Még pár éve voltam egy rövid városlátogatáson Nápolyban, de már akkor elhatároztam, hogy visszatérek hamarosan. Egy hosszú hétvége keretében, négyen fedeztük fel a várost és környékét.
Mindig azt szoktam mondani, hogy két vélemény ütközik Nápollyal kapcsolatban. Valakinek vagy bejön vagy nem tud kibékülni a városban lévő „káosszal”. Én az első csoportba tartozom, engem már az első látogatásomkor megragadott a nápolyi hangulat. Sok helyen szemetes, szinte mindenhonnan jönnek a motorosok és az autósok, dudálnak állandóan, de ez hozzátartozik a városhoz.
Tartalomjegyzék
Péntek
A 14 órakor induló Wizz Air járattal utaztunk ki. A reptérről az Alibus-szal mentünk a Garibaldi térig, onnan pár száz méterre volt a szállásunk. Az Alibus-ra a reptéri érkezési csarnokban is lehet jegyet venni, de a buszon is lehetséges. 5 euró az ára.
Este egy vacsorát és egy kis belvárosi sétát terveztünk. Péntek lévén nagy volt a forgatag, a Via Duomo és a környező utcák tele voltak. Rengeteg kis étterem, utcai kajálda van itt, mi egy kis pizzériába ültünk be.
Az utcákon lépten-nyomon a Napoli focicsapat és persze Maradona arcképe látható. Ez szerves része a városnak.
Szombat
Ez a nap Nápoly belvárosáról szólt. Eredetileg az Amalfi-part volt tervben, de mivel egy nap túl sietős lett volna, ezt egy másik alkalomra tettem át.
A Régészeti Múzeumba mentünk reggel. Egy kép erejéig útba ejtettük a Porta Capuana-t és a Palazzo dello Spagnolo-t.
A múzeumba nőnap alkalmával ingyenes volt a hölgyeknek a belépő, így kihasználtuk, hogy négyünk közül egyikünk megspórolt 20 eurót. 🙂 Ha egy múzeumot kellene ajánlani, ezt mindenképp javasolom. Rengeteg csodás ókori emlék látható: szobrok, festmények, mozaikok, különböző tárgyak. Mi nagyon élveztük minden részét.
Innen nincs messze a város fölött emelkedő vár, ahová siklóval könnyen fel lehet jutni. A Montesanto állomástól indulóval mentünk fel. A jegyár 1.30 euró és remek kilátás nyílik a környékre.
A vár előteréből is szép a belvárosra a panoráma, de az igazi a várfalról van. 5 euró a belépő és bőven megéri. Nápoly mindegyik részét láthatjuk innen. Ráadásul a Vezúv és Ischia, Procida szigetek is a látképben vannak. A tetejére lifttel is mehetünk, fent pedig egy kávézó is van.
A vártól a keleti oldalon egy kacskaringós lépcsősoron mentünk le a Spanyol negyedbe (Quartieri Spagnoli). Felfelé elég sokat kell trappolni, így aki nem szeret sokat lépcsőzni, az mindenképp siklóval menjen fel.
A Spanyol negyedet tartják a legautentikusabb nápolyi résznek. Szűk utcák, a házak között lógó ruhák és egy Maradonának tisztelgő utcasarok (Murale Diego Armando Maradona). Nagy tömeg volt, rengeteg étterem és bolt található. Egy késői ebédet itt ejtettünk meg.
A negyed délkeleti részén áll áll a Galleria Umberto I, a fedett kupolás csarnok. Szinte ugyanilyen található Milánóban is (Galleria Vittorio Emanuele II). Tele van üzlettel, elegáns csarnok.
A tengerpart felé Nápoly központi terére érünk. A Piazza del Plebiscito-n két nevezetes épület is áll: a San Francesco di Paola bazilika és a királyi palota (Palazzo Reale di Napoli).
A part menti főúton gyalogoltunk tovább és rögtön a várhoz értünk. A Castel Nuovo körül nagy építkezések vannak, így korlátozottan lehet képeket készíteni. De így is impozáns a vár látképe.
Már kezdett sötétedni és még egy látnivaló maradt hátra. A Via Duomo-n lévő Santa Maria Assunta katedrálist látogattuk meg. Épp mise volt, pár percet hallgattunk is belőle. Nagyon szép templom, hatalmas belső térrel és freskókkal.
Vasárnap
Mivel ezen a napon remek időt írtak, erre a napra tettük Pompei-t és a Vezúvra túrát is.
Pompei-re a jegyet csütörtökön vettük meg online. A napot kell csak kiválasztani, a belépési időtartamon belül bármikor bemehetünk.
A Vezúvra tömegközlekedéssel mentünk, a pompei-i vasútállomástól naponta több busz is közlekedik a legmagasabb parkolóig (808-as számú busz). Jegyet a buszon vagy a vasútállomáson lehet megvenni. Érdemes retúrjegyet venni az állomáson, így 2.30 euró irányonként, buszon 3.30 euró.
Már a felfelé útról is csodás kilátás nyílik Nápolyra. 45 perc alatt ért fel a busz, 9.20-kor voltunk fent. A legfelső parkolótól laza sétával kb. 20 perc alatt fel lehet érni a kráterhez. Kb. a felét lehet bejárni, útközben három büfé is található. Maga a kráter egy hatalmas lyuk, de a legnagyobb élmény az, hogy elmondhatjuk: egy vulkán kalderáján sétálgathattunk. 🙂
Lefelé simán elértük a 11 órási buszt, így délben már egy pompei-i étteremben üldögeltünk.
Az ebéd után mentünk be pompei-i „romvárosba” a vasútállomással szembeni bejáraton. A bejárat mellett még kint található egy ingyenes poggyászmegőrző. Kiválasztunk egy megfelelő méretű rekeszt és a gép ad egy nyugtát, amin a nyitáshoz szükséges kód van.
A régészeti terület nagyon nagy, legalább 3-4 órát szenteljünk rá. Mi a legtöbb részt bejártuk, több mint 3 órát töltöttünk el. Érdemes egy irányt kiválasztani és aszerint haladni. Bent egy büfé van és több helyen mellékhelyiség.
Nagyon szép képeket lehet készíteni, mivel egyik oldalon a Vezúv, másik oldalon az Appenninek magas hegyei emelkednek. Aki Nápolyban jár, az ne hagyja ki ezt a helyet!
Hétfő
Erre a napra a hazautazás maradt, mivel 11.45-kor indult a Wizz Air gépe.
9 körül kigyalogoltunk a Centrale pályaudvarhoz, a bejárat elől indul az Alibus. Jegyet a buszon lehet venni, kizárólag bankkártyával. (Elvileg lehet vásárolni a pályaudvaron is, de nem tudom megmondani, hol.)
