Sziasztok! Meg szeretném osztani veletek hogyan lettem szenvedélyes Róma imádó!
Szenvedély. Míg nem láttad, nem tudhatod, milyen érzés. Bekúszik a tudatalattidba és ott zakatol: újra látni, újra végig élni!
Szeptember 24-től 27-ig szálltunk meg Rómában, a tény, hogy eljutok az „örök városba”, is hihetetlen volt mindaddig, míg az első lépéseket meg nem tettem Prati utcáin.
A történet ott kezdődött, mikor a nagy fiam eltervezte szintén első római útját és készítettem neki egy Power Point-os slideshow-segédletet. A férjem a slideshow láttán annyira beleszeretett Rómába, hogy ennek köszönhetően kaptunk egy 3 éjszakás utat a fiúnktól.
A szervezést már én intéztem. Újabb slideshow, szállásfoglalás, tervezgetés, rengeteg olvasás, és végre eljött a szeptember 24.
Én 2022-ben és 2024-ben is voltam Rómában, mindkettőről van élménybeszámoló!
Tartalomjegyzék
1. nap
Utazás
Wizz Air-rel utaztunk a Róma Fiumicino reptérre, a repülőút egy olasz lány istápolásával telt, aki nagyon félt a repüléstől.
A terminálból kijőve egyből megtaláltuk a SITBus megállóját és időben beutaztunk Rómába.
A via Crescenzionál szálltunk le, onnan kb. 500 m-re volt a szállásunk, a Tevere partján, a Cavour híd mellett, BB Roma Prati. Nagyon romantikus szállás, már-már giccses, csupa tükör, arany, a szobában egy óriási kád, oszlopokkal, igazi római fürdő 😊 tágas, hatalmas hangulatos terasszal és nagyon szép kilátással.
Habár 27 fok volt, a napozóágy végig kihasználatlan maradt. A háziasszony és férje egy csúcs, fiatal házaspár és van egy tüneményes kutyusuk, Charlie, aki kedvére jár ki-be a szobákba.
Miután gyorsan belaktuk a szobát, elmentünk a Piazza Navona melletti Check-Ponthoz átvenni az előtte interneten megvásárolt Roma Pass kártyát.
Ezután megnéztük a Piazza Navonát. Bevallom, engem nem fogott meg a tér, ittam egy kis római vizet az ott lévő ivókútból, 1-2 fotó a 4 folyó szökőkútjánál és indultunk a Pantheonhoz.
Pantheon
Fantasztikus! Eszméletlen, hogy egy 2000 éves épület ilyen gyönyörű állapotban fennmaradt! Eszméletlen, hogy akkoriban ilyen szabályos kupolát tudtak építeni vasalatlan betonból!
Még egy kis optikai trükk! Ha bent az épületben felnézel, a mennyezeten lévő kis négyzet alakú kazetták valójában trapézok, ezzel létrehozva azt az érzést, hogy sokkal magasabbnak tűnik a gúla, mint amilyen valójában!
Az Ászok-ásza a lyuk a tetején! Nemcsak a természetes világítást oldották meg, hanem olyan fényeffektust hoztak létre, amely misztikus hatást keltett, mely elengedhetetlen egy vallásnak szentelt helyen.
Il Gesu
A következő állomás Il Gesu, teljes nevén Chiesa del Santissimo Nome di Gesù all’Argentina, blablabla. Újabb szájtátás, tükrös-trükkös, csodaszép barokk templom! Olvastam valahol, minek nekünk CinemaMatrix, mikor ezt megkapjuk Gauli mennyezetfreskója és egy tükör által. Klassz.
Via del Corso
Innen a Via del Corso-ra mentünk, élő videós kapcsolatban a gyerekemmel, mert februárban vett itt egy inget és megbízott, hogy vegyek még kettőt! Információ, amire támaszkodhattam, egy boltban készült fotó, és hogy a velence tértől haladva bal oldalon van és még a Venchi fagyizó előtt. Háromszori fel-alá járkálás után sem találtuk meg, a férjem feladta, én nem. Itt kell lennie valahol!
Egyszer csak valami sugallat folytán az egyik üzletbe bementem, habár a fiam állította, hogy nem úgy nézett ki a kirakata és mihelyt beléptem, felismertem a fotó alapján. MEGVAN!
Videochat-en Kiki rá is rabolt az egyik ingre egy próbababán, hogy AZ AZ! … ekkor lemerült a telefonom. Sebaj, ebből az ingből egy fehéret és egy feketét kérek, ez volt a terv. Olyan összeget mondott az eladó, amelytől rosszul lettem, de mivel a gyereket nem tudtam hívni, így kelletlenül megvettem.
