Járattörlés, majd ide-oda sakkozás után alakult úgy, hogy Mikulás környékét Francia Riviérán töltöttem.
A beutazáshoz szükséges oltási/felgyógyultsági igazolás/PCR/antigén teszt, plusz egy fapados jellegű papírt kitölteni, amolyan plf szerűt. (Belépéskor a kutya se kért egyetlen iratot sem.)
Talán furcsa lehet télvíz idején idelátogatni, de egy pillanatig se csalódás. Igencsak elenyésző a turisták száma, így sehol sem tolonganak a nyakamban, vagy pózolnak huszan kettő négyzetméteren. Az idő még kora őszinek nevezhető „kis magyar szemmel”, mivel a napsütéses 15 fok stabilan megvolt, viszont a szél iszonyú erős, és hűvös, északi/északkeleti.
Az első és utolsó napot töltöttem Nizzában, egyet Monacoban, egyet pedig Cannesban. Nem mondok újdonságot, a közlekedés hibátlan. Vonat cirka 30 percenként jár mindkét városba.
A dél francia milliőnek azt hiszem párja nincs a világon. Ez egy külön életérzés, külön kis világ, amolyan ékszerdoboz. Látva a helyieket, pláne a kisöregeket, kicsit mindenki itt szeretné nyugdíjas éveit tengetni, egy koktélt iszogatva, herkentyűket eszegetve a hasonló korú barátnőkkel, és csupán arról panaszkodni, hogy Chanel helyett Vuitton táskát kellett vegyünk, mert a kedvenc darabunk épp nem volt raktáron, pedig mi már 30 éve azzal a vállunkon járunk… Imádnivaló dámák az itteni idősek. Engem két pillanat alatt megnyertek. 🙂
Monacot legalább hallomásból mindenki ismeri és vízionálni is tudja, a fényűzés egyik fellegvára, amely a valóságban sem okoz csalódást.
A Café de Paris teraszán tanulmányt készíthetünk arról, milyen is nagybetűsen Élvezni az életet. A Casinoban a törzsvendégek már 11-kor nyomják az egykarút, és nyeli a gép a száz eurókat, de hát ilyen ez… Próba szerencse. Annak pedig nincsenek híján, láthatóan.
A filmfesztiválnak otthont adó városka az év vége felé elcsendesedett. A csillogás csak az üzletek polcain jelenik meg, a vendéglátóegységek kétharmada zárva. A tenger szüntelen háborog. A parton sétálva érzi igazán az ember, sajnos a tél egy szolidabb változata megérkezett ide is.
Karácsonyi vásár mindhárom városban található, ezek közül magasan a nizzai a legnagyobb, leglátogatottabb és legjobb is. Fun fact: a hazai kürtőskalácsosok mindben megtalálhatók és nagy vidáman üdvözölnek, ha magyar vásárló áll a sorba. 🙂 Előkelő púposkodás csak a nizzaiban van jelen, de ott a francia zászló színeiben villódzik az óriáskerék is. Kics-nagy, mindenki talál a vásárokban magának való standot, de a gyomrába valót is. A nagyok az alkoholt se mellőzzék… Van választék, és jó is. 🙄 Vétek volna kihagyni a borkóstolást, ha itt járunk, hiszen méltán neves palackok állnak…
Az egyedüli negatívum számomra a nizzai piac, a Cours Saleya, amit az egyik legleglegebbként emlegetnek, ám az a 2 sornyi bódé engem messze nem nyűgözött le. Pedig isten lássa lelkem, nagy piacos vagyok.
A Cote d’Azur elnevezés rászolgált magára, hiszen innét a tenger valóban azúrkéken ragyog és mintha csak itt tűnne ilyennek… Más tájakon „szimplább kék”. Ámulatosan szép.
Összességében varázslatos élmény a riviéra. Minden hozzátartozójával együtt, a feeling, a helyi mentalitás, a színvonal, az élet, a kultúra, a táj, az ízek… A minden. Ha valaki vacillál az induláson, ne tegye.
Ajánlott cikkek
Kattints, ha több francia cikket szeretnél olvasni!
