A japán utam utolsó állomása Tokió volt. Méltó befejezése volt a közel két hétnek, a fővárosban minden megtalálható, amit Japánról meg szeretne tapasztalni az ember.
Tartalomjegyzék
Vasárnap
Délután futott be a Shinkansen-em Nagojából a Tokyo Station állomásra. Itt a szokásos metrójegy vásárlás következett, ami nem is volt egyszerű.
Tokióban két nagyobb vállalat üzemelteti a metrót (Toei és Tokyo Metro) és nem mindegyik jegy érvényes mindkettőre. Ugyanis az automatákból csak 24 órás jegyet vehetünk, de az csak az egyikre érvényes (attól függ, melyik társaság üzemeltette automatánál vagyunk). A Subway 24, 48, 72 órás metrójegy érvényes mindkettőre, de azt csak turista infós pultnál lehet kapni. Már ennek a megtalálása se volt könnyű a Tokyo Station-ön. Szóval érdemes figyelni erre, nem a legturistabarátabb megoldás. 🙂
A metróhoz még két dolog. Az egyik, hogy itt is sokat kell gyalogolni az aluljárókban és az átszállásoknál. Többet, mint pl. Oszakában. Rengeteg felszíni kijárata van a metrónak, előre érdemes megnézni Google Maps-en, melyik a nekünk megfelelő. A másik, hogy ha a metrójegyet nem fogadja el a gép, akkor a mágneses rész a hibás. Ilyenkor a metróállomáson lévő pulthoz kell menni és kicserélik.
A szállásom a Tokyo Skytree közelében volt, a metrótól 5 percre. Fontos a szállás elhelyezkedése, mert a város hatalmas. Először egy külvárosi részben foglaltam, de amikor láttam, hogy kb egy óra a belváros metróval, átfoglaltam egy közelebbibe (csak kicsit volt drágább). Így a metróval negyed óra alatt bent voltam a központban.
A késő délutánra egy programot terveztem: az Ueno Parkot és az ott található Tokió Nemzeti Múzeumot. A múzeumba 1000 jen a belépő, ez az egyik legismertebb ilyen intézmény Japánban. Valóban sokrétű a gyűjteménye, bár őszintén szólva, én nagyobbnak gondoltam. De mindenképp érdemes eljönni. A park az egyik legnagyobb tokiói zöld terület, kiegészülve a Shinobazu-tóval. Kellemes sétát tettem itt, be is esteledett közben.
A szállásra visszafelé pedig ilyen környezetben gyalogoltam vissza (a sárga épület az Asahi sörgyár központja):
Hétfő
A szállásomtól kb. 10 perc sétára volt Tokió legrégebbi temploma, a Sensō-ji. Ez az Asakusa metróállomás mellett van, így sok turista volt már kora délelőtt. Valóban szép épület, a felé vezető rész egy kisebb bevásárlóutcát alkot.
Metróval a Tokió-torony felé utaztam, közben leszálltam a Ginza-negyednél, ami a város egyik legfontosabb bevásárlónegyede trendi üzletekkel.
A Tokió-toronyba nem mentem fel (helyette a Tokyo Skytree-be kedden), de a mellette lévő Shiba Parkban lévő Zojo-ji templomtól nagyon szép kilátás nyílt a toronyra. Érdemes eljönni ide és egy japán esküvőt is láthattam.
Egy nem várt zápor érkezett, holott nulla százalék volt az eső valószínűsége. Fenntartással kell fogadni az időjárás-előrejelzéseket. Visszautaztam a szállásra, hogy cipőt cseréljek, majd az eső elállta után ismét elindultam.
A Shinjuku negyed az egyik leghíresebb része Tokiónak. Itt van az egyik felhőkarcoló tetején a Godzilla-fej, valamint este élénkül meg igazán a környék, amikor fényárban úszik minden.
Érdekes része a negyednek a mellette lévő Shinjuku Golden-Gai, ami megőrizte régi jellegét. A sikátorokban kifőzdék, kis kocsmák találhatók, teljes ellentéte a pár száz méterre lévő utcáknak.
Következett a másik ikonikus negyed, a Shibuya. Ez főleg a kereszteződéséről híres, amelyet a világ legforgalmasabb gyalogos átkelőjének tartanak. Mondjuk a turisták tesznek róla, mivel rengetegen használják, hogy képet csináljanak a zebra közepén. Amúgy tényleg van egyfajta hangulata, én is többször átkeltem rajta minden irányból. 🙂
Ezután a kivilágított Tokió-toronyhoz metróztam, hogy ne csak nappal lássam az itteni Eiffel-tornyot.
