Sziasztok! Szeretnék beszámolni az Isztambulban tett látogatásunkról! 2023. november 5-9-ig voltunk kint.
Aki nem szereti végig olvasni a beszámolókat, azok részére a szöveg legvégén vázlatpontokba szedve leírtam, hogy nekünk milyen program fért bele a 3 teljes napunkba (nov. 6-7-8).
Repjegy: Wizz Air légitársasággal mentünk, odafelé nov.5. 7:10, visszafelé nov.9. 12:05. Vettünk priority-t a nagyobb méretű kézi miatt, illetve visszafele útra egy 20 kg feladós poggyászt is, hogy legyen mibe pakolni szuveníreket, bazáros zsákmányokat.
Szállásunk: Hotel Olimpiyat 3*
Elhelyezkedés szempontjából tökéletes választás volt, következő alkalommal is mindenképpen erre a környékre mennék! Maga a hotel hozta a tőle elvárható 3 csillagot. A reggelitől sokat ne várjon az ember, de nekünk a választék pont elég volt ahhoz, hogy ne üres gyomorral menjünk el felfedezni a várost! Összességében 10/7 pontot adnék, szerintem rövidebb utazásra tökéletes választás! Ezt a környéket pedig tényleg 100% ajánlani tudom! 🙂
Internet: Mivel Telekomosok vagyunk, így az applikációban még gépre szállás előtt bekapcsoltuk egyszeri 6490 Ft-ért az “5 GB EU-n kívüli net 7 napra” szolgáltatást.
Tartalomjegyzék
1. nap: az érkezés napja
Az IST reptérről a -1es szintről induló Havaist 12-es busszal mentünk be Aksaray metrómegállóig. A busz tiszta és rendezett volt, a raktérbe kerülő csomagjainkra ráfűztek egy számot, melyből mi is kaptunk egyet és leszálláskor ezt átadva kaptad vissza a csomagodat. A busszal (melynek ára 136líra/út/fő) kb. 50 perc alatt beértünk a városba.
Innen nekünk a T1-es villamossal kellett volna mennünk, ami közvetlen a szállásnál tett volna le. Sajnos nem tudtuk előre, de pont ezen a napon volt megrendezve az Isztambul Maraton, ami miatt kb. a fél város levolt zárva, így a villamossal is csak 2 megállót tudtunk menni, amin nem mellesleg hatalmas tömeg volt. Ez több szempontból is kellemetlen volt sajnos egyrészt azért, mert vagy 40 percen keresztül kellett végig húznunk a csomagjainkat a tömegen keresztül, másfelől pedig mi baromira túl voltunk öltözve (hosszujjú plusz kabát), mivel 23 fok volt és verőfényes napsütés (itt azért feljegyeztem magamnak, hogy az iphone időjárás előrejelzés nem feltétlen a legmegbízhatóbb, illetve legközelebb ha megyek mindenképp megnézem, hogy van e valami nagyobb rendezvény a városban). Nyilván ez nem mindennapi eset, de ekkor bántam, hogy nem taxival mentünk a szállásig.
Szerettük volna ezen a napon felfedezni azokat a helyeket, amelyeket végül másnap néztünk meg (lásd a következő pontban), de mivel több, mint 2 órát utaztunk a szállásig már sem időnk, sem energiánk nem maradt az eredetileg tervezett programokra.
Emiatt igazából a nap hátralévő részében a szállástól elkezdtünk a Hagia Sophia felé sétálni a villamosvonal mentén, egészen fel, a nagy bazárig. Ide már nem volt energiánk bemenni nézelődni és éhesek is lettünk, úgyhogy nővérem ajánlása miatt elmentünk a Zeynep Kebab Pide & Lahmacun (Kadirga Park mellett) étterembe vacsorázni, majd innen sétáltunk vissza egészen a szállásig.
2. nap (az első teljes napunk Isztambulban)
Mivel a szállásunk rendkívül központi helyen volt, így egész nap sétálva fedeztük fel a környékbeli nevezetességeket. Bevezetésképpen tettünk egy sétát a szállásunk mellett található Gülhane Parkban. Szerencsénkre nagyon jó idő volt, így igazán kellemes volt egy könnyű sétával kezdeni a napot ebben a gyönyörű parkban, ahol megtalálható számos emlékmű, szökőkút, a parkot díszítő dekorációk, és persze cicák is. Aki szeretne Simit-et megkóstolni, azoknak jó hír, hogy a park bejáratánál ezt megtehetik!
