt (kb 650 Ft).

A T3 terminálban van a metró (ide érkezett a repülő), könnyű megtalálni. A belvárosba 6 jüan a jegy, több automata is van a bejárat mellett. Viszont nem lehetett venni kártyával és Alipay applikációval se, csak készpénzzel. Max 20 jüanos bankjegyet fogad el, az automata mellett egy emberkénél lehetett váltani aprót.

Egy átszállással a Chaotianmen térre utaztam, ahol a híres Raffles-torony áll (nagyon hasonlít a szingapúri Marina Sands-re). Még elég korán volt, éppen világosodott, kevés ember volt az utcán. Az idő szerencsére jó volt, de a magas páratartalom már ekkor érződött.

Elkövettem azt a „hibát”, hogy legyalogoltam a folyópartra. Ugyanis onnan nem kevés lépcsőzéssel tudtam továbbmenni. Közben megtapasztalhattam, hogy a sok felhőkarcolók mögött azért nincs csillogás. Elég lepukkant házak között gyalogoltam felfelé.

Elsétáltam a folyópartnál lévő Hongyadong részhez, ami a régi Csungking épületeit őrizte meg. Így is csodás a felhőkarcolókkal a háttérben, de este kivilágítva a legszebb – sajnos ezt nem láthattam, de így is kötelező látnivaló.

A futurisztikus Művészeti Múzeumot érintve sétáltam a Jiefangbei sétálóutcához. Ez Csungking bevásárlóutcája. Igazából semmi különös, sok ismert márka üzlete található itt. Viszont az utca délnyugati végénél rengeteg kifőzde, étterem van, én is itt ebédeltem. Hogy mit, azt máig se tudom, de finom volt

Továbbhaladva ismét egy régi stílusú negyedhez érünk. Múltbeli épületek között sok üzlet, kifőzde található, érdemes ide is ellátogatni.

Következett az épületen áthaladó metró. Ha látsz egy videót Csungkingról, akkor ez tuti benne lesz! Az épület metrómegállóként is szolgál (Liziba állomás), mondanom se kell, rengeteg ember volt itt is. A kilátás szép az állomásról, de a nagy tömeg miatt a folyópartra legyaloglás is nehézkes volt. Valóban érdekes látvány, ahogy áthalad a metró a lakások között, de szerintem túlértékelt látványosság…

Metróval a Népi csarnokhoz utaztam. Az előtte lévő parkban megpihentem kicsit, még volt bőven időm kimenni a reptérre. A park túloldalán áll a Három-szurdok Múzeum (Three Gorges Museum) impozáns épülete is.

Metróval visszamentem a Hongyadong-hoz, hogy közelebbről is lássam. Felsétáltam a tetejéig, itt is sok üzlettel lehet találkozni.

Elgyalogoltam a Raffles-toronyig, hogy napsütésben is lássam. Közben a Luohan-templomot is érintettem, ami szintén érdekes a felhőkarcolók árnyékában.

A Raffles-torony mögötti kilátóteraszról jó kilátás nyílik az északi és keleti irányba. Pont kellemes idő volt, napsütés, de nem izzasztó meleg. Egy kicsit el időztem itt és a tornyok környékén is körülnéztem.

Összegezve

Látszik, hogy Csungkinget is fejlesztik és egy modern metropoliszt akarnak csinálni – mondjuk részben már az is. De valahogy nekem kevésbé jött be, mint például Sencsen (Shanghait már meg se említem). Nincs is olyan tisztaság, mint az előbbi városokban. Viszont itt is sok az ingyenes és tiszta wc.

A modernitás és a „régi” stílus kettősége akkor látszik a legjobban, amikor a régebbi épületek között vagyunk. Ezek sokszor lerobbant, sötét hangulatú részek, nem is kell a belvárosból elmenni. Kicsit „gettós” érzésem támadt ezeken a részeken.

Szóval egy nap nekem bőven elég volt, bár valószínű este kivilágítva egy másik arcát látni a városnak. Az biztos, hogy több napos úti célnak nem veszem fel a bakancslistámra…

Ajánlott cikkek

Kínai utazásom – 1. rész: előkészületek, fontos tudnivalók

Csengtu látnivalók, múzeumok, időjárás

The post Egy „beugró” nap Csungkingban appeared first on Utazáskatalógus.

Értelemszerűen nem tudtam sok fotót, videót készíteni, hiszen 45 emberért voltam felelős, hogy mindenki biztonságosan élvezhesse az utat. De azért próbáltam én is kiélvezni a nagyon intenzív hét napot!

Az eddigiektől eltérően itt csak képeket osztok meg, de szerintem ez is inspiráló lesz, hogy felkeressétek ezeket a csodás helyeket!

Peles-kastély

Brassó

Szent Anna-tó és Mohos tőzegláp

Nyerges-tető

Gyilkos-tó és Békás-szoros

Madarasi Hargita csúcsa

Jézus Szíve-kilátó

Bözödújfalu

Gyimes, Ezeréves határ

Tordai sóbánya

További képek

Ajánlott cikkek

Egy hét Erdélyben

Brassó látnivalók, térképpel

Kolozsvár látnivalók, térképek

Nagyszeben látnivalók, múzeumok, térképpel

The post Erdélyi egy hetes utazás képekben appeared first on Utazáskatalógus.

Vasárnap

Délután futott be a Shinkansen-em Nagojából a Tokyo Station állomásra. Itt a szokásos metrójegy vásárlás következett, ami nem is volt egyszerű.

Tokióban két nagyobb vállalat üzemelteti a metrót (Toei és Tokyo Metro) és nem mindegyik jegy érvényes mindkettőre. Ugyanis az automatákból csak 24 órás jegyet vehetünk, de az csak az egyikre érvényes (attól függ, melyik társaság üzemeltette automatánál vagyunk). A Subway 24, 48, 72 órás metrójegy érvényes mindkettőre, de azt csak turista infós pultnál lehet kapni. Már ennek a megtalálása se volt könnyű a Tokyo Station-ön. Szóval érdemes figyelni erre, nem a legturistabarátabb megoldás.

A metróhoz még két dolog. Az egyik, hogy itt is sokat kell gyalogolni az aluljárókban és az átszállásoknál. Többet, mint pl. Oszakában. Rengeteg felszíni kijárata van a metrónak, előre érdemes megnézni Google Maps-en, melyik a nekünk megfelelő. A másik, hogy ha a metrójegyet nem fogadja el a gép, akkor a mágneses rész a hibás. Ilyenkor a metróállomáson lévő pulthoz kell menni és kicserélik.

A szállásom a Tokyo Skytree közelében volt, a metrótól 5 percre. Fontos a szállás elhelyezkedése, mert a város hatalmas. Először egy külvárosi részben foglaltam, de amikor láttam, hogy kb egy óra a belváros metróval, átfoglaltam egy közelebbibe (csak kicsit volt drágább). Így a metróval negyed óra alatt bent voltam a központban.

A késő délutánra egy programot terveztem: az Ueno Parkot és az ott található Tokió Nemzeti Múzeumot. A múzeumba 1000 jen a belépő, ez az egyik legismertebb ilyen intézmény Japánban. Valóban sokrétű a gyűjteménye, bár őszintén szólva, én nagyobbnak gondoltam. De mindenképp érdemes eljönni. A park az egyik legnagyobb tokiói zöld terület, kiegészülve a Shinobazu-tóval. Kellemes sétát tettem itt, be is esteledett közben.

A szállásra visszafelé pedig ilyen környezetben gyalogoltam vissza (a sárga épület az Asahi sörgyár központja):

Hétfő

A szállásomtól kb. 10 perc sétára volt Tokió legrégebbi temploma, a Sensō-ji. Ez az Asakusa metróállomás mellett van, így sok turista volt már kora délelőtt. Valóban szép épület, a felé vezető rész egy kisebb bevásárlóutcát alkot.

Metróval a Tokió-torony felé utaztam, közben leszálltam a Ginza-negyednél, ami a város egyik legfontosabb bevásárlónegyede trendi üzletekkel.

A Tokió-toronyba nem mentem fel (helyette a Tokyo Skytree-be kedden), de a mellette lévő Shiba Parkban lévő Zojo-ji templomtól nagyon szép kilátás nyílt a toronyra. Érdemes eljönni ide és egy japán esküvőt is láthattam.

Egy nem várt zápor érkezett, holott nulla százalék volt az eső valószínűsége. Fenntartással kell fogadni az időjárás-előrejelzéseket. Visszautaztam a szállásra, hogy cipőt cseréljek, majd az eső elállta után ismét elindultam.