A mai nap utolsó állomása az Akihabara negyed volt. Hasonlóan a Shinjuku-hoz, ez is fullra ki van világítva, tele anime és elektronikai üzlettel. Én nem vagyok egyiknek sem a rajongója, de egy látogatást megért.
Kedd
Ez a nap elég rövidre sikerült, köszönhetően a hétfő elázásnak. Már hétfő este éreztem, hogy megfáztam és a torkom is egy kicsit kapart. Úgyhogy a délelőttöt inkább a szálláson töltöttem a meleg szobában. Szerencsére az idő se volt nagyon jó és nem esett ki sok idő.
Délutánra a 15 percre lévő Tokyo Skytree-be volt jegyem. Innen van a legjobb kilátás a városra. A trip.com applikációban foglaltam, fél órás turnusokban lehet jegyet venni. A naplemente körüli időpontok napokkal előtte elfogynak, bár a helyszíni kiírás szerint bőven volt jegy (lehet a közvetítőknek adott fogyott el). A helyszínen a foglalásnál kapott QR-kódot kell beolvasni az automatánál, ami ad egy jegyet és azzal lehet felmenni. Fent bármeddig lehetünk.
Szokás szerint naplemente előtt mentem fel még világosban és közben sötétedett be. Minden irányba csodás a kilátás! Rengetegszer körbementem, nem győztem képeket csinálni és élvezni a látványt. Még egy felhőréteg közötti napsütést is sikerült elcsípni.
Van egy üvegpadlós rész is, amin a mélybe bámulhatunk. Aki nem félős, az sétáljon rajta. 🙂
És hogy a kisebb megfázás végleg eltűnjön, ettem egy jó forró, kiadós ráment. Húsleves gazdagon. 🙂
Szerda
Szerencsére problémamentesen ébredtem és a Nap is kisütött. Első utam a Császári palotához vezetett. Az épületet nem lehet megközelíteni, de a mellette lévő kert látogatható. Érdekes látvány, ahogy körülötte emelkednek a felhőkarcolók.
Sokan nem tudják, hogy van egy ingyenes kilátó is Tokióban. A létszámból is ez látszott, kb. harmincan voltunk. A Shinjuku utáni Tochomae metrómegállónál lévő Tokyo Metropolitan Government 45. emeletéről szintén szép kilátás nyílik. Sőt, a Fuji is jól látható tiszta időben. Sikerült is lefotózni a vulkáni csúcsot.
Gyalog a Shinjuku állomáshoz mentem, ahol nappal is megnéztem a környéket. Felmentem a Godzilla fejhez, de sajnos a terasz rész éppen zárva volt, csak ablakon keresztül tudtam egy fotót készíteni.
Metróval a Yoyogi Parkban melletti Meiji-szentélyhez utaztam. Nekem ez tetszett a legjobban Tokióban, valószínű a körülötte lévő nagy erdős rész miatt is. A helyiek is előszeretettel járnak ide, kevésbé érződik turistásnak.
Úgy döntöttem, hogy metró helyett elsétálok a Shibuyához a Zelkova Avenue-n keresztül. Ahogy közeledtem a kereszteződéshez, úgy lettek egyre többen. Nappal is rengetegen vannak a gyalogátkelőnél, sokan rohannak a zöld jelzéskor a közepére, hogy szelfit csináljanak. 🙂
Megvártam a sötétedést, nem untam meg egy óra után sem a helyet. Érdemes mindkét napszakban eljönni ide és élvezni a látványt.
Már csak egy dolog hiányzott, egy jó vacsora. Mivel ráment már eleget ettem, egy helyi hamburgerezőre esett a választásom a szállásom közelében. Szarvasgombás wagyu marhahúsos hambit ettem. Nem volt olcsó, de cserében eszméletlen finom.
Csütörtök
A repülő 12.55-kor indult a Narita repülőtérről. A Tokyo Skytree-nél lévő Oshiage állomástól utaztam a Keisei Narita Express-szel, 55 perc alatt ér a terminál alá (ha jól emlékszem, 1200 jen volt a jegy, automatából lehet venni).
Összegezve
Hát Tokió is elég tömény volt, hatalmas a város, az utazás is elvesz sok időt. Érdemes jól felkészülni egy menetrenddel, mert ha össze-vissza megyünk, elrepül hamar az idő. Na, meg a metrót is meg kell szokni. 🙂
Aki igazán el akar mélyülni itt, annak legalább öt teljes napot javasolnék. Utólag én is több napot szánnék a városra, de ez legalább azt jelenti, hogy valamikor még visszajövök. Mert Tokióba tényleg vissza kell térni!