Innen sétáltunk tovább a Topkapi Palotához. Mivel nem szerettük volna a fél napot palotalátogatással tölteni (de egy következő látogatáskor mindenképp pótoljuk), így mi csak a bejáratig sétáltunk el. A bejárat melletti szuvenír boltba betérve, azért elkapott minket a láz és beöltöztünk szultánnak/szultánának, hogy emlékbe hazahozzunk egy ilyen képet magunknak.
Innen visszasétálva a Hagia Sophia felé vettük az irányt, amely kiemelkedően az egyik kedvenc programom volt Isztambulban. Hölgyek kendővel készüljenek, ugyanis ezt kötelező magatokra teríteni, mielőtt beléptek ide. Emellett zoknival is készülni kell, mivel a cipőt is le kell venni, amikor beléptek ide! Az egész magával ragadó és gyönyörű, ezt a programot (amely nem mellesleg ingyenes) hiba lenne kihagyni!
Következő állomásunk a Kék mecset volt, amely szintén egy kötelező program szerintem. Azonban mivel ez bizonyos intervallumokban nem látogatható, így előtte még tettünk egy sétát a két mecsetet összekötő parkban.
A Kék Mecset mellett található az Arasta Bazár, amely a következő állomásunk volt. Érdemes itt végig sétálni, mivel nincs tömeg és az árak is kedvezőbbek, mint pl. a Nagy Bazárban. Apropó Nagy Bazár, a napi utolsó programunknak ezt választottuk. Itt azért felhívnám a figyelmet a tipikus “tourist trap” helyekre, ugyanis baromira túlárazott minden, ami itt található. Az alkudozás kötelező része a vásárlásnak, és ne hagyjátok magatokat! Vannak bizonyos termékek, amelyeket 2-3 de akár 4x-es áron kínálnak, mint más bazárokban. Érdemes egyébként talán vásárlási célból ezt a bazárt hagyni utolsóként, ugyanis messzemenőleg itt voltak a legmagasabb árak. Aki nem dohányzik készüljön fel arra, hogy nagyon tömény cigaretta füst van bent, ugyanis itt szinte mindenhol dohányoznak. Természetesen mi is vásároltunk itt, de azért csak óvatosan! Az egyik lámpaárus nekünk 400 lírával olcsóbban adta el ugyanazt a lámpát, amit a mellettünk álló amerikai turisták is vásároltak, mindezt úgy, hogy a bácsi még hozzá is fűzte “az amerikaik mindig többet adnak érte”.
Azért egy turista csapdába mégiscsak bele estünk, ugyanis ezen a napon ebédként szerettem volna egy sky bar jellegű étteremben ebédelni. A választásunk a Seven Hills étteremre esett, és talán az egész utazásunk alatt ezt az egy programot bántuk meg. Ár-érték arányban nekünk nem érte meg, a tetőteraszon folyton köröző sirályok, akik pofátlanul bele esznek az ember ételébe olyan szinten élvezhetetlenné tették az egyébként csodálatos panorámát, hogy inkább az alsó terasz részre mentünk le. Az étel sem volt a legjobb, így itt tényleg csak a panoráma kárpótolt valamennyire. Helyette inkább üljetek be egy hasonló teraszos kávézóba.
Szerettük volna megnézni az Elsüllyedt Palotát is, de elképesztően hosszú sor volt, így nem akartunk órákat tölteni csak várakozással, így ez egy következő alkalomra marad.
3. nap
Sokat gondolkodtunk azon, hogy befizetünk egy Boszporusz túrára valamelyik utazási irodánál Isztambulban (szinte minden sarkon lehet ilyet találni kint), de a legtöbb olyan program, ami délelőtti kezdéssel ment volna 19 €/főtől kezdődött. Ami alapjába véve annyira nem is vészes ár érte, viszont nem szerettem volna, hogy 2-3 órán keresztül “egyetlen egy” helyhez legyek kötve (magához a hajóhoz), így úgy döntöttem kihasználjuk az isztambuli tömegközlekedés adta lehetőségeket, így ennek tekintetében szerveztem meg a programunkat.
A szállásunktól 10 perc sétányira (vagy 2 vilimegálló) volt az Eminönü kikötő. Innen indultunk el 9:35-kor Ortaköy kikötőbe. A hajómenetrendet előző nap néztem meg online, melyben nagy segítség volt ez az oldal.
