10/12/2019
Madeira élménybeszámoló Lacitól

Laci 2018 tavaszán volt Madeira szigetén, amiről készült egy részletes élménybeszámoló!

Ne felejtsd el megnézni a beszámoló végén a képeket!

Szállás

Canico-ban volt, fő szempontom amúgy az ár volt, de ez “stratégiailag” is tetszett. Azt előre gondoltam, hogy a Szent Lőrinc félsziget az egyik kedvencem lesz, és ahhoz minél közelebb, annál jobb.

Ha legközelebb mennék akkor is ezt választanám (vagy akár még keletebbre, Machico-ig bezárólag), mert ezen a részem mozogtam a legtöbbet (a már említett Szent Lőrinc félsziget, vagy át Porto da Cruz felé az északi partra).

De amúgy az autópályán/autóutakon és az alagútrendszerrel mindenfelé relatíve egész gyorsan el lehet jutni, egész addig ugye, ahonnan már a hegyi utakra leágazások jönnek (na erről majd később)

Szent Lőrinc félsziget

Hát ez valami zseniális hely, nagyon vártam és ha egyáltalán lehet még a felfokozott várakozásaimat is felül tudta múlni! Rögtön azzal érdemes kezdeni, hogy ennyire könnyen és jól megközelíthető ilyen szép helyet eddig még csak Izlandon láttam.

Itt ugye szinte a sziget végéig elhoz az autópálya, onnan még egy rövid és korrekt minőségű útszakasz jön, ami egy nagy parkolóval ér véget – és már indulhat is a gyalogtúra! Végig gyönyörű panoráma a déli oldal öblére, időnként pedig egy-egy kilátópont az északi oldal egészen vad sziklaformációira.

A túraút persze végig föl-le hullámzik, aminek a végén egy kicsit nagyobb kaptató után lehet elérni azt a kilátópontot a félsziget leszakadozott folytatásához. Megpihenve bámészkodhatunk visszafelé is az idáig megtett útra (az elején a tájékoztató tábla 4 km távot ír (és persze ugyanennyi aztán még vissza). Időben azért nehéz belőni, mert közben az ember folyton megáll fotózni vagy egyszerűen csak bámészkodni. Itt többször is voltam. Mivel közel volt, így rögtön első este a szállásfoglalás után, de már sötétedett, csak kb a harmadáig tudtam kimenni.

Aztán másnap délelőtt, akkor végigmentem, de tudtam, hogy ezt délutáni fényekben is látni szeretném. Madeira sok részére jellemző, de erre a helyre meg főleg, hogy különböző napszakokban teljesen másként mutatnak ezek az iszonyat meredek sziklafalak és formációk.

Délelőtt az egyik felük van fényben (és a másik része akár teljes árnyékban), délután meg persze fordítva. Így az utolsó napokban jöttem még egyszer és az volt a legszuperebb! Főleg mert délelőtt sem voltak túl sokan, de akkor azért jöttek-mentek a kirándulók.

Mikor viszont délután értem ki, akkor kb. az utolsó emberek akkor hagyták el a helyet, amikor én még indultam befelé. Az utolsó pár is elhagyta már a helyet mikor én még a végső kilátópontnál élveztem a naplementét. Egy ennyire szép helyen lenni nyugiban, teljesen egyedül, azért az valami hihetetlen jó élmény!

Levadák

Szintén olyan dolgok, amik már előzetesen egybeforrtak a fejemben Madeirával. Kettőn jártam be, az első a Caldeirao Verde volt.

Teljesen, mint ahogy előzetesen képzeltem, dzsungelszerű köd-erdő, szinte függőleges meredélyek (de a fák miatt igazából nem kell különösebb tériszonytól tartani), oldalt kisebb-nagyobb vízesések, időnként a fák közül pedig kilátás az óceánig. Szuper volt! Szintkülönbség értelemszerűen lényegében nincsen, hiszen az utacska a vízvezető csatorna mellett halad. De azért időigényes, mert van távolság, na meg hát oda-vissza kell menni (és közben sok a néznivaló)

A végén a nagy vízesés után (ez a Caldeirao Verde) lehet még tovább is menni a Caldeirao do Inferno-hoz (de akkor a túraidőt is úgy kell számolni! Ez az első szakasz is 6,5 km oda és ugyanennyi vissza. Utána még attól függ hol sikerült parkolni (most készül amúgy egy nagy parkoló a kezdőponthoz, de azt én nem tudtam, így sokkal lejjebb álltam meg).

Utolsó nap pedig a sziget nyugati végében a Levada de Janelánál voltam, Porto Moniz fölött. Itt sokáig nem annyira dzsungelszerű az erdő, így sokszor jó kilátás van mellette a nagy völgyre. Aztán besűrűsödik az erdő, és jön egy tényleg hosszú alagút.

