06/08/2020
Porto, Lisszabon és környéke – Zsomborék egy hete

Február elején Portugáliában töltöttünk egy hetet, az ottani tapasztalatainkat szeretném egy kis élménybeszámolóban megosztani veletek.

Bécsből repültünk Portoba Wizz-el, ahonnan vonattal mentünk Lisszabonba, majd Laudával vissza Bécsbe. Portoban kettő, Lisszabonban pedig 3 éjszakát töltöttünk el. Viszonylag jó árakon sikerült mindent foglalni, így a repülő és vonatjegy, illetve az Airbnb-s szállások összesen 50 ezer Ft-ba kerültek fejenként.

Az időjárás szerencsére kora nyári volt Lisszabonban (20 fok, napsütés), Portoban azonban jobban megmutatta magát a portugál tél. Érdemes tehát arra figyelni, hogy a mediterrán éghajlat miatt az ország télen meglehetősen csapadékos, de ha süt a nap akkor nagyon kellemes az idő.

Porto

A délután folyamán érkeztünk Portoba, de sajnos a szállás elfoglalásán kívül más programra már nem futotta a szakadó eső miatt. Portora így már csak egy napunk maradt, ami nem bizonyult elegendőnek a város bejárására.

A szállásról a portói városháza (Câmara Municipal do Porto) érintésével egy éppen virágba borult tulipánfa mellett található São Bento vasútállomásra mentünk, ahol 20.000 db csempe felhasználásával elevenítették meg a nemzeti történelmi események és a tömegközlekedés kialakulását.

Utunk a közelben található katedrálishoz (Sé do Porto) vezetett, ahonnan átláthatunk a portói borról híres, Vila Nova de Gaia településre.

Mindenképpen keljetek át a folyón és tegyetek egy kört a borospincék között. Mi a Luís I hídon mentünk át, ahonnan gyönyörű a kilátás Portora, a híd felső részén gyalogosan is lehet közlekedni. Két órát töltöttünk el a túloldalon, sétáltunk egy kicsit a turistáktól távolabb a pincészetek között, de Villa Nova da Gaia (lehet, hogy csak az eső miatt) kevésbé volt hangulatos.

A partról a kabinos felvonóval mentünk fel a hídhoz a dombra, a felvonó 6 Euróba kerül (retúr 9 €). A jegy mellé jár azonban ingyenes borkóstolás is, egy, az alsó állomáshoz közeli pincészetben. Használjátok ki! 🙂 A felvonóról szép kilátás nyílik Portora és a Douro folyó hajóira.

Ezután tettünk egy kis kört a portói folyópart környező utcáiban, majd meglátogattuk a 400 kilogramm arannyal feldíszített Szent Ferenc templomot. Szó se róla valóban díszes volt, de talán kissé távol állt a jóízléstől, a 6 Eurós belépő szintén túlzás, a későbbi látványosságok áraival összehasonlítva.

Ezután egy étterembe beülve először kóstoltunk bele a portugál gasztronómiába. A következő napok során az éttermekben többmindent is kipróbáltunk, azonban úgy gondoljuk, hogy a portugálok nem feltétlenül a konyhájukról híresek…

Az 1-es villamossal utaztunk ki az óceán partjára (a jegy ára egy útra 3,5 €), ne hagyjátok ki, igazi nosztalgiajárat.

Az óceánpart teljesen kihalt volt, amit nagyon élveztünk, néhány emberrel találkoztunk csak, ahogy egy kilométert elsétáltunk a partmenti sétányon, nézve és hallgatva a partra csapó hullámokat.

Az óceán után ismét a helyi tömegközlekedésnél drágább 1-es villamost választottuk, ugyanis a szintén ezen az útvonalon közlekedő 500-as busz egyszerűen nem állt meg a megállóban (UBER-rel is egész jó áron lehet a városba bemenni). Később Lisszabonban már láttuk, hogy sokan leintik a buszokat a megállóban, ha fel szeretnének szállni.

A Douro partjáról még hazasétáltunk, ennyi volt nekünk Porto, de aki teheti legalább még egy napot szánjon rá.