A hajóút közben csodálattal konstatáltuk, hogy végre a Boszporuszon vagyunk és innen láthatjuk a várost. Kb. 10:00-ra meg is érkeztünk a Boszporusz híd lábához. A Ortaköy mecset ekkor még zárva volt, így a mögötte található mólónál csináltunk pár képet és mire visszasétáltunk a bejárathoz, már megtudtuk nézni belülről is. A mecset nagyon kicsi, de gyönyörű!
10:35-kor indult visszafele hajó, még volt időnk gyorsan megnézni néhány standot, ahol különféle kézzel készített ékszereket árultak. A hajóval 1 megállót mentünk és a Besiktas kikötőben szálltunk le. Innen kb. 8-10 perc sétányira található a Domabahce palota. A palotalátogatást ezúttal is kihagytuk, csak a bejáratig mentünk, hogy kívülről nézhessük meg azt.
A következő állomásunk a Taksim térre vezetett. Ehhez fel kellett sétálnunk a stadion melletti buszmegállóban, ahol az első busz után rájöttünk, hogyha nem intjük le azt már jó messziről, akkor bizony nem fog megállni, hogy felvegyen minket.
Taksim térre érkezve fotózkodtunk egyet a piros villamossal, majd elindult a Galata torony irányába végig az Istiklal sétálóutcán. Itt leginkább különféle márkaboltok találhatóak meg, viszont érdemes a kis “sikátoros” részekbe bemenni, mivel itt extra olcsón lehet mindenféle terméket kifogni. Én pl. 110 líráért tudtam venni egy vadonatúj, címkés, s.Oliver farmert.
A Galata toronyba nem mentünk fel, mert egyrészt nem is volt a programunk része, másrészt ha jól láttuk felújítás miatt le volt zárva.
Viszont végül beadtuk a derekunkat és megkóstoltuk a San Sebastian sajttortát a torony lábánál található kávézóban, amelytől utána kisebb cukor sokk után folytattuk – szó szerint – levezető sétánkat a Galata hídhoz. Igazából maga a híd nem egy nagy élmény, iszonyat halszag van végig, viszont nekünk errefele kellett visszamennünk a szálláshoz és legalább innen is ráláttunk a város különböző pontjaira.
Este a szállásunktól kb 10-15 perc sétányira található “Sabri Usta Döner Kebap” nevű étterembe mentünk vacsorázni. Extra gyors a kiszolgálás, finomakat ettünk és az egyik legolcsóbb étterem, ahol Isztambulban jártunk (ketten kb. 450-550 líra között fogyasztottunk).
4. nap
Az első nagyobb programunk erre a napra a Pierre Loti kávézó/kilátó volt. Mivel ez egy picit távolabb esett tőlünk, így lecsekkoltam interneten, hogy vagyon megy e hajó arrafele, mert valahogy szívesebben nézelődtem volna azon, mint buszon/villamoson üljek a tömegben. Szerencsére volt is (annyira kell figyelni, hogy óránként jár), így villamossal elmentünk a Karaköy kikötőbe és innen indultunk 9:35 körül Eyüp állomásra. A menetrendet a már fent említett honlapon néztem meg. A hajóút nagyjából 30-35 percet vett igénybe. Eyüp kikötőből elsétáltunk az Eyüp Teleferik-ig, avagy a felvonóig, amit szintén kb 15 líráért lehetett használni az isztambul kártyával. Megérkeztünk a Pierre Loti kávézóba, ahol egy csésze kávé/tea elfogyasztása közben néztünk le az isztambuli látképre.
A kávézó mellett van néhány kis bódé, ahol meglepően nagyon jó minőségű replika Gucci/LV/ stb márkájú sálakat/kendőket lehetett venni 150 líráért (és persze más csecsebecséket is).
Az ezt követő nagyobb programunk Balat városrész meglátogatása volt, ami hatalmas kedvencem lett. Ehhez Eyüpből a T5-ös villamossal mentünk, és “Balat” megálló helyett egy megállóval később, a “Fener” megállónál szálltunk le. Mivel aznap nem reggeliztünk, én pedig már korábban kinéztem online egy szimpatikus kávézót, így nekünk itt volt célszerűbb leszállni a villamosról. Szerencsére egy nagyon hangulatos kávézót (Cafe Naftalin K.) sikerült kiválasztanom, ahol szuper limonádét és Kurdish kávét ittunk meg a reggelink mellé. Innen megindulva a google térképemben bejelöltem pár utcát, hogy nagyjából irányt adjon merre is sétáljunk, így ezeket itt hagyom nektek is: Merdivenli Mektep Sk. No:1; Kiremit Cd., Merdivenli Yokuş Evleri.
