Sziasztok! Hoztam nektek egy kis beszámolót a fülöp-szigeteki nyaralásunkról. Összesen 16 napot tartózkodtunk ott és bátran állíthatom, hogy az eddigi legcsodásabb utazásaink közé sorolhatjuk.
Mi Londonból repültünk Dubai átszállással Manilába, utána pedig 4 órát hagytunk a belföldi csatlakozásunkra. Ez nagyon jó döntés volt, terminált kellett váltani, átmenni az ellenőrzésen, csomagot ismét feladni, pénzt váltani és sim kártyát vásárolni. Ennyi idő tényleg kellett, hamar elrepült az idő.
A 3-as terminálra érkeztünk ahol nagyon segítőkészek voltak, megmutatták honnan indul a transfer busz, amivel eljuthatunk abba a terminálba ahonnan a belföldi járatok indulnak. Onnan Air-asiaval mentünk Boracayra, amivel teljesen meg voltunk elégedve. Szerencsére egyáltalán nem késett és körülbelül 40-50 perc alatt már Caticlanba is értünk. Ez a távolabbi reptér, ahol helyben azonnal foglaltunk is transfert a hotelba. Először rendes busszal elvittek a kikötőig onnan pedig hajóval át a szigetre.
Itt történt egy érdekes eset, ahogy mentünk a hajóra két idegen kikapta a kezünkből a bőröndjeinket szinte semmi perc alatt és jóval előttünk haladva felpakolták a hajóra. Utána pedig erőszakosan követelték a „tips-et”, amit egyébként is adtunk volna, viszont abban a helyzetben nagyon érdekesen jött ki. Ráadásul keveselték a tipset (fogalmam sincs pontosan mennyit adtunk), ami nagyon kellemetlen volt, mert rohanásban voltunk, előtte váltottunk pénzt és őszintén én még hirtelen azt se tudtam merre vagyok arccal, nemhogy azt, hogy hirtelenjében mennyit is adtunk. Ezt a fajta durvább viselkedést egyébként utána sehol nem tapasztaltuk, a filippinók nagyon kedvesek és tüneményes teremtések. Meg is érkeztünk cirka 10 perc alatt Boracayra ahonnan valami furgon szerűséggel vittek a szállásig.
Szállásunk Boracayon: mi nem szeretjük a nyüzsis részeket így egy filippinó barátnőm tanácsára a Station3-nél foglaltunk szállást a Lingganay resortba. Nagyon-nagyon ajánlom, gyönyörű, óriási , tiszta és ár érték arányban bőven túlteljesített szerintünk. Egyébként biztosítanak ingyen transzfert bármikor be a központig, illetve a reptérig.
Tartalomjegyzék
Boracay
Amikor eldöntöttük, hogy ezt a szigetet is látogatjuk tudtuk, hogy ez egy turistásabb rész viszont a tengerpartok gyönyörűek. Ez így is volt, csodaszép partokon jártunk. Ilyen például a White beach, Diniwid beach és a Puka beach.
Első nap egy nagyon érdekes dologban volt részünk, ami elsőre rosszul hangzik, de szerencsére jól végződött és óriási tanulságot szűrtünk le belőle. Épp a Puka beachről tartottunk a szállásra amikor konkrétan 3 perc leforgása alatt (indulás előtt és után is ellenőriztem az értékeinket!!!) kilopták a hátizsákunkból két telefont. Ahogy a triciklikhez értünk már észre is vettem és nagyon kétségbe estünk. Első nap eltűnnek a telefonjaink, mindenünk azon van, a további repjegyek, a banki alkalmazások …tulajdonképpen tényleg minden fontos dolog. Ott álltunk a világ másik felén és fogalmunk sem volt mi lesz most. A párom elkezdett azonnal vissza futni a partra és kereste a telefonokat, amíg én 5-6 tricikli sofőrtől kaptam a segítséget. A parton voltak helyiek akik látták, hogy itt bizony valami történt és rögtön jöttek segíteni. Fél óra leforgása alatt már legalább 20 helyi volt körülöttünk és két rendőr akik mindent próbáltak mozgósítani. Járták az adott területet és kérdezősködtek. Amíg a páromék keresték az eltűnt tárgyakat addig velem ott maradt pár helyi srác és az ő telefonjukról hagyták, hogy felvegyem a kapcsolatot anyukámmal, aki a google maps alapján próbálta nézni a telefonok utolsó tartózkodási helyeit. (Meglehet nyilvánosan osztani a hely adatokat így anya pontosan látta, hol voltak utoljára). Ez sajnos nem sokat segített mert addigra az internetet kikapcsolták a telefonokon. Tényleg percek alatt pörögtek az események, a helyiek beszéltek valakivel aki látott valakit aki talán elvihette. Mivel mindenki ismer mindenkit, így konkrétan elkísérték rendőrök segítségével a páromat abba a házba, ahol a telefonok voltak. Mindkettőt fél órán belül vissza szerezték. Hihetetlen volt. Ilyen szintű segítség nyújtásban ismeretlenek által sosem volt még részünk. Utána pedig két srác motorral elvitt minket a szállásunkig.
