Albánia nagyon tetszett a múltkori alkalommal, így idén is ide jöttünk nyaralni. Ezúttal kocsival, mert nagyon sok cuccunk volt, plusz szerettünk volna minél több helyre eljutni ott délen is. Ebben a beszámolóban írom össze minden pozitív és negatív tapasztalatunkat a mostani úttal kapcsolatban.
A beszámolóért és a képekért köszönet Toldi Miklósnak!
Miklós korábban már hozott nekünk élménybeszámolót Szicíliából és Montenegróból is!
Tartalomjegyzék
Kocsival
Rettenetes látni amikor a GPS, legrövidebb útnak 17 órát ír de kalandos társaság vagyunk így ez még belefért. De javaslom inkább a repülőt mert sokak számára már elvesz az élményből, ha ilyen hosszú az út. Albániáról tudni kell, hogy nincsenek autópályák. Pontosan emiatt lehetséges, hogy könnyebb volt megkerülni egész Albániát, a környező országok autópályáin és Görögországból belépni, délen. Így végül a Magyarország-Szerbia-Macedónia-Görögország-Albánia útvonalat választottuk.
A google mapsben van egy funkció, ahol előre le lehet tölteni egy kijelölt térképrészletet, tehát ezután offline is működik a navigációnk. Ezt megtettük és az egész útvonalat lementettük. Fontos hiszen nem minden ország EU-s, ahol áthaladunk, illetve az internet sem mindig a legmegbízhatóbb.
Vasárnap este indultunk nagyon reméltük, hogy nem lesz nagy forgalom a határon de tévedtünk. A röszkei határátkelőn 3 óra alatt jutottunk át. Ezután már jobban lehetett haladni. Szerbiában, Macedóniában és Görögországban is kapus rendszer működik. Sajnos nem mindenhol lehet kártyával fizetni, úgyhogy mindenképpen legyen nálunk kis címletekben euró. 1,5-2 eurókba kerültek a szakaszok minden helyen. Ezen az útvonalon hivatalosan mindenhol elfogadják a személyi igazolványt, de nálunk volt útlevél is a biztonság kedvéért. A többi határon nem kellett sokat várakozni. Covid igazolást sehol nem kértek. A kocsihoz viszont érdemes az utazás előtt megkérni a zöld kártyát, amivel EU-n kívül tudjuk igazolni az autó eredetét.
Sarandë
A szállásunk Sarandëban volt. Nagyon sok minden változott a 3 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, a tipikus balkáni hangulat maradt. A partól 2-3 utcányira felfelé még rendezettnek mondható a város, de sajnos a legnagyobb része igénytelen, szemetes.
Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat és igazából nekünk az élményhez is hozzáad, amikor valami teljesen mást tapasztalunk, mint a megszokott. Sokkal több ajándék bolt és étterem nyílt. Sajnos kártyával még mindig nem lehet mindenhol fizetni, úgyhogy mindenképpen vigyünk magunkkal eurót vagy dollárt, hogy tudjuk albán lekre váltani. A Vodafone-nál lehet turista netet venni. 2000 leket fizettünk egy kártyáért amin, ha jól emlékszem 35 giga net volt. Angolul kevesen beszélnek, így sokszor maradt az activity.
Ezeket az éttermeket tudom ajánlani nekünk nagyon bejöttek: Meat House, Onhezmi Lounge Bar, The Nomad burgers&steaks, Proper pizza, Fast Food Danieli
Ksamil, Bora Bora beach
Elsősorban Ksamil miatt választottuk ezt az úticélt, de sajnos kis csalódásként ért minket, amit ott tapasztaltunk. Maga a tengerpart hihetetlenül szép, de annyira telezsúfolták éttermekkel és privát standokkal, hogy gyakorlatilag egymás szájában vannak az emberek. Abszolút nem élvezhető… Jobb lett volna, ha valami határt szabnak a terjeszkedésnek és megmarad a parti rész természetesnek. Sokkal több bolt, étterem, hotel, kávézó van mint 3 éve de a hangulatból egyre kevesebb.
Gjipe beach
Az utazásunk legnagyobb meglepetése a Gjipe Beach volt. Mindenért kárpótolt minket. Sarandetol 2 óra távolságra, a part mentén található ez az eldugott kis strand. A kocsit fent kell hagyni egy fizetős parkolóban majd onnan 15-20 perc séta. Ez az igazi élmény, ami miatt utaztunk.
Van egy óriási kanyon, ami több km hosszan kígyózik a szárazföldtől a tenger irányába, majd tölcsér szerűen nyílik szét és lesz belőle egy apró kavicsos fehér homokos tengerpart, a Gjipe Beach. A tenger színe gyönyörű, a strand két oldalán magas sziklákban folytatódik tovább a part. Itt lehet kirándulni a kanyon belseje felé, búvárkodni, sziklát mászni, ugrálni és röplabdázni is. Pont azért volt jó, mert megvolt még az eredeti természetes érzés bennünk, amikor ott voltunk. Mivel nagyon nehézkes a lejutás, ezért nincsenek is sokan.
Van 1-2 autentikus pálmatetős étterem egy kis sátras kemping és a természet. Nekünk annyira megtetszett, hogy 2 teljes napot is ott töltöttünk a nyaralás alatt. Sarandëbol egyébként mennek hajók is a Gjipére úgyhogy érdemes utánanézni ennek is, ha valaki nem szeretne autóval menni.
Mount Cika
A Gjipe parttól még feljebb található ez a kb. 2000 m magas tengerpart melletti hegy. Sajnos mi nem jutottunk fel a tetejére, mert kicsit elszámoltuk az időnket, de abszolút nem lehetetlen. Viszont aki erre vállalkozik az mindenképp reggel kezdjen mászni, mert egész napos program.
Mi a Hotel Keshtjella Llogara-nál tettük le a kocsit és a műútról felfelé egy kis ösvényen indul a túraútvonal. Itt egyébként egy étterem is van, ahol ettünk a kirándulás után.
Gjirokastra
Alapvetően az erődbe szerettünk volna felmenni de sajnos arról lekéstünk. Viszont ez a hely mindenképpen megér egy pár mondatot. Az óváros részen abszolút egységes az építészet és nagy élmény volt a sétálóutcákat járni. Nem igazán illik bele a balkáni szedett vedett képbe és ez pozitív jelző.
Blue Eye
Sarandë környékén a Blue Eye még egy híresebb természeti képződmény. A forrás maga egy parkban van, ahova hamar el lehet jutni kocsival viszont a parkolóban kötelező letenni az autót. Majd kb. 20-25 perces séta mire odaérünk. A parkba van egy jelképes belépő, ha jól emlékszem akkor olyan 200-250 forintnak megfelelő albán lek. A forrás környékén vannak éttermek és turista ösvények is. Érdemes inkább a késő délutáni-esti órákban menni, amikor nincs annyira meleg, hogy élvezni is tudjuk valamennyire.
Összességében jól éreztük magunkat és még mindig igaz a balkánra, hogy sokkal olcsóbb, mint más nyugati országok, de ahogy említettem is, valamit valamiért.
Ajánlott cikkek
A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!
