31/05/2020
Egy hét Marokkóban – Erika beszámolója

Erika egy hetet töltött Marokkóban, ahol több helyszínt is bejárt. Az élménybeszámolóját olvashatjátok!

Megérkezés

Az agadiri reptérről vettük fel a bérautónkat, melyet előrefoglaltam a rentalcars oldalon, a Europcarnál (tőlük már béreltünk Toszkánában is, és korrektek voltak). Kisautót béreltünk, szinte vadiúj volt. Full biztosítást a helyszínen kötöttünk, így a letét szépen mérséklődött. Már az első éjszaka meghúzták az autó hátulját a parkolóban, úgyhogy szívből örültünk a biztosításnak.

Egy éjszakát Taghazoutban, egy másikat pedig Sidi Kaoukin töltöttünk, szörfös hostelekben, nagyon kényelmes szálláshelyeken. Sajnos az időjárás nem volt túl kedvező. A szálláshelyeinken azt mondták, hogy már egy hete naponta esik az eső, mely eddig nem fordult elő túl gyakran arrafele. Sárban közlekedtünk.

Kaouki

Kaoukiban a szálláshelyen érdeklődtünk a kozmetikai argánolaj áráról, a házigazdánk édesanyja által gyártottat 400 MAD-ért reklámozták, de nem volt nagy bizalmunk, mert semmi arra utaló jelet nem láttunk, hogy ilyesmit árusítanának, így az Essaouira fele vezető úton álltunk meg egy női manufakturánál.

Olyan cikket is olvastam, hogy ezek között is van olyan ahol a tulajdonos férfi, aki nagyon de nagyon kevés pénzért foglalkoztatja az asszonyokat. A bemutatóteremben törik az argánt, hogy a turistának biztosítva legyen a látvány, de a „női” manufakturák között ritka az, ahol valóban a nők kapnak részesedést a forgalomból. Mindenesetre azon a helyen ahol megálltunk, nem érzékeltem eladási kényszert a velünk foglalkozó hölgyön, és nem is láttam férfit a „coop” területén.

Szavíra

Ezt követően Szavírába mentünk, ahol az autót a medina falain kívül letettük miután megegyeztünk a parkolóőrrel az árban. A medina nagyon szép árukkal van tele, nyugisan sétálható, (át)élhető. A merészebbeknek javasolnám, hogy hagyják el a turistás övezetet egy kis kaland kedvéért a Bab Doukkala kapun keresztül.

Egy buszpályaudvar van vele szemben, a kapun kiérve menjenek el jobbra, egy forgalmas utcán pár tíz méter és szuper kávézó- édességboltot találnak. Utána pedig egy klasszik helyi falatozót ahol helyiekkel ehetik a nagyon finom harirát vagy egy szuper helyi húsos szendvincset a turisás zónák árainak töredékéért. Tőlünk 60 MAD-ot kértek a medinában a teaházban 3 sütiért és egy kávéért, ez kint 16 MAD. Egy harira kinn 6 MAD és így tovább. És nem turisták között ülsz, hanem helyiek között.

A kajálda után pár lépéssel van egy másik cukrászda ahol a sütim nem volt életem desszertje, de van frissen facsart akármi (narancs, banán, avokádó).

Az óceánpartot kint nem javaslom, ha meglátod, soha többé nem mész a vízbe. Az árusok diszkréten nyomulósak, nyugodtan nézelődhetsz.

A Sidi Mohammed Ben Abdellah Múzeum nagyon tetszett, nem hatalmas, de szép gyűjteménye van. Utitársam hátfájása miatt egy masszázs is képbe került, 180 MAD-ot fizetett amiért a feje búbjától a lábujjáig átmaszírozták 30 perc alatt, de hosszabb időre is lehet menni. Az ilyen helyeken fürdők is vannak, jöttek- mentek köntösben a vendégek míg várakoztam és a vendégfogadó lányok naranccsal tömtek. Szívből ajánlok egy ilyen programot is, a kikapcsolódás garantált.

Marrakesh

Innen Marrakesbe mentünk, a HERE gyönyörűen bevitt a szálláshely közelébe, aztán egyszercsak olyan szűkké vált az út, hogy nem mertünk tovább menni. Ekkor leptek el a gájdok, akik előbb parkolóhelyet akartak eladni, de arra nemet mondtunk, végül egyik kölök elkalauzolt a szálláshelyhez. Nem nagyon akarózott neki megmondani, hogy mennyiért teszi ezt, kérdezte, hogy mennyit adunk, én 10 MAD-ot ajánlottam, azt mondta, hogy oké. Meg is dolgozott érte, mert találkoztunk egy szamaras kordéval, ami egy nagyobb dugó kialakulásához vezetett melyben 5 helyi 8 irányból magyarázta az utitársnak, hogy milyen irányba tekerje a kormányt (mindenki másképp gondolta).

Egy paradicsomárus is kötődni kezdett hozzánk, miután a földre kipakolt paradicsomai veszélyes közelségbe kerültek egyik hátsó kerékkel. Közben a kordé mögött felhalmozódtak a motorosok, autók, a paradicsomárus ordított a gájddal, szóval volt felfordulás rendesen. De végül minden megoldódott és meglett a szálláshely bejárata is.

