29/11/2020
Marci 1 hónapja Guadeloupe szigetén, sok képpel és videóval

Nagy álmom vált valóra amikor 2019 szeptemberében 1 hónapot tölthettem egy karib szigeten, egészen pontosan Guadeloupe-on hátizsákos turistaként.

Ez a szeptemberi időpont talán nem a legmegfelelőbb volt, tekintve hogy ott ez az időszak a hurrikán szezon. Mondjuk nagy szerencsémre semmilyen komolyabb időjárási probléma nem ért, egy-két nap azért volt trópusi vihar, de nagy bajt nem okoztak és hamar tovább álltak.

Egyébként azért esett a választásom erre a szigetre, mert abban biztos voltam, hogy nem akarok egész nap a strandon henyélni, hanem aktívkodni is szeretnék. Erre meg ez a hely a tökéletes választás.

A pillangó szigetnek is hívják alakja miatt (bár szerintem inkább hasonlít egy szikláról elrepülő kolibrire) pontosan azért, mert két nagyon markánsan elkülönülő és teljesen más tájakkal rendelkező félből áll.

A keleti rész (Grande-Terre) szinte teljesen sík, itt találhatóak a csodás fehér homokos strandok ,a nyugati rész (Basse-Terre) viszont már jóval drámaibb. Csupa hegy, köztuk ott a La Grande Soufrière vulkán 1467 m magasságával (ami a mai napig aktív), buja dzsungel mindenhol és itt már sárga és a vulkán miatt pár helyen fekete homokos partok vannak.

A sziget Franciaország tengeren túli megyéje és nem területe (mint pl Francia Polinézia), így a beutazáshoz nem kell vízum, sőt még útlevél sem, csak egy érvényes személyi, fizetni pedig euróval kell. Közvetlen járat Párizsból az Orly reptérről van és mikor megérkezünk ott 6 órával kevesebbet mutat az óra.

Megérkezés Guadeloupe szigetére

A reptér a szigeten Pointe-à-Pitre városában van, ami ugyan a legnagyobb város, de mégsem ez a főváros.

Ottani idő szerint valamikor este 11 után landoltam és hát nem volt se szállás, se semmilyen terv, mert úgy voltam vele majd mindenhol rögtönzök, ezért a reptéren éjszakáztam.

Kilépve a reptérről
Kilépve a reptérről

Reggel összeállítottam a magammal hozott rollert(!!!), aztán indulhatott a kaland. Azért választottam ezt a közlekedési eszközt, mert ez fért el a poggyászban és mert a szigeten ugyan van tömegközlekedés, de annak minőségét/sűrűségét/pontosságát stb inkább hagyjuk.

Pointe-à-Pitre a legnagyobb város, de nem Guadeloupe fővárosa
Pointe-à-Pitre a legnagyobb város, de nem Guadeloupe fővárosa

Éppen ezért rengeteg az autó, viszont azoknak meglepő módon kb semmi becsületük nincs. Európai szemmel elképesztő micsoda csotrogányokkal járnak sokan és ezt most szó szerint kell érteni, hogy minden kereszteződésben az út szélén vagy 2-3 van szétbontva, a negyedik az árokba belökve stb.

Roncsautók szerte-széjjel
Roncsautók szerte-széjjel

A közlekedési morál kb mindent alul múl és a helyiek szeretnek olyan hangosan közlekedni, amennyire az csak fizikailag lehetséges. Állandó dudálás, autóból kiordibálás…..ja meg az elmaradhatatlan tucc-tucc zene, teljesen letekert ablak melett a maximálistől lehetőleg kicsit még nagyobb hangerőn.

A városban a reptér mellett közvetlenül van egy rakat autókölcsönző, ahol meglepően jó állapotú és fiatal autókat (Dacia Duster/Nissan Micra/Hyundai i10/stb stb) lehet bérelni már 15 euró/nap-tól. Ez szezonban kb a duplája.

