Egy haverom írta a kyoto-i képekhez a Facebook-on, hogy ez az igazi Japán, amit látni szeretne. És igaza van! Valahogy van egy olyan érzése itt az embernek, hogy ez az egyik „legjapánabb” hely az országban.
Oszakából a Kyobashi állomástól utaztam Kyoto Shichijō állomásig a Keihan társaság vonatával. Jegyet itt is automatából vettem, 480 jen volt. A reggeli csúcsidőben rengeteg az utas, mint a heringek, úgy álltunk a kocsiban. 🙂
A Shichijō állomástól kb. 900 métert sétáltam a főpályaudvarig, ahol egy csomagmegőrzőben hagytam a táskámat. A csomag nagyságától függően 400-700 jen, szóval megéri itt hagyni.
Vettem egy napijegyet, ami 1100 jenbe került. Ez jó a Kyoto Metróra (két metróvonal van) és a buszokra. A metrókapuknál és a pályaudvari buszmegállónál is külön automata van az egy napos bérletnek. Első alkalommal rányomja a dátumot és ha már rajta van, a buszon csak be kell mutatni a sofőrnek (a metrónál a kapunál lévő nyílásba kell tenni).
Mivel másnap délben utaztam tovább Nagojába, elég kevés időm volt. Így utólag még legalább egy napot kellett volna itt töltenem, de a menetrenden már nem tudtam változtatni.
A főpályaudvarnál emelkedik a Nidec Kyoto Tower, ahova én mentem fel, mivel több remek kilátóhely is tervben volt ezen a napon.
A 205-ös busszal a Kinkaku-ji-hoz vagyis az Aranytemplomhoz mentem. Ez Kyoto leghíresebb temploma, amit a nagy tömeg is mutatott. 500 jen a belépő és egy kijelölt úton kell végighaladni. A templom és környezete valóban csodás, de utólag azt mondom, nem ez volt a legszebb hely a városban.
A 204-es busszal a Ginkaku-ji templomhoz mentem, ami nekem jobban bejött. Nem olyan zsúfolt, mint az Aranytemplom, viszont a kilátás miatt szerintem szebb hely. Itt is kijelölt útvonalon megyünk, ami felvisz a domboldalra. Itt két helyen is remek fotókat lehet csinálni.
Innen egy hosszabb gyaloglás következett. A Filozófusok sétányán, ami egy patakparton vezet, a Nanzen-ji templomhoz mentem. Sokan választották ezt az utat, a kellemes időben élmény sétálni ezen a szakaszon. A templom hatalmas kapuja és a boltíves tégla vízvezeték külön kiemelendő, érdemes ellátogatni ide.
Kb 10 percre van az Okazaki Park, ami körül több nevezetesség is található. A Kyocera Művészeti Múzeum és az állatkert mellett csak elsétáltam, a Heian-szentély területét bejártam. Itt semmi extra nincs, „csak” egy szokásos sintó szentély.
Következett a város legnépszerűbb negyede, a Gionmachi. Itt a két legismertebb rész a Hanamikoji utca és a Yasaka-szentély. Nagy a tömeg, a turisták leginkább ide jönnek, ami miatt egy kicsit el is veszik Kyoto autentikussága. A szentély nagyon szép, elég nagy területen fekszik hátul egy tóval.
Pár száz méterre van a negyed központjától a Shirakawa-patakpart, ahová szerintem érdemes elgyalogolni. Itt kicsit kevesebben vannak, a part menti faházak és utcák viszont igazi japán hangulatot árasztanak. Ide este is eljöttem, annyira megtetszett a hely.
A Gion-negyedből lehet a legkönnyebben eljutni a méltán legszebb templomhoz, a Kijomizudera-hoz. A hegyoldalban lévő templom alatti utcák a legforgalmasabbak. Hatalmas a tömeg, nem a legélvezhetőbb rész. Viszont így is a csodás látvány: a Hokan-ji pagoda ikonikus kép, kihagyhatatlan a fotózása még ilyen sok ember közepette is. Sok kimonós hölgyet lehet látni, bár jó részük nem japán, hanem bérelt ruhában mászkálnak. 🙂
A Kijomizudera templomhoz lépcsőkön jutunk fel, de megéri a kaptató és az 500 jen. Innen a legszebb Kyotóra a kilátás, ezt a képek is jól visszaadják:
Még egy kötelező látnivaló volt hátra, a Fusimi Inari-nagyszentély. Ez egy kicsit kijjebb van, ahová legegyszerűbben vonattal lehet eljutni. A Keihan társaság járatával a Kiyomizu-Gojō állomástól a Fushimi-Inari-ig mentem, kb 15 perces az út. A megállótól egy utca egyből a szentélyig vezet.
Ez a szentély arról híres, hogy rengeteg vörös kapu alatt vezet az út. Megszámolni is nehéz lenne, tényleg mintha a végtelenbe mutatnák az utat. Én nem is mentem fel teljesen a végéig, mert időközben besötétedett. A kilátóhelyet azonban még sikerült elcsípnem alkonyat közben. Lefelé nem is ugyanazon az úton mentem, hogy legyen egy kis változatosság. Lent a templomkapu előtti téren már sötét volt, aminek még jobb hangulata volt, mint világosban.
Az 5-ös busszal mentem vissza a főpályaudvarra, ahol magamhoz vettem a táskámat és a szállásra mentem. A Kyoto Towert kivilágítva is sikerült lefotóznom:
Bár fáradt voltam, még egy gyors Gion-negyedes esti látogatást megejtettem. Érdemes ekkor is sétálgatni céltalanul, szintén csodás élményt kapunk.
Másnap még két helyet látogattam meg, mielőtt indultam volna Nagojába. A Kyoto Gyoen Kert a város legnagyobb parkja, benne a Császári palota a fő épület.
A másik a főpályaudvar melletti Higasi Hongandzsi volt, ami egy hatalmas templom. Ingyen be is léphetünk a szentély részbe, csak a cipőt kell levenni.
Összegezve
Kyoto valóban egy autentikus japán város számtalan látnivalóval. A legtöbb helyen nagyon sok a turista, de ha rátaláltok kevésbé zsúfolt helyre, akkor élvezzétek ki! És ne csak egy napot szánjatok rá, mert alsó hangon két teljes napot érdemes itt tölteni!
