Peru 1,5 hónap alatt - Timiék remek beszámolója

Timiék még a covidos időszak előtt voltak Dél-Amerikában, ahol Perut 1,5 hónapig utazták be. Erről hoztak nekünk egy összefoglalót sok remek képpel!

(Timiék egy Facebook-oldalon is „vezetik” az élményeiket, látogass el oda is!)

Sziasztok! Próbáltam rövidre fogni, nem igazán sikerült. Igyekeztem úgy írni, h hasznos legyen, ha valaki tervezi a jövőben.

Még a covid-őrület előtt volt szerencsénk 1,5 hónap alatt keresztülautózni Perun, erről szeretnék most kicsit mesélni. Dél-amerikai utunk 3. országa volt ez, Kolumbia és Ecuador után. Peruba február elején léptünk be Ecuador felől. Ekkor már egy tetősátras autóval utaztunk, amit Ecuadorban vettünk meg, így az utazás és a szállás egyszerűbb volt, mint előtte.

Az ország északi része nem igazán felkapott a turisták körében, a part sivatagos, mellette húzódnak az Andok vonulatai. Természetesen ez a térség is tartogat látnivalókat.

Tartalomjegyzék

Amit sikerült megnézni

A Gocta-vízesés a maga 771 méteres magasságával a világ legmagasabb vízesései között van számontartva.

Az óceánparti kisváros, Chicama pedig a világ leghosszabb hullámaival büszkélkedhet, így szörfösök körében igen népszerű. Illetve itt található még a Chan Chan, 12. századi agyagváros, ami a világörökség része.

Lima: ha tehetitek, Limában ne vezessetek. Teljes katasztrófa, órási dugók, rengeteg fizetőkapu, árusok az autók között, szóval még a kontinenshez képest is szörnyű. Itt sikerült teljesen véletlenül egy erdélyi magyar hölgy lányánál szállást foglalnunk Miraflores negyedben. Ez a rész, bár kívül esik a belvároson, nagyon nyugis, kulturált, sok a park, sőt kerékpárutak is vannak, és gyönyörű az óceánpart.

Innen délre haladtunk tovább Paracas felé. Itt egy hajókirándulás során megnéztük a Ballestas-szigeteket, amik állatvilágukról ismertek, rengeteg fóka és vízimadár él itt. A szigeteken nem lehet kiszállni a hajóból, így az állatok viszonylag háborítatlanul élnek.

Következő megállónk a Huacachina oázis volt. Maga a település szerintem nem egy nagy szám, gyakorlatilag hostelek sokasága. Mi nem fizettünk be sandboard túrára (homokfutóval felvisznek a dűnére, te meg lecsúszol boarddal vagy síléccel), csak béreltünk boardot, ami sokkal olcsóbb, cserébe fel kellett mászni a dűnékre minden alkalommal, de néhány csúszást megért a dolog.

Innen a Nazca-vonalak felé vettük az irányt. Van egy nemrég átadott új kilátó, néhány sol a belépő, ahonnan 3 ábrát lehet látni (fun fact: az egyiken keresztülvitték az autópályát), kicsivel arréb pedig az egyenes vonalakhoz is el lehet menni.

Nazca városában előadásokat is szoktak tartani angolul is, ezt ajánlom annak, akit érdekel a téma, nekünk sajnos nem fért bele, mert ekkor már megvoltak a jegyeink a Machu Picchura. Illetve át lehet repülni a vonalak felett, azt hiszem ez 70-80 USD/fő körül van.

Kicsit még haladtunk délre, aztán elkanyarodtunk a parttól Cuzco fele. Mivel kötött volt az időnk a MP jegyek miatt, a városnézést későbbre hagytuk. Cuzcóból könnyen megoldható a MP látogatás szervezett keretek között, de a saját szervezés sem bonyolult, bár elsőre annak tűnhet.

Machu Picchu

Lehet vonatozni, vagy collectivo+gyalogos megoldással is el lehet jutni, attól függ, kinek mennyi ideje/pénze van. Persze bármikor jöhetnek váratlan események, nálunk ez az esőzések miatt bekövetkezett vízmosás volt, ami hidakat vitt el a térségben.

Szerencsére mire odaértünk, a helyiek felépítettek egy gyalogos függőhidat, így az autót Santa Teresában hagytuk, és a gyaloghíd másik oldalán taxival folytattuk Hidroelectrica állomásig. Innen a sínek mentén lehet teljesen ingyen elsétálni Aguas Calientesbe. Ez a Machu Picchuhoz legközelebb fekvő település, gyakorlatilag hotelekből és túlárazott éttermekből áll, de itt érdemes megszállni.

