03/07/2020
Seychelle-szigetek élménybeszámoló – Anita és Zoli útja

Anita és Zoli 2019. október 17. és november 9. között volt a csodás Seychelle-szigeten. Erről írtak egy részletes beszámolót, amit gyönyörű képekkel is kiegészítettek!

(A képek nem sorrendben vannak, bár igazából bármelyik tengerpart csodás Seychelles-en.)

A beszámoló után nézd meg a Seychelle-szigetekről szóló cikket is, ahol közlekedésről, további látnivalókról is olvashatsz térképekkel együtt!

Miért Seychelles?

Remélem lesznek, akik tudnak belőle profitálni a jövőbeni útjaikhoz, illetve akik voltak, azoknak sikerül nosztalgiázni 🙂

Életem nagy álma volt. Az az igazi bakancslistás Top 1.

Nagyjából 30 évvel ezelőtt- talán 15 lehettem, internet még nem létezett -láttam egy újságban egy képet, fehér homokos part, hatalmas,egymásra dobált fura alakú gránitsziklák, pálmafákkal. A kép alatt pedig: Kanári szigetek.

Én meg elhittem 🙂

Aztán 8-10 évvel később eljutottam Teneriffére, ahol persze sem fehér homok,sem gránitsziklák nem voltak.

Viszont ezzel egy időben lett internet(betárcsázós) és rájöttem,hogy nekem Seychelles az álmom 🙂

De akkoriban egy nagyon-nagyon elérhetetlen,távoli cél volt.

10-12 évvel ezelőtt kezdtem utazgatni a világban, és Seychelles mindig előkerült. Nyitottam egy mappát a gépemen,ahová sorba mentettem az infókat,amiket különböző fórumokon, cikkekben találtam. Éveken át nézegettem a repülőjegyeket, a szállásokat, olvastam beszámolókat, de valahogy mindig másfelé mentem.

Egy éve viszont egyszer csak,amikor szembesül az ember az élet rövidségével,és akkor úgy éreztem, hogy most!

Nagyjából 6 hónap alatt állt össze az egész a repjegy vásárlástól a kiutazásig.

Előkészületek

Repjegyvadászat

Általában Pelikánt használok,de az utóbbi időben azt látom,hogy a Qatar az,aki a legjobb átszállási időket hozza,ezért mostanában már közvetlenül őket nézem. Ráadásul Ázsia, és Afrika felé nagyjából felezik az utat. Nem kell 8-10 órákat ülni egyhuzamban.

A Qatar árképzése kissé fura volt. Találtam jegyet 185 000.-ért, majd másnaptól 2 napon át ugyan az 370 000.-, majd visszaesett 210 000.-re pár napig… Mi ekkor megvettük, persze egy hét múlva megint 185 000.- lett… Viszont még a Qatar nagy előnye,hogy ingyen és bérmentve közvetlenül a jegyek megvásárlása után a konkrét üléseket is foglalhatod mindegyik járatra.

Átlagban azt mondom minimum 4-5 hónappal előbb érdemes megvenni. Később beáll 230 000.- körülre Bp-Mahe-Bp.

Az utazás időpontja: Mindenki azzal biztatott, hogy mindegy mikor megyünk, jó lesz. Én április-május, vagy október-novembert néztem ki, mert állítólag ekkor fordul a monszun,és ilyenkor kisebb a szélmozgás, hullámzás, stb.

Esőből mondjuk kijutott rendesen 🙂 De ezért olyan szép zöld minden.

Szállás, autóbérlés

Szállásokat Booking-on néztem. Mahe-ra, és Praslin-ra is itt foglaltam, illetve LaDigue-ra is itt néztem ki,de ott írtam közvetlenül a szállásnak, és közvetlenül náluk is foglaltam.

Ami fura volt,hogy egyik szállás sem vont le pénzt előre. (Később kiderült ennek az oka)

Itt megjegyezném, hogy első körben 30e/napig kerestem szállást. Aztán ezt a limitet emelnem kellett 45e/napra. (120EUR körül érdemes nézelődni szerintem. Ettől természetesen van lejjebb, feljebb, de ez az az összeg,amiért már egy elfogadható szállást adnak reggelivel)

Autót is előre foglaltam itthonról a Creol Car nevű cégnél. Az egyetlen cég volt,aki hitelkártya és deposit nélkül hajlandó volt autót adni. Nincs hitelkártyám,és nem is szeretnék. Nekik ez nem volt akadály. Mindenki másnak igen. Nagyságrendileg 40EUR/napért adják az autót.

