22/10/2020
Marokkó két útban – Orsiék beszámolója

Orsiék két utazást is tettek Marokkóban (2018-ban és 2019-ben). Erről a két útról készült beszámolót olvashatjátok!

Sziasztok! Egy kis beszámolót, meg remélhetőleg hasznos infókat is hozok Marokkóból azoknak, akik esetleg oda készülnek. 🙂

Orsiék az Azori-szigetekről is írtak élménybeszámolót!

Első utazás

Sim kártyát osztogattak a reptéren, de végül nem töltöttük fel, mert a szálláson volt egy kis gyenge wifi, az elég volt az otthoniak megnyugtatására. Elővigyázatosságból probiotikumot ettünk, és mellé vettünk solutix bulardiit is, végig egész jól voltunk. Mindenki 3-4 nyelven beszél, angolul mi mindenhol elboldogultunk.

A hétfő délutáni géppel érkeztünk meg a forróságba, a reptérről több, mint egy óra volt a kijutás. A vezetés döbbenet, de megszokható a városban.

Mivel a medinában laktunk, a transzfer nem tudott elvinni minket a riádig, de egy kedves bácsi kijött elénk egy (kakis??) talicskával, amibe beletette a csomagjainkat, és azzal haladtunk a tömegben. A szállás jó helyen volt, a Jemaa el-Fnaatól 7-8 perces sétára. Kis naivan, “felkészülten” belevetettük magunkat az estébe, de a rengeteg hirtelen, intenzív inger miatt kicsit sokkos állapotba kerültünk. Minden lehetséges információt elolvastam, gyakorlatilag MINDENHOL, de nyilván öt perc után csillámporos henna volt a kezemen, 400 dirhamért. (Nem fizettem ki, bár amúgy sem akartam, mert épp váltani mentünk, és amúgy az agresszív nőci lényegében elrabolta a kezemet és már nyomatta is rám szó nélkül a cuccot.) Mérgemben le is töröltem azonnal, ami hiba volt, mivel elkenődött az egész, de annyira cserébe megfogott a szín, hogy egy hétig úgy néztem ki, mint aki nagyon sokszor pucol nagyon sok répát.

A főtt állatfejeket és csiguszkákat mi nem kóstoltuk meg, viszont rengeteg tajinet ettünk, a kuszkuszt én annyira nem szerettem meg. A narancs tényleg a legistenibb a világon, de a mangó se kutya. Jó tanács: ha pl. csak mangólevet innátok, tegyétek hozzá hangsúlyosan, hogy CSAK mangó legyen benne, még narancs se, mert mindenhol belefutottunk a mixelt lébe. Mindet naranccsal higítják, gondolom mert az ott nagyon olcsó.

Három teljes napot töltöttünk Marrakeshben, kevés “kötelező” helyet látogattunk meg, inkább elvesztünk a városban, nekünk nagyon bejött. Tényleg nehéz eleinte haladni a sok eladótól, de meg lehet szokni, és tökre kezelhető is az egész, ha nem veszed fel a szemkontaktust, csak kedvesen mosolyogva no thank you-zol, és érdeklődve nézel valahol egy árus nélküli pontot.

Taxizni taxiztunk városon belül, bár csak 2-3 alkalommal, mert mindenhova gyalog mentünk. Áltlalában igaz, hogy felvitték a belépők árát 70 dirhamra, csak egy-két kivétel volt. Ahhoz képest, hogy nyár van, és nem ez az időszak ott a szezon, egész sok turista volt. A tevegelős-sivatagos-ottalvós túrát kihagytuk, és nem is bántuk meg, mert 3 napig homokvihar volt egész Marrakeshben és környékén, ráadásul 45-48 fokok voltak végig, a városban is, ez azért mégis gyilkos lett volna a sivatagban. (Kicsit így is meghaltunk. Amikor jöttünk haza Ait Ben Haddouból, egy Merzougából jövő kisbuszba ültettek minket, és ők teljesen kivoltak, főleg a már említett homokvihar miatt.)