Maga a Machu Picchu innen kétféleképpen közelíthető meg: 12 USD/fő busz, vagy gyalog meredek lépcsőkön. Nyilván mi lépcsőztünk, és természetesen bőrig áztunk mire feljutottunk, de a látvány kárpótolt mindenért.

A legelső időpontra vettünk jegyet, így hajnal 5kor indultunk, 7 után pedig már a Wayna Picchut másztuk, ahova ha lehet, még meredekebb lépcsők vezetnek fel. A bejárat előtt lehet pecsételni az útlevélbe, és ha a WP-re is van jegyed, akkor az egyirányú ösvények miatt egyszer ki kell jönnöd, majd visszaengednek. (Nyilván a jelenlegi helyzetben ez nem releváns, de szerintem érdemes volt korán indulni, a nap közepe fele alig lehetett a fotózkodó emberektől elférni bizonyos pontokon, míg reggel nagyon kevesen voltunk.)

Irány tovább

Cuzco környékén sok-sok látnivaló van még, főleg az Inka Birodalommal kapcsolatban, amiknek a többsége csak kombinált jeggyel látogatható.

Mi ezt kihagytuk, és csak a Salinas de Marashoz mentünk el, ami az inkák előtti időből fennmaradt, de a mai napig használatban levő sólepárló.

Illetve piacoztunk még, de nem a városközpontban levő turistapiacon, hanem a város szélén, ahova a helyiek járnak. Fantasztikus élmény, nem hasonlítható európai piachoz. (Egyébként Cuzcoban minden kapható, ami túrázáshoz, kempingezéshez kell, így nem feltétlen kell itthonról hálózsákot, ilyesmiket vinni.)

Friss gyümölcsök garmadája kapható a piacokon

A Szivárvány-hegység volt még hátra erről a környékről. Egy vendéglátónk javaslatára itt sem a turisták által felkapott verziót látogattuk meg, hanem az alternatív Rainbow Mountain-t, ami Palccoyo községhez tartozik. Ez egyrészt egy könnyebb túra, ami 4500-5000 méter környékén sokat számít, másrészt kevés emberrel találkoztunk Ezt is csak ajánlani tudom, gyönyörű vidék.

Végezetül a Titicaca-tóval búcsúztunk Perutól. Itt egy privát túrát foglaltunk, amit egy helyi fiatal pár szervezett, motorcsónakkal bevittek a szigetükre, ott volt egy kis bemutató (angolul) arról, hogy hogy készítik a szigeteket, hogy élnek, majd elvittek a főszigetre is, majd vissza a partra. Lehetőség van éjszakára is a szigeten maradni velük.

Innen már Bolívia felé vettük az irányt, aztán pár nap múlva már a rescue flighton ültünk.

Hasznos infók

90%-ban VISA kártyát fogadnak el, mindenképp legyen nálatok! Az ATM-ek közül a Banco Nacional és a BBVA ingyenes, a többi 1500-2000 Ft körül számol fel felvételenként. Kisvárosokban NINCS atm, ezt meg kell szokni és úgy készülni. Nagyobb városokban vannak plázák, ahol természesen elfogadnak minden kártyát.
kempingezéshez az iOverlander applikációt használtuk. Nemcsak autósok, hanem kerékpárosok és stopposok is használják, nagyon hasznos. Sok helyen vadempingeztünk, de volt, hogy hostel parkolójában aludtunk, és +összegért beengedtek zuhanyozni egy szobába. Nagyvárosokban, vagy ha nagyon rossz idő volt és meguntuk a nomádkodást, akkor pedig kivettünk egy szobát.
alap spanyoltudás erősen ajánlott saját szervezéshez és problámamegoldához.
ebben segít a SpanishDict app, ami egy offline is működő spanyol-angol/angol-spanyol szótár.
étrenddől függően a pisco sourt és a cevichét érdemes megkóstolni. Sok helyen napi menüztünk potom pénzekért, 1x lett komolyabb gyomorrontásunk.
a városokban való vezetést csak gyakorlott és erős idegzetű sofőröknek ajánlom az első két hétben 4x volt kisebb koccanásunk, de ebből nem csinálnak problémát, megy tovább mindenki a dolgára. A hegyekben pedig szűk szerpentinekre, vízátfolyásokra, kőomlásokra lehet számítani.
Peru alapvetően nem drága, de mint sok helyen a világban, itt is néha érezhetően nagyobb összeget mondanak a turistáknak, ilyenkor nyugodtan lehet alkudozni.

Összességben abszolút ajánlani tudom (talán kicsit később). Igényel utánajárást, és sok időt, de megéri. Nagyon változatos ország fantasztikus és egyedülálló látnivalókkal.