Egyébként Pointe-à-Pitre valami borzasztóan lepukkant hely, szeméthegyek, graffitik mindenhol. Mondjuk utóbbi a szigeten szinte mindenhol van és sokszor olyan megdöbbentően szép és igényes formában, hogy az tényleg utca művészet. És akkor most már indulás a sziget legkeletibb pontja felé.

Graffitik szinte mindenütt
Graffitik szinte mindenütt

Plage de Bois Jolan

A sziget egyik legszebbnek tartott strandja. Nagyon hosszan húzódik végig Sainte Anne és Saint Francois között.

Úgy gondolom, az ember pontosan ilyen strandot képzel el, amikor azt mondja valaki, hogy fehér homokos karibi tengerpart. Pálmafák a kék minden színében játszó víz és borzasztó meleg!

Na, ilyen strandot képzel el az ember magának
Na, ilyen strandot képzel el az ember magának

Ráadásul itt minden még melegebbnek érződik a magas páratartalom miatt, mert hiába izzad az ember és lesz szó szerint tiszta víz, az egyszerűen nem tud elpárologni és lehűteni az embert. Ezt meg kell szokni.

Valamilyen sapka meg sok faktoros krém minden képpen ajánlott, mert nagyon hamar rák vörösre lehet égni. A vízben sok látnivaló nincs, de nem is ez a legjobb sznorkeles hely.

És napfelkeltekor
És napfelkeltekor

Az első éjszakát egy helyi kertjében sátrazva töltöttem. Ekkor szembesültem először azzal a problémával, hogy ennyi repülő rovart, de főleg ennyi szúnyogot egy helyen még esküszöm nem láttam. Ahogy lemegy a nap, abban a pillanatban ellepnek mindent és mindenkit. Az otthon kapható mezei szúnyogriasztóra meg kb immunisak,a helyben kapható trópusi riasztó spray ér talán valamit.

Első éjszaka
Első éjszaka

Pointe des Châteaux

Másnap tovább rollereztem, viszont aznapra már volt szállásom. Egy kanapészörfös fickónál kaptam szállást 3 éjszakára.

Másnap ő mutatta meg a Pointe des Châteaux-t, azaz a legkeletibb pontot, ahol a kb 30 m magas sziklák meg az atlanti óceán találkozik. A legmagasabb ponton lévő kereszt egy kb 20 perces laza sétával elérhető a parkolóból. A kilátás csodás minden irányba, keletre a végtelen óceán, nyugatra a sziget többi része. Igazán tiszta időben a vulkán is látszik innen.

Guadeloupe legkeletibb pontja
Guadeloupe legkeletibb pontja

Ide egyébként kétszer is sikerült eljutnom, a második alkalommal nem kifejezetten jó időben, viszont így is nagy élmény volt látni a helyet.

A 2. alkalommal már nem volt jó idő
A 2. alkalommal már nem volt jó idő

A következő napokban még szétnéztem a környéken, pár csodás strandot is meglátogattam, aztán vendéglátómnak megköszönve a lehetőséget indultam tovább.

Porte d’Enfer

Következő cél az észak-keleti részen a Porte d’Enfer volt. Itt is hatalmas 60-70 m magas majdnem függőleges sziklák találkoznak az óceánnal. Van kijelölt túra útvonal aminek a teljes hossza 11 km.

Porte d'Enfer sziklái
Porte d’Enfer sziklái

A Madame Coco barlanggal kezdődik, amit az erős hullámverés alakított ki. Ha teljesen nem is megy rajta végig az ember, azért a Pointe de Souffleur-ig érdemes elgyalogolni. Ez egy lapos benyúló mészkő plató, amiben a víz csatornákat alakított ki.  Ezért a hullámzásnak megfelelően gejzírszerűen tör fel a tengervíz az üregekből.Ez kötelező látnivaló.

A Madame Coco barlang
A Madame Coco barlang

Morne-à-l’Eau

Aztán tovább Anse-Bertand/Port-Louis/Petit-Canal végül Morne-à-l’Eau. Itt egy igazán érdekes dolgot láttam,a mit minden útikönyv megemlít ez pedig bizarr módon a helyi temető. Kb minden ezekkel a fekete-fehér csempékkel van kirakva. Itt nincsenek magányos sírok, családi kripták vannak mindenhol.