Azért velük is volt némi fanyar szájíz. Mahe-ról mentünk Praslin-re. Reggeli komppal, a kikötőben a kocsi lead, 1 óra múlva Praslin-en felvesz. Persze mindkét helyen kifizetették a napot… Illetve annyi még a szabályuk, hogy minimum 3 napra adnak kocsit.

A végén mi 2 napra akartuk Mahe-ra még bérelni,de hármat számoltak fel. Úgy voltam vele, hogy bármelyik szigeten 30EUR egy taxizás, és mentünk annyit össze vissza,hogy ez a 2 nap-80EUR már nem érdekelt,amit pluszban kifizettem bérlésre,de azért…

Utazás

17:30-as indulás Budapestről, percre pontosan. Sima ügy, nem egy gasztronómiai csoda a repülőn adott étel,de nem is várható el szerintem. Ami kellemes meglepetés,hogy már koktélokat is lehet kérni a sztyuárdeszektől 🙂 Filmeket már mind láttam,be is aludtam.

2 és fél órás átszállás, reggeli érkezés.

És elkezdődött… Egy órán keresztül köröztünk Mahe felett, mert annyira esett az eső,hogy, hogy nem bírt leszállni a gép. 10 körig számoltam,de jóval több volt. Kettesével kísértek be az épületbe a géptől,hatalmas ernyőt tartva a fejünk fölé,mert annyira zuhogott.

Beléptetés viszonylag szigorú. Minden napi szállásodat le kell igazolnod a szállás által küldött visszaigazolással. Ezt be kellett mutatni. + Egészségügyi kérdőív, hogy milyen betegségeid voltak,vannak…

Bőröndök megvoltak, kisétálunk. Egy srác várt egy táblával,amire a nevem volt írva. Gyorsan váltottam 300 EUR-t Ruphiára a reptéri váltónál.

(Ami a pénzváltást illeti: 1 EUR-ért kb 15 Ruphiát adnak. 1 Ruphia kb 22 HUF. Nem láttam nagy eltéréseket egyébként egyik váltónál sem. Ezt a részt nem kell túlizgulni.)

Egész Seychellesen inkább az EUR az elfogadottabb. USD-ban nem is láttam árakat kiírva. Vagy Ruphia, vagy EUR. Általánosságban jellemző,hogy nagyobb tételeknél EUR (szállás, túrák,autóbérlés) napi szintű kiadásoknál Ruphia.

Autófelvétel

A Creol Car kihelyezett embere átvitt az „irodájukhoz” ,ami a reptérrel szemben,az út túloldalán volt a benzinkút mellett. Fehér Hyundai i10 automata, 14 000 km-el. Sérülésmentes. Körbenézzük,minden ok. Illetve rossz oldalon van a kormány 🙂

Kocsi átvétele, megállunk a benzinkútnál, próbálom beüzemelni a Map.me-t, de nem indult el valamiért. Vissza a sráchoz papír térképért,mert a szállás a sziget túlsó oldalán volt.

Életemben először vezettem autót a bal oldalon, szakadó esőben,hogy tetézzük 🙂 Ablaktörléskor sokszor indexeltem,és kanyarodások előtt rendszeresen letöröltem az ablakot 🙂

Az utak szélén a sokat emlegetett meredek árkok, ömlik a víz, csak nagyjából sejtettük a térkép alapján,hogy merre járunk. Találtunk egy utat ,és átvágtunk a hegyen a túloldalra. Levert a víz párszor. Meredek emelkedők, nem látod be,hogy ki jön szemből, szűk utak, Nejem ki is akadt párszor 🙂 Azt mondta, Ő itt soha nem vezetne 🙂

Utólag kiderült,hogy a 4 átvezető út közül,a legrosszabbat választottuk elsőre… Későbbiekben a legdélebbit használtuk, az lényegesen szebb részeken, enyhe dimbes-dombos utakon vezetett.

Mahe

Mahe szállásunk a Lazare Picalut volt.

Ha újra mennék, akkor is ezt választanám. Gyönyörű helyen, minden szobából tökéletes panoráma (mi az 5-ös számú szobában voltunk) a Baie Lazare öbölre.

Az egyetlen szállásunk,ahol nem „kreol reggeli” volt,hanem svéd asztalos.

Ha valaki kisgyerekkel megy, ez a szállás tökéletes választás. Az öböl gyerekeknek is fürödhető, a nagy hullámoktól védett. Apálykor széles homokpad.