A Shinjuku negyed az egyik leghíresebb része Tokiónak. Itt van az egyik felhőkarcoló tetején a Godzilla-fej, valamint este élénkül meg igazán a környék, amikor fényárban úszik minden.

Érdekes része a negyednek a mellette lévő Shinjuku Golden-Gai, ami megőrizte régi jellegét. A sikátorokban kifőzdék, kis kocsmák találhatók, teljes ellentéte a pár száz méterre lévő utcáknak.

Következett a másik ikonikus negyed, a Shibuya. Ez főleg a kereszteződéséről híres, amelyet a világ legforgalmasabb gyalogos átkelőjének tartanak. Mondjuk a turisták tesznek róla, mivel rengetegen használják, hogy képet csináljanak a zebra közepén. Amúgy tényleg van egyfajta hangulata, én is többször átkeltem rajta minden irányból.

Ezután a kivilágított Tokió-toronyhoz metróztam, hogy ne csak nappal lássam az itteni Eiffel-tornyot.

A mai nap utolsó állomása az Akihabara negyed volt. Hasonlóan a Shinjuku-hoz, ez is fullra ki van világítva, tele anime és elektronikai üzlettel. Én nem vagyok egyiknek sem a rajongója, de egy látogatást megért.

Kedd

Ez a nap elég rövidre sikerült, köszönhetően a hétfő elázásnak. Már hétfő este éreztem, hogy megfáztam és a torkom is egy kicsit kapart. Úgyhogy a délelőttöt inkább a szálláson töltöttem a meleg szobában. Szerencsére az idő se volt nagyon jó és nem esett ki sok idő.

Délutánra a 15 percre lévő Tokyo Skytree-be volt jegyem. Innen van a legjobb kilátás a városra. A trip.com applikációban foglaltam, fél órás turnusokban lehet jegyet venni. A naplemente körüli időpontok napokkal előtte elfogynak, bár a helyszíni kiírás szerint bőven volt jegy (lehet a közvetítőknek adott fogyott el). A helyszínen a foglalásnál kapott QR-kódot kell beolvasni az automatánál, ami ad egy jegyet és azzal lehet felmenni. Fent bármeddig lehetünk.

Szokás szerint naplemente előtt mentem fel még világosban és közben sötétedett be. Minden irányba csodás a kilátás! Rengetegszer körbementem, nem győztem képeket csinálni és élvezni a látványt. Még egy felhőréteg közötti napsütést is sikerült elcsípni.

Van egy üvegpadlós rész is, amin a mélybe bámulhatunk. Aki nem félős, az sétáljon rajta.

És hogy a kisebb megfázás végleg eltűnjön, ettem egy jó forró, kiadós ráment. Húsleves gazdagon.

Szerda

Szerencsére problémamentesen ébredtem és a Nap is kisütött. Első utam a Császári palotához vezetett. Az épületet nem lehet megközelíteni, de a mellette lévő kert látogatható. Érdekes látvány, ahogy körülötte emelkednek a felhőkarcolók.

Sokan nem tudják, hogy van egy ingyenes kilátó is Tokióban. A létszámból is ez látszott, kb. harmincan voltunk. A Shinjuku utáni Tochomae metrómegállónál lévő Tokyo Metropolitan Government 45. emeletéről szintén szép kilátás nyílik. Sőt, a Fuji is jól látható tiszta időben. Sikerült is lefotózni a vulkáni csúcsot.

Gyalog a Shinjuku állomáshoz mentem, ahol nappal is megnéztem a környéket. Felmentem a Godzilla fejhez, de sajnos a terasz rész éppen zárva volt, csak ablakon keresztül tudtam egy fotót készíteni.

Metróval a Yoyogi Parkban melletti Meiji-szentélyhez utaztam. Nekem ez tetszett a legjobban Tokióban, valószínű a körülötte lévő nagy erdős rész miatt is. A helyiek is előszeretettel járnak ide, kevésbé érződik turistásnak.

Úgy döntöttem, hogy metró helyett elsétálok a Shibuyához a Zelkova Avenue-n keresztül. Ahogy közeledtem a kereszteződéshez, úgy lettek egyre többen. Nappal is rengetegen vannak a gyalogátkelőnél, sokan rohannak a zöld jelzéskor a közepére, hogy szelfit csináljanak.

Megvártam a sötétedést, nem untam meg egy óra után sem a helyet. Érdemes mindkét napszakban eljönni ide és élvezni a látványt.

Már csak egy dolog hiányzott, egy jó vacsora. Mivel ráment már eleget ettem, egy helyi hamburgerezőre esett a választásom a szállásom közelében. Szarvasgombás wagyu marhahúsos hambit ettem. Nem volt olcsó, de cserében eszméletlen finom.

Csütörtök

A repülő 12.55-kor indult a Narita repülőtérről. A Tokyo Skytree-nél lévő Oshiage állomástól utaztam a Keisei Narita Express-szel, 55 perc alatt ér a terminál alá (ha jól emlékszem, 1200 jen volt a jegy, automatából lehet venni).

Összegezve

Hát Tokió is elég tömény volt, hatalmas a város, az utazás is elvesz sok időt. Érdemes jól felkészülni egy menetrenddel, mert ha össze-vissza megyünk, elrepül hamar az idő. Na, meg a metrót is meg kell szokni.

Aki igazán el akar mélyülni itt, annak legalább öt teljes napot javasolnék. Utólag én is több napot szánnék a városra, de ez legalább azt jelenti, hogy valamikor még visszajövök. Mert Tokióba tényleg vissza kell térni!

A körút többi helyszínéről beszámoló

Tokió tudnivalók – hasznos információk utazáshoz

Két hét Japánban – 1. rész: általános információk

Két hét Japánban – 2. rész: Oszaka

Két hét Japánban – 3. rész: Kobe

Két hét Japánban – 4. rész: Nara

Két hét Japánban – 5. rész: Kyoto

Két hét Japánban – 6. rész: Nagoja

The post Két hét Japánban – 7. rész: Tokió appeared first on Utazáskatalógus.

Kyotóból a Willer busszal utaztam pénteken Nagojába, a főpályaudvarnál van a megálló. A metróhoz van 24 órás és napijegy is, nyilván a 24-es volt a legjobb választás.

A szállás elfoglalása után a belvárosban járkáltam. A Sakaemachi megállónál kell leszállni, ahol a Mirai-torony és az Oasis 21 található. A torony kilátóként is működik, este kivilágítva nagyon szép. Az Oasis 21 egy teraszos épület, ahonnan jó a rálátás a toronyra. Érdemes nappal és este is feljönni ide.

Szombaton az első utam az Atsuta-jingu szentély, ami Nagoja egyik legismertebbje. Ingyenes a belépés, de őszintén szólva nincs benne semmi extra. Mondjuk Kyoto után elég magasan volt a léc…

Innen egy másik ismert templomhoz, a Tōgan-ji-hez utaztam. A Meijo metróvonalon Motoyama állomáson szálltam le, onnan pár perc séta. Először azt hittem, rossz helyre jöttem. Senki nem volt rajtam kívül, látszik, hogy kijjebb esik a belvárostól. A zöld Buddha-szobor az érdekesség, főleg egyedül nyugis hely. Egy látogatást megért, utána utaztam vissza a várkastélyhoz.

Szintén a Meijo metróval mentem a Meijo Parkba, e mellett áll a várkastély. Maga a külseje az oszakaihoz hasonlít (bár ahogy néztem, a legtöbb japán várkastély nagyon hasonló). 500 jen a belépő, de csak kívülről lehet megnézni.

Innen pár perc séta az Endo-ji bevásárlóutca. Mondani se kell, ez is fedett, mint a legtöbb városba. Ez a negyed volt a régi város központi része. Hatalmas volt a tömeg, alig lehetett haladni az utcán, így én nem sokat időztem itt.

Metróval a Miari-toronyhoz utaztam, hogy az Oasis 21-gyel együtt világosban is lássam. Egy késői ebéd után elsétálta, a Tudományos Múzeum épületéhez és a nem messze lévő Osu Kannon templomhoz. Innen indul az Osu Shotengai fedett bevásárlóutca.