Miután végig jártunk Balat utcáit, villamossal továbbmentünk, hogy megnézzük a Suleymaniye mecsetet. Őszintén szólva, ahogy a férjem mondaná, kicsit ctrl c, ctrl v volt számunkra a mecset, semmivel nem nyújtott többet/mást, mint a Kék mecset, így talán ezt ki is hagyhattuk volna. Ettől függetlenül természetesen szép volt! Innen teljesen végig sétáltunk a Vasif Cinar utcán (remélem jól emlékszem), ahol renget árus volt, no meg persze rengeteg ember is. Ezután már csak a szállást vettük irányba.
5. nap: a hazaút napja
Mivel a Wizz Air ún. “Dummy boarding pass-t” állít ki Isztambulból-Budapestre, így mindenképp időben szerettünk volna kiérni a reptérre (ráadásul plusz egy nagy bőrönddel mentünk haza). A hotel segített nekünk taxit rendelni, így 8:10 körül elindultunk IST reptérre becsekkolni. 9:00-ra oda is értünk, és kb. 9:30-ra már a duty free boltoknál jártunk. Mivel mi repteres dolgozók vagyunk, így nekünk külön program volt ezt a repteret is felfedezni, ami egyébként szerintem gyönyörű lett!
Szerettük volna Isztambulban az ázsiai oldalt is felfedezni, de erre sajnos már nem maradt időnk.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, rendkívül jó kiindulópontként szolgált így első látogatásunk alkalmából a szállásunk. Amire nem igazán voltam felkészülve, hogy ilyen szinten impulzív lesz számomra ez az utazás. Pár évvel ezelőtt én szinte egyedül bejártam Közép-Kína egyik városát, illetve több helyen is voltam Ázsiában, tehát a kulturális sokk fogalmát már egyszer megismertem. Itt valahogy mégis sokkal inkább a hatása alá kerített – pozitív és egyben kimerítő értelemben. Bár az is lehet, hogy csak az élmény friss még és ezért érzem így, valamint rég voltam már ennyire sok ember között.
Úgy gondolom kezdésnek és első látogatásnak ennyi nap egyszerre tökéletes volt kint. Számomra ez egy olyan úti cél lett, ahová inkább többször kevesebb időre jönnék ki, azt viszont bármikor mosollyal az arcomon!
3 napos útiterv
Az érkezés és távozás napját leszámítva, a 3 teljes napos programunk vázlatosan, avagy “3 day Itinerary”:
1. nap:
- Gülhane Park
- Topkapi Palota
- Hagia Sophia
- Sultan Ahmet Park
- Kék Mecset
- Környékbeli tetőteraszos étterem/kávézó
- Arasta Bazár
- Nagy Bazár
2. nap:
- Eminönü kikötőből elmenni Ortaköy kikötőig hajóval. Isztambul kártyával használható! (Felér egy mini Boszporusz túrával és jóval olcsóbb is)
- Boszporusz híd
- Ortaköy mecset
- Ortaköy kikötőnél található pici bazár sor
- innen visszafele menni a hajóval Besiktas kikötőig, ahonnan 8 perc séta a Dolmabahce Palota
- Busszal elmenni a Taksim térre
- Istiklal utcán végig sétálni
- Galata torony
- San Sebastian sajttorta kóstolás
- Galata híd
3. nap:
- Karaköy kikötőből elmenni Eyüp kikötőig
- Eyüp Teleferik felvonóval Pierre Loti kávézó
- Villamossal elmenni “Fener” megállóig, innen kezdeni a sétát Balat-ba
- Cafe Naftalin K. Kávézó
- Néhány utca melyeken végig sétáltunk: Merdivenli Mektep Sk. No:1; Kiremit Cd., Merdivenli Yokuş Evleri
- “Balat” villamosmegállóban ért véget a séta, innen továbbmenni Süleymaniye mecsethez
- Extra programként közeli helyek: Yeni Camii, Egyiptomi Bazár
Nikoletta Instagramját is érdemes követni, az útjairól ott is megoszt remek képeket!
