Még alig értem haza március végén Londonból, már kerestem a következő úti célt. Meg is találtam, egy két napos skóciai kirándulást beiktattam május közepére: egy nap Edinburgh és egy nap Glasgow.
Április elején láttam a Wizz Airnél 11.080 Ft-os oda-vissza repjegyet a skót fővárosba, Edinburgh-ba, egyből le is foglaltam. A gép csütörtök este megy ki, szombat éjjel pedig haza. Így pont két teljes nap állt rendelkezésre. Mivel Edinburgh-ban és Glasgow-ban is eléggé koncentráltak a látnivalók, ezért mindkét városra egy-egy napot szántam.
Nagy-Britannia már március 18-án eltörölt minden koronavírushoz kapcsolatos korlátozást, így Skóciába is problémamentesen utazhat be minden magyar állampolgár. A maszkozás is eltűnt, bár a WIzz Air hazafelé tartó járatán kötelező volt (nem értem miért, az odaúton nem kellett).
Tartalomjegyzék
Edinburgh
Egy hostelben aludtam, péntek reggel negyed 9-kor indultam neki a hosszú etapnak. Aki bírja a gyalogos strapát, azok gyalog is bejárhatják a várost. Igaz, így bőven 10 km fölött kell sétálni, de a sok látnivalók miatt sokszor csak pár száz métert kell egyben lenyomni.
Az idő egész nap borongós, szeles volt, de hát mégiscsak Nagy Britanniában vagyunk, ahol ez nem meglepetés…
Itt egy térkép, amin bejelöltem az általam bejárt utat, ami érinti a legtöbb látványosságot (jobbról indulva kell értelmezni, persze oda is gyalog mentem a hostelből, de azt nem jelöltem):
A kiindulópont a Holyroodhouse-palota, amelyet sajnos csak kívülről tudtam megnézni reggel. Szemben vele van a parlament, amiből nem néznénk ki, hogy valójában micsoda. Egy modern formájú épület egy utca mentén, ahol éppen csak pár biztonságis lézeng. De hát Skócia egy nyugis ország, nincs mitől félniük az irányítóknak…
Innen a Calton Hill nevű dombra trappoltam fel, ahol több emlékmű és csodás kilátás van. Itt áll Skócia nemzeti emlékműve, a Nelson-emlékmű, a Dugald Stuart emlékmű és egy galéria. Érdemes elidőzni ennek tövében, a tengertől egészen a belvárosig remek panoráma van.
Nyugati irányban haladtam tovább a Princess Street-en. A Scott Monument már távolról látszik. A gótikus toronyba fel lehet menni. Én nem neveztem be, mert a Calton Hill-i és a várból való kilátást úgyse lehet überelni.
Nem messze 10-kor nyit a nemzeti galéria, ami a művészet iránt rajongóknak kötelező. De mindenki számára jó hír, hogy ingyenes, így én is mentem egy kört.
Az út menti nagy kertben megnéztem a Ross-szökőkutat, ahonnan gyönyörűen látszik a sziklán magasodó vár.
Egy 10 perces gyaloglásra van a Dean Village. Ez az egy-két utcás rész a régi idők Edinburgh-ját idézi meg. A patak mentén igazi nyugalmat találunk, a szép épületek a patak mentén nagyon szép látványt nyújtanak.
A Leith-patak mentén nyugati irányba indultam tovább, hogy a szintén ingyenes modern művészeti alkotásokat bemutató múzeumot megnézzem (Scottish National Gallery of Modern Art). Hát, érdekes alkotások láthatók itt, ez tény. 🙂
Innen irány a belváros, de útközben kötelező kívül-belül megnézni a St Mary katedrálist. És ide is ingyenesen lehet betérni!
A vár déli része volt a következő célpont, a Grassmarket-en át a nemzeti múzeumba mentem. Na, ez már az én ízlésemnek is tökéletesen megfelelt.
Skóciában több temető is turistalátványosság. Edinburgh-ban ez a Greyfiars Kirkyard, ahol a síremlékek között nyugodtan lehet sétálni, fotózni.
A végére hagytam a Royal Mile-t, a fő utcát, amelynek nyugati végén emelkedik a vár. Az utcán szintén ingyenesen benézhetünk a St Giles katedrálisba, de több más program is lehetséges (pl. optikai illúziós múzeum, whiskytúra).
