Sziasztok, májusban, utunk 2. állomásaként 21 napot töltöttünk el Üzbegisztánban. Véleményem szerint az országot MOST érdemes meglátogatni, mert 10 éven belül olyan felkapott lesz, hogy el fogja veszíteni a mostani autentikus varázsát.
Az ételek zseniálisan finomak, bár vegánoknak/vegetáriánusoknak nem ajánlom, mert nehéz dolguk lesz, a zöldség gyakorlatilag drágább, mint a hús, viszont a bárányból készült ételek kihagyhatatlanok.
Nagyon finom teáik vannak, de nem ám a filteres, hanem isteni szálas teák, amiket fillérekért lehet venni a piacon.
A szállásadók minden esetben hihetetlenül barátságosak, segítőkészek és figyelmesek voltak, sokszor gyakorlatilag velük egy asztalnál ettünk és próbáltunk velük igy-úgy-amúgy mindenféle jellel, kézzel-lábbal mutogatva beszélgetni, ami, ha az ember tényleg igyekszik megérteni és megértetni, abszolút működőképes történet.
Mi a selyem útját követve Taskentből indultunk, onnan látogattunk Samarkandba, Bucharaba, Khivaba, majd vissza Taskentbe, mert onnan buszoztunk tovább Kirgizisztánba.
Természetesen lehet menni előre szervezett úttal is, ami nyilván gördülékenyebb és drágább is, de mi mindent low budget-vel igyekszünk megoldani. Tehát mi nem terveztük meg előre, nagyjából tudtuk, merre akarunk menni és minden városban csak 1-2 éjszakára foglaltunk, majd döntöttünk, hogy meddig maradunk és hogyan tovább.
Elsőre mondjuk nekem nagyon furi volt az ország (oké, India után minden az), szinte otthon éreztem magam ebben a posztszovjet országban sok minden hasonló, mint Magyarországon, a fák, a gyümölcsök, a sokféle szotyi és aztán nagyjából ki is fújt. Rettenetesen sok pénzt költenek -szerintem- arra, hogy szimpatikusak legyenek a városaik, utcáik, házaik. A tisztaság mértéke számomra még mindig hihetetlen, a sok szép park, még a nyilvános WC-k is 🙂
És hát persze a színek, a színek, a színek, a ruhák, az emberek, főleg a nők, az épületek -a sok mecset-, az ország mindenhol érezhető történelme vegyülve a jelenkor modernitásával (már amikor).
Ha szeretnétek valami igazit, eredetit, valami mást, valami nem európait, de mégsem túl messze és mégsem túl ismeretlent, nem túl drágán, nem túl bátran, kicsit betojva de mégis valamit… én csak azt mondom, hajrá, mert szerintem ez az ország annyira zseniális, hogy, ha felfedezik a turisták, pikkpakk drága lesz és elviselhetetlen a tömegtől. Köszöntem a figyelmet!
További beszámolókat Inez honlapján, képeket az Instagramján találtok!
Ajánlott cikkek
A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!