Ezután még egy megbízás, egy pénztárca, az előzőt elhagyta. Ezzel már nem volt gond, könnyen megtaláltuk.
Trevi-kút
Éééés most jött a nap attrakciója, erre vágytunk leginkább, a Trevi kút! Derült égből villámcsapás, üresen tátongott a medence, sehol egy csepp víz, pláne nem szökőkút!!!
Reggel, még otthon a webkamerán néztem a Trevit, semmi baj nem volt vele! Olyan bánatos voltam, hogy még fényképet sem készítettem! A szálláson a neten keresgélve, találtam meg a hírt, hogy éves karbantartás miatt szeptember 24-től 27-ig nem működik a szökőkút. Hallelluja!
Vacsora és irány a szállás
Ekkor már kellőképpen éhesek voltunk, a párom menthetetlen, Regenorozik, szidtam is érte, Rómába elmenni és nem enni. Én viszont a Via del Tritone-n a Gia Roma-ban életem első panninijét elfogyasztottam, nyami-nyami, nagyon ízlett.
Ezután hazavonszoltuk magunkat, kellőképpen elfáradtunk, habár volt RP kártyánk, egyszer sem ültünk buszra, annyira közel volt minden.
Még egy apropó! A gyerek közölte este, hogy ő februárban ugyanazt az inget meg egy pulóvert majdnem féláron vette ugyanott!!! Lehúúúztak!! 🙁
2. nap
Ismét csodálatos, napsugaras reggel köszöntött ránk!
A reggeli a szemközt lévő kávézóban, az Old Café Ruschena-ban volt, minden nap egy-egy péksütemény és egy kávé vagy cappuccino. Habár szerénynek tűnik, de az a croissant, ott sütik helyben, forró, ropogós, folydogált belőle a sűrű csokoládé, mennyei! A helyről nem is beszélve.
A környéken lakó öltönyös olaszok beugrottak, kikérték a kávéjukat és a péksüteményüket és csak úgy állva elfogyasztották. Közben be nem állt a szájuk, én meg csak ültem és hallgattam a dallamos beszédüket, majd Ciao-ciao és már ott sem voltak!
A mai napra terveztük be a Campo di Fiori-t, a Colosseumot, a Palatinust és a Forum Romanum-t, majd délutánra pedig a Szent Péter Bazilikát. A buszmegálló kb. 70 m-re volt a szállástól. Arról, hogy le kell inteni a buszt, már olvastam, de kint éltem Angliában, ott sincs másképp, így ez nem jelentett gondot.
Campo di Fiori
Egy-kettőre a piacon voltunk. Lehet, hogy túl sokat vártam a piactól, a leírások alapján sokkal élettelibbnek, olaszosabbnak vártam.
Nem túl sok sátor, túlnyomó részt indiai árusok, barátságtalanok és alkudni sem lehetett. Talán túl korán voltunk? 8 és 9 óra között. A párom mindene a piac, de ettől még a miskolci Búza téri piac is ezerszerte hangulatosabb, nyüzsisebb.
Colosseum
Eddig is le voltam nyűgözve, de a Colosseum! Ittam a látványt, éreztem az Ókori Róma nagyságát, uralmát, tudását. Szerettem volna Hipervándor lenni és pillanatok alatt fent lenni a legfelső szinten, majd a következő pillanatban a küzdőtérről felnézni a tetejére …
Hátborzongató a nagysága, a magas falak és csak egy tóga kellene és vissza is repülnék majd 2000 évet az időben … Fentről a Constantinus diadalív felé a kilátás is gyönyörű, idáig a legszebb …
Palatinus, Forum Romanum
Ki mondta – mindenki – hogy a Palatinusnál érdemes megvenni a kombinált jegyet, mivel ott soha nincs sor? Míg a Colosseumba 5 perc alatt bejutottunk, ott több mint egy órát álltunk sorba RP jeggyel.
Valószínűleg jobban élveztem volna, ha van egy térképem az ókori Palatinusról és látom, hogy eredetileg mi volt. Így helyben a romok nem igazán érintettek meg, egy kicsit untam. Viszont a Teraszról nyújtott Forum Romanum Panoráma feledtette velem a csalódást.
A Palatinustól a Velence tér felé vettük az irányt, de mert fáradtak és éhesek voltunk, a Via dei Fori Imperialin végig ballagva megelégedtünk a Forum Romanum madártávlati és a korláton keresztüli látványával.
Az utca végén, ahol az utcai zenészek játszottak, leültünk és ismét magával ragadott a boldogság hulláma, milyen csodálatos, hogy itt lehetek.
