Sziasztok. Tavaly a Budapest airport oldalán nyertem két fő részére Budapest-Athén retúr repülőjegyeket, mivel a felhasználási idő 2019 június 31-ig volt megadva és annyi napra, amennyire csak akartuk, így tovább gondoltam a dolgot és összehoztam Athént egy Kréta szigettel fűszerezve.
Kréta látnivalóit egy cikkben részletesen bemutatom ezt a csodás görög szigetet!
Tartalomjegyzék
1. nap: Athén
Két napot egy alvással Athénban töltöttünk, második este komppal utaztunk Krétára ott kilenc éjszakát voltunk.
A reptérről bejutni Athénba 10 euró volt fejenként metróval, a busz picivel olcsóbb viszont időben tovább tart.
Először megkerestük a szállásunkat a Neos Olympos hotelt amit a Bookingon foglaltam reggelivel 36 euró volt kettőnknek május 31-én.
Második dolgunk az volt, hogy megkerestük Melus ajánlotta gyrosost és egymás után kettőt is betúrtunk.
Utána fájós hassal megnéztük a parlamentet, a városi parkot, ami számunkra nagyon hangulatos volt. Imádtuk Zeusz templomát, Hadrianus kapuját, felmásztunk a Lükabettoszra és megnéztük a naplementét.
A látnivalókra a 30 eurós jegyet vettük meg, amivel 5 napig minden híres romhoz be lehet menni egyszer. Ha valaki spórolni szeretne, vegyen jegyet az Akropoliszra 20 euróért, a többi látnivalót kintről is meg lehet tekinteni.
2. nap: Athén
Reggeli után gyalog indultunk be a városba, szeretünk nézelődni és felfedezni útközben.
Először a római agórát néztük meg, majd onnan falkaptattunk az Akropoliszra. Bevallom a könnyeimmel küszködtem, annyira meghatott, hogy végre láthatom és egyébként is nagyon hangulatos volt, leszámítva a sok embert…
Ajánlom mindenkinek, hogy előre váltson jegyet egy kevésbé populáris látnivalónál, mert a sor most is legalább egy órás volt, mi meg így, hogy volt már jegyünk 5 perc volt bejutni.
Miután átverekedtük magunkat a tömegen, az ókori agórához mentünk, hogy újra magunkba szippantsunk egy kis történelmet.
Kezdett nagyon meleg lenni így hűsölésképpen elmentünk Plakaba enni és legurítani egy hideget, a hangulat nagyon adja. Sajnálom, hogy ilyen kevés időnk jutott Athénra, legközelebb majd másképp alakul.
Teli hassal Anafiotika városrész utcácskáival vigyázni kell, hisz a nagyobb hassal rendelkezők fennakadhatnak egy-egy szűk átjáróban. Gyorsan eltelt az idő, hirtelen már rohanni kellett vissza a csomagjainkért a szállásra.
A metrójegy 90 percig érvényes, így pont volt annyi időnk, hogy visszamentünk a csomagokért felvettük őket vissza a metróhoz, meg átszállással együtt szépen kiértünk Piraeusba.
A kompunk este 21 órakor indult Chaniaba. A jegyeket bent a városban is bármelyik kihelyezett irodában meglehet venni, mi így tettünk mert nyugodtabbak voltunk.
3. nap: Kréta – Kissamos, Falassarna
Reggel 6-ra Krétán voltunk komppal a Souda öbölben. (Sima deck jegyet vettünk 38 euróért/fő, össze-vissza aludtunk a földön, nagyon sokan csinálják így.)
A kikötőben várt bennünket a bérelt kocsi, előre foglaltam a neten az Auto club rentalnál 161 euróért 9 napra. Szerintem ez nagyon jó ár volt ezért az alap kis Skoda Citigoért (felesleges nagyobb kocsi, mindenhová elvisz, tökéletes).
Az első szállásunk Kissamoson volt a Revekka rooms B&B hotelben. Bookingon foglaltam 78 euró volt 3 éjszaka két főre. Nagyon kedvesek, figyelmesek, még gyorstalpalót is kaptunk Nyugat-Kréta látványosságaiból. A szállás tiszta, csak ajánlani tudom.
Először elmentünk Falassarna strandját megnézni. Mivel annyira fújt a szél, nem nagyon tudtuk élvezni inkább aludtunk a parton, valahogy ki kellett pihennünk az utazás fáradalmait. 😀
Majd felmentünk Polirrinia romjaihoz bóklászni. Az első napunk nyugisra sikeredett, pihengettünk hisz az előtte lévő két napunk mozgalmas volt. Meg azt is tudtuk, hogy elkövetkezők is azok lesznek.