Sok helyi család szervez ide programokat. Láttunk gyerek szülinapi zsúrt, hétvégéken nagy össznépi kitelepüléseket. Meglepően sok esküvőt,esküvői fotózást is szerveznek az öbölbe. Ennek ellenére mégsem zsúfolt, Sőt! Mi imádtuk.

Egész nap repkedtek a repülő kutyák, élmény volt nézni az öböl hullámzását a teraszról, a naplementék kiemelkedően színesek voltak a partról nézve.

Egyetlen hátránya,hogy kizárólag reggelit biztosít,és a közvetlen közelben csak egy étterem van,ami erősen „fapados” és horror árú. Legalábbis nekünk az volt 250 ruphia körül volt egy egytál étel. 2 főre ez italokkal kb 600-700 ruphia lett volna . (13-15000 HUF. )

Egyébként Mahe-ne az étkezés nem egy bonyolult dolog . Millió take away van. Kisbolt szintén.

Mahe-n a kedvencünk az Ole Pirat volt Anse Royal-on. Sokszor csak egy kajáért átugrottunk oda. Kikértük, lesétáltunk Anse Royal partjára (50m) leültünk egy csónakra, és néztük az óceánt, a helyiek bandázását, közben megettük a pizzát, halas curry-t, bármit. Szembe volt fagyizó, kisbolt. Sokszor ettünk ott.

A szállás: Említettem,hogy előre soha nem vontak le pénzt. Hát itt kiderült miért nem. Első nap fizetéskor kiderült,hogy ugyan van kártyaleolvasójuk, de jobban szeretik kp-ban az Eurót 🙂 Rögtön fel is ajánlották,hogy -5%,ha úgy fizetek. Úgy fizettem. (És ez minden szálláson így volt…)

Azt tudni kell általánosságban Seychelles-ről,hogy reggel 5:30 körül kel a Nap, 18:20-30 közt megy le, és onnantól kezdve vége az életnek. Nincs éjszakai élet. Mindenki vonuljon vissza, nézzen filmeket a laptopján (mi erre tartogattuk a Trónok Harcát :-))) ),majd alvás.

Itthon is hajnali kelő vagyok, ott is láttam minden Napkeltét. 🙂

Anse Lisette

Első napunkon ahogy a szállásra értünk,elállt az eső. Átvettük a szobát, kocsiba pattantunk, és elindultunk a sziget Északi része felé kocsival. Anse Lamouche, Anse Lisette irányába. Útközben egy take away-nél megálltunk enni (50 ruphia/fő), egy boltban megvettük az első Seybrew-t, az első kókuszos Takamakát+colát estére 🙂

De rendesen elkenődtem. Nem volt szép. Nem tetszettek az öblök, borult volt végig az ég. Felmentünk egész addig,amíg tartott az út. (kb 2 óra volt nézelődéssel együtt) Kicsit meg is ijedtem,mert nem erre számítottam…

Este korán alvás.

Anse Intendance

Másnap elhatároztuk,hogy dél felé indulunk felfedezni a szigetet.

És onnantól áll-leejtős. Anse Takamaka, Anse Intendance…egész Police Bay-ig. Gyönyörű. De nem kimondottan fürdőzős.

Valójában olyan hullámok,amik közé jó úszóként is meggondoltam,hogy bemenjek e. Nem mentem… Millió fotó, csak kettesben a partokon. Meseszép volt.

Megjegyezném, hogy az utazással töltött 24 nap alatt 2 olyan nap volt,hogy nem esett az eső. Ami nem annyira gáz,mert általában hajnalban-reggel esett jelentősebb mennyiség, illetve napközben 20-30 perces felhőszakadások előfordultak. Időjárás miatt „szobafogságunk” nem volt, de jó párszor bőrig áztunk. Ami után meg jött a párolgás,és izzadás 🙂

Egyik nap átmentünk Victoriába megvenni a Praslin-i kompjegyeket. A teagyár felé mentünk, hogy megcsináljuk a Copolia Trailt.

Túraösvények

Seychellesen viszonylag sok Trail-túraösvény van. A Copolia egy kiemelkedően jó ezek közül. A Mahe feletti sziklatömbökre visz fel,brutális panorámával a fővárosra,és a környező szigetekre.

Kb 1 óra alatt egy kevésbé edzett ember is simán feljut az úttól. Ott fent aztán leesik az áll 🙂

Nem tudod letenni a fényképezőt, olyan a kilátás. És egy különleges húsevő növény is éldegél itt fent a csúcson 🙂 Nagyon ajánlott!