Vatikán
Ez után a szállásunkra mentünk egy kicsit megpihenni, majd 3 körül elindultunk a Szt. Péter Bazilikába. A férjem szívinfarktus közeli állapotba került, miután meglátta, hol a sor vége. Ráadásul nagyon meleg volt, árnyék sehol.
Végül is 40 percet sorakoztunk, miután bebocsátást nyertünk a Bazilikába.
Az első utunk a kupolába vezetett, félútig lifttel, utána nagyon sok lépcsővel. Róma panorámája lélegzetelállítóan szép volt, a Vatikáni kertre és a pápa rezidenciájára is rácsodálkoztam.
Kerestem az ismerős helyeket, na nem, mintha lettem jártam volna ott korábban, hanem az „Ifjú pápa” HBO sorozat kertjelenetei helyszíneit.
Bernini Baldacchinója sajnos jócskán el volt kerítve, így csak távolról lehetett megtekinteni, nem tudtam a tényleges nagyságát érzékelni. Pedig a főoltár közvetlen közelről a terveim első 6 helyezettje között szerepelt. Michelangelo Pietája úgyszintén élvezhetetlen távolságból volt nézhető.
A Szt. Péter tér mellett sétálva az egyik étterem színes táblán ajánlotta az ételeit. A páromnak megtetszett a zöldség és natúr csirkemell-ajánlata, ami passzol a diétájához, így végre beültünk egy igazi olasz trattoriába.
Isteni volt a kaja, ráadásul ezer kívánsága volt a férjemnek, hogyan készítsék a salátát és a csirkét. A pincér türelemmel végighallgatta, javaslatokat tett, nekem ő ajánlotta a főételt. Egy egész tálca tiramisut kihozott megmutatni, hogy megfelelő lesz-e.
Mesélt a magyarországi utazásáról és gyakorlatilag mindvégig szórakoztatott bennünket. Kérdezte, hogy egyedülálló vagyok-e? Aha, ezt a pasit itt velem szemben most csíptem fel, csak azért, hogy fizesse a cehhet 😊 Aranyos volt, nagyon élveztem.
Az 1 dl vörösbor az egész estémet megalapozta, végtelen jókedvem kerekedett. Csodálatos hangulatos sétánk volt hazafele a Prati negyedben.
3. nap
Angyalvár
A finom reggeli után elugrottunk a szépséges Piazza Cavour-on keresztül az Angyalvárhoz.
Nos, a gyengém az utcai zenészek, Dire Straits-et játszott két srác, végem volt. Felültünk a Tevere parti kőkorlátra, élveztük a napsütést és hallgattuk a zenét. Napokig elüldögéltem volna ott, annyira varázslatos volt.
Santa Maria in Cosmedin templom
Közben a Pápai audiencia véget ért, megindult a tömeg, mi is velük együtt. Shoppingoltunk egyet a Tevere partján lévő sátraknál, aztán felültünk a buszra és megkerestük a Santa Maria in Cosmedin templomot.
Mivel hosszú sor állt az Igazság szája előtt, így bementünk a templomba. Különleges és nagyon régi szentély, örülök, hogy megnéztük.
Foro Boario park
A Foro Boario parkban leültünk, sajnos nem tudtam, hogy a Narancsliget és a Máltai kulcslyuk oly közel van, sőt, egyáltalán nem tudtam a létezésükről.
Még egy látványosságban volt részünk a helyen, egy motoros meghúzta az előtte haladó autó hátulját, szerencsére senki nem sérült, de olyan ízes olasz veszekedés kerekedett, mint a filmekben. Kézzel, lábbal hadonásztak kiabáltak ezen az egyébként is pörgő nyelven, igazi latin vérmérsékletű jelenet volt.
Borghese Galéria
5 órára volt időpontunk a Borghese Galériába, (ez úton is köszönet Dr. Füredi Mihály Tanár Úrnak), így 4 órára odamentünk. Beregisztráltunk és usgyi ki a parkba sétálni egyet a hűs fák között.
Visszaérve a galériába, láttam, hogy mindenki odamegy egy pulthoz és mutatja a táskáját. Nos, gondoltam, hogy ez a biztonsági ellenőrzés. Így én is odaadtam a férfinak a táskámat, ő elvette és betette egy szekrénybe, adott egy bilétát. Ez mind szép, csakhogy a telefonom, a kamera benne maradt, így pont az a hely, ami a Nr. 3. helyezett volt nálam, nem lesz fotózva (általam)!