Az utolsó program a város fő kilátója, a Sky Promenade volt, ahová előre megvettem a jegyet naplemente előtti időpontra. A főpályaudvar mellett áll az épület, a földszintről kell megközelíteni a liftet, ami felvisz. Nem is kell előre megvenni a jegyet, mert helyszínen is van bőven, kifejezetten kevesen voltak. A látvány nagyon szép. Elég tiszta volt az idő, így a város teljes egészében látható volt. Majdnem körbe lehet menni, sok pad van elhelyezve.

Vasárnap már csak a pályaudvarra metróztam, ahonnan Shinkansen-nel utaztam Tokióba.

Ahogy az elején írtam, nem egy kihagyhatatlan hely Nagoja, de egy napos kirándulást megér. Nyugisabb, mint Oszaka vagy Tokió és a kevesebb turista miatt talán jobban élvezhető a japán mindennapi élet. Már csak ezért is jó ötlet volt ez a villámlátogatás!

A körút többi helyszínéről beszámoló

Két hét Japánban – 1. rész: általános információk

Két hét Japánban – 2. rész: Oszaka

Két hét Japánban – 3. rész: Kobe

Két hét Japánban – 4. rész: Nara

Két hét Japánban – 5. rész: Kyoto

Két hét Japánban – 7. rész: Tokió

The post Két hét Japánban – 6. rész: Nagoja appeared first on Utazáskatalógus.

Oszakából a Kyobashi állomástól utaztam Kyoto Shichijō állomásig a Keihan társaság vonatával. Jegyet itt is automatából vettem, 480 jen volt. A reggeli csúcsidőben rengeteg az utas, mint a heringek, úgy álltunk a kocsiban.

A Shichijō állomástól kb. 900 métert sétáltam a főpályaudvarig, ahol egy csomagmegőrzőben hagytam a táskámat. A csomag nagyságától függően 400-700 jen, szóval megéri itt hagyni.

Vettem egy napijegyet, ami 1100 jenbe került. Ez jó a Kyoto Metróra (két metróvonal van) és a buszokra. A metrókapuknál és a pályaudvari buszmegállónál is külön automata van az egy napos bérletnek. Első alkalommal rányomja a dátumot és ha már rajta van, a buszon csak be kell mutatni a sofőrnek (a metrónál a kapunál lévő nyílásba kell tenni).

Mivel másnap délben utaztam tovább Nagojába, elég kevés időm volt. Így utólag még legalább egy napot kellett volna itt töltenem, de a menetrenden már nem tudtam változtatni.

A főpályaudvarnál emelkedik a Nidec Kyoto Tower, ahova én mentem fel, mivel több remek kilátóhely is tervben volt ezen a napon.

A 205-ös busszal a Kinkaku-ji-hoz vagyis az Aranytemplomhoz mentem. Ez Kyoto leghíresebb temploma, amit a nagy tömeg is mutatott. 500 jen a belépő és egy kijelölt úton kell végighaladni. A templom és környezete valóban csodás, de utólag azt mondom, nem ez volt a legszebb hely a városban.

A 204-es busszal a Ginkaku-ji templomhoz mentem, ami nekem jobban bejött. Nem olyan zsúfolt, mint az Aranytemplom, viszont a kilátás miatt szerintem szebb hely. Itt is kijelölt útvonalon megyünk, ami felvisz a domboldalra. Itt két helyen is remek fotókat lehet csinálni.

Innen egy hosszabb gyaloglás következett. A Filozófusok sétányán, ami egy patakparton vezet, a Nanzen-ji templomhoz mentem. Sokan választották ezt az utat, a kellemes időben élmény sétálni ezen a szakaszon. A templom hatalmas kapuja és a boltíves tégla vízvezeték külön kiemelendő, érdemes ellátogatni ide.

Kb 10 percre van az Okazaki Park, ami körül több nevezetesség is található. A Kyocera Művészeti Múzeum és az állatkert mellett csak elsétáltam, a Heian-szentély területét bejártam. Itt semmi extra nincs, „csak” egy szokásos sintó szentély.

Következett a város legnépszerűbb negyede, a Gionmachi. Itt a két legismertebb rész a Hanamikoji utca és a Yasaka-szentély. Nagy a tömeg, a turisták leginkább ide jönnek, ami miatt egy kicsit el is veszik Kyoto autentikussága. A szentély nagyon szép, elég nagy területen fekszik hátul egy tóval.

Pár száz méterre van a negyed központjától a Shirakawa-patakpart, ahová szerintem érdemes elgyalogolni. Itt kicsit kevesebben vannak, a part menti faházak és utcák viszont igazi japán hangulatot árasztanak. Ide este is eljöttem, annyira megtetszett a hely.

A Gion-negyedből lehet a legkönnyebben eljutni a méltán legszebb templomhoz, a Kijomizudera-hoz. A hegyoldalban lévő templom alatti utcák a legforgalmasabbak. Hatalmas a tömeg, nem a legélvezhetőbb rész. Viszont így is a csodás látvány: a Hokan-ji pagoda ikonikus kép, kihagyhatatlan a fotózása még ilyen sok ember közepette is. Sok kimonós hölgyet lehet látni, bár jó részük nem japán, hanem bérelt ruhában mászkálnak.

A Kijomizudera templomhoz lépcsőkön jutunk fel, de megéri a kaptató és az 500 jen. Innen a legszebb Kyotóra a kilátás, ezt a képek is jól visszaadják:

Még egy kötelező látnivaló volt hátra, a Fusimi Inari-nagyszentély. Ez egy kicsit kijjebb van, ahová legegyszerűbben vonattal lehet eljutni. A Keihan társaság járatával a Kiyomizu-Gojō állomástól a Fushimi-Inari-ig mentem, kb 15 perces az út. A megállótól egy utca egyből a szentélyig vezet.

Ez a szentély arról híres, hogy rengeteg vörös kapu alatt vezet az út. Megszámolni is nehéz lenne, tényleg mintha a végtelenbe mutatnák az utat. Én nem is mentem fel teljesen a végéig, mert időközben besötétedett. A kilátóhelyet azonban még sikerült elcsípnem alkonyat közben. Lefelé nem is ugyanazon az úton mentem, hogy legyen egy kis változatosság. Lent a templomkapu előtti téren már sötét volt, aminek még jobb hangulata volt, mint világosban.

Az 5-ös busszal mentem vissza a főpályaudvarra, ahol magamhoz vettem a táskámat és a szállásra mentem. A Kyoto Towert kivilágítva is sikerült lefotóznom:

Bár fáradt voltam, még egy gyors Gion-negyedes esti látogatást megejtettem. Érdemes ekkor is sétálgatni céltalanul, szintén csodás élményt kapunk.

Másnap még két helyet látogattam meg, mielőtt indultam volna Nagojába. A Kyoto Gyoen Kert a város legnagyobb parkja, benne a Császári palota a fő épület.

A másik a főpályaudvar melletti Higasi Hongandzsi volt, ami egy hatalmas templom. Ingyen be is léphetünk a szentély részbe, csak a cipőt kell levenni.

Összegezve

Kyoto valóban egy autentikus japán város számtalan látnivalóval. A legtöbb helyen nagyon sok a turista, de ha rátaláltok kevésbé zsúfolt helyre, akkor élvezzétek ki! És ne csak egy napot szánjatok rá, mert alsó hangon két teljes napot érdemes itt tölteni!

Ajánlott cikkek

Kyoto tudnivalók utazáshoz

Két hét Japánban – 1. rész: általános információk

Két hét Japánban – 2. rész: Oszaka

Két hét Japánban – 3. rész: Kobe

Két hét Japánban – 4. rész: Nara

Két hét Japánban – 6. rész: Nagoja

Két hét Japánban – 7. rész: Tokió

The post Két hét Japánban – 5. rész: Kyoto appeared first on Utazáskatalógus.

Oszakából közvetlen vonattal juthatunk el a legkönnyebben: a Kintetsu vasúttársaság járata a Namba pályaudvarról indul Kintetsu-Nara állomásra (680 jen/irány). Innen pár száz méter a híres Deer Park, a szelíd őzek otthona. Mivel nem nagy terület, simán bejárható gyalog is a park és benne a fő látnivalók.

Elsőként az egyik legismertebb látnivalóhoz mentem, a Todai-ji templomhoz. Ezen az útvonalon lehet a legtöbb őzzel találkozni. Rengeteg bóklászott az emberek körül, tényleg olyan, mintha háziállatok lennének. Vicces látni, ahogy bólogatnak, ezzel várják a harapnivalót.