Lejöttünk,megkerestük a kikötőt, megvettük a Cat Cocos jegyeket a Praslin transferre. Itt egy picit lehúztak. Itthon előre kinéztük,hogy EUR-ban mennyi lesz. A pénztáros Ruphiában kérte, mi EUR-ban szerettük volna fizetni. + 10 EUR-ónk bánta…

Déli részen

5 napot voltunk a Lazare Picalutban. Minden este lesétáltunk az öbölbe naplementét nézni. A lemenő Nap fényében – szinte mindig apály volt ilyenkor -nagyon sok kiemelkedően jó képet lehetett készíteni.

Utolsó nap reggel után irány a kikötő. A kocsit itt adtuk le. Illetve átvételkor közölte a srác,hogy csak tegyük a szőnyeg alá a kulcsot,és zárjuk le az autót.

Képek 1.

Praslin

A kompozás sima ügy volt 2 dedalonnal :-). Praslinon a kikötőben szintén táblával várt a Creol Car képviselője. Aki amikor kérdezte,hogy hol fogunk megszállni, elmosolyodott a választ hallván, és közölte,hogy az az Édesanyja hotele, ezért minden nap fogunk találkozni 🙂 És tényleg…

Itt is fehér Hyundai i10, automata. 950(!!!)km-el. Újszagú 🙂

Praslinon már rutinosan vezettem, lényegesen kisebb sziget kisebb forgalommal,mint Mahe-n. Itt a szállásunk Grand Anse-n volt,a Le Tropique villa.

Szállás

Azt kell mondjam,hogy az utóbbi éveim legszínvonalasabb szállása volt. Teljesen új épület, az egyik emeleti apartmant kaptuk. Itt szintén a kp-s verzió játszott 🙂

A part: Hááát, egy picit csalódás volt . Vastagon terítette a tengerifű. És a vízben is volt bőségesen. Erre nem figyeltem sajnos.

A szállásadónknak a megérkezéskor jeleztük,hogy szeretnénk meglátogatni a Lemuria hotel partját. Rögtön le is egyeztette telefonon.

Maga a szállás fekvése tökéletes volt. A part szintén. Simán ajánlanám kisgyerekkel is. Láttad a napfelkeltét, és a naplementét is. Esténkén jókat lehet sétálni-ha nem zavar a tengerifű- . Lehet,hogy más időszakban nincs is, de én ezt nem vettem figyelembe…

Praslinon is voltak nagyon jó take away-ek. A leírásokban szinte mindenki figyelmeztetett,hogy ez itt egy sarkalatos pont lesz, de mi nem éreztük annak.

Itt találkoztunk először olyan bolttal,ahol nem árultak pl alkoholt, illetve ahol árultak, ott 11:30-ig nem. Jót mosolyogtunk, és nosztalgiáztunk azokra az időkre, amikor Magyarországon reggel 9-ig nem lehetett kapni 🙂

Tehát a szállás: Nagyon fullos volt . Egy teljesen modern lakás feeling hihetetlen tisztasággal, kényelemmel. A személyzet valami bámulatosan segítőkész. Itt találkoztunk először a „kreol reggelivel” . 4 szelet pirítós, lekvár, vaj, tojás ahogy kéred, péksüti, gyümölcs, tea, kávé, gyümölcslé. Minimális változtatásokkal minden másnap. De ez a későbbiekben is mindig így volt.

Praslin-n szintén 5 napot tartózkodtunk.

Megnéztük a Valley di May-t. Érdekes volt, amolyan földtörténeti-őskor-nak éreztem. Hihetetlen méretű növények, a Coco de Mer-a tengeri kókusz…, kellemes kb 2 órás séta. Ajánlanám bárkinek.

A bejelentésünk napján elmentünk a Lemuriába. (Elég közel laktunk hozzá, kb 5 perc autóútra volt. A repülőtér lámpás kereszteződése szintén nagy poén 🙂 )

Anse Georgette

Sima bejutás, átsétálás a golfpályákon, és Anse Georgette. Meseszép, de „tömeg”. Nem Siófok-aranypart, de voltak szép számmal. Nehéz volt olyan képet készíteni,ahol nem látszottak idegen emberek.

Egy érdekesség: Egy ösvény-trail vezet át ide Anse Lazio-ról. Ha onnan jössz, nem kell bejelentkezni sem. Sajnos ez kimaradt,de van ok visszatérni 🙂

Anse Lazio

Anse Lazio. A sziget túlsó fele, kb 35-40 perc volt kocsival átjutni. A Világ egyik legszebbnek tartott partja. Valóban szép, brutális hullámokkal. Itt hullám-fürdőztem néhányszor, de sokszor úgy odavágott a víz,hogy azt sem tudtam a víz alatt,hogy merre van lent,meg fent.