Nem akartam előzetesen elhinni, de direkt csináltam mobillal előtte-utána képet és több mint 6 percig kell benne gyalogolni. Mivel ez egy nagyobb levada, így az alagútban sincs olyan sok hely.

Aztán a túloldalon jön az attrakció, két alagút között egy magas és elég erős vízesés derekánál találjuk magunkat, elég hatásos látvány. 🙂 A vízesés alatt már van tető is, naná, különben lemosná az esőkabátot az emberről. Lehet itt is menni elvileg tovább, de már elég későn értem ki, úgyhogy fordultam vissza.

Pico Ruivo

Maradva a túráknál, következzék Madeira legmagasabb pontja, a Pico Ruivo.

Az egyik beszállási pont (Achada do Teixeira) az relatíve közel van a Caldeiro Verde levadához, az után jöttem ide, így persze relatíve már későn, de szerencsére, mint később kiderült, ez itt egyáltalán nem gond.

Na szóval, ez ugyan a legmagasabb pont, ennek ellenére nem hegymászásra kell készülni, mert maga az út kikövezett (ezek a hegyi utak régen is használatban voltak) és jól karbantartott. Viszont gyalogolni persze kell. 3 km alatt megy fel az út 1535 méterről 1861 méterre, szóval emelkedik azért rendesen. Meg azért az idő is magashegyi, madeirai mércével is elég nagy a szél, és persze éppen meleg sincs, sőt.

Valamint a menetidőhöz persze megint csak figyelembe kell venni, hogy a táj egészen fantasztikus. Egyik oldalról az óceánig látni, a másik oldalon egy brutális völgy, valamint ami külön fantasztikus, hogy mindez a felhők szintje felett! És ha lehet ezt még fokozni, mivel későn indultam így a kirándulók utolsó csoportjai is már jöttek le a csúcsról. Szóval amikor fölértem, teljesen egyedül voltam!

Gyönyörű volt fent a napnyugta, főleg, hogy azért nem gyakori hogy ezt magashegyen lehessen megvárni és utána nyugiban lesétálni. (Nemhogy ismeretlen terepen, de úgy általában semmilyen hegyen nem csinálnék ilyesmit. Itt viszont az út tényleg jó, nemhogy szakadékba eséstől de még bokaficamtól sem kell tartani). Szuper volt! 

(Egyébként még jönnek hegyi utak az Encuemada, valamint a Pico Arieiro felől is, csak azok sokkal hosszabbak, és ugye oda-vissza kell számolni! De amiket láttam képeket azok alapján nagyon szépek, ha lett volna még pár napom tuti azokat is végigjárom!)

Madeira kilátóhelyek

Rátérve a kilátópontokra, egy másik túrát is megemlítenék, ott Boca da Corridától indultam. A kis parkolóban rögtön szíven üti az érkezőt a látvány. Szemközt egy brutál meredek és magas sziklafal alatt a völgyben a falucska (Curral das Freiras), ráadásul a hegyekből csak úgy gomolyogtak elő a felhők.

Innen egy hosszabb túra indulna a Pico Grande felé, viszont ez hamar kezdett ködbe veszni. A kövezés is rövidesen abbamaradt, a csúszós nem túl széles sáros ösvényen, ami egy iszonyat meredek szakadék oldalában fut. Inkább nem folytattam a túrát és visszafordultam. Boca da Corridához elég vacak (tehát nem csak meredek hanem a végén keskeny és rossz minőségű) autóút jön fel, de szerintem ezt nagyon érdemes megnézni!

Espigao

Ehhez hasonlóan rossz autóút vezet az Espigao kilátóponthoz is, ahonnan a szigetet keresztbe átszelő Ribeira Brava és Sao Vicente közötti völgyre lehet mindkét irányban rálátni. Nyilván nem rossz (Madeirán semmi sem rossz), de ahhoz képest, hogy egy vacak úton jelent kitérőt, itt más nincs, szóval utólag azt mondom ez kihagyható.

Encuemada

A völgyben lent viszont érdemes az alagutak helyett a hegyi utat választani az Encuemada kilátópont felé. Viszont nem a kilátópont miatt (az nekem megint csak nem volt nagy szám) hanem ahogy Serra de Aguanál fel kell kanyarodni a hegyi útra, na ott viszont van egymás után több nagyon gyönyörű kilátópont, egyszerűen csak félre kell állni hozzá az úton! A hágó másik oldalán lefelé is érdemes egy-két helyen megállni.

