Szombaton este, nem tudva ellenállni a 2×4 ezer (2x10EUR) Ft-os repjegyeknek kiugrottunk 3 napra hátizsákosan Edinburghba, Skócia fővárosába.
Eredetileg Stirlingbe, vagy Rosslyn kápolnáját (De Vinchi kód) is megnéztük volna, de a viharos időjárás közbe szólt (a várba ilyenkor tilos belépni), így maradtunk ebben a középkori hangulatú városban az 5-10C-os skót januárban. A reptérről kényelmesen 30 perc alatt lehet bejutni a városba a gyakran járó 100-as Airlink busszal (7,5 Ł a retúrjegy, buszon kártyával vehető).
A nagyon tiszta, éjjel is elfoglalható „Canon Court Aparthotel”-ben szálltunk meg a központtól max 20 perc gyaloglásnyira.
Életemben most használtam először „Hop on hop off” buszokat, ráadásul 2 napig, miután a 3 királyi látnivalóra is feljogosít belépővel, még így is olcsóbb (58Ł) volt fejenként, mint a külön-külön belépők együtt! 1 nap alatt nehéz megnézni mindhármat (Royal Yacht Britannica, a vár és a Holyroodhouse palota), bár nem lehetetlen kihívás futólépésben, ha nincs szél….A „yacht” 50 évig szolgálta a királyi családot tengerjáróként kb 240 fős személyzettel. A 4-5 szintjének bejárásához minimum 2 óra kell, ingyenes „magyar audioguide”-dal talán még több is. Érdekes a hajó, javaslom még gyerekkel is!
A palota is gazdagon díszített, melynek helységeiben nem engednek fényképezni! Hatalmas festmény csarnoka rejt egy kis meglepetést. Az egyik kedvenc udvari festőjük megfestette a skót történelem nagyjait elképzelése alapján, melyhez női modelleket használt, így kicsit fura női kacsókat látni „hős” férfiakon, szegény Bruce, úgy néz ki mint egy „Gyűrűk ura” szereplő!
A palota szomszédságában hatalmas füves mező van távolabb egy templomrommal (St. Anthony) a hegyek lábainál.
A palotával szemben van az új parlament, ahová ingyenesen lehet belépni vezetés nélkül is munkanapokon, ha nincs ülésezés.
Innen kb 2 km hosszú sétáló utcán keresztül (Royal Mile) lehet eljutni a közel ezer éves részekkel is rendelkező várba.
A vár tagolt sok látnivalóval, a brit és skót hadtörténet kicsit túlreprezentált, viszont van benne egy 900 éves apró kápolna, ami a magyar Szt. Margit-ról van elnevezve, itt imádkozott az Árpádházi hercegnő, skót királynéként (nem a Margit szigeti!). Magyarsága rejtve van a vár személyzete elött is, a rövid életrajzában sem tesznek említést erről! Talán a kinti kulturális attasénk jelezhetné ezt a hiányosságot egy „fáradságos követségi fogadáson” az illetékeseknek…. Különleges a skót katonai börtön is, tele függőágyas termekkel.
A vár közelében van a Szt Giles katedrális, ahová a belépés szintén ingyenes, hasonlóan az összes városi/állami múzeummal.
A katedrális szomszéd épülete a Legfelsőbb Bíróságnak ad otthont, ez volt a régi parlament helyszíne, vele összeépítve egy nagyon szép levéltárral. Mindkettőbe be lehet, és érdemes is bemenni, a bíróságon a fényképezés nem engedett.
A múzeumok közül a legszebb építészeti belsővel és szecessziós hangulattal szerintem a „Scottish Portait Gallery” rendelkezik az átriumában a skót hírességek aranymozaikjaival. A legbrutálisabb nagyságú a több épületet is magába foglaló, átriumos, 5 szintes „National Museum of Scotland”, itt minden van részecske részecskegyorsítótól, múmiáktól, dínókon, polinéz csónakokon keresztül a gőzmozdonyig! 3 óra alatt se tudtunk végig menni rajta, nem befogadni! Igazi „kultúrsokk”, viszont tele van interaktív gyerekeknek is való lehetőségekkel, valamint külön „piknikező” helységgel is!
A „National Galleries of Scottland” két klasszicista épületének kiállítása már könnyebben emészthető, itt a világ összes híresebb festője képviselteti magát Raffaellotól Monet-ig téglapiros drapéria falakon. A kisebbik épületben kortárs festők kb 240 olyan képe volt kiállítva katalogizált árakkal, amik azonnal megvehetők is voltak kb 80Ł-tól a 7000Ł-ig. Vettem volna párat, de hátizsákban hogy hoztam volna haza??? A festmények nagyrésze itt is, de a szállodánkban is „skót módon” a keret 2oldalára helyezett lemezekkel voltak tiplivel rögzítve a falra, így tuti csak egyszer kell állítani a vízszintjét!
Végül pár szó a „Scottish Nationel Gallery of Modern Art” kiállításáról, itt Turner vízfestményei körül volt a legnagyobb helyi érdeklődés, de engem legjobban kedvenc festőm, Dali képe fogott meg.
A városközponttól a galéria a Leith folyó hangulatos, festői partján közelíthető meg a Dean Village-n keresztül. A Dean Village folyópartja bakancslistás Edinburghban!
Pár praktikus tanács, a múzeumokban a csomagmegőrzők 1-2 Ł-os éremmel működnek, azokat el is nyelve, ezért nem árt kevés kp-val rendelkezni. Skót fontot adnak vissza sok helyen, a régi 2022-ben kivont angolfontokat a „Központi Postahivatalok” váltják be. A nagy Tesco-kban van Tesco-s pénzautomata, ami nem számol fel külön díjat, azaz Revolut kártyáról 20 Ł-ért 20 Ł-t ad díjmentesen. Esernyőnek nincs sok értelme a szél miatt, éjszaka se hűl le nagyon a levegő.
Ami szokatlan volt a „balra tarts” mellett, hogy sötétebb a város, mint az itthoniak, nem tolják túl a világítást, valamint fura volt -2 emelet mélységben az utcákról lenyíló lakások, udvarok látványa.
Meglepett, hogy a skótok többsége lazán, sznobmentesen öltözködik, többen rövidnadrágban, pólóban, januárban. Nagyon segítőkészek és barátságosak az idegenekkel szemben is, a „hideg angolság” nyomával se találkoztunk!
Remek ötletnek tartom, hogy a bevásárlóközpontokban kiteszik a tiszta, jó állapotú felesleges ruháikat, amit bárki elvihet!
Összefoglalva érdemes meglátogatni ezt a szép, barátságos középkori várost! Skóciába vissza szeretnék még térni a ”vidéket” is megismerni!
A beszámolóért köszönet Radics Istvánnak!