Illetve van még egy nagy probléma ezzel a parttal. Divat lett a nagyhajós szigetjárás. Az embereket 1-2 órára lerakják az óceánjárókról, és persze mivel itt ez a leghíresebb strand, ide áramlik mindenki. Így délután abban az 1-2 órában „Siófok feeling”.

Anse Lazio-t jó sznorkel helynek tartják. Ööööööö…. Aki annak tartja,nem sokat látott még a víz alatti világból.

Viszont itt volt egy nagy élményünk. Láttunk egy tengeri teknős épp tojást lerakni,majd visszamenni a tengerbe. Ez tényleg nagy élmény volt.

Ezt picit kifejteném: Szerintem Seychellesen nem érdemes snorkelezni. Kár elvinni a cuccot is oda.

Alig látni élő korallt, halat egyet-kettőt. (Ok,ezt LaDigue-on megcáfolom majd) Thaiföld legsilányabb sznorkell helye is kenterbe veri Seychellest ezen a téren. (Direkt nem említem Maldívot, vagy a Vörös tengert, mert azok más dimenziók)

Az 5 nap gyorsan eltelt. Praslin lényegesen kisebb,mint Mahe. 5 nap tényleg a maximum rá. Szerintünk. Nem volt olyan strandja,amit ne tudtunk volna felfedezni ez idő alatt.

Képek 2.

La Digue

Szintén kompozás LaDigue-ra. (Kocsi szokásos módon a kikötőben hagyva.)

15 perc alatt ott voltunk. La Digue-on a szállásunk a Rising Sun Guesthouse volt.

1 km a kikötőtől. Kellemesen leizzadtunk,mire odaértünk a bőröndöket magunk után húzva. 🙂

Itt közvetlenül a szállást kerestem meg neten. 10 napig voltunk. Kerékpárt minden napra béreltünk tőlük. Ezt utólag kissé bánom. A kikötőnél sokkal jobb kölcsönzők voltak, normális bringákkal. A Feleségemé pl olyan volt,hogy első nap után cserét kértünk. De a többi is hulladék volt. A szállással elégedettek voltunk,de napi 14 EUR a 2 bringáért…no comment. Amilyen állapotban voltak, kb hetente kifizettük az áraikat.

Maga a szállás elhelyezkedése tökéletes. Ha Grand Anse-ra, Petit Ansera, Coco -ra mész, úgyis errefelé mész . Az STC bevásárlóközpont 100m, Gala Take Away 100m, pizzeriák, kisboltok…

Maga a szállás …hááát, olyan kis egyszerű. Dehát Seychelles-en ez a részünkre megfizethető kategória. 🙂 Ha esetleg itt szállnátok meg, papucsot ne hagyjatok a teraszon,mert a szomszéd kutyák gyűjtik őket 🙂

Reggeli a szokásos kreol-reggeli. És amit csak később vettünk észere 🙂 esténként kreol-büfé vacsora is van,persze külön fizetős.

Egyik vasárnap (amikor minden Take away zárva, boltok nagy része zárva) vacsorázni mentünk az STC melletti olasz pizzeriába, visszafelé láttuk,hogy nálunk, helyben is lehetett volna vacsorázni 🙂

De akkor LaDigue. Messze a legmagasabb elvárásaim voltak a szigettel kapcsolatban. És nagyrészt hozta is.

Anse Source Dargent

Kezdeném a negatívummal: Anse Source Dargent. A világ egyik leghíresebb partja. Nem tudnám megindokolni,hogy miért. Tényleg tömeg. Szó szerint.

A sziklái sem annyira kiemelkedően mutatósak, ráadásul fizetős a belépő. Mindenhol 100 Ruphiára írják,de jelentem már 125. Írták,hogy a helikopter leszállónál kikerülhető a belépő, de mi dagálykor mentünk arra,és inkább fizettünk 🙂 (Illetve van egy másik opció is,Grand Anse felől, Anse Maronon keresztül,de ez elég hosszú út.)

Tényleg sokan vannak. Az oka leginkább az,hogy napközben hatalmas óceánjárókon hozzák La Digue-ra az embereket, kapnak 2-3 órát a parton,és persze mindenki ide rohan fotózkodni. Pedig ha tudnák,hogy ettől sokkal-sokkal jobb helyek is vannak! 🙂 Addig jó,amíg nem tudják…

A sziget bicajjal

A sziget biciklivel csak részben körbejárható. Ha a kikötőből nem Source Dargent irányába,hanem a temető felé mész, egész Anse Fourmis-ig vezet út. Onnan elvileg egy ösvény menne Coco irányába, de nem próbáltuk. Illetve kb 50m után a többiek kérésére visszafordultunk. Ha valaki kalandvágyó, bevállalósabb,szerintem meg tudja csinálni egyébként.

