Már régóta bakancslistás hely volt számomra a Plitvicei-tavak. Gondoltam, hogy csodás hely, de még a várakozásomat is felülmúlta a látvány.
Ha Horvátország, akkor sokaknak elsősorban az Adria a fő úti cél. Hogy őszinte legyek, engem annyira nem vonz a horvát tengerpart (oké, a déli rész Makarska „alatt” egy kicsit igen), de Plitvice volt nálam a nr 1. Egy hosszú hétvége keretében négyen meg is látogattuk.
Odaúton pénteken Maribort vettük célba, mivel Pápáról kb 50 km-rel volt hosszabb így az út. Cserébe egy nagyon hangulatos, kicsit osztrákos várost sikerült felfedezni. A tervezettnél több időt is töltöttünk itt, de abszolút megérte!
Maribor látnivalóiról részletesen is olvashatsz!
Plitvicére Károlyvárosnál (Karlovac) kell letérni az autópályáról (itt Plitvice Jezera feirat is segít). Még jegykiadós rendszer van a fizetőkapuknál, ezt elvileg jövőre felváltja egy mobilapplikáció, amivel egyszerűbb lesz a használat és a fizetés is. Mi a lehajtásnál bankkártyával fizettünk, mondjuk ez se volt sok idő.
Tartalomjegyzék
Jegyvásárlás, szállás
Amúgy érdemes előre megvenni a jegyeket a tavakhoz ezen az oldalon. Két bejárat van és órás lebontásban 200-200 jegy áll rendelkezésre. Az oldal mutatja, hogy mennyi jegy van még. Ez arra jó, hogy nem főszezonban tudunk várni az időjárás miatt. Mi egy héttel előtte mentünk volna, de az idő nagyon rossz volt, így eltoltuk. A jegyekkel kivártunk és jól is tettük! A szombat 11 órás belépésű jegyeket két nappal előtte vettük meg, még bőven volt.
Az oldalra regisztrálni kell, a jegyeknél a végén meg kell adni a neveket is (bár ezeket nem nézik a beléptetésnél). A fizetés után email-ben érkezik meg a jegy: nem muszáj kinyomtatni, a QR-kódot olvassák le mobilon is.
Szállást a 2-es bejárattól kb. 1,5 km-re lévő Mukinja faluban foglaltunk. Valójában ez egy nagy apartmanfalu, szinte csak turistáknak van kialakítva. Van egy bolt és egy étterem, ezen kívül pedig csend. Tökéletes azoknak, akik pihenni akarnak.
A tavaknál
Szombaton remek időben indultunk el a bejárathoz: a faluból kikövezett út vezet az erdőn keresztül a 2-es bejárathoz. Mellette egy kávézó és pár étterem is van.
A beléptetés gyors és úgy érdemes érkezni, hogy már tudjuk, melyik túrát akarjuk csinálni. Betűkkel vannak jelölve: az „A” a legrövidebb, ez a legnagyobb vízesés és környékét mutatja be. Ezen az oldalon lehet kiválasztani, melyiket akarjuk csinálni.
Mi a „H” jelű útvonalat csináltuk: ez az egyik leghosszabb, a déli résztől végigmegy a északi rész nagy vízesésig. A 2-es bejárattól busszal vittek a legdélibb, St3 pontig. Onnan gyalog mentünk a P2 jelzésű hajóállomásig. A hajó átvitt a P3 pontra (kb 15 perces út), ahonnan gyalog kellett menni a legnagyobb vízesésig. Egy kaptatón felgyalogolva az St1 ponttól busz vitt vissza a bejárathoz. Összesen öt óra alatt jártuk körbe a tavat.
Az elágazásoknál mindig jelezve van, hogy melyik jelzésű túra merre halad. Csak követni kell a kiírást, nem kell nagy tájékozódási képesség.
A hajó végpontjánál, a P3-nál van büfé, étkezési lehetőség, mosdó és ajándékbolt is. Emellett az St1 és St3 pontnál van mosdó és egy büfé is. Ezeken kívül nincs semmi, csak a természet és a csodás látvány. 🙂
Képek
