Halihó! Hoztam Nektek pár képet és egy beszámolót Kínából, egész pontosan Pekingből.
Eléggé random út volt, annyira, hogy a 3-4 éves utazós terveim között nem szerepelt Kína – habár a távoli jövőben a nagy fal miatt abszolút, és annyira random volt, hogy utazás előtt másfél héttel még repülőjegyem sem volt.
Aztán jött egy lehetőség, hogy 2019 áprilisban is eltudok utazni. Így neki álltam keresni repülőjegyeket másfél héttel előre és valahogy izgalmasnak tűnt egy random Peking.
A pekingi látnivalókról is olvashatsz a honlapon!
Tartalomjegyzék
Utazás
Az orosz Aeroflot légitársaságra esett a választás – nem mintha másfél héttel későbbre olyan nagy árverseny lett volna a légitársaságok között. Moszkvai átszállás, 2-3 órám volt jövet-menet a Sheremetyevo reptéren, ami bőven sok volt, késés nélkül 1 óra is elég lehet még úgy, hogy terminált is kellett váltanom.
Moszkva-Peking még egy jó 7-8 óra, de az étel és a fedélzeti szolgáltatás/szórakoztatás is teljesen vállalható, nem volt semmi problémám velük.
Alapból szeretek semmit sem megtervezni előre, egyik utat sem, inkább csak helyben improvizálni és randomnak lenni, eddig mindig így születtek a legnagyobb kalandok, és most az idő rövidsége miatt sem töltöttem összesen 1 óránál többet a szervezéssel, amiben már benne van a vízum és szállás intézés is. Vízum nem olcsó! 19 ezer szép magyar forint. Kínai nagykövetségen 1 hét alatt megvan, de aki átutazóban van Kínában, az élhet a 144 órás tranzitvízummal is.
Szállást most nem helyben foglaltam, mert hallottam, hogy Kínában a google alkalmazások blokkolva vannak, illetve sok más oldal sem működik. Én az itthoni szolgáltatómnál vettem kint világnapi jegyet, amivel minden google alkalmazás és még a facebook is kitűnően működött, ami utólag azért sokat segített, offline GPS-el kicsit nehézkesebb lett volna.
Megérkezés
Hajnal fél 5-re érkeztem Pekingbe, ahol az első vonat a központba 6:20 körül indult. Jó magyar fiatalként nem szerettem volna 10x akkora összegért taxival menni, így megvártam a vonatot a reptér egyik boltjánál, ahol heves sörözésekbe kezdve agyaltam, hogy mivel kezdjem az első napot. 6-7 kisdobozos tsingtao sör (elég kevés alkoholtartalmúak a kínai sörök, vagy már én nem vagyok a régi 🙂 , de elégnek bizonyult a jobbnál jobb ötletekhez.
Irány a Kínai nagy fal!
A vonat hiperszuper, modern stb, kb 1000 ft-nyi jüanért visz be a központba kb 25 perc alatt. Először a Badalingi szakaszát néztem meg a falnak, tömegközlekedéssel a központból kb 1 óra 15 perc alatt oda lehet érni, a buszjegy oda vissza 400 ft volt, a belépő a falhoz pedig 1600 ft. Természetesen jüanban.
Nem rossz az állóképességem, de a hátizsákommal azaz minden cuccommal és egy kís sörmámoros érzéssel azért elég masszív végig sétálni a szakaszt.
Egy másik nap a Mutianyu szakaszát néztem meg a falnak ide is kilehet jutni tömegközlekedéssel, de többször át kell szállni.
Én előtte lévő éjjel találtam véletlen a neten (véletlen; nézegettem, hogyan tudnék kimenni tömegközeledéssel és nyilván a rákeresések miatt jöttek a hirdetések) egy oldalt, ahol kb 4000 ft-nyi pénzért volt hirdetve a dolog. Rájuk írtam, angolul jól beszéltek, másnap reggelre foglaltam is az utat.
Pekingben
Tömegközlekedéssel az egész dolog kb 3200 ft-ra jött volna ki, így + 800-ért kaptam egy idegenvezetőt, aki angolul elmesélte a dolgokat, valamint légkondis kisbusszal jöttek a hostelemhez és vissza is vittek, valamint ebben az árban a belépő is benne volt.
Többi napon inkább csak elvesztem a városban és a Hutongokban, sétálgattam céltalanul, GPS-t szándékosan kikapcsolva arra sétálva, amerre szimpatikus ezáltal is belekukkantani a helyiek életébe.
A Tiltott Város és környéke a Tienanmen tér a Kínai nemzeti múzeummal elvett egy teljes napot.
A Nemzeti Múzeum a Louvre és az Ermitázs után a világon a harmadik legnagyobb. Felfele is, lefele is számoltam legalább 3-3 emeletet. Ingyenes, és én is eltöltöttem 1-2 órát bent, aki abszolút nem múzeumos.
Összefoglaló, tanácsok
Minden látnivalónál és metrómegállónál mágnes kapun kell átmenni és a csomagokat is átvilágítják. A tömegközlekedés jó és olcsó. Bliccelés kizárva sajnos. Az úttesten sem lehet akárhol áthaladni, szépen elvan kordonnal zárva és csak a zebráknál van megnyitva. A közlekedés nem annyira para, mint amennyire több helyen írják, de azért kis odafigyelés szükséges.
Sokaktól azt hallottam, hogy nagyon barátságtalanok. Ezt sem tapasztaltam, sőt, érdeklődőek voltak, közös képet kértek, próbáltak kommunikálni, stb.
Ja, igen. Kommunikáció. Az angollal nem sokra menni. Konkrétan semmire. Lazán elém tolták a kínai étlapot, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne úgy szóltak hozzám folyamatosan kínaiul. Legtöbbször vicces volt. Egyszer nem. Nem beszélnek angolul. De tényleg nem. Még a reptéren sem. Addig nézegették a csomagjaim míg elkeverték az egyik boardingpassomat. 2 óra instant idegeskedés után a napok során tanult „kézzellábbal” mutogatós kínai tudásomnak hála megoldódott a dolog, igaz 15 perces késéssel szállt fel a gép a történtek miatt.
Mindent egybevéve a várakozásaimat felül múlta a város és az utazás. És csak megerősítettem magam, hogy nekem ez a fajta utazás fekszik a legjobban. Csak spontán és improvizálva!
Geri útjairól még több képet az Instagramján is láthattok!
Ajánlott cikkek
A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!