Amúgy ez a rész nekem nem annyira tetszett. Meglehet,hogy ebben közrejátszott az is,hogy borús volt az idő,és bőrig is áztunk,de nem ez a rész volt a favorit.

Ha a Rising Suntól balra indultunk, A Gala irányába, több kisbolt, étterem,Take Away is volt. Illetve erre vezetett az út Grand Anse-ra. Nagyjából 15-20 perc bringa. Az út mellett egy helyi családnál a kertben szabadon tartva volt óriás teknős, akivel – a gazdáitól kért engedély után- lehetett fotózkodni. Jó volt látni,hogy végre nem ketrecben, kőfalakkal körbevéve tartják.

A bringákat mindig az étterem előtt lakatoltuk le. Onnan 20m séta Grand Anse.

Kilépsz a bokrok közül,és eléd tárul az,amiért Seychellesre mentél 🙂 azok a hihetetlen kék árnyalatok a vízben,a felhők a víz felett,a vakítóan fehér homok, az öböl 2 oldalán a sziklák 🙂 Nem lehet elmondani, látni kell.

Jobbra kissé éles sziklás a víz,és a part, ezért az emberek is inkább az öböl bal felébe tartottak.

Az öböl bal szélénél egy ösvényen fel lehet kapaszkodni a sziklákra, és onnan tovább Petite Anse-ra. Kb 10 perc az út. Ha valaki kissé bevállalósabb, fel is tud mászni a 2 öböl közti sziklaformációra, és onnan aztán nézelődhet,fotózhat 🙂 Eszméletlen…

Petite Anse

Ide többször is visszatértünk. Van kitelepült bár, nyilván horror áron,de ezt még el is fogadom, hisz a Seybrew-t idehozni,hűteni… Nem kis meló. De az 50 ruphiás kókuszdiót,amit a mögötte álló fáról vág le,hááát… Itt is volt egy kis kellemetlenség egy helyi rasztával.

Láttuk,hogy a parton pálmalevelekből kis naptól védő árnyékolók lettek összetákolva. Egybe begubóztunk,majd jöttek,hogy ez csak akkor jár,ha vásárolunk a bárban. Inkább a fák közé húzódtunk…

Itt az öbölnek mindkét fele nagyon szép sziklás volt. Nekem mondjuk a bal oldala tetszett jobban.

Ott egyszer egy olasz párnak még esküvői fotósnak is felcsaptam 🙂 Mókás volt,ahogy megjelentek, táskából előkerült a menyasszonyi ruha,beöltöztek, és elkezdték magukat fotózni. Nem bírtam megállni,hogy ne fotózzam én is őket,mert annyira adta magát. Egyszercsak odajöttek,hogy csinálnék e róluk képeket. Készült jó pár,de jó lenne őket megtalálni,mert az én gépemen is van néhány jó fotó róluk . Esetleg ötlet,hogy akadnék rájuk? 🙂

Coco

Innen az öböl bal szélétől kb 20 perc sétára,a sziklákon át volt Coco. Tényleg az egyik legszebb,ha nem a legszebb part,amit életemben láttam. A jobb felében kitelepült bár. (Tényleg nem értem,idáig már hogy hozzák az árút… Respect.)

Középen több száz méteres vakítóan fehér homok, gyönyörű hullámokkal, eszméletlen színekkel.

A bal felében egy kis öböl a sziklák közt.

Na,ha idáig eljöttök, ide érdemes sznori cuccot hozni. Itt minden nap,amikor voltunk, minden vízbemenetelkor 4-5-6 cápával úszkáltunk. Kis szirtiek voltak,de tényleg nagy élmény volt.

Ha a végében a sziklákon elmásztok a nyílt vízig, tökéletes képeket lehet csinálni Coco-ról.

Anse Maron

La Digue talán legkevésbé megközelíthető öble. Két irányból is megközelíthető ugyan, de mégsem sokan vállalják be. Lehet jönni Source Dargent felől, vagy Grand Anse irányából.

Robert Agnes-ék szerveznek ide túrákat 40 EUR/fő áron. Ár-apály függő,hogy melyik irányból hozzák a guide-ok a turistákat.