Igen, ez egy temető :)
Igen, ez egy temető 🙂

Innen mentem tovább, hogy befejezzem a kört a keleti részen. Eddig az éjszakákat ugye a már említett kanapészörffel vagy a strandokon való sátrazással oldottam meg.

A már említett szúnyogok meg az iszonyatos pára nem voltak nagy barátai ennek az utóbbinak, minden reggel tiszta víz volt a sátor kívül-belül és ha egyszer befészkeltem magam, akkor onnan reggelig nem volt szabad kijönni. Mert ahogy egy résnyire megnyitotta az ember a cipzárat, azonnal szúnyog hegyek ömlöttek be.

Az utolsó sátras estére a Plage de Babin strandon került sor. Késő volt már mire megérkeztem és csak akkor derült ki, hogy a hely kb egy mangrove mocsár. Na ez volt a legrosszabb éjszaka. A sátrat ellepték a mini hangyáktól kezdve sosem látott bogarakig szinte minden. Reggelre szó szerint rommá csípkedtek mindenhol.

Utolsó sátrazós hely
Utolsó sátrazós hely

Irány Basse-Terre

Innen Basse-Terre, azaz a nyugati rész fele indultam. Az addig is méltóságteljesnek tűnő hegyek egyre nagyobban kezdtek lenni, tudtam, hogy járművet kell cserélnem, mert ezt a rollerrel biztosan nem fogom bírni.

Egy otthon is ismert D-betűvel kezdődő (nem tudom le szabad-e írnom, hogy Decathlon) sportáruházláncnak szerencsére volt üzlete Baie Mahault városában. Itt hirtelen felindulásból vettem egy biciklit, a rollert meg elajándékoztam egy a parkolóban megismert kisgyerekes családnak. A bicó innentől kezdve végig velem maradt, az utolsó előtti napon sikerült eladnom egy helyi lánynak.

A rollert biciklire cseréltem
A rollert biciklire cseréltem

A sátrazásból tényleg annyira elegem lett, hogy úgy döntöttem nézek valami szállást is. Sok jóra nem számítottam, eddig is azért nem foglaltam semmit, mert még ebben a holt szezonban is kb 50-60 euroért akartak adni egy szobát reggeli meg minden nélkül egy rossz 2 csillagos hotelben. Azzal meg legyünk tisztában, hogy az ottani két csillag, nagyon nem olyan, mint az itthoni. Amivel én amúgy még simán meg is tudtam volna békélni, de az árával nem.

Aztán egyszer csak kidobott egy olyat a kereső, hogy Happy Hippies House……15 euró/éjszakaért….KKKEEELLL!!!!!! Be is foglaltam egy hétre, utána meg majd meglátjuk mi lesz. Jött a visszaigazolás, hogy sikeres foglalás. Már indultam is. Innentől kezdve Plessis Nogent lett a bázis a nyugati rész legészakibb felén.

A Hippie House talán életem egyik legnagyobb, de szerencsére pozitív csalódása volt szállás ügyben. Az ár alapján nem erre számítottam. Végül aztán annyira bejött, hogy a maradék 3 hetet itt töltöttem. Tele volt magamfajta hátizsákos bolonddal, akikkel aztán közösen is mentünk erre-arra kirándulni.

Ez volt sokáig a szállásom
Ez volt sokáig a szállásom

Hajókirándulás

Saint Rose-ból indulva egy hajókiránduláson vettem részt. A környező mangrove szigetekhez és homokpadokhoz vittek minket sznorkelezni, illetve még egy hajóroncsnál is jártunk. Ez volt az első igazi highlight a búvárkodást illetően. Mint ha valami természet filmben szerepeltem volna.

Homokpad a tengeren
Homokpad a tengeren
Hajóroncs a víz alatt
Hajóroncs a víz alatt

A mangrove gyökerek között mindenhol halak, rákok meg egyéb tengeri herkentyűk. Egyszerűen fantasztikus volt.