Az összes kirándulást helyben intéztük, egész jó kedvezményt is kaptunk, mivel három program szervezéséhez is őket választottuk. Egy napot az Ourika-völgyben töltöttünk egy olyan túrával, ami szerintem itthon engedélyhez kötött. 😀 Mármint tényleg. Iszonyú sokan voltak az első kis vízesésnél, kontrollálatlanul hömpölygött szembe a nép, egy néni majdnem le is lökött egy kis ingatag fahídról, mert úgy gondolta, belém kapaszkodik. Az első vízeséstől felfelé csúszós, saras, meredek sziklákon kellett felmenni, ez így kb egy órakor a tűző napon egész fárasztó volt. Csodálatos volt viszont a kilátás, nagyjából 1600 méter magasan, ráadásul rengeteg majmot is láttunk, ahogy mászkálnak a fákon, illetve a hegyen ugrálnak (tényleg). Összességében nagyon jól éreztük magunkat itt.

Másnap Essaouirát látogattuk meg, ami nem titkolt csalódás volt a barátomnak és nekem is (amúgy ezt vártam a legjobban). Émelyítő volt a bűz a kikötőben, szinte fáztunk a hideg szél miatt, és még be is volt borulva. Sokkal retkesebb volt a város, engem sem a szemetes óceán, sem az egymillió széttaposott hal látványa nem fogott meg. 😞 Nem igazán tudok itt kiemelni semmit, az árusok sem voltak olyan vidámak és alkudozó kedvűek, mint Marrakeshben.

Ait Ben Haddou volt a másik nagy vágyunk, ez felejthetetlen élményt nyújtott, szuper idegenvezetőhöz kerültünk, minden szép és érdekes volt. A kajáldák viszont itt elég drágák, és sajna nem valami finomak. Ouarzazatere összesen 20 percünk maradt, ez nagyjából semmire nem volt elég, de azért elég jól néz ki a helyi erőd.

Mindent összevetve mi imádtuk Marokkót a sok kis furcsaságával együtt. A gyerekek itt még inkább gyerekek, habár rengetegen kéregetnek sajnos. Az oktatás pénzbe kerül, ezért dolgoznak már sokan fiatalon, de a helyi kamaszok nem vágják magukat földhöz, ha nem kapják meg a legújabb akármit. Mi azt láttuk, hogy a nagyok nem koptatják le a kicsiket, simán chilleznek a sikátorokban, vidéken pedig bandáznak a fák alatt, meg a hegy oldalán, ezt nagyon jó volt látni. A turistákat várják, szeretik. Ha kedves vagy velük és udvarias, ők is azok. A ruházatról annyit, hogy semmi extrára nem “kell” figyelni, de szerintem alap, hogy mi vagyunk a vendégek, és tiszteletben kell tartani a hagyományaikat, legalább annyira, hogy nem picsagatyában megyünk el a mecset mellett, kidobott cicikkel.

Hazafelé is katasztrófa a reptér, érkezzetek időben, a késés garantált a rövid fordulási idő miatt.

Utóirat: Marokkó különleges, szép, nagyon más ország, mi máris visszavágyunk. A kedvencem az volt, mikor imára hívták őket, hihetetlen hangulata van.

Következő évi út

Nekünk tavaly hatalmas testi-lelki élményt nyújtott Marokkó, úgyhogy nem volt kérdés, hogy újra elmegyünk, és bepótoljuk azokat a dolgokat, amik tavaly idő hiányában sajnos kimaradtak. Otthon is rengeteget meséltünk, ezért ebben az évben anyukám és a két öcsém is velünk tartottak. A kisebbik öcsém ovis, még csak most szeptemberben lesz öt éves, mégis együtt vágtunk bele az utazásba.