Source felől könnyebb, valójában egy erdei túrázás. Végigmész a kikövezett járdán, és a végén fel a sziklákra… Annyian járják végig naponta,hogy rendesen ki van taposva a csapás. Szerintem el sem lehet rontani. A strand végétől kb 30 perc lehet maximum az út.

Grand Anse felől: Ameddig a szilárd útburkolat tart, jöttök bringával. Ott le kell tenni. Ha egyenesen mennétek tovább, Grand Anse étterméhez juttok, de itt az út végén rögtön megy jobbra egy széles ösvény. Kb 1-200 m múlva egy romos épület jön. Majd egy kis patak, és ezután egy gyönyörű sziklaformációjú háttér,ahogy kiléptek Anse Songe pici öblébe. Nekem ez lett az egyik kedvenc fotós helyszínem.

Innen séta tovább a part mentén, néhol erdőben,pálmák és bokrok közt Grand L Anse sziklás partjához. Idáig kb 20-30 perc séta volt. Itt a szikláknál, a végén,valahogy fel kell jutni a parti kövek tetejére. Én össze-vissza kerestem itt ösvényt, könnyítési lehetőséget,de nem találtam. Seciék videóján láttam,hogy Roberték a vízben bújtak át sziklák közt, és onnan másztak fel. Én egyszerűen felkapaszkodtam, és átugráltam egyik kőről a másikra. Ok, ne szédülj, ne tangapapucsban csináld, és ne félj. De szerintem simán teljesíthető.

Ha fent vagy, onnan már csak mész az erdőben, viszonylag jól kitaposott ösvényen. Én először két alkalommal is elkeveredtem, de nem gáz,mert pár perc alatt vissza lehetett találni az ösvényre.

Anse Maron előtt kivisz a csapás a sziklákra, és felülről pillantod meg először az öblöt. Az állam egy darabja azóta is ott maradt szerintem 🙂 Leugrasz,vagy lemászol a kövekről, és ott állsz a világ legszebb partján. Egyedül.

Ehhez az utóbbihoz az kell,hogy jól időzíts, és elkerüld Roberték túráit,amikor 40 embert odahoznak egyszerre. Bár meglepő volt,hogy egyik alkalommal,amikor találkoztam ott velük, magában a nagy öbölben senki nem volt. Fél órája fotóztam,amikor egy drónt láttam, és átnéztem a kis öbölbe,ahol fürdeni is lehet. Na ott volt a tömeg. De tényleg tömeg! Egy törülköző sem fért volna el. Közben meg a nagy öbölben,ami sokkal szebb, egy ember sem volt.

Kiveséztük már,hogy ennek a túrának a veszte a népszerűsége lesz. Több okból. Aki egyszer volt, nem akar még egyszer ide menni Robertékkal, hogy negyvened magával ücsörögjön egy nagyon pici parton,és öbölben. Aki akar,az meg odamehet magától,mert már olyan ösvényt tapostak a tömegek,hogy eltévedni sem lehet.

10 napot töltöttünk La Digue-on. Ha nagyon necces az időtök, ide talán 7-8 nap is elég lehet, hogy kimaxold.

Képek 3.

Ismét Mahe

Csütörtöki napon jöttünk vissza Mahe-ra egy reggeli 7:00-kor induló közvetlen hajóval. (illetve megállt Paslin-n, de nem kellett leszállni.) Mahe-n már várt az autó a parkolóban, irány a szállás Victoria központjában, közel mindenhez.

Hilltop, Butique hotel. Egy éjszakára voltunk. Ennek tökéletesen megfelelt. Nagyon segítőkészek voltak. Reggel 8:40-kor már átvehettük a szobát. Kérdezték mikor indul a gépünk, és azt mondták maradhatunk akár du. 5-ig is.

A személyzet,és a kreol-reggeli tökéletes volt. Helyileg pár perc séta a Hindu templom,a piac, és az óratorony is megvolt egy órán belül 🙂 Közvetlen szomszédban étterem, boltok, take-away-ek.

Ami elszomorított, hogy pont az ablakunkból ráláttunk a szomszéd étterem udvarára,ahol egy betonteknőben 5 db óriásteknős nyomorgott 🙁 Minek kell ez? Kíváncsi lennék, egyszer,hogy az ilyen fajta tartást mivel tudják indokolni…

Bőröndöket letettük, kocsiba pattantunk, és elindultunk felfedezni Mahe eddig kimaradt részeit.

Átmentünk a hegyen Beau Vallon felé,és végigjártuk az északi csücsköt.