Ponta do Pargo

Viszont ha a sziget nyugati csücske, akkor kilátóban a csúcsot egyértelműen a legnyugatibb hely, Ponta do Pargo jelenti. És szerintem nem is maga a világítótorony, hanem alatta délre kb. 1 km-re van egy vendéglő (Casa de Chá ‘O Fio), ami előtt van egy kilátó. Na onnan gyönyörű a rálátás mellette a hatalmas sziklafalra a naplementében. Majd 400 méter magas egyébként).

Cabo Girao

Ha már tengerbe szakadó sziklafal, nekem bizony a Cabo Girao iszonyatosan tetszett! Csak ajánlani tudom! Hát nem hatástalan a “skywalk”on kisétálni és a korlát fölött lebámulni a majd 600 méteres függőleges mélységbe! Persze az élményhez az is kellett hogy naplementéhez közeledve, gyönyörű lágy napsütésben mentem, és kevesen voltak. Ahogy jöttek-mentek a turisták, volt, hogy épp egyedül voltam kint a kilátóban (persze ez ugye március közepén volt).

Viszont érdemes tudni, mert kiírva persze nem volt, hogy este zárják a kilátót! Amikor gyanútlanul sétáltam ki, akkor láttam hogy akik akkor jöttek már csak könyörgéssel tudtak bejönni (este 7 órakor). Na ekkor direkt megnéztem, de sehol nem láttam táblát ami erre vonatkozott volna… Szóval azért óvatosan az este kicentizésével, és előtte érdemes utánanézni épp mi a nyitvatartás.

Porto da cruz környékén

Továbbra is a kilátópontoknál maradva, az északi parton Porto da Cruz / Santana körzetében vannak még bőven szépek. Én a Portelánál és a Rocha do Navionál voltam (utóbbi különösen tetszett!). Meg persze van még sok szép, ha lett volna még egy hetem nem kérdés, hogy lett volna még ötletem!

Porto Moniz

A “túlparton” Porto Moniz felé is vannak szép kilátópontok, valamint Ribeira da Janelánál fel lehet menni az Eira da Achadához. 

Porto Moniz már többször is szóba került, természetesen kötelező, nagyon tetszett! Amikor először voltam itt az út elején itt pont esőre állt az idő. Ezt leszámítva egyébként az egy hétben kb végig mindenhol sütött a nap! Bár így a lávamedencék le voltak zárva (még a vízhez sem lehetett lemenni), sőt a parti sétány egy része is (és egy héttel korábban még durvább volt a helyzet).

Aztán pár nappal később a levada de Janela miatt jöttem még egyszer, akkor már napsütésben, és persze úgy is nagyon tetszett (de azért még lezárt helyek akkor is voltak).

Szóval maga Porto Moniz is szép és különleges hely. Az ide vezető parti út is nagyon szép, az alagutak mellett néha érdemes megállni, ott is vannak vízesések (bár maguk az utacskák most épp sziklaomlás miatt lezártak).

Persze ilyen útra zubogó vízesésből, ami kihagyhatatlan, az a déli parton Ponta do Sol után ami van. Nekem nagyon tetszett, meg is zuhanyoztattam a kocsit. Előttem a helyiek meg, kevéssé környezettudatos módon, épp autósamponnal mosták a furgonjukat.

Amúgy ezen az útszakaszon is félig-meddig még kint voltak a tavaszi viharok miatti sziklaomlások végett a lezáró táblák, de ezt ki nem hagytam volna).

Útviszonyok

Porto Moniz kapcsán még egy dolog, ez pedig az útviszonyok és főleg az útvonaltervező app-ok. Alapvetően nem volt gond, de akár google maps, akár waze, már az előző héten Tenerifén is többször jól megszívattak, na ezt Madeirán sem úsztam meg.

Ugye a gond abból adódik hogy az app “tud egy rövidebb utat”, azzal hogy levág egy amúgy is meredek szerpentint… Ezzel először a Boca da Corrida, aztán a Pico Ruivo felé menet szembesültem. A gond persze nem az, hogy ne menne fel a kocsi, hanem hogy ezek már nem csak nagyon meredek, hanem végtelenül keskeny utak is. Tipikusan lakott helyeken, házak között, tehát kilépőkre, szembeforgalomra is lehet számítani. Na meg az út végén baromi szívás kikanyarodni megint a normál útra (lévén rohadtul nem belátható).

Mondjuk Tenerifével szemben itt annyi előny szokott lenni (amit persze utólag vettem általában csak észre), hogy bár az alárendelt útról jövünk, azért itt van annyi ész a közlekedéstervezőknél, hogy mégis a fölérendelt útra teszik az elsőbbségadás táblát.