Ekkor jelent meg a gájd biciklis haverja, aki átvette az irányítást, közölte, hogy a 10 helyett 20 MAD, amit adni akartam, az semmi, és 10 eurót fizessek. Közben én bekopogtam a riádba és ki is nyílt az ajtó, ekkor már eléggé ordibáltunk, úgyhogy a tulaj is kijött és szelíd hangon magyarázott a biciklisnek, és míg ők elvoltak, behordtuk a cuccainkat, aztán kimentem a 20 MADdal, de az elképzeléseink továbbra sem találkoztak, így becsuktam az ajtót és nem adtam semmit. Utitárs viszont izgatta magát az autó miatt, így kiment ő, odaadta a pénzt és amikor új ötletekkel álltak elő (én is adjak egy 20-ast), akkor rájuk csukta az ajtót.

Délután megnéztük a Koutubiát, a főteret, és reménytelenül bolyongtunk a szukban, míg az utitárs össze nem omlott lelkileg, ekkor egy kávézó pincérje hazakísért a 300 méterre található szállásunkra, úgy, hogy útközben kétszer kért útbaigazítást más riádokban.

Marrakesben gyakorlatilag egy helyen vásároltunk, az El Badi palota közelében egy fűszer-tea-olaj boltban. Egy nagyon kedves berber nő foglalkozott velünk, teáztunk, beszélgettünk és kártyás fizetésre is volt lehetőség, melyre nem sok helyen nyílt alkalom az országban.

Meglátogattuk a királysírokat és az El Badi palotát, ezeket is szívből ajánlom.

Mivel frászunk volt a hazatalálás miatt, több fizetős nevezetességet nem is néztünk meg. A bazárban gyakorlatilag rá sem mertem nézni semmire, nem hogy megkérdezni az árát, és a huszonháromezredik „Where are you from?” is nagyon fárasztott már.  Továbbindulásunkkor a házigazdánk (zagorai berber fiú) kikalauzolt bennünket a sikátorokból, onnan már megbízhatóan vitt a HERE.

Át az Atlaszon

Átkelni az Atlaszon szenzációs élmény volt, legalább 5, egymástól teljesen külömböző tájegységen haladtunk át. Ettünk útmentén kilógatott birkacombból sültet és igyekeztünk egy ásványgeoda- árust sem elgázolni. Nem bírtunk olyan elhagyatott helyen megállni, hogy perceken belül fel nem bukkanjon egy sapkás, vastag dzsekit viselő ember (úgy 29 fok lehetett napon) egy nylonzacskával és jött a „where are you from?”.

Utolsó éjszakánk Aït Benhaddou- ban volt, mind közül a legpazarabb, pedig egyik sem volt kutya. A napkeltét egy rakás olasz fotóssal vártuk a számos filmforgatás helyszínén, elindulásunk előtt pedig az utolsó apró ajándékokat is sikerült megvenni a helyszínen.

Összefoglalás

Nagyon szép hetünk volt egy kb. 1000 km-es körúton. Anyagiakat tekintve az egy hét oda- vissza repjeggyel, bérautó, biztosítás, étel-ital, ajándékok, stb, szóval tokkal- vonóval 170000 ft-ba került per fő.

Gyakorlatilag egy hely van ahová nem térnék vissza: Marrakes. Annyi prosztó beszólást életünkben nem kaptunk mint ott, úgy, hogy fel voltunk rendesen öltözve, semmi vállpánt vagy rövidnaci. A suhancok undorítóak. Gondolom, ha van férfitársaság, más a helyzet, de nőként ott fel lehet készülni a legmocskosabb pofákra.

Persze minden arról szól, hogy betereljenek valami labirintusba, ahonnan majd sok pénzért hazavisznek. Volt olyan helyzetünk, hogy nem engedtek a helyes útvonalon továbbmenni, azt állítva, hogy oda csak muszlimok mehetnek be. Egy picit visszahőköltünk, de újra rohamoztunk, és akkor már átjutottunk, persze akkor már jöttek a szexmasszázsra vonatkozó bunkóságok. Van ahol azt hazudják, hogy az zsákutca, és átterelnek egy másikba. Felismerhetőek arról, hogy látszólag egyedül támasztják a falat, de 3 másodpercen belül ott terem egy haver is, aztán még egy és így tovább.

A szálláshelyen azt mondták, hogy ne adjuk meg a szállás címét, mert még ha sikerül is magunktól hazajutni, fél óra múlva dörömbölhetnek az ajtón. A királysíroknál befele menet egy nő mutogatta a karkötőket, nem kértem, ráhúzott egyet a kezemre, hogy az ajándék és eltűnt. Kifele persze ügetett utánam, hogy azért nézzem meg még egyszer a többit és amikor továbbra sem akartam megnézni, visszakérte az elsőt és meg is köszönte, hogy visszaadtam. Mondjuk nem tudom mi lett volna ha nem, de nem is szándékoztam megtartani.

Szóval női utazóknak Marrakes elég nehéz falat, de nem lehetetlen túlélni. 

Ajánlott cikkek

A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!

Cimkék: , ,