4. nap: Agia Sofia barlang, Elafonissi
Még mindig erősen fújt a szél de gondoltuk délen majd ez megváltozik.
A Topolia szurdokon keresztül mentünk lefelé. Az egyik pihenőnél volt 3 kirakodó a jobb oldali öreglánnyal vigyázzatok. 3 euró nála egy termék mikor fizetsz már felmegy 6-ra. Én is csak azért fizettem ki, amit venni akartam, mert nagyon tetszett.
Tovább haladva az út mellett van az Agia Sofia barlang, ahová fene sem tudja hány lépcső vezet fel, de melegben az ember nyelve is lóg, ami viszont jó, hogy a barlangban hűs a levegő. Csökkentettünk a testhőmérsékletünkön, majd továbbindultunk a szurdokon keresztül gyönyörű Leanderek szegélyezte úton.
Ahogy haladtunk délre egyre kopárabb a táj, nekem nagyon tetszett annak is van hangulata nem csak a zöldnek. Elafonissihez igyekeztünk. Sajnálatunkra a szél ott sem volt melegebb, néhányan fürödtek, meglepő volt, hogy június elejéhez képest milyen sok a turista ezen a strandon, még jó, hogy ilyen nagy és mindenki komótosan elfér.
Pár órát tűrtük a szelet majd elkocsikáztunk Kedrodasosra, egy gyönyűrű elhagyatott part a “világ végén”. Legeltettük a szemünket, maradtunk volna még, de várt rank Paleochora, kiakartam hagyni először végül rábeszéltek és egyáltalán nem bántam meg. Hangulat garantált, nagyon elkapott az a déli nyugi, aki teheti mindenképpen látogassa meg.
5. nap: Balos
Balos beachet terveztük be. Kocsival mentünk, az út parádés és szerintünk egyáltalán nem olyan rossz, ha lassan vezetsz semmi baj nem történhet.
1 eurót kell fizetni per fő a nemzeti park bejáratánál. Szerencsére időben érkeztünk a parkolóban még volt hely. Az út sétálós része lefelé is és felfelé is 25-25 percet vett igénybe fotózással együtt.
Egészséges, nem derék és lábfájós embernek szerintem egyáltalán nem megterhelő, nekik és akinek nincs lehetősége kocsival menni vannak hajókirándulások, melyek annyival jobbak, hogy megáll a hajó Gramvousánál is. Mindenki ki tudja választani a neki megfelelő módot az eljutásra.
A gyalogtúra pozitívuma az ember szeme elé táruló gyönyörű panoráma. Viszont sokan, akik hajóval érkeznek ők is felsétálnak ezért a látványért.
6. nap: Samariai szurdok
Reggel elhagytuk a szállásunkat, bepakoltunk a kocsiba és nekiiramodtunk a Samaria szurdoknak. Őrzött parkolóban 5 euró volt a napidíj.
Mivel a 16 kilométeres túra Agia Roumeliben végződik, ahonnan csak hajóval lehet továbbjutni így vettünk a parkoló melletti büfében hajójegyet, mert állítólag 2 euróval olcsóbb mint megvenni Agia Roumeliben.
A belépő a szurdokba 5 euró fejenként. Vannak x kilóméterenként wc-k és ivókutak tehát nem kell 8 liter vízzel a hátunkon megindulni. Óvatosan kell lépkedni, mert ha itt valaki lesérül csakis szamárháton tud kijutni.
A táj lenyűgöző, séta közben észre sem veszi az ember mennyi kilométer került már a lábába. Kényelmes tempóval reggel 8:40-től 14:30-ig tartott leérni a líbiai tengerhez Agia Roumelibe.
Ha lesz lehetőségem elmenni még Krétára, ezt a szurdokon biztosan újra meglátogatom, személyes kedvencemmé vált.
7. nap: Akrotiri-félsziget
Reggeli után elindultunk felfedezni az Akrotiri félszigetet. Végre a szél felmelegedett és a nap égetett.
Amint a félszigetre értünk kerestünk egy nyugis partot fürdőzéshez, a Loutraki beach tökéletesnek bizonyult. A Marathi is nagyon jó homokos, viszont ott többen vannak.
Fürdés, napozás, száradás majd elindultunk Seitan Limanira. Hát az az út valami parádés az öböl előtt. Erre a partra úgy kell lemászni, két út van le, az egyik ahogy állsz a parkolóban szemben a tengerrel előre-ez a nehezebbik, a másik meg balra – ez a könnyebb.
