Shanghai-ban három teljes napot lettem volna, de megláttam, hogy a közeli Hangzhou (Hangcsou) az egyik legszebb kínai város. Így egy napra átruccantam oda!
A Shanghai Hongqiao vasútállomásról egy óra az út szupergyors vonattal és Hangzhou East állomásra érkezik. Nagyon sok járat van, én a 9.50-essel utaztam, oda-vissza 40 dollár volt a jegy.
A jegyvásárlásról és a vasútállomáson lévő teendőkről az 1. részben írtam részletesen (itt sok más hasznos tanácsot is olvashatsz)!
A metró használata és a jegyvásárlás is ugyanúgy működik, mint Shanghai-ban. Angol nyelvre át lehet állítani az automatát és a célállomást kiválasztva fizethetünk Alipay-jel (vagy WeChat-tel). Papírpénzzel és érmével is lehet fizetni, viszont bankkártyával nem. A kapott jegyet érinteni kell befelé, kifelé pedig a nyílásba kell tenni.
A Hangzhou East-ről az 1-es metróval utaztam a belvárosi Longxiangqiao-ig. Innen pár száz méter a város leghíresebb része, a Nyugati-tó. Az volt a terv, hogy körbesétálom, ami kb 10 km-t jelent. Végül „csak” a Leifeng Pagodáig mentem, de a lényeget láttam.
Elsőként a Jixianting pavilonnál álltam meg, ami a város egyik ikonikus helye. Persze több ilyen pavilon is van a tó mentén, valamiért ez lett a legszebbnek kikiáltva. Természetesen joggal, csodás a kilátás is innen.
A partról hajóval lehet kirándulást tenni, ráadásul nem is drága. Én ezt kihagytam, inkább a parton sétálást és később a belváros felfedezését választottam. Az idő remek volt, egy part menti kávézás közben élveztem a látványt.
Hangzhou valamiért jóval szabadabb városnak tűnt, mint a többi. Bár itt is sok kamera figyeli az embereket, de szembeötlő volt a vidámság. A part menti parkban táncórák is voltak, ilyet nem láttam Shanghai-ban sem. Le is ültem és percekig néztem az előadást.
A tó déli részén emelkedik a már említett Leifeng Pagoda, amit már messziről lehet látni. Innen nyílik a legszebb kilátás a tóra és a városra. 40 jüan volt a belépő. Egy domb tetején áll, mozgólépcső is vezet a földszintig. A pagodában pedig lifttel is fel lehet jutni a tetejére. Már a belseje is nagyon szép, de a teraszrészről valóban gyönyörű a látkép.
A pagodából visszafelé indultam a Wushan tér felé. Innen indul a Hefang utca, a város autentikus utcája. Kifőzdék, kézműves és ajándékboltok sorakoznak egymás után, nagyon hangulatos. Ennek a folytatása északi irányban a Nansongyu, ami egy bevásárlóutca. Szintén végigsétáltam rajta, majd metróval az utolsó helyszínre utaztam.
A város központja a Wulin Square, ami számomra kicsit ridegnek tűnt. A felhőkarcolók kivételével egy magyar belváros is lehetne. 🙂 Elsétáltam a Jinghang folyó túloldalán álló Zhejiang épülethez. Ez egy technológiai múzeum, futurisztikus külsővel. A part mentén lévő sétányon a közeli metróállomásig mentem és utaztam vissza a vasútállomásra.
Összességében bőven megérte átutazni Hangzhou-ba: csodás város kellemes hangulattal, vidám emberekkel. Nem véletlenül tartják az egyik legszebb kínai városnak.