Lisszabon

Másnap délelőtt vonattal mentünk Lisszabonba, a jegyet már hetekkel ezelőtt megvettük, válasszátok a Promo Ticket-et, így a jegy később nem visszamondható, de cserébe sokkal olcsóbb. Nekünk 15 Euró volt egy főre ez a 3 órás út, de ennél láttunk a korábbi vonatokra még kedvezőbb árakat is. Ha valakinek több ideje van, veheti két részletben a jegyet, ugyanis a vonat megáll a dombra épült Coimbra településen, de Fatima is erre található.

Mi azonban megállás nélkül Lisszabonba mentünk, ahol egyből kiváltottuk a feltöltőkártyás tömegközlekedési jegyet, így valamivel olcsóbban használhatók a járművek (siklóvasutak, Santa Justa lift, vonat Sintra-ba, hajó is), mint ha mindenre egyesével váltunk jegyet.

A szállásunk közel volt a belvároshoz, így a tömegközlekedést nem vettük olyan gyakran igénybe, hogy napijegyet vegyünk. Alternatív közlekedési eszközként többször használtuk az JUMP (UBER) elektromos rollerjeit és biciklijeit, amelyek Lisszabonban ellentétben másokkal indítási díj nélkül, csupán 20 Cent/perc áron vehetők igénybe. Szórakozásra jók voltak, de ha valós alternatívaként használnád a villamos helyett elég gyorsan kell menned.

Elsőként a szállás mellett található VII. Eduárd parkot néztük meg, aminek felső részéről egy érdekes sövényalakzat felett csodálhatod meg a várost, a másik irányban pedig a reptérre érkező gépeket lehet figyelni.

A naplementét a Miradouro do Jardim do Torel kilátópontról néztük kb. száz ember társaságában, úgy, mint a moziban. A kilátópontot egyébként az egyik siklóvasúttal közelítettük meg. Három ilyen található Lisszabonban, tömegközlekedési jeggyel igénybe vehetők, de maximum 5 perces sétával mindegyik mellett felsétálhatunk.

Sötétedés után körbenéztünk még a Santa Justa tetején található kilátóról. A lift aljából a meglehetősen hosszú sor kiállása után egy pár másodperces liftút után érkezünk meg arra a szintre, ahonnan még további 1,5 Euróért lehet felmenni a kilátóba. Ha valakit a lifttel való utazás kevésbé érdekel egy étterem teraszáról szabadon besétálhat oda, ahová a lift felérkezik. Az éttermet (Restaurante Panorâmico em Lisboa) egy kapun keresztül lehet elérni, nem sokan jöttek be innen, de meg lehet találni.

Amit láttunk két nap alatt a „kötelező” látnivalókon kívül és mindenképpen ajánlanék Lisszabonban: Alfama, a város legrégibb negyede, amely a Szent Jeromos kolostor mellet túlélte a várost rombadöntő földrengést. Szűk, girbegurba utcák, mindenütt száradó ruhák jellemzik ezt a városrészt, amely a várdombra épült.

A várba mi nem mentünk be, inkább megnéztük a közelben található Miradouro da Graça kilátópontot, ahonnan több mint 180 fokban lehet gyönyörködni a kilátásban.

Látogassátok meg a Pantheontól nem messze található bolhapiacot (minden kedden és szombaton, a térképen jelöltem a helyét). Hatalmas területen lehet nézegetni a göncöket, érdekes élmény. Amit itt nem találsz meg, az valószínűleg nem is létezik.

Utaztunk a 28-as villamossal is mert éppen nem ültek rajta sokan, viszont ha nincs ülőhely, vagy nem a végébe állsz, nem fogsz sokmindent látni.

Nekünk Lisszabonnál jobban tetszett Sintra, valamint a Cabo da Roca, ha a itt jársz ne hagyd ki egyiket sem!

Sintra

A legtöbb fórumon írták, hogy Sintrába csak egy üres zapping kártyára feltöltött összeggel lehet kiutazni, de nekünk ugyanazzal a feltöltős kártyával, amellyel a tömegközlekedést használtuk (előtte és utána is) gond nélkül nyílt a kapu.

Sintrában több királyi kastély és palota is található, mi ezekből kettőt látogattunk meg. Elsőként a Quinta da Regaleira kertjét fedeztük fel. Szerintem kötelező program. Az elvarázsolt kertben mindenfele ösvények és utak kanyarognak, térjetek le a nagyobb főutakról és így a tömegről leszakadva tudjátok felfedezni a kertet. Több földalatti járat is található, kissé ijesztő össze vissza kanyarogni a föld alatt a telefonod fényénél, de aztán egyszercsak újra meglátod a napfényt. A kertben található két beavatási kút is, amelyekbe csigalépcsőn le is lehet menni, fent viszont szinte verekedni kell egy-egy fotóért, mi lehet itt nyáron… A kert növényzete is meglehetősen egzotikus, egy-két órát simán el lehet itt tölteni, főleg, ha a kert aljában található kastélyt is megnézzük.

