Nehéz szavakba önteni, milyen érzés volt két hetet eltölteni ezen a különös, távoli kis szigeten, az Indiai-óceán közepén. Réunion nem az a hely, amit csak „meglátogat” az ember, inkább olyan, amit mélyen magába szív. Remélem, hogy a fotókon és szövegen keresztül át tudok adni valamit abból, amit mi láttunk, hallottunk és megéltünk.
Ha az útikönyv azt írja: „Ez az a sziget, amelytől eláll a lélegzeted”, az ember hajlamos kételkedni. De amikor a valóság túlszárnyalja az elképzelést, tudod, hogy valami egészen különleges helyen jársz.
Réunion 170 km-re fekszik Mauritiustól, 700 km-re Madagaszkártól. Francia terület, így euróval fizetsz, de a színek, az illatok és a zene mind-mind sok egzotikumot rejtenek.
A férjem francia nyelvtudása gyakran kisegített minket, de amikor én angolul beszéltem, a legtöbben szintén angolra váltottak, sőt, két hölgy még németül is próbálkozott! Itt valahogy természetes a segítőkészség és kedvesség. A mindennapok nyugodtak, a tempó emberi. Az utak hibátlanok, az autóvezetők udvariasak, és bár a hegyi szerpentineken néha az izgalom izzadsággal is párosult (35 km alatt 400 kanyar!), a forgalomban mégis megmaradt a türelem.
Réunion egy olvasztótégely: hindu templomok, keresztény kápolnák, mecsetek és kínai szentélyek állnak egymás mellett, és mindez békében. Az ember itt érzi, hogy a sokféleség nem szétválaszt, hanem összeköt.
Tartalomjegyzék
A bálnák és az óceán
A bálnales számomra az út egyik legmeghatóbb pillanata volt. Láttunk ugró púpos bálnákat, pedig sokáig azt hittem, lehetetlen elkapni egy ilyen pillanatot. Felejthetetlen és nehezen körülírható élmény, amikor egy óriás a szemünk előtt ugrik ki a vízből, és csapódik 20–30 tonnás testével az óceánba.
Júniustól októberig a bálnák az Antarktiszról visszatérnek az Indiai-óceánba, és a sziget körül tartózkodnak. A hajóút nem volt épp kényelmes: nagy hullámok, sós víz a szemekben és a fülben, igazából mindenki csurom víz volt, de minden percet és sós cseppet megért!
A Réunion körüli vizek és strandok fantasztikusak, de veszélyesek is. A gazdag állatvilág vonzza a cápákat, bőven van itt táplálék. Mi is többször láttunk a partról 20-30 cm hosszúságú halakat. Elsősorban a szörfösök vannak veszélyben: újra és újra előfordulnak támadások, néha halálos kimenetelűek. A védelem érdekében: egyes helyeken acélhálók, figyelmeztető táblák és cápazászlók vannak, a vízimentők pedig felügyelik a fürdőzőket.
A sziget szíve: vulkánok és völgyek
Réunion közepén egy hatalmas, már kialudt vulkán található, a Piton des Neiges. A beomlása után három mély katlan jött létre (Mafate, Cilaos és Salazie), mindegyik más arcát mutatja a természetnek. Mafate-ban például csak gyalog vagy helikopterrel lehet közlekedni.
Egy kilátó tetejéről pillantottak ebbe a titokzatos világba, és próbáltuk elképzelni, milyen lehet ez a különös élet. És ha mindez még nem lenne elég, ott magasodik a Piton de la Fournaise a maga 2632 méterével, a világ egyik legaktívabb vulkánja.
Kitörései nem robbanásszerűek, inkább lassan hömpölygő lávafolyamok. A környéke olyan, mint egy másik bolygó: vöröses, kietlen, mégis káprázatos.
A vanília illata
Egy kis ültetvényen megtanultuk, hogyan porozzák be kézzel a vaníliavirágokat, egy technikát, amit egykor egy 12 éves rabszolga fiú fedezett fel. A folyamat hihetetlenül aprólékos: minden virág csak egyetlen napig virágzik, és ha lemaradsz, oda a termés. A megtermékenyítéstől a piacra kerülésig összesen 1,5-2 év is eltelhet. Maga a megtermékenyítés kézzel történik, akárcsak az érett rudak szortírozása és szárítása. Így amikor a piacokon látod a kézzel kötözött, illatos rudakat, tudod, mennyi emberi munka, türelem és történelem van bennük. A piacon napi fix áron árulják a különböző hosszúságú, vastagságú és minőségű rudakat.
Két hét, és mégis úgy éreztük, hogy csak egy pici ízelítőt kaptunk abból, amit a sziget adhat. Réunion nem a „pipa a listán” típusú úti cél. Inkább egy érzés, amit magaddal viszel: a hála érzése, hogy láthattad, milyen szép, békés és sokszínű tud lenni a világ.
A 11,5 órás repülőút után egy éjszakát Párizsban töltöttünk, ahol a a szerelem városa nem éppen a legszebb arcát mutatta. De talán pont ezért: a kontraszt után még inkább tudtuk, milyen ajándék volt az a két hét a „tűz és víz szigetén”.
Ha családunk Európán kívüli életen gondolkodna, számunkra ez lenne az a bizonyos hely, ahol letelepednénk. Mert vannak helyek, amelyek nemcsak lenyűgöznek, hanem megérintenek.
Ha valamit még tudni szeretnétek, kérdezzetek bátran itt vagy az Instagramomon: aliz.adventures
További képek