Nekem lefelé nem volt annyira rossz, mint aztán visszamászni…négykézláb jöttem fel. 😀 Ez a pici öböl nagyon szép, de borzalmasan zsúfolt még pofátlan kecske is jön kéregetni és volt akinek a törölközőjét is megjelölte. 😀
Következő állomásunk a Agia Triada Monastery, nagyon szeretem ezeket a görög kolostorokat, mindegyik szép rendezett, tele van növényekkel és nyugi van, egy élmény. A belépő 2 euró, de a bácsi akinél fizetni kellett olyan aranyos volt, hogy kettőnket beengedett fél áron.
Maradt még annyi időnk, hogy megnézzük Stavrost és eltáncoljuk a sirtakit, majd korgó gyomorral mentünk Chaniaba.
8. nap: Kournas-tó, Chania
Sok lazulás volt Georgioupoli strandján, majd Kournas lake vízibiciklizés, este pedig Chaniaba mentünk busszal.
A buszok sűrűn jűrnak, a jegy 1,80 euró és ajánlatos előre megvásárolni mert a buszon egy picivel drágább. Krétán nagyon jó a buszközlekedés, akinek nincs jogsija annak sem kell elkeseredni, hisz szinte mindenhová el tud jutni a helyi járatokkal.
Chaniában meglepve álltunk a buszról leszállván, hogy hová tűntek az emberek, hisz pár nappal előtte bekeveredtünk, amikor Akrotiri félszigetre igyekeztünk… ott volt olyan tömegnyomor egy sima hétköznap délelőtt, hogy valami elképesztő, alig tudtunk kievickélni autóval. Akkor meg is fogadtuk, hogy a kocsival való Chaniázást be is fejeztük. Vasárnap volt, hááát ezért ez a nyugi, minden görög a családjával a tengerparton pihent a boltok még zárva, igen MÉG, mert vasárnap este kinyitnak.
Élveztük a délutánt sétálgattunk a városban, de sajnos ez nem tartott sokáig, amint a nap lefelé tartott az égen pillanatok alatt elképesztő mennyiségű ember tódult be a városba. Próbáltunk elbújni a sikátorokban, ott lényegesen kevesebben vannak, megéri ott portyázni. Hihetelenül hangulatos helyeket lehet felfedezni, aki ott jár próbáljon meg „elveszni” Chaniában, tutira nem fogja megbánni.
9. nap: Loutro, Aradena szurdok
Délre mentünk, kerestünk nyugis partot fürdésre. Azt hittük elsőre megtaláltuk, de miután megláttuk, hogy mindenki pucér inkább továbbálltunk Chora Sfakionba.
Egy kis séta majd úgy döntöttünk, vágjunk neki a szerpentineknek Loutro felé. Az aztán a nem piskóta útvonal, csak erős idegzetűeknek ajánlott. Szerpentin szerpentin hátán és még az aszfalt is elfogy egy idő után, melletted a szakadék és kb egy autónyi széles az út.
Finikasban hagytuk a kocsit, a kecskék vigyáznak rá, kivéve, ha a fák alá állsz, akkor létrának használják, hogy feljussonak a fa tetejére.
Finikasból van két túraútvonal az egyik a dombon keresztül, a másik a tenger mellett húzódik. Mi a dombon mentünk oda, vissza a tenger mellett.
Loutro aprócska falu, amit vagy így gyalogosan vagy hajóval lehet megközelíteni, pont ezért szerencsére nem volt az a nagy tömeg.
Loutro után megnéztük az Aradena szurdokot, szó szerint szédületes, lenézel és húz a fejed a mélybe. A hídon át lehet menni kocsival is, vas szerkezeten fa borítás, elég durva hangja van amikor átrobognak rajta.
Nekem gyalogosan is félelmetes és 3 méter után visszafordulós volt. Inkább kerestünk egy nyugis, elhagyatott partot fürdőzésre, erre az Ilingas beach volt a legalkalmasabb, kevés ember, nyugi, kristálytiszta víz és köves part.
Gyomorkorgásig maradtunk, majd visszatértünk Chora Sfakionba egy gyrosra és megkóstolni a sfakiai pitét. Legkedvesebb helynek tűnt a kompkikötőtől visszafelé az első taverna, amit egyáltalán nem bántunk meg, a kilátás, a frappé, a gyros és a sfakiai pite is nagyon finom volt. Ráadásnak még a pite készítését is megcsodálhattuk.
A visszaúton betértünk Apterába, romokat szerettünk volna nézni, de sajnos túl későn értünk oda és már zárva volt. Ez volt az utolsó kocsikázós napunk, így a beszámolóm végére értem. Örülök, hogy velem tartottatok.
Ajánlott cikkek
Érdekelnek az élménybeszámolók? Sok hasznos információt tudhatsz meg belőlük!