A szállásunk ebben az évben is a medinában volt, máshova nem is érdemes szerintem foglalni. A Jardin Majorelle-t idén is megnéztük, és bepótoltuk a Bahia palotát is.

A kicsi kedvéért fogtunk tuk-tukot is, mert neki azért hosszúak és fárasztóak voltak a gyalogos túrák. A napokat sokkal nyugalmasabban osztottuk be, mint tavaly, sokat mászkáltunk a városban “csak úgy”. Egyik este egy tavalyi barátunk meghívta az egész családunkat vacsorára, ez nagyon finom és hangulatos volt. A helyiek vendégszeretete, főleg így, hogy visszatérők voltunk, végtelen. Apropó, vacsi, a kedvenc helyünk a főtéren lévő Kessabine étterem lett. Már tavaly is ettünk ott, viszonylag olcsó, és nagyon jó ízű a kaja. 🙂 (És mindenki kedves.)

Egyik nap, egy taxizás alkalmával megismertünk egy nagyon kedves, jól szituált sofőrt, akivel végül újra elmentünk az Ourika-völgybe. (Véletlenül fél kiló enyhén rohadt diót is megvettem, annyira kis árvának tűnt az árus. Örömében egyenként fel akarta nekünk törni. Sok helyen tényleg azt tapasztaltuk, hogy szívszorítóan alázatosak.) Meglátogattuk az Ouzoud-vízesést is.

Az ottlétünk alatt hatalmas tömeg volt, így kérdéses volt, hogy látunk-e egyáltalán majmokat, de a vezetőnk szerencsére tudta, hol kell őket keresni, így találkozhattunk velük. (Meglepően selymesek!) Érdemes gyümölcsöt vinni, mert az a kedvencük. 🙂

A sofőrünk által tündéri helyi vezetőnk volt, mindenben segített. Barnust (a kisöcsémet) mindenhol felvették, hogy ők vihessék. Barátkoztak vele, és rengeteg embertől kapott egy kósza simit a fejére. Magától értetődően közvetlenek a gyerekekkel, és látszódik, hogy mennyire szeretik őket.

Amit én kevésbé vártam, mégis jól sikerült, az a quadozás és a tevegelés volt. Mivel családdal kevésbé tudtunk rugalmasak lenni, nem mehettünk a két-három napos sivatagi túrára, de a fiúk ragaszkodtak a többihez, így rászántunk egy napot. Szerintünk abszolút megérte, mindenkinek ajánlom. Így, hogy a sofőrünk ebben is segített, minden szuperjó áron volt. Két órát quadoztunk, és nagyjából 45 perc volt előtte a tevegelés. Persze kevésbé volt látványos, mintha a sivatagban mentünk volna, de kisgyereknek (és végül mindenkinek) élmény volt.

Anyagilag jól ki lehet jönni, ha alkudozik az ember. A különbség tavalyhoz képest csak annyi volt, hogy habár tök jól sikerült mindent olcsón megszerezni, végül legtöbbször mégis a teljes árat adtuk oda, vagy legalábbis sokat jattoltunk. Volt, ahol inkább el se kezdtük, mert annyira kis árat mondtak, hogy mi éreztük magunkat rosszul, amiért nem kértek többet. (Ez a főtértől messzebb helyezkedő, kevésbé forgalmas, nem turistás környékekre volt jellemző.)

A konklúziónk az, hogy gyerekkel (kicsivel is) bátran lehet menni, különösen vigyáznak rájuk a helyiek. A kajával sincs gond, egyedül az üveges víz kötelező, és hát az itt megismert Solutix Boulardii, amit ebben az évben is szedtünk a biztonság kedvéért (nem is lett semmi bajunk.) Taxizni ér, és erősen ajánlott, főleg hosszú utakra! Jobban ki lehet jönni, mintha szervezett útra menne az ember.

Ajánlott cikkek

A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!

Cimkék: ,