Mindenféle állat látható a víz alatt
Mindenféle állat látható a víz alatt

Le saut des Trios Cornes vízesés

Másnap dzsungel túrára indultam a kb 10 m magas Le saut des Trios Cornes nevű vízeséshez. A dzsungelbe belépve szó szerint elkezdett szakadni az eső, ami aztán egész nap el sem állt. 

Út a vízeséshez
Út a vízeséshez

Szóval az esőerdő nem hazudtolta meg a nevét. Kb másfél órás túra után értem el a vízesést, ami önmagában nem volt egy nagy szám, az oda vezető út annál inkább.

A vízesés
A vízesés

Jardin Botanique de Deshaies

Guadeloupe-on van egy rakás botanikus kert, szerintem ezek közül egyet érdemes megnézni ez pedig a Jardin Botanique de Deshaies. A legszebb az összes közül.

A világ minden tájáról vannak itt növények a bambusztól kezdve a kismillió pálmán át egyszerűen minden. Nem nagy területen fekszik, de kereken egy napos program.

A botanikus kertben
A botanikus kertben

Vannak még flamingók papagájok halak stb stb. Szintén kötelező látnivaló.

Flamingók
Flamingók

VIDEÓ: Jardin Botanique de Deshaies

Állatkert

Ugyanez már nem mondható el az állatkertről (Zoo Guadeloupe), az nagyon felejthető.

Ugyan jópofa a fák között a lombkorona szintjén megcsinált ösvény, de kb ennyit tud. Ja meg szép a fekete párduc, de ezzel tényleg vége is.

A függőút az egyetlen kiemelkedő dolog
A függőút az egyetlen kiemelkedő dolog

La Grande Soufrière vulkán

A már emlegetett a La Grande Soufrière vulkán is szintén kötelező darab. 1467 m magas és a mai napig aktív.

Fel a tetőre
Fel a tetőre

Igazából teljesen felesleges az előrejelzés szerinti jó időre időzíteni a meglátogatását, mert itt pillanatok alatt változik meg minden.

A hegy lábánál lévő teljesen felhőtlen napsütéses idő semmit nem garantál. Mire felér az ember a tetejére (ami kb 2 óra turázás), addigra simán sűrű köd lepi el és/vagy szakad az eső mellé. Velem is ez történt, szóval nagy panoráma nem tárult elém, viszont a kráterből kitörő gőz és kénszag igen.

A feltörő kén lepi be a tetőt
A feltörő kén lepi be a tetőt

Ferry folyó kanyonja

A hegyoldalakon lefolyva rengeteg kisebb nagyobb folyó ömlik a tengerbe, csodálatos kanyonokat létrehozva. A kanyoning itt kötelező program. Végig jártam pár ilyet, de talán a legjobb a Ferry folyó kanyonja volt.

Csodaszép kanyonok vannak Guadeloupe szigetén
Csodaszép kanyonok vannak Guadeloupe szigetén

Az egész tele van kisebb (mászható) vízesésekkel, medencékkel, aztán a vége fele egyre szűkebb szurdokokkal…..fantasztikus az egész, ezt mindenképpen ki kell próbálni.

Bónusz: ezekben a szurdokokban van nem egy olyan hely, ahol termálforrás tör a felszínre a vulkáni működés miatt.

Chute du Carbet vízesések

A sok folyó miatt még több vízesés is van Guadeloupe szigetén! Kisebb-nagyobb, szép-kevésbé szép, zsúfolt-kihalt! A leghíresebb Chute du Carbet hármasa! A felső kettő a legmagasabb 115 és 120 méter! A harmadik alig 20 méter magas, meg szerintem hanyagolható. A vulkán oldalában találhatóak!

Élőben lenyűgöző látvány a hármas vízesés
Élőben lenyűgöző látvány a hármas vízesés

A második könnyen, jól kiépített úton elérhető egy kb 10 perces sétával! Az elsőt, azaz a legfelsőt innen egy kőkemény másfél órás túrával lehet elérni!

