16/11/2019
Japán élménybeszámoló – Gyöngyi 1 hete a felkelő nap országában

Gyöngyi tavaly tavasszal utazott a felkelő nap országába, ahonnan egy jó cikket írt sok remek képpel. Következzen tőle egy Japán élménybeszámoló!

Ez csak egy élménynapló, nem a nevezetességek bemutatása a célom, azokat már biztosan ismeritek…

Előkészületek

Régi vágyálmom, hogy eljussak Japánba idén hirtelen-mondhatni váratlanul-teljesült. Februárban egy térdműtét után lábadozva rájöttem, hogy idén bizony nem megyünk síelni. Álmodtam egy merészet és elkezdtem repülőjegyet kereseni Tokióba.

A dolog előzménye, hogy a fiam már 4 éve él japánban, ott dolgozik és japán barátnője van. Gyakran beszélgettünk már róla, hogy majd egyszer meglátogatjuk, de még karácsonykor is messzi álomnak tűnt az utazás.

Nem túl sok lehetőség adódott az utazásra, mert én pedagógus vagyok, akinek nyáron van több hét szabadsága, de a nyári Japán időjárás nem kedvez a városnézőknek. Túl meleg és túl párás az idő.

Így esett a választásunk a tavaszi szünetre. Hozzátartozik még, hogy a fiamnak ugyan jó munkája, de kevés szabadsága van – japán szokás szerint.

No mégis sikerült kitalálni, hogy március 23-án el tudunk utazni és legkésőbb április 1-én haza kell jönnünk, mert fiamnak aznap kezdődik az új tanév, angolt tanít egy nyelviskolában.

A szállodákat a fiam foglalta, többnyire a hotelek saját oldalán. Tokióban 15000 yen/ nap/ 2 fő, Kyotóban 2000 0yen/nap/2 fő volt az ára, az utolsó szállásunk a reptérnél 12000 yen volt.

A repülőjegy keresésnél fontos szempont volt, hogy ne legyen túl sok az átszállási idő a repülőtereken. Sajnos február már elég késői időpont volt a foglaláshoz, némelyik légitársaságnál már az egekbe szöktek az árak. Így esett a választásunk az Air China légitársaságra, ami eléggé hazárdjáték volt, de nem jött be!

Utazás

Már odafelé 3 órás késéssel indult Budapestről, de akkor még volt elég időnk