A várból szép kilátás nyílik a városra. Sajnos az északi részre nem lehetett rálátni, mert felújítás alatt van. A várba én nem mentem be, a mai napra elég volt a kultúrsokk, ennyi program bőven elég volt péntekre.
Szeretek este sétálni, így már sötétben is csatangoltam egyet a belvárosban. A Royal Mile-on alig volt ember, sokkal nyugisabb ez, mint a napközbeni heringparty. Ráadásul a kivilágított várat alulról is látni kell!
Glasgow
Szombat kora reggel kijelentkeztem a szállásról és a fél 8-as busszal indultam Glasgow-ba. Az út 80 perc, interneten kemény 1500 Ft-nak megfelelő fontért vásároltam a jegyet.
Itt szintén gyalog jártam be a várost, csak egyszer használtam a metrót. Egy körjárat van, mindkét irányba közlekedik. A legfontosabb látnivalókat érinti is, szóval a séta egy részét ki lehet váltani ezzel.
Itt már egész nap kellemes idő volt, napsütés, 16-17 fok. Ezt itt meg kell becsülni. 🙂
A Buchanan buszállomástól indultam el nyugati irányba. Elsőként a Kelvingrove Parkon át a glasgow-i egyetemhez mentem. Maga az épület is nagyon szép, a benne működő Hunterian Múzeum nemkülönben. Több témakörben láthatunk kiállítást ingyenesen.
Ezután a Kelvingrove Múzeumba mentem, ahová szintén ingyen lehet bemenni. Nagyon színvonalas múzeum, a különböző kultúráktól a természettudományig sok termet járhatunk be. Egy kicsit kevesebb időt töltöttem itt, mivel egy tűzriadó miatt el kellett hagyni az épületet. De nagy részét sikerült felfedezni.
Következett a Riverside Múzeum a Clyde folyó mentén. Mondanom se kell, ez is ingyenes! Én amúgy is szeretem a közlekedési múzeumokat, ez magas színvonalú. Az egyik legjobb egy régi típusú utcarész, amely kissé sötétbe burkolózva ad élethű képet. A folyóparton pedig egy vitorlás hajót is bejárhatunk.
Itt ettem egy Scottish Square Sausage ételt is. Ez egy zsemleszerű pékáruban egy négyzet alakú húslapka. Ahogy mondani szokták, egynek elment, de én inkább maradok a hazai kolbásznál. 🙂
A közeli Patrick metróállomáshoz sétáltam és a metróval a St Enoch megállóhoz utaztam. A folyóparton gyalogoltam a Glasgow Green parkba, ahol egy diadalív (McLennan Arch), a Nelson-emlékmű és a People’s Palace a látnivaló. Utóbbi egy pár szobás kiállítás, amely a régi városi életet mutatja be (ez is ingyenes).
Ragyogó időben mentem a Necropolis-hoz, ami egy dombon lévő viktoriánus temető. Sok turista volt velem együtt, élveztük a szép kilátást és a jó időt. Na, meg a nem mindennapi látványosságot!
A temetődomb alján emelkedik a katedrális. Elvileg időpontot kell foglalni a neten a belépéshez, de simán beengedtek mindenkit. Belül az eddigi templomokhoz képest visszafogottabb, kívülről sokkal impozánsabb.
Innen a György térre vezetett az utam, ahol az egyik helyi futballcsapat, a Celtic szurkolói éppen a bajnoki címet ünnepelték. A téren több szobor és a középpontban a Scott-emlékmű kapott helyet.
A nap utolsó pontja a főutca, a Buchanan Street volt. Szombat is volt, jó idő is volt, naná, hogy rengetegen voltak. Leültem egy padra és hallgattam az elmaradhatatlan skót duda hangját.
18.15-kor indult a buszom a reptérre, ahonnan 22.15-kor röppent fel a Wizz járata.
Összegezve
Két nagyszerű, de eltérő várost sikerült felfedeznem a két napban. Edinburgh a régi idők, míg Glasgow inkább a modern kort jelképezi. A régi típusú házak nagyon szépek, nekem nagyon bejöttek ezek.
Plusz pont, hogy a múzeumok nagy része ingyenes, ráadásul nagyon színvonalasak. Szinte mindegyiket meglátogattam, még ha nem is voltam egyik-másikban sokat.
Több napot is rá lehet szánni a két városra, én most egy villámkirándulással oldottam meg. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy nyugodtan tervezzen utat ide, nem fogjátok megbánni!
Ajánlott cikkek
A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!
Skócia legszebb kastélyai, várai