A Todai-ji templomba egy hatalmas kapun keresztül kell bemenni és egy kisebb park közepén áll az impozáns épület. Két típusú belépő van: csak a főtemplomba 800 jen, a múzeummal együtt 1200 jen. Én csak a főtemplomba vettem jegyet. Bent több hatalmas szobor van, közte az elmaradhatatlan Buddha is.

Ezután a park keleti szélén álló Todai-ji Nigatsu-do templomhoz sétáltam. Ez egy magasabban fekvő rész, így remek a kilátás a templomból. Itt jóval kevesebben is voltak, mint máshol, pár száz métert már nem gyalogol a többség.

Déli irányba folytattam a sétát és elértem a Wakakusayama-dombhoz. Ez egy nagy és meredek domboldal, 150 jen a belépő. Nem mentem fel a tetejére, hanem a meredek rész legmagasabb pontjáig kapaszkodtam fel, ahol kerítés van. Csodás a kilátás, mindenképp ajánlom a kb. 5-6 perces felfelé kaptatót.

A park délkeleti részén több sintó szentély is van. Erre is elsétáltam, bár ezek már nem mutatnak újat az eddig látottakhoz képest. A Kasugataisha-szentély a legszebb, viszont ez belépős.

A park déli részének legszebb látnivalója az Ukimido pavilon. Ez egy tavon álló kis pihenőrész, amit fahídon lehet megközelíteni. A sárguló-pirosodó fák ölelésében lévő tó csodás látványt nyújtott.

Ezután a város múltját őrző Naramachi negyedbe mentem. Ez néhány utcából áll, ahol tipikus japán faházakat láthatunk. Itt sétálgatva találtam rá egy kis múzeumra, ami a régi stílust és a berendezést megőrizte. Ingyenes volt a belépés, be is mentem körbenézni.

Már csak egy látnivaló maradt hátra, a szintén híres templom, a Kofuku-ji. Ezt csak kívülről fotóztam le, mára elég volt a templomlátogatásból. Amúgy kintről is remekül lehet látni, csak egy kis kerítés választja el a külső résztől, így feleslegesnek tartottam bemenni.

Kb. 6 órát töltöttem Narában, ennyi idő elég volt, hogy bejárjam a legfontosabb részt, a parkot. Már csak az őzek miatt is érdemes idejönni, egy idő után már észre se veszi az ember, hogy mellette egy őz ácsorog.

Két hét Japánban – 1. rész: általános információk

Két hét Japánban – 5. rész: Kyoto

Két hét Japánban – 6. rész: Nagoja

Két hét Japánban – 7. rész: Tokió

The post Két hét Japánban – 4. rész: Nara appeared first on Utazáskatalógus.

Január 9-én, pénteken hajnalban indult a Wizz Air gépe és hétfő délelőtt jöttem volna haza. Sajnos azonban egy régi barátom temetése hétfőn volt, ami ráadásul csütörtökön délután derült ki. Így gyorsan kerestem vasárnapi hazautat: bár van közvetlen Wizz járat aznap, de 55.000 Ft volt a jegy, ennyit nem fizetek Európán belül. Amit lefoglaltam: délelőtt Alicantéból ment járat Trevisóba, onnan este Budapestre (mindkettő Ryanair), a kettő együtt 25.000 ft volt.

Alicante

Fél órás késéssel, 10 órakor landolt a gép. Már a kiszálláskor is élmény volt a kellemes időben sétálni, itthon ugyanis -14 fokban mentem ki a reptérre hajnalban.

A C-6 busz közlekedik a belváros és a reptér között, kb. 15 percenként jár. Egy útra 4.60 € a jegy, a megállóban a jegyellenőrnél lehet venni. A városban a buszállomásnál is lehet leszállni, amúgy a Porta del Mar a végállomás (ez a kikötői, tengerpartos rész).

Mivel elég koncentráltak a látnivalók, gyalog jártam be a város fő nevezetességeit. Először a belvárosban bóklásztam. A sétálóutcája, a Carrer Sant Francesc a gombákról nevezetes. Jópofa alkotások, hangulatossá teszi az amúgy átlagos utcát. A kikötő rész és a sétány tipikus tengerparti negyed, csodás pálmafákkal. A kikötőből látszik legszebben a város fölött magasodó vár.

A kikötő másik oldalán kezdődik a tengerpart, a Playa del Postiguet. Ez pár száz méteres homokos partszakasz, ahol sokan napoztak a kellemes 16 fokban (ha nem fújt a szél, többnek is éreztem). Néhányan még bele is mertek menni a hűvös vízbe.

Mielőtt a várba elindultam volna, beugrottam a MUBAG Szépművészeti Múzeumba. A katedrális mellett található, három emeleten mutat be alkotásokat. Ingyenes a belépő, aki szereti a festményeket, annak mindenképp kötelező. Kifejezetten színvonalas múzeum.

A Castell de Santa Bàrbera várba a délnyugatra lévő El Barrio negyedből sétáltam fel, innen a legegyszerűbb és a legszebb. Már a felfelé út során is csodás kilátás nyílik a városra. Maga a vár elég nagy területű, több kilátóponttal. A belépés ingyenes, van egy étterem és két büfé is. Megéri az emelkedőket legyőzni a látványért.

Lefelé az El Barrio negyed központja felé mentem, ahol gyönyörű, virágos sikátorok között lehet sétálni. A várral együtt remek fotókat lehet készíteni. Több kisebb tér is van éttermekkel, kávézókkal, érdemes betérni valahova és élvezni a hangulatot. Nekem nagyon bejött ez az óvárosi rész.

Átsétáltam a másik kilátóponthoz, a Castell de Sant Ferran-ba, ami a belvárostól északra fekszik. Ez kevésbé népszerű, csak páran lézengtünk. Néhány képet csináltam, a Barbera vár után ez már nem nyújt semmi extrát. De mivel nincs messze a belvárostól, egy kirándulást megért.

Lesétáltam a kikötői részhez, de útközben beugrottam a Museu de les Fogueres-be. Ez egy pár teremből álló kiállítás, ahol vicces alkotásokat láthatunk. Ingyenes, de pár perc alatt végig is járható.

A kikötőt és a sétányt este, kivilágítva is megnéztem, így talán még szebb, mint nappal.

Benidorm

Szombaton Benidorm és Alicante keleti része, a San Juan Playa volt a menetrend. Benidormba elővárosi vonattal (igazából egy gyors villamos) lehet a legkönnyebben eljutni. Alicante belvárosából, a Luceros állomásról indul és kb. 70 perc az út. Automatából lehet jegyet venni, egy útra 2.80 €. 

A benidormi vasútállomástól kb. 1,5 km az óvárosi rész és a tengerpart. Rengeteg angol és amerikai turista volt, látszik, hogy kifejezetten a pénzesebb réteg száll itt meg. A Mirador del Castell a fő kilátóhely, egy erkélyszerű rész a tengerparton. Mindkét irányba jól belátható a part és a felhőkarcolók, szép képeket lehet készíteni.

Innen nyugati irányba indultam a sétányon a Platja de Ponent mentén. Rengeteg étterem, söröző van, szinte telt ház volt mindenhol. Bár 17 fok volt, a szikrázó napsütés és a homok miatt többnek érződött. Ki is használtam a jó időt, jó volt rövidujjú pólóban üldögélni a padon.

A part nyugati részén egy hegycsúcs emelkedik, a Tossal de la cala kilátórészről van a legszebb panoráma a városra és a tengerpartra. Kb. 15 perces séta kemény emelkedővel, de a kilátás kárpótol mindenért. Mindenképp ajánlom, hogy menjetek fel ide!

Innen a Cala Finestrat vasútállomáshoz sétáltam és vonattal mentem vissza Alicantéba.

San Juan Playa

Ez Alicante keleti része, ahol több km hosszú homokos tengerpart és sétány van. Az északi részének Playa de Mutxavista a neve, én itt, a Carrabiners megállónál szálltam le.

Egészen a part déli részéig sétáltam, ami kb. 3 km volt. Részben a víz mellett, a homokban mentem, kiélveztem a kellemes időt és a finomhomokos partot. A sétány kevésbé kiépített, néhány bár és étterem van csak. Emiatt nincs is nagy tömeg, pont ettől hangulatos ez a rész.

A parttal párhuzamos utcában van a villamosmegálló, a 4-es a Luceros, az 5-ös a Porta del Mar végállomásra közlekedik. A jegy 1.45 € és a villamoson is lehet venni automatából.