Nem is igazán a terep durva, hanem hogy végig a dzsungelben kell folyamatosan felfelé menni, a sárban meg pocsolyákban, mindezt majdnem 100%-os páratartalom mellett! Ennyire még életemben nem izzadtam mint itt. Mondjuk a végén a látvány mindenért kárpótolja az embert.

Tengerpartok

Basse-Terre már nem a fehér homokos strandjairól híres, viszont itt is van három, amit szeretnék kiemelni: Plage de Cluny / Plage de Grande Anse Deshaies / Plage de la Perle. Mindhárom sárga homokos, pálmafás és jó nagyok a hullámok.

Plage de la Perle nappal
Plage de la Perle
És naplementekor
És naplementekor

A Grande Anse a legfelkapottabb és több mint 2 km hosszú, pont ezért itt mindig rengetegen vannak. Tekintve, hogy mindegyik nyugati tájolású, a legszebb naplementéket innen lehet végig nézni. Némelyik szó szerint giccsbe hajlóan szép.

Grande Anse
Grande Anse

A Cluny a teknősök tojás rakó helye, általában októberben kelnek ki  a kis teknőcök és lepik el a strandot.

Plage de Cluny
Plage de Cluny

Egy strandot külön kiemelnék, ez pedig a Plage de Malendure. Ez minden útikönyvben szerepel, hogy fekete homokos a strand.

Plage de Malendure
Plage de Malendure

És hogy itt lehet teknősökkel úszni. Többször jártam itt is, minden alkalommal találkoztam velük, szóval mondhatom garantált a randevú.

A teknősökkel szinte mindig találkozhatunk
A teknősökkel szinte mindig találkozhatunk

VIDEÓK: Legszebb tengerpartok

Plage de la Perle 1 percben:

Plage de Clugny 1 percben:

Kirándulások más szigetekre

A fő sziget (Guadeloupe) körül van pár másik kisebb-nagyobb sziget. Nekem az Iles des Saintes, azon belül is Terre-de-Haut szigetre és Petite-Terre, Terre-de-Bas szigetére sikerült eljutnom.

Előbbin található a Napoleon erőd, amiben a legendákkal ellentétben sosem járt az a személy, akiről elnevezték. Egy pici, de csodálatos sziget. Kötelező darab ez is.

Napoleon erőd
Napoleon erőd

Csak úgy mint a második, ami szó szerint a semmi közepén található és természetvédelmi terület. Itt teljesült egy nagy álmom, cápákkal tudtam úszni a vízben. Ide csak egy napos hajókirándulás keretén belül lehet eljutni, Les Saintes-re menetrend szerinti komp közlekedik.

A távolabbi Petite Terre is elérhető kb 45 perc alatt, de az erre érzékenyek készítsék fel magukat, hogy az óceán nagyon vadul hullámzik. Aki itt nem lesz tengeri beteg, az tud valamit.

Petite Terre
Petite Terre
Leguán
Leguán

VIDEÓ: A víz alatt cápával és tekikkel

Összefoglalva

Az egy hónap alatt sok minden történt, volt egy pár nehéz pillanat, viszont annál több örömteli. Aki szeretné a karibi feelinget átélni, de nem csak úgy, hogy az 5 csillagos hotel strandján issza a koktélt a függőágyban, annak ez a sziget tökéletes választás.

Mondjuk ezt az augusztus-szeptember-október holt szezont lehet érdemes kihagyni, mert szó szerint halott ilyenkor a hely, bár ennek is meg van a maga előnye.

Francia nyelvtudás hatalmas előny, az angolt itt nem sokan értik. Ettől függetlenül a helyiek nagyon kedvesek voltak mindig és mindenhol.

Pointe a Pitre egy pár igazán lepukkant sikátorát kivéve mindig biztonságban éreztem magam, pedig ordított rólam, hogy turista vagyok.

Összefoglaló videó

Marci elérhetőségei

Youtube

Instagram

Ajánlott cikkek

A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!

Cimkék: , , ,