Februárban két és fél hétig voltam Vietnámban és az odaúton sikerült bemennem az egyik legújabb kínai metropoliszba, Csungkingba.
Szokásom úgy foglalni a repjegyeket, hogy legalább egyszer legyen hosszú átszállás és akkor be tudok menni az adott városba. Most is így volt: Air China-val Ho Chi Minh-városba volt jegyem és Csungkingban volt 13 óra átszállási idő (reggeltől késő délutánig). Ez pont elég volt, hogy kényelmesen körbenézzek a belvárosban.
A reptéren relatíve gyorsan ment a beléptetés, majd a csomagmegőrzőben hagytam a táskámat. Ez a 4f részen, a 3H sor után található: 6-12 óra közötti megőrzésnél 13 jüan volt (kb 650 Ft).
A T3 terminálban van a metró (ide érkezett a repülő), könnyű megtalálni. A belvárosba 6 jüan a jegy, több automata is van a bejárat mellett. Viszont nem lehetett venni kártyával és Alipay applikációval se, csak készpénzzel. Max 20 jüanos bankjegyet fogad el, az automata mellett egy emberkénél lehetett váltani aprót.
Egy átszállással a Chaotianmen térre utaztam, ahol a híres Raffles-torony áll (nagyon hasonlít a szingapúri Marina Sands-re). Még elég korán volt, éppen világosodott, kevés ember volt az utcán. Az idő szerencsére jó volt, de a magas páratartalom már ekkor érződött.
Elkövettem azt a „hibát”, hogy legyalogoltam a folyópartra. Ugyanis onnan nem kevés lépcsőzéssel tudtam továbbmenni. Közben megtapasztalhattam, hogy a sok felhőkarcolók mögött azért nincs csillogás. Elég lepukkant házak között gyalogoltam felfelé.
Elsétáltam a folyópartnál lévő Hongyadong részhez, ami a régi Csungking épületeit őrizte meg. Így is csodás a felhőkarcolókkal a háttérben, de este kivilágítva a legszebb – sajnos ezt nem láthattam, de így is kötelező látnivaló.
A futurisztikus Művészeti Múzeumot érintve sétáltam a Jiefangbei sétálóutcához. Ez Csungking bevásárlóutcája. Igazából semmi különös, sok ismert márka üzlete található itt. Viszont az utca délnyugati végénél rengeteg kifőzde, étterem van, én is itt ebédeltem. Hogy mit, azt máig se tudom, de finom volt 🙂
Továbbhaladva ismét egy régi stílusú negyedhez érünk. Múltbeli épületek között sok üzlet, kifőzde található, érdemes ide is ellátogatni.
Következett az épületen áthaladó metró. Ha látsz egy videót Csungkingról, akkor ez tuti benne lesz! Az épület metrómegállóként is szolgál (Liziba állomás), mondanom se kell, rengeteg ember volt itt is. A kilátás szép az állomásról, de a nagy tömeg miatt a folyópartra legyaloglás is nehézkes volt. Valóban érdekes látvány, ahogy áthalad a metró a lakások között, de szerintem túlértékelt látványosság…
Metróval a Népi csarnokhoz utaztam. Az előtte lévő parkban megpihentem kicsit, még volt bőven időm kimenni a reptérre. A park túloldalán áll a Három-szurdok Múzeum (Three Gorges Museum) impozáns épülete is.
Metróval visszamentem a Hongyadong-hoz, hogy közelebbről is lássam. Felsétáltam a tetejéig, itt is sok üzlettel lehet találkozni.
Elgyalogoltam a Raffles-toronyig, hogy napsütésben is lássam. Közben a Luohan-templomot is érintettem, ami szintén érdekes a felhőkarcolók árnyékában.
A Raffles-torony mögötti kilátóteraszról jó kilátás nyílik az északi és keleti irányba. Pont kellemes idő volt, napsütés, de nem izzasztó meleg. Egy kicsit el időztem itt és a tornyok környékén is körülnéztem.
Összegezve
Látszik, hogy Csungkinget is fejlesztik és egy modern metropoliszt akarnak csinálni – mondjuk részben már az is. De valahogy nekem kevésbé jött be, mint például Sencsen (Shanghait már meg se említem). Nincs is olyan tisztaság, mint az előbbi városokban. Viszont itt is sok az ingyenes és tiszta wc.
A modernitás és a „régi” stílus kettősége akkor látszik a legjobban, amikor a régebbi épületek között vagyunk. Ezek sokszor lerobbant, sötét hangulatú részek, nem is kell a belvárosból elmenni. Kicsit „gettós” érzésem támadt ezeken a részeken.
Szóval egy nap nekem bőven elég volt, bár valószínű este kivilágítva egy másik arcát látni a városnak. Az biztos, hogy több napos úti célnak nem veszem fel a bakancslistámra…