Összegezve

Aki télen szeretne kellemes időben egy jó hangulatú helyre utazni, annak Alicante tökéletes választás! Mondjuk nekem nagy kedvencem Spanyolország, főleg a tengerparti városok. És az árak is hasonlók, mint itthon, szóval nem kell mélyen a pénztárcába nyúlni.

Ajánlott cikkek

Malaga, ahova elmenekülhetünk télen

Valencia látnivalók, múzeumok, térképek

Murcia látnivalók, térképek

The post Villámlátogatás Alicantéban appeared first on Utazáskatalógus.

Oszakából az Umeda vasútállomásról indulnak vonatok. A Hankyu Kobe Main Line közlekedik Kobe-Sannomiya állomásra, ez a belvárosban van. A jegy 330 jen irányonként. Kobe legtöbb látnivalója elég kis körzetben helyezkednek el. Én egyszer vettem igénybe a metrót, ezenkívül gyalog jártam be a várost.

Az állomástól pár percre van a város egyik legfontosabb szentélye, az Ikuta-jinja. Japán egyik legrégebbi szentélyének tartják, szóval kitüntetett szerepe van nemcsak Kobéban.

Ezután visszasétáltam a vasútállomáshoz, ahonnan metróval az egy megállóra lévő Shin-Kobe állomásig utaztam. Innen gyalog könnyen megközelíthető egy nagyon szép vízesés, a Nunobiki. Pár perces emelkedőt kell legyőzni, de megéri a látvány.

Gyalog mentem Kobe egyik legszebb részébe, a Kitanocho negyedbe, amelyik a legeurópaibb rész. A 20. század elején diplomatáknak építették a házakat, így elegáns negyedben sétálhatunk itt.

Innen a házak között vezet fel egy ösvény a Vénusz-hídhoz. Innen van a legszebb kilátás a városra. A híd valójában egy spirál alakú kilátórész. Én is elidőztem itt, mindenkinek ajánlom, hogy feljöjjön ide!

Kb 15 perc lefelé sétával jutottam le a Sorakuen kerthez. Ez Kobe legnagyobb kertje és ingyenes. Mivel ez volt az első kert, ahol voltam a japán út során, így legalább fél órát eltöltöttem. Nagyon szép, érdemes bejárni és élvezni a vízben lévő köveken való átugrálást.

Következő megállóm a part menti Meriken Park volt. Itt áll Kobe jelképe, a Kobe Port Tower. A különleges kialakítású torony egyben kilátó is. Ide nem mentem fel, mert a Vénusz-hídnál szebb kilátás úgy sincs. Másik feltűnő a Tengerészeti Múzeum, amelynek épülete egy hajóra emlékeztet.

A parkban mellett van az Earthquake Memorial Park is, amit az 1995-ös földrengés emlékére állítottak. Nagy pusztítást okozott a városban, számos képet láthatunk erről.

A vasútállomásra vissza a Motomachi bevásárlóutcán mentem. Ez a város fedett üzletsora, szinte minden nagyobb japán településen találunk ilyet. Rengeteg étterem, kifőzde is van, itt is nagy nyüzsgés volt.

A bevásárlóutca keleti részén találjuk a Kínai negyedet. Pár utcából áll, de Japánban az egyik legismertebb ilyen negyed. Természetesen rengeteg kifőzde és üzlet van itt is.

A beszámolóból látszik, hogy egy szűk nap alatt bejárható Kobe legfőbb része, benne a fő látnivalók. Ha több napot vagytok Oszakában, érdemes egy napot rászánni a városra!

Két hét Japánban – 1. rész: általános információk

Két hét Japánban – 4. rész: Nara

Két hét Japánban – 6. rész: Nagoja

Két hét Japánban – 7. rész: Tokió

The post Két hét Japánban – 3. rész: Kobe appeared first on Utazáskatalógus.

Az 1. részben hasznos információkról, tudnivalókról írtam, érdemes azzal kezdeni!

Shanghai-ból érkezve 12.10-kor landolt a gépem és egy hosszas beléptetési folyamat után vonattal mentem a városba. A Nankai üzemeltette Airport Express a Namba pályaudvarra közlekedik, kb. 50 perc az út. A jegy 970 jen, automatából lehet venni (csak készpénzzel fizethetünk).

A szállásom a Toyoko Inn volt, amit bátran merek ajánlani. Tiszta, jól felszerelt szoba volt, még pizsamát is adnak. Japán típusú reggeli benne van az árban, így volt 16.000 Ft/éj. Remek ár-érték arányú szállás volt. A Kyobashi állomás közelében van, ami vasút- és metróállomás is, így könnyen megközelíthető (és Kyotóba menő vonat is megáll itt).

A tömegközlekedéshez napijegyet vettem minden nap, azzal adott nap korlátlanul lehet használni a metrót és a buszokat. A metrónál csak az Osaka Metro nevű vonalakat lehet használni, a többi (vasút)vonalat nem! 820 jen a napijegy, hétvégén és ünnepnap olcsóbb, csak 620 jen. Az automatáknál csak készpénzzel fizethetünk.

Vasárnap a szállás elfoglalása után egy hely volt tervben, a Dotonbori. Ez a folyóparti sétány Oszaka egyik kedvelt helyszíne, főleg este. A legtöbb ikonikus kép itt készül, ahogy a neonlámpák végig kivilágítják a partot. Rengeteg üzlet, étterem, bár van a folyó mentén és a környező utcákban. A folyón pedig folyamatosan közlekednek a turistahajók. Érdemes itt céltalanul sétálni és élvezni a látványt.

Hétfőn Kobéba, kedden Narába mentem, szerdán jártam be Oszakát, így ezzel folytatom.

Mivel gyalog kb. 15 percre volt a szállástól az oszakai vár, ezzel kezdtem a napot. Érdekes látvány, ahogy egy nagy felhőkarcoló mögött ott áll egy erődszerű területen a tipikus japán stílusú várkastély. A déli oldalról menve egy park közepén található az épület, a várfalakról pedig minden irányban remek a kilátás. Az északi oldalon van a legszebb bejárat, a Gokuraku-bashi fahíd. Innen csodás képeket lehet készíteni.

Nem messze van Oszaka egyik legnépszerűbb sintó szentélye, a Tenmangu. Kb. másfél km séta után érkeztem ide és meglepetésre alig voltak, pedig a legtöbb útleírásban szerepel. A fő épületet éppen újítják, de enélkül is hangulatos hely a lakónegyed között.

Innen kb. 200 méterre kezdődik a város egyik legismertebb fedett bevásárlóutcája, a Tenjinbashi. Ez egy közel 1,5 km hosszú utca, tele üzlettel, kifőzdével. Érdemes legalább egy részén sétálni, itt is relatíve kevés turista volt.

Metróval az Ebisucho állomásig utaztam, ahol a Tennoji Park és környékét jártam be. Sok helyről látszik a vasszerkezetű kilátó, a Cútenkaku. Ide nem mentem fel, mert az Umeda Building kilátója volt tervben este.

A park északi részén megnéztem az Isshin-ji buddhista szentélyt. Őszintén szólva, ez jobban tetszett, mint a Tenmangu.

A Tennoji Parkra érdemes időt szánni. Középen egy kis tó áll, amin egy ikonikus piros híd ível át. A környezetettel együtt csodás Wake-hidat szinte kötelező meglátogatni.

A tó mellett található Keitakuen-kertbe is bementem, a belépő 300 jen. Maga a kert egy átlagos japán kert, viszont nagyon jó kilátás van Oszaka legmagasabb épületére, az Abeno Harukas-ra. Egy negyed órás látogatást megér ez a kis kert.

Tettem egy gyalogos kitérőt a Shitenno-ji buddhista szentélyhez, amit az egyik legszebbnek tartanak Oszakában. A többemeletes pagoda szépen kiemelkedik a komplexumból, de a sokadik szentély után nem adott különleges élményt.

A park délkeleti sarkán van a Tennoji állomás, aminek környéke mozgalmas negyed. A déli oldalról induló villamosra szálltam (Hankaidenki-Uemachi vonal), amivel a szintén népszerű Sumiyoshi Taisha sintó szentélybe utaztam. A villamos régi stílusú, nagyon hangulatos rajta utazni. Érdekesség, hogy a hátsó ajtón kell felszállni és az elsőnél leszállni, ekkor kell kifizetni a jegyet. A szentélynél – mivel kijjebb esik a belvárostól – szintén kevesebb turista volt. Elég nagy területen fekszik, sok kisebb szentéllyel. És itt is egy piros híd az egyik ikonikus látnivaló.