A másik kastély, amit meglátogattunk a Castelo dos Mouros volt, felejtéstek el a tuk-tuk-ot és turistabuszokat, 20 perc alatt egy erdei úton kényelmesen fel lehet sétálni a kastély bejáratához. A tornyokból pedig elláthatsz egészen az óceánig, illetve a szomszéd hegyen található, legismertebb sintrai kastély a National Palace of Pena is látható.

Sintrában el lehet tölteni akár két napot is mivel egymástól meglehetősen messze helyezkednek el a látnivalók, de az igazán kastélyőrültek jobb lesz, ha ideköltöznek egy időre. Mi most azonban egy polip tapas elfogyasztása után továbbálltunk, ugyanis naplementére oda szerettünk volna érni a kontinentális Európa legnyugatibb pontjára.

Cabo da Roca

A busz tömve volt turistákkal, így UBER-el mentünk, ami 14 Euróba került, vagyis 3 fő esetén a buszhoz hasonló az ára. Nem bántuk meg, a buszon 45 percet kellett volna állnunk így viszont 25 perc alatt kényelmesen érkeztünk meg a Cabo da Roca-hoz.

Egy pár percet eltöltöttünk legnyugatibb pont közelében, de mivel a kínaiak zarándokhelyként látogatják a Európa legnyugatibb pontját, nagy volt a tömeg.

Inkább elsétáltunk Praia da Ursa strand felett található és itt vártuk meg a naplementét. Az egész hangulat és a táj is lenyűgőző volt, és rajtunk kívül egy-két ember nézelődött csak itt.

Ha eljöttök a Cabo da Roca-hoz, mindenképpen sétáljatok el a Praia da Ursa felé, megéri. Az utat UBER-rel folytattuk Cascais-ig ahonnan elővárosi vonattal és ugyanazzal a zapping kártyával utaztunk vissza Lisszabonba.

Ismét Lisszabonban

Utolsó nap ismét elhagytuk a belvárost és Belémbe mentünk, ahol a standard turistapontokat jártuk be, Belém-torony, Szent Jeromos kolostor, Felfedezők emlékműve.

Idő hiányában mindegyiket csak kívülről néztük meg, a kolostor mellett található Igreja Santa Maria de Belém templom rövid sorbaállás után ingyenes is látogatható. A templomban található Vasco da Gama sírja is.

Kötelező program még a templom melletti Pastéis de Belém cukrászda, ahol az eredeti recept alapján készítik az összes boltban és cukrászdában kapható portugál krémest (Pastel de Belém). Elvitelre és helyben fogyasztásra is kérhetjük, két külön sorban. Ugyan kora délelőtt érkeztünk, ráadásul télen, de még így is várni kellett a sorban állni… Frissen a legfinomabb!

A programok zárásaként átutaztunk busszal a Tajo túlpartjára, a városra vigyázó Krisztus Király szoborhoz. 5 Euróért az irreálisan nagy talapzat tetejére is fel lehet menni, de már a szobor tövéből is tökéletes a kilátás Lisszabonra, és a Golden Gate-re hajazó Április-25-e hídra.

Innen lesétáltunk a folyó partjára a Cachilas kikötőbe és a tényleg mindenre használható zapping kártyánkkal egy menetjegy áráért áthajóztunk a Terminal Fluvial – Cais do Sodré megállóba.

Innen pedig már csak egy kis metrózás maradt hátra, mert már várt minket a Laudamotion gépe. Északi irányú felszállás után pedig nézz egyből jobbra, ott íveli át a Tejot Európa leghosszabb hídja a 17 km hosszú Vasco da Gama híd.

Összességében nagyon élveztük ezeket a napokat Portugáliában, de ehhez erősen hozzásegített Sintra, az óceán, a kevés turista és a koranyári idő a tél közepén.

Nézd meg a videót Zsombor Instagramján!

Ajánlott cikkek

A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!

Cimkék: , , ,