Nos, először is megállapítottam, az Il Gesu 3D-s mennyezetfreskója háromdimenziós hatása kutyafüle az itt lévőhöz képest, eszméletlen! Sajnos, a neten sem tudtam beazonosítani, talán felteszek egy képet!
A Bernini szobrok varázslatosak! Annyira precíz, élethű, buja, megkapó! Nagyon élveztem! Habár a RP kártyával ingyen mentünk, ha fizetni kellett volna érte, is megérte volna!
Itt is elkövettem egy kis szervezési bakit, a Borghese Parkból le kellett volna sétálni a Piazza del Popolora, útba ejtve a Pincio Víziórát és a Terazza del Pinciot. Nos, majd legközelebb.
Hazamentünk, egy kicsit pihenni, mert estére Trastevere volt az úti cél, és lévén az utolsó este, nem óhajtottunk korán lefeküdni.
Trastevere
Este 8 után busszal, mint a legtöbb helyre, gyorsan odaértünk.
Az első kis szűk, sötét, csendes utcába mentünk be, mivel nem igazán tudtuk, mit is akarunk ott megnézni. Mint a meglepetés-partin a meglepetés-vendégsereg, úgy robbant ránk a Piazza Trilussa turistaáradata, a Fontana di Ponte Sisto lépcsőjén ülő fiatalok éneke, a Dolce Vita életérzés!!! A párom ámulva nézett rám, mert ledermedtem és csak nevettem és potyogtak a könnyeim!!!
Sajnos nem tudtunk sehova beülni, egy szöget nem lehetett leejteni, annyi ember volt mindenhol.
Sétáltunk egy jó nagyot, majd fájó szívvel otthagytam Trastevere-t és elmentünk a Piazza Navona-ra fagyit enni, hogy az se maradjon ki. Eddig szolidaritásból nem ettem, mivel a drágám nem ehet. Ekkorra viszont annyira lehűlt a levegő, hogy a hideg élvezetet a hátam közepére nem kívántam. Így lett belőle egy pannini, nagyon hangulatos helyen, „Pane e Salami”-ban, finom volt, de a „Gia Roma”-é jobban ízlett.
Innen már gyalog mentünk haza, de most nem élveztem, nagyon fáztam. Azért készítettünk pár fotót az esti St. Peter Bazilikáról, majd otthon, mint korábban is, tusi a „királyi fürdőben” és alvás.
4. nap
Spanyol lépcső, Trevi-kút
Korán keltünk, hogy legyen még időnk egy utolsót csavarogni.
Gyorsan bepakoltunk a bőröndbe, le reggelizni, majd irány a Spanyol lépcső és a Trevi, hátha engedtek bele egy kis vizet: hát, nem! Üresen, csupaszon tátongott.
Mondtam a páromnak, azért dobok bele egy pénzérmét, hátha így is működik. Megérte, mert életem régen derült akkorát, mint ott, ugyanis nem sikerült többszöri próbálkozás után sem beletalálnom a medencébe. Védelmemre legyen mondva, elég messziről kellett próbálkozni és háttal, ugyebár, ez nem olyan könnyű annak, aki elölről is kétbalkezes. De végül sikerült, így megnyugodva otthagytuk a Trevi kutat, VISSZAJÖVÜNK.
Utazás haza
10 körül összekaptuk a bőröndjeinket a szálláson, irány a Via Crescenzio, SIT Busz megálló. Ott egy láthatósági mellényt viselő hölgy már várta az utasokat, a busz is megjött időben, nekünk időben, egyébként majd 40 percet késett? így gond nélkül kiértünk a reptérre.
Fiumicino Repülőtér. A kedvencemmé vált, nem csak hogy szép, hanem utasbarát is. Az első reptér, – amin megfordultam, – ahol megoldották a dohányosok feszültségmentes várakozását. Egy elzárt kis fülke 2 bivalyerős füstelszívóval. Voalá!
A másik: nálunk mi történik? Ehetsz, ihatsz, aztán vége a habzsi-dőzsinek, mehetsz a kapuhoz, ahol már nincs semmi! Nagyon tetszett, hogy a kapuk egy légtérben vannak a büfékkel, a butikokkal és az utolsó pillanatig ülhetsz.
Hazafele a repülőről a kilátás már csak grátisz, gyönyörűen lehetett látni a Colosseumot, a Szent Péter Bazilikát, majd Horvátországot és a fő meglepetés a Balaton madártávlatból!
Így történt, hogy szerelembe estem egy városba, sehol nem jártam még szinte, de már nem is vágyom, csak Rómába!
Ajánlott cikkek
Érdekelnek az élménybeszámolók? Sok hasznos információt tudhatsz meg belőlük!