Anse Major Trail

Végigmentünk az Anse Major Trail-en, ami fizikailag könnyű, gyönyörű, de … jelenleg épp vízvezetéket építenek ki Anse Major irányába, a túraút mellett közvetlenül. Hát nem szép…

Maga Anse Major öble egy álom. Hajóval is hoznak ide embereket,annyira meseszerű. Kristálytiszta, hullámmentes a víz.

Anse Royal felé

Utolsó napunkon reggeli után bepakoltuk a bőröndöket a kocsiba, majd lementünk Anse Royal-ig.

Útközben megálltunk egy boltnál,hogy megvegyük az ajándék kókuszos Takamakákat. Indiai boltos, mondom neki,hogy 5 nagy üveg kókuszos, + 15 üveg kisampulla 69%-os, 15 üveg kisampulla Dark. Hááát, nézett egyet,aztán kezdte,hogy még csak 9 óra. Basszus! Totál elfelejtettük,hogy 11:30-ig nincs alkohol. Persze milyen egy jó üzletember…A főnök egy nem átlátszó szatyorba, hátul bepakolt mindent, nem ütötte be, és átadott mindent. Reméljük Shiva, vagy Buddha, és a helyi NAV sem nézett pont oda abban a pillanatban 🙂

Megebédeltünk az Ole Piratban, sétálgattunk a parton,majd vissza a repülőtérig.

Jó volt ez az utolsó 2 nap autókázás a partokon. Egy picit elbúcsúztunk Seychellestől.

Irány haza

Kocsit leadtuk a reptérrel szemben,ahol első nap felvettük. Becsekkoláskor volt egy kis para,mert a sok ajándék Takamaka miatt lett némi túlsúly 🙂 Qatar 30 kg-ot enged, a bőröndöm 32.8 volt. Egy szót sem szóltak érte. (Offtopic: Az oroszok egyszer Bangkokból hazafelé + 1.5 kg miatt 100USD-t akartak felszámolni…)

18:10-kor indult a gép, 05:45-re érkeztünk Budapestre.

Qatar sima út hazáig. Etettek, itattak, aludtunk, filmet néztünk, eltelt.

Összefoglalva

Pénzügy

Tudom, mindenkit a költségek érdekelnek leginkább. 🙂 Utazásokkal együtt 24 nap volt. Szinte forintra 2M-ba állt meg kettőnknek. Hogy ez sok,vagy kevés, az döntse el mindenki maga.

Nem spóroltunk. Voltak felesleges kiadásaink, (autóbérlés+2 nap, bringabérlésen is tudtunk volna 1-2 napot húzni). Nem kajáltunk étteremben, nem mentünk másik sziget túrákra, átlagos szállásokat béreltünk.

2 repjegy: 400e, 21 éjjelre szállás: kb: 1M, autó,és bicikli bérlések: 200e, Beváltottunk : 1000EUR- ruphiára költőpénznek (kajára, belépőkre, innivalókra, ajándékokra) , kompok, biztosítás…. Ebből állt össze a 2M.

Kinek ajánlott?

Többen kérdezték,hogy visszamennénk e. Ez a legnehezebb kérdés 🙂 Nagyon jó volt,tényleg egy álom valósult meg. De annyi szép hely van még a világon. Ha visszamennék, nem tudom mi nyújthatna még újdonságot. Talán egyszer, sok-sok év múlva…De addigra már lehet,hogy annyit urbanizálódnának a szigetek,hogy csalódás lenne…

Kérdezték jó páran,hogy melyik volt jobb? Maldív (Filitheyo révén van csak összehasonlítási alapunk) , vagy Seychelles? Nem lehet összehasonlítani a kettőt. Teljesen más. Más amit nyújt, más az értéke mindkettő desztinációnak.

Maldív nagyon lazulós, Seychelles felfedezős, kirándulós. Mindkettőt lehet élvezni, csak tudd,hogy mit szeretnél, és ez alapján válassz. Persze Seychellesen is el lehetne vegetálni egy vízparti szállodában koktélozgatva, de szerint azért az érzésért meg nem oda kell menni.

És hogy kinek ajánlom Seychellest? Annak,aki szereti az aktív nyaralást. A kirándulás, túrázás nem riasztja vissza.

A partok gyönyörűek, de nem mind fürödhető.

Aki szeret fotózni, annak egy álom. Bár előfordulhat, hogy egy-egy helyszínre a jobb fényviszonyok miatt többször vissza kell menni 🙂

Igazság szerint Mindenkinek ajánlanám. Hogy átérezze, mert tényleg egy álom.

Ajánlott cikkek

Érdekelnek az élménybeszámolók? Sok hasznos információt tudhatsz meg belőlük!

Cimkék: , , ,