Busszal a közeli Nagai Parkhoz utaztam, ami nem tartogat különösebb érdekességet, így ez nyugodtan kihagyható.

Közben megvettem a jegyet az Umeda kilátójába (2000 jen), ahova naplementekor terveztem a látogatást. Volt még időm, így metróval a közeli Yodoyabashi metróállomáson leszálltam. A Nakanoshima-félsziget az egyik modern része Oszakának, itt sétáltam és gyalogoltam a kilátóhoz.

Az Umeda Sky Building kilátóhoz az épület 3. emeletére kell menni, itt kell sorba állni a lifthez. Ez visz fel a jegypénztárhoz, ahol az online vett jegyet kell érvényesíteni. Ezután mozgólépcsővel jutunk fel a 40. emeletre és a tetőteraszra. Utóbbi nyitott, így csodás képeket lehet minden irányba készíteni. Pont elcsíptem a naplementét, de este kivilágítva szerintem még szebb az egész város. Kihagyhatatlan program, ha Oszakában vagytok!

Ezután még sétáltam az Umeda állomás környékén a sok kivilágított felhőkarcoló körül.

A szállásom mellett volt egy érdekes hely: rengeteg golfozó ütötte a labdát több emelet teraszáról. Aki látta a Jean Reno-s Wasabi filmet, az tudja miről beszélek. Aki nem, annak itt egy kép a helyről:

Összefoglalva, Oszaka egy nagyon jó hely. Bár ezt le fogom írni a többi városról is, de mégiscsak a 2. legnagyobb japán városba utaznak Tokió mellett a legtöbben.

Ajánlott cikkek

Két hét Japánban – 3. rész: Kobe

Két hét Japánban – 6. rész: Nagoja

Oszaka tudnivalók utazáshoz

The post Két hét Japánban – 2. rész: Oszaka appeared first on Utazáskatalógus.

Nyáron nézegettem a repjegyeket és egy multiutat találtam 240.000 Ft-ért: oda Oszakába, vissza Tokióból China Eastern-nel. Bár nem szoktam ennyit kiadni repjegyért, de ez elfogadható ár volt. November 1-én indultam ki és 13-án haza.

A China Eastern minden nap közlekedik Budapest és Shanghai között Boeing 787-esekkel. Én meg voltam minden szolgáltatással elégedve: kényelmes ülések párnával és paplannal, normális kaják. És pontos volt mind a négy járat, zökkenőmentes a beszállás is. Budapesten és Tokióban is megkaptam mind a két beszállókártyát, nem kellett a transzfernél ezzel foglalkozni.

Szokásomhoz híven most is több helyet jártam be. Sorrendben így nézett ki a program (rájuk kattintva olvashatjátok a beszámolókat):

• Oszaka
• Kobe
• Nara
• Kyoto
• Nagoya
• Tokió

Milyen is volt Japán az én szememben?

Most már elmondhatom, hogy elég sok országban jártam, de nálam ez vitte a prímet! Tényleg csak közhelyet tudok puffogtatni: ide el kell jönni egyszer, hogy átélje az ember az egészet.

Öt szóval tudom jellemezni Japánt: szervezettség, fegyelmezettség, pontosság, kedvesség, tisztaság. Ezek jól leírják, mire is számíthatsz, ha ideutazol!

És nem mellesleg, a jen-forint árfolyam nagyot gyengült az elmúlt időszakban, így kifejezetten olcsóvá vált az ország. Az ételek, szolgáltatások (pár kivétellel) magyar árszínvonalon vannak. Szóval itt az idő egy japán úthoz!

Beutazás

Magyar állampolgárként 90 napos tartózkodásig vízummentesen utazhatunk Japánba. Shanghai-ban szálltam át, ott is vízummentes jelenleg a tranzit.

A japán reptéren kicsit körülményes és időigényes a belépés. A beléptető tiszthez egy beutazásos dokumentummal kell menni (alapadatokat kell megadni). A repülőn a légiutaskísérők egyszer körbemennek egy QR-kódot mutatva, amivel a mobilunkon is ki tudjuk tölteni. A kitöltés után kapunk egy QR-kódot, amivel a reptéren egy automatához kell menni, ez kiadja a dokumentumot. Ha ezt nem csináljuk meg, akkor a reptéren kézzel kell kitölteni a papírt.

A beléptetés után tudjuk felvenni a poggyászt, és még egy papír alapú dokumentumot kell kitölteni (custom form). Ha nincs semmi elvámolnivalónk, akkor csak elveszik a nyomtatványt és mehetünk is.

Mobilapplikációk

Tájékozódáshoz a Google Maps-et használtam, tökéletesen mutatott mindent. A tömegközlekedés is valós időben ment, egy-két esetben volt eltérés a valósághoz képest.

Sokan mondták, hogy Japánban nem nagyon beszélnek angolul. Igazából fordítóprogramot alig kellett használnom, Kínához képest azért többen tudtak angolul. De azért a Google Translate jó, ha van a mobilon.

Többször is a trips.com applikációját használtam jegyvásárlásra (kivéve a tömegközlekedési jegyek). Ugyanazon az áron voltak itt is, mint a látnivaló saját oldalán. Nagyon megbízható, azonnal megkapjuk a jegyet emailben, soha nem volt vele eddig problémám.

Fizetés, készpénzfelvétel

Érdekes, hogy egy ilyen fejlett országban kevesebb helyen lehet használni a bankkártyát, mint például nálunk. Például a metróautomaták csak készpénzt fogadnak el.

Éppen ezért érdemes készpénzt is tartani. Én a Revoluton váltottam jent és kint vettem le ATM-ből. A 7 Eleven bolthálózatnak van saját automatája, 10.000 jenig 110 jen, afölött 220 jen a költség. Teljesen korrekt.

Árak

Fentebb már írtam, hogy a jen gyengülése miatt olcsóbbá vált az utazás. Ez a helyi árakon is látszik forintba átszámolva, magyar árakra kell számítani.

Írok néhány árat, amit felírtam:

• nagy adag rámen: 1100-1300 jen (kb. 2300-2700 Ft)
• fél liter kóla boltban: 190 jen (kb. 400 Ft)
• hosszú kávé Starbucks-ban, legnagyobb méretű: 490 jen (kb. 1050 Ft)
• fél literes víz italautomatából: 120 jen (kb. 250 Ft)

Internet

Ahogy Kínában, itt is a trip.com-on vettem eSIM-es napi 1 GB netet. 12 napra 2400 Ft volt, mindenhol tökéletesen működött. Az aktiválása is nagyon egyszerű. (Az eSIM azt jelenti, hogy nem kell fizikai kártyát venni, hanem anélkül lehet aktiválni a mobilunkon.)

Amúgy nagyon sok helyen van gyors wifi, nekem a napi 1 GB bőven elég volt (általános böngészésre és térképre használtam legtöbbször). Ha netán mégse elég a net, lehet hozzá vásárolni.

Szállásfoglalás

A trip.com-on és a Bookingon foglaltam a szállásokat. Szokás szerint fontos volt, hogy tömegközlekedés szempontjából jó helyen legyenek és jó értékeléssel rendelkezzenek. Ezeknek mind a négy szállás megfelelt.

Városi tömegközlekedés

Szinte mindegyik nagyvárosban a metrót használtam, párszor ültem csak buszra. A metró az elején kicsit kacifántos, de aztán megszokja az ember.

Először is, a nagy metróállomások sokszor bevásárlóközpontok vagy nagy állomásokon vannak. Elég könnyű elveszni, a jelzések néha el-eltűnnek. Színnel és betűvel is jelölve van a metróvonal. Az állomások számmal vannak ellátva, így könnyebb a tájékozódás. Átszállásos állomáson néhol a megfelelő színű nyilak mutatják az utat. Minden állomáson ingyenes mellékhelyiség van!

A kijáratok számmal és néha pluszban betűvel is ki vannak írva. Egy állomás több kijárattal is rendelkezik. A Google Maps mutatja a kijáratok számát, érdemes előre kinézni, melyik nekünk a jó, mert nagyon nagy a metróállomás alapterülete. Ha rossz irányban indulunk el, akkor a felszínen is több száz métert kell pluszban gyalogolni a célhoz.

Én mindegyik metróval rendelkező városban napijegyet vettem (a kezdő dátumot és időpontot az első használatkor írja rá a rendszer). Az automaták csak készpénzt fogadnak el. A kapunál a nyílásba kell tenni a jegyet, az áthaladáskor pedig kiadja.

A tömegközlekedési eszközökön nem szokás beszélgetni. Erre mindenhol van figyelmeztető kiírás is. A legtöbben mobiloznak vagy alszanak. Ha beszélgetnek, azt is nagyon halkan.

Japánban az a szokás, hogy a metrónál, busznál, vonatnál, mozgólépcsőnél, stb. szépen sorba kell állni. Nincs tolakodás, ami elsőre kicsit érdekes nekünk. A metróajtónál nyilak mutatják, hogy oldalra kell állni és meg kell várni a leszálló utasokat.

Vonatok, távolsági buszok

A legtöbben természetesen a Shinkansen-nel utaznak. Én Nagojából Tokióba utaztam vele, kb. 24.000 Ft volt az út. Nem olcsó, de egyszer kötelező kipróbálni.

Bár van sok automata az állomáson, érdemes neten venni előre helyfoglalással, hogy biztos legyen helyünk. Ha Tokióba utazunk, a bal oldali ablakhoz foglaljunk, mert abban az irányban van a Fuji. Sajnos pont rossz idő volt az utazáskor, így nem láttam.

Ez az oldal a hivatalos Shinkansen honlap, egyszerű a foglalási folyamat. Kapunk egy QR-kódot, ezt kell beolvasni a beléptetőkapunál, ami ad egy kis jegyet (a vonat és a helyünk adatai vannak rajta). A célállomáson a kijáratnál szintén a QR-kód kell. Az ülőhelyek kényelmesek, nagy a sortávolság.

Utaztam helyközi vonattal is (pl. Oszaka-Nara), itt az állomásokon automatákból lehet jegyet venni. Távolságtól függ a jegyár, ezt a falon lévő térképről tudjuk leolvasni. Az árat kell kiválasztani az automatában és megkapjuk a jegyet. Amúgy helyközi vonatokra nagyjából magyar árakkal kell számolni.

Emellett egyszer utaztam távolsági busszal Kyotóból Nagojába. A Willer gyorsbuszok kényelmesek és jó áron vannak. Egy héttel előtte foglalva 4800 Ft az út. A foglaláskor ülőhelyet is választhatunk (benne van az árban) és kapunk egy QR-kódot. Ezzel lehet felszállni.

Érdekességek

Az egyik legfontosabb, hogy szemetes nagyon kevés helyen van. A szokás az, hogy mindenki hazaviszi a szemetet és szelektíven gyűjti. Az italautomaták egy részénél lehet találni, de azok is legtöbbször az italpalackoknak vannak. Szóval kalkuláljuk ezt is, amikor vásárolunk valamit.

Rengeteg az italautomata. Szinte minden utcában van, sokszor több is egymás mellett. És van olyan, ahol a kávét vagy a teát melegen adja ki. Először meg is lepődtem, amikor kivettem a kávésdobozt és közel forró volt.

Szintén sok az élelmiszerbolt. A három legnagyobb hálózat a 7 Eleven, a FamilyMart és a Lawson. Ezeket mindenhol megtalálni. A legtöbb élelmiszerbolt egyben kisebb étkezde is, ahol sok, előre elkészített étel van. Ezt fizetés után meg tudjuk melegíteni mikróban és le is tudunk ülni ott elfogyasztani. Ilyet itthon is lehetne csinálni…

A 7 Eleven boltban láttam egy smoothie-készítő gépet, amit ki kell próbálni. A hűtőből kiveszed a gyümölcsös poharat, kifizeted és beteszed a gépbe. Egy perc alatt kész a smoothie. Jópofa dolog.

The post Két hét Japánban – 1. rész: általános információk appeared first on Utazáskatalógus.

Vasárnap

A Hluboka-kastély látogatása után érkeztünk Prágába. Egy külvárosi részen, a Strizkov metróállomás mellett volt a szállásunk, ahonnan 15 perces út volt a belváros. 3 napos bérletet vettünk, amivel korlátlan az utazás, 15 év alatt pedig ingyenes.

Egy kiadós, korai vacsora után mentünk be a városba, ahol az óváros bejárása volt a program. Itt a „szokásos” látnivalókat néztük meg: Tyn, Óratorony, Károly-híd. És persze sétálgattunk kicsit céltalanul, a kis utcák, sikátorok nagyon hangulatosak.

Közben két söröző látogattunk meg: U Tri ruzi és Lod Pivovar. Utóbbit mindenképp ajánlom, mert egy Moldva folyó partján álló hajó, ami maga a söröző. A felső szintre érdemes kiülni és élvezni a látványt – na, meg a sört.

Hétfő

Mai első látnivalónk a Vyšehrad volt. A „C” jelű metrónak van itt megállója, kb 5 perces sétával érhető el a Tabor-kapun át a várkomplexum. Ez egy várfallal és több kapuval védett rész, amelynek központi eleme a Szent Péter és Pál székesegyház. A neogótikus templom kívülről is impozáns. Érdemes végigsétálni a várfalon, északi irányba nagyon szép kilátás nyílik a belvárosra.

Az egyik kapun lesétáltunk a Moldva partjára, ahonnan villamossal a Táncoló házhoz mentünk. Érdekes épület, egy fotót megér. Innen a túlparton lévő Petrin-toronyhoz vezető siklóig gyalogoltunk. Közben érintettük A kommunizmus áldozatainak emlékművét.

A toronyhoz vezető siklót teljesen felújítják, nem működött. Így nem maradt más választásunk, felsétáltunk a toronyig. Ez egy kb. 20 perces séta, viszont megéri, mert a toronyból van a legjobb kilátás a városra. Lehet lépcsőzni és lifttel is felmenni. Mi egy kicsit edzettünk, fel és le is a lépcsőt választottuk. Mivel a lépcső nyitott, ezért felfelé egyre szebb kilátásban részesülünk.

Innen a várba mentünk, közben beugrottunk a Strahov kolostor sörözőjébe. Ez elég népszerű hely, a saját készítésű sörük pedig kiválók. Mellé rendeltünk egy kis sörkorcsolyát is: így együtt világbajnok volt.

A várat jól bejártuk. Fő része természetesen a katedrális, amely a város több pontjáról is csodás, hát még közelről. Hatalmas épület, a neogótikus stílusra jellemző rengeteg kis szoborral. A kilátás a várfalról is nagyon szép az óváros felé.

Lesétáltunk a folyópart irányába, ahol Prága legkeskenyebb utcáját kerestük fel. Két épület között kell lemenni és valóban csak egy ember fér el. Jelzőlámpa működik, de sokan nem tartják be, így sokszor feltorlódik a tömeg. Viszont érdemes kipróbálni, jópofa dolog.

A Károly-hídon át egy sörözőbe igyekeztünk, a Pivovar Národní-ba. Közben a Krannerova kašna nevű szökőkút mellett mentünk el, ami I. Ferenc emlékműve. Nekem az edinburgh-i Scott-emlékmű jutott eszembe, az néz ki hasonlóan szépen.

A sörözőből a nem messze lévő Kafka forgó fémszobrához sétáltunk, ami kötelező, ha Prágában jártok. A fej fémrétegekből áll, amik forgásával folyamatosan változik a kinézete és a helyzete. Az átváltozás című írása tökéletesen illik ehhez a látnivalóhoz.

Villamossal a város egyik legszebb templomához, a Szent Ludmilla templomhoz mentünk. Szintén egy gótikus stílusú, a park középpontjában nagyon szép a látvány. Ezután még két sörözőt kerestünk fel, a két sör után pedig irány vissza az óváros. Kezdett alkonyodni, így jó képeket tudtunk készíteni.

Kedd

Délelőtt szakadó eső volt, úgy döntöttünk, megvárjuk a lakásban, amíg eláll. Szerencsére kora délután ez meg is történt, fél 1 körül elindultunk.

Elsőként a Vitkov dombon lévő kilátóponthoz mentünk, ami az óvároshoz közel emelkedik. A Křižíkova metróállomástól kb 10 perc séta, nem kell sokat trappolni felfelé. A panoráma szép, érdemes betenni a megnézendő listába. Ezenkívül Jan Žižka lovas szobra és Történeti Múzeum is itt áll.

Még két söröző látogatása maradt hátra. Ebből kiemelem az U Kunštátů-t. A kellemes hely mellett a sörválogatás kihagyhatatlan! Ki lehet választani konkrét söröket is, de körül is lehet írni és a pincérek válogatják össze. Mi is így tettünk, hat különböző sört hoztak ki nekünk. Ebben volt grapefruit ízű is, szóval valóban különlegeseket lehet kóstolni. Nem olcsó hely, de bőven megéri!

A nap végén még céltalanul sétálgattunk az óvárosba, a sok sikátor erre tökéletes. Hét óra körül indultunk haza, ezzel ért véget a két és fél napunk.

Ajánlott cikkek

Barangolás Csehország vidékén

Brno látnivalók, térképek

The post Prágai (sör)kirándulás – két és fél nap az egyik kedvenc városomban appeared first on Utazáskatalógus.

Hat napot töltöttünk kint, az öt éjszakát pedig három helyen oldottuk meg. A déli részen, Krumlovban kezdtünk, innen mentünk Prágába. Onnan Brno felé vezetett az út, de nem autópályán, hanem útba ejtettünk még két helyet.

Cesky Krumlov

Az első éjszakát (szombat) talán a legszebb helyen töltöttük. Krumlov nevét szerintem sokan ismerik, a Moldva folyó kanyarulatában fekvő város élőben is olyan szép, mint a képeken.

A városban van egy szabadtéri strand (Hornobranský rybník), aki szeretne fürödni, annak jó tudnia. Egy utcával arrébb volt a szállásunk, a strand mellett pedig egy jó étterem is található. Mi is itt ettünk. Igaz, nem nagy a választék, de a csülök az verhetetlen.

A korai vacsora után indultunk a város felfedezéséhez. A Moldva déli kanyarulatánál kezdtünk, a Linecka nevű utcán mentünk a közvetlen belváros felé. Már itt sok kajakozót láttunk: ugyanis kajakkal fel lehet evezni egészen a várrészig. A folyó sodrása nagyon kicsi, így sok család is kipróbálta minden probléma nélkül. Van egy rész, ahol egy szűk csatornába kell beevezni, ott gyorsan le is csusszan a csónak. Teljesen biztonságos, viszont nagyon cool az egész.

Felmentünk a várba, ahonnan az ikonikus képek készülnek. Innen látható be legjobban a városmag. A kilátóterasznál van egy kis büfé is, érdemes itt elidőzni és élvezni a kilátást.

Végigmentünk a váron, majd a fő sétálóutcán vissza a folyókanyarban lévő óvárosba. Itt elidőztünk egy kicsit, főleg, hogy már kezdett alkonyodni, ami még szebbé tette a látványt.

Krumlovban sétálva olyan, mintha visszarepültünk volna az időben. Nagyon igényesen, de nem csicsásan vannak felújítva az épületek, tényleg érződik a múlt feelingje. Érdemes bejárni az egész belvárost, minden utcában sétálni.

Sajnos másnap reggel utaztunk tovább: ha újratervezném az utat, biztos, hogy még egy teljes napot hagynék ide, mert bőven van mit nézni a városban. És a kajakozást sem hagynánk ki. :/

Ceske Budejovice

Kb fél órára van ez a város Prága felé, így egy gyors belvárosi sétára megálltunk.

A Dlouhá lávka híd mellett parkoltunk, innen egy parkon keresztül értük el a hangulatos óvárost. Mivel vasárnap délelőtt volt, elég kihalt volt minden, viszont legalább nem volt tömeg. A főtere nagyon szép: központban egy szökőkút, körülötte nagyon szép, színes épületek.

Szinte az egész főtér árkádos, ez még hangulatosabbá teszi. Itt találtunk rá egy kávézóra, ahol rengeteg típusú kávéfajta van. Viszont ezek egyedi kávék, nagy részét nem kapni boltokban. Érdemes felkeresni, ha erre jártok!

Hluboka-kastély

Budejovicétől kb 10 km-re van Csehország egyik legismertebb kastélya, így adott volt, hogy ellátogatunk ide. Hluboká nad Vltavou település belterületén található, könnyen megközelíthető gyalogosan is.

Mi a faluközpontban lévő parkolóban hagytuk a kocsit (80 korona a parkolás), innen kb 10 perc alatt fel is értünk a kastélyhoz. Meglepő módon nemcsak a parkba, hanem az épület udvarába és a mellette lévő üvegházba is ingyenes a belépés. Egyedül a toronyban lévő kilátóba kell fizetni.

És ha már ingyenes, akkor alaposan körbe is néztünk. A kastély előtt csodás virágágyásos rész van kialakítva, innen remek képeket lehet készíteni. A legtöbb fotó erről a helyről készül.

Prága

Vasárnap délután értünk ide és szerdáig voltunk a fővárosban.

Erről egy külön cikkben olvashatsz!

Kutna Hora

Szerda délelőtt indultunk Prágából Brnóba, az első megálló ebben a kisvárosban volt.

Itt található ugyanis egy olyan kápolna (Kostnice Sedlec), aminek belseje emberi csontvázakból van „díszítve”. Érdekes látvány kívülről is, annak javasolt bemenni, akit nem zaklat fel a sok csont és koponya. Bent nem lehet fényképezni! A templomhoz vezető kis utcában van ajándékbolt, ahol „csontvázas” szuvenírral lehet ijesztegetni az otthoniakat.

Pár száz méterre, a főút mentén áll a katedrális, ami egy impozáns épület. jegyet online vagy a helyi információs irodában lehet venni. A jeggyel mindkét templomba be lehet menni.

Punkva-barlang

Következő megálló a Brnótól nem messze lévő barlang volt. Több is van a környéken, de ez az egyik legnépszerűbb, köszönhetően a végén lévő csónakázásnak.

Blansko településről vezet az autóút egy nagy parkolóba, ahonnan gyalog vagy kisvonattal lehet eljutni a barlanghoz. Jegyet interneten kell venni: a helyek gyorsan fogynak, a helyszínen mázlival lehet csak kapni. A parkolásért és a kisvonatért külön fizetni kell. Mi oda kisvonattal mentünk, vissza gyalog. Utóbbi kb 15 perces laza séta aszfaltos úton.

A jegyek időpontra szólnak, ekkor indul a túra a barlang bejáratánál lévő központi épületből. Az első része egy „átlagos” barlang szép cseppkövekkel. Van egy nagy terem, ahol egy kis tó van, ez visszatükröz mindent, nagyon szép látvány. Az első, kevésbé átlagos dolog, hogy egy nyitott részre érünk ki, ilyen barlangban még nem jártam.

A végén jön a legszebb része: a kiindulóponthoz kb 500 méteren elektromos csónakkal jutunk vissza. A járat néhol elég jól beszűkül, a szélén üldögélőknek befelé kell hajolni, hogy ne legyen fejkoccanás. Hihetetlen szép és nagy élmény!

Brno

A barlangtól kb fél óra volt a 2. legnagyobb cseh város. Már többször voltam erre, amikor mentem Prágába, de soha nem voltam itt. Most végre láthattam, miért szeretik sokan.

Közvetlenül a belváros mellett volt a szállásunk, így gyalog be tudtuk járni. Egy korsó sör után az első hely a hegyen emelkedő vár volt. A várfalon szabadon járkálhatunk, mindegyik oldalra nagyon jó a kilátás.

Innen az óvárosi részre gyalogoltunk le. Már az elején látszott a németes stílus, ami nem csoda, hiszen a 2. világháborúig sok német élt itt. Nagyon hangulatos, tiszta és szép a belváros. Az egyik téren minikoncert volt tele fiatalokkal, egy udvarban egy rockosabb előadás, egy másik téren pedig dj szórakoztatta a népet. Itt voltak kitéve pihenőszékek, egy sörrel a kezünkben mi is leültünk és élveztük a zenét.

Már sötétedett, az utolsó előtti dolog a katedrális megtekintése volt. Elég sok helyről látszik, monumentális és csodás templom. Utolsóként pedig beültünk egy helyi kis étterembe, ahol egy (szokásos) sör mellett eszméletlen jó kaját ettünk.

Összefoglalva

A legtöbben „csak” Prágába szoktak menni, ha Csehországról van szó. Pedig érdemes több helyet is felfedezni, mert hasonlóan hozzánk, a vidék is számtalan remek látnivalót rejt. És még mennyi mindent ki kellett nekünk is hagyni!

Egyet viszont ki kell emelnem: bárhol is jártok az országban, a sört és a jó kajákat keressétek és élvezzétek. A csülök és a knédli alap, de bárhol jártunk, sehol nem kellett csalódnunk! A sör mellett a jó ételek, amik hozzátartoznak a cseh életstílushoz.

The post Barangolás Csehországban – Krumlov, Brno és társaik appeared first on Utazáskatalógus.