Szóval a lényeg, hogy nem elég csak az applikáció útvonaltervét figyelni, azért a táblákat is nézni kell. Különösen akkor gyanakodni, ha valami különösen keskeny és extra meredek mellékútra fordítana le minket. Ekkor lehet gyanakodni hogy az amúgy is meredek szerpentint akarja levágatni velünk az app! Persze az a nehezítés, hogy van néhány hely ahová az utolsó szakaszon tényleg csak rettenet úton lehet eljutni.

Na és akkor ami miatt ezt Porto Moniznál mondom, ott ha nem a parti út, hanem fel a hegyre a levadához, akkor eleve egy bazi meredek szerpentinről van szó, na de még le is fordított egy mellékútra. (Én meg elhittem, mert már nem volt messze, és a Caldeiro Verde utolsó szakasza is ilyesmi volt). Hát ott aztán a kocsi tényleg űrhajókilövő-pozíciót vett fel, ehhez jöttek az egyébként is beláthatatlan hajtűkanyarok, imádkoztam, hogy szembe senki ne jöjjön… Szerencsére mikor már jött, az már a végén volt, a relatíve lankás és kiszélesedő szakaszon. Mindegy, megúsztam, az a lényeg.

Autópályák

Az autópályákon pedig valóban nagyon-nagyon rövidek a gyorsítósávok, viszont a forgalom elég kicsi. És persze, március, de inkább mert Madeira. Előtte való héten Tenerifén sokkal nagyobb volt a forgalom, na akkor tényleg gond lehetett volna a besorolás. A többiek meg kimondottan udvariasak (ezt én is átvettem hamar), azaz a kihajtók előtt bemennek a belső sávba és így eleve nem gond a besorolás. (Bár én egyedül voltam a kocsiban, meg amúgy sem alap modell volt, szóval nem lett volna gond).

Az autópályákon a sebesség-táblákat viszont érdemes komolyan venni, egy igazi autópályához képest nagyok a kanyarok és a lejtők, szóval nem érdemes száguldozni. (Ellenben Tenerifén meg rengetegen nem használták ki a max megengedett sebességet, pedig ott gond nélkül lehetett általában menni.)

Szóval nyilván vezetés szempontjából nem a legkönnyebb terep, viszont az meg segítség hogy a forgalom kicsi, az utak pedig (a legutolsó szakaszokat kivéve), akárcsak általában Tenerifén is, relatíve szélesek. (Tehát jellemzően van két sáv. 🙂

Szemben mondjuk Mallorcával, ahol kb. a legutolsó hegyi utacska is űrkorszaki aszfaltminőségű, csak épp két autó alig fér el. Ehhez jön egyik oldalról a sziklafal, a másikról a szakadék, és akkor egy beláthatatlan kanyarban az imádkozás hogy ne ezt akarja majd egy száguldozó hülyegyerek levágni…)

Árak

Ha már közlekedés, akkor pár szóval az árakról. A szállásom kb hasonló árszínvonal volt Teneriféhez képest. Ide kapcsolódóan egy nekem nagyon pozitív változás, hogy a portugálok a spanyol lokációkkal szemben nem este 9-kor, hanem este 10-kor zárják az üzleteket. Mivel én ugye napnyugtáig majdnem mindig terepen voltam, és onnan még el is kellett jutni hazáig, de így is gond nélkül tudtam intézni a napi bevásárlásokat. Na de visszatérve, az autóbérlés az majd kétszer olyan drága volt és a benzin is sokkal drágább!

Na meg hát a repjegy is drága. Míg ugye Tenerifére vagy a többi Kanárira azért simán lehet kifogni olcsó jegyeket, és hát közvetlen járattal! Az egy másik kérdés, hogy fapadossal egy majd 6 órás út az minden csak nem kényelmes.

Madeiráról hazafelé Portóban szálltam át, így két teljesen elviselhető ideig tartó repüléssel jön ki. Mivel a repjegy-árak úgy jöttek ki jól, így még Portóra is jutott másfél napom (de ez persze plusz idő, és plusz pénz a közvetlen járathoz képest).

Mondjuk mivel Portóban még nem voltam, így nagyon tetszett. Azzal együtt is, hogy előtte a két hétben mind Tenerifén, mind Madeirán csodás volt az idő, Portóban meg aztán megkaptam a hideget, esőt és szélvihart. De nem baj, a megelőző jó időért cserébe ezt előre is aláírtam volna 🙂

Végszóként, Madeira csodálatos, tele szebbnél szebb kirándulóhelyekkel, nagyon remélem, hogy lesz még alkalmam visszatérni, mert még nagyon sok megnézendő/végigjárandó túraút lenne!

Képek

Ajánlott cikkek

Érdekelnek az élménybeszámolók? Sok hasznos információt tudhatsz meg belőlük!

Ha szeretnél több portugál cikket olvasni, kattints ide!

Cimkék: , ,