Másnap elmentünk egy privát szigettúrára, amiről szintén ódákat tudnék zengeni. Puka beachről az előző nap megismert túravezető elvitt minket Carabao szigetére.
Carabao Island
Ez a sziget nagyon eldugott, javarészt helyiek lakják. Érintetlen és dzsungeles. Egyik legszebb emlékünk ez a program volt.
Kikötöttünk a tengericsillagokkal teli kikötőbe, ahonnan motorral egy kilátó ponthoz vittek minket a dzsungelen keresztül. Onnan sziklát ugrani mentünk majd pedig szintén a dzsungelbe buggyzni.
Végül pedig ettünk egy helyi étteremben, amiről csak a helyiek tudnak, még csak logó sincs kirakva a falra és összesen 2 asztal van. Itt potom pénzért nagyon finomat ettünk utána pedig még sznorkeleztünk egyet a tengericsillagok között. Nagyon jóba lettünk Raffyval, aki ezt az egészet szervezte és szívből ajánlom mindenkinek őt és a csapatát .Ez egyáltalán nem reklám viszont nekünk tényleg felejthetetlen élményeket okoztak.
Sziget bejárása
A következő napokban bejártuk a szigetet és a különböző partokat. Minden szuper volt viszont tényleg zsúfolt. 5-7 nap szerény véleményem szerint bőven elég a felfedezésre, aktívabb utazók számára már a 7 talán sok is.
Utolsó napunkon megkoronáztuk a szigeten töltött hetet, ugyanis annyira jóban lettünk pár helyivel a telefonos ügy kapcsán, hogy meginvitáltak minket az otthonukba grillezni. Nem is tudom szavakkal leírni, hogy ez mennyire sokat adott nekünk. Ott voltunk egy eldugott utca szerűségben a helyiek között, az otthonukban, a gyerekeik körében és a mi tiszteletünkre grilleztek nekünk. Tündériek voltak, nagyon a szívünkbe lopták magukat. Végtelenül hálásak vagyunk amiért ilyen közel engedtek minket magukhoz.
Európai fejjel az fogalmazódott meg bennem, hogy mennyivel szerényebben és lazábban élnek, de mégis milyen boldogok. A család ott szent, nagyon sokan vannak és összetartanak. Mindenben segítik egymást, fel-alá rohangáltak az emberek amíg ott voltunk és mindenki valamilyen úton módon rokon volt. Sokat lehetne ám tőlük tanulni nekünk, jólétben élőknek. Ránk ez a nap nagyon nagy hatással volt.
El-Nido
A következő állomás El-Nido és környéke volt, ahová mi közvetlen járattal, tehát air-swifttel mentünk. Ez egy nagyon pici légitársaság, 4-5 desztinációra repül és kb. 40-50 fős. Árban drágább, mint más társaság viszont nekünk megérte, mert megspóroltunk vele egy Manilai átszállást és 6 óra autókázást Puerto Princessából.
Az itteni szállásunk a suits by eco hotel volt, ezt annyira nem ajánlanám. Túlárazott és olcsóbban sokkal jobbat is lehet találni. Képeken és élőben is szép, de nem ér annyit mint amibe kerül. A naplemente viszont a szállás partján, a Corong-Corong beachen a legszebb.
Itt erősen javaslom a motor bérlést, olcsó és mindent be lehet járni vele. Először a Nacpan beachre mentünk, de már az oda fele út is egy élmény volt motorral. Mentünk egy nagyobb kört a szigeten, aminek az útvonaláról amatőr módon csatolok nektek egy képet is. Vadregényes, elhagyatott kis településeken keresztül, eldugott beacheket találva gazdagítottuk az utunkat. Ez egy teljesen kötetlen program volt, csak elindultunk és tettünk cirka 150 km-t.
Részt vettünk az „ A” szigettúrán is amit nagyon sokan ajánlottak. Előző nap feliratkoztunk egy irodánál majd másnap 9-kor indultunk is hajóval a túrára. Szép volt, szuper volt, izgalmas helyeket láttunk, viszont nem ez a nap maradt meg bennünk a legjobban. Baromi sok turista volt és nagyon kötött a program. Ettől függetlenül, aki arra jár mindenképp menjen el, mert tényleg szép, sokan csak emiatt jönnek El-Nidoba, de igazából ennyi. Emiatt mi a „C”-re végül nem mentünk el.
Las-Cabanas beach
Mi ide szándékosan a zipline miatt jöttünk ami remek döntés volt. Maga a part is szép, eltöltöttünk egy fél napot itt, de a zipline volt az, ami mindent vitt. Őszintén én fent a bambusz tákolmányon állva 100x eldöntöttem, hogy biztosan le nem megyek ezzel, de miután kikészítettem az ott dolgozókat a hisztimmel csak lecsúsztam. Az első 10 mp-ben azt hittem meghalok és fejben már búcsúztam a földi életemtől, de utána természetesen a látvány és a feeling teljesen kárpótolt. Szerintem semmiképp ne hagyjátok ki!! Ha én lementem rajta, akkor bárki. Ez egyébként 500php volt fejenként.
A nyaralás vége es másik csúcspontja a Darocotan szigeten töltött utolsó 3 nap volt.
Találtunk bookingon egy varázslatos kempinget ahol egy érintetlen szigeten lehet aludni sátorban vagy bunkerben. A szigeten se térerő se wifi nincs, esküszöm ez nagyon jót tett. A szállás neve Dryft by Darocotan island, ez egy olyan hely amit én semmiképp nem hagynék ki. A kaja itt valami mennyei volt. A hangulat nagyon megnyugtató, laza mindenki, kicsit olyan hippisnek mondanám.
A reggelt itt jógával indítottam, amit egy ausztrál guru tartott, esküszöm teljesen átszellemültem. Szuper volt ez a pár nap, hogy csak egymással és magunkkal foglalkozzunk, pihenjünk és magunkba szívjuk a pozitív energiákat. Ja, és ami még igazán különleges, hogy van a szigeten egy elsüllyedt Japán hajó, amihez le lehet sznorizni. A hajót belepték a különböző korallok és csodaszép tengeri élőlények.
Utána innen mentünk is Puerto Princessába privát transzferrel ugyanis nem mertünk kockáztatni, muszáj volt elérni a Manilába induló gépünket. Kényelmes volt meg minden, viszont ez közel sem a legolcsóbb opció és ha több időnk lett volna, valószínűleg más opciót választottunk volna. (6500PHP volt)
Árak
Boracay sokkal drágább, voltak helyek, amik már pofátlanul drágának mondhatók még úgy is, hogy Norvégiában élünk, ahol sajnos minden baromi drága, de azért néhol Boracay is meglepett. Egyébként lehet találni abszolút olcsó helyi éttermeket, ha keresgél az ember, illetve a helyi piacon alkudni kötelező!
El-Nido és környéke anyagiakban már sokkal nagyobb felüdülés volt, itt azért mindenen sokkal többet lehetett spórolni.
Ezen kívül még rengeteg élmény és kaland ért minket, de már így is sokat írtam, így most csatolnám nektek szeretettel a képeket is.
További képek
Ajánlott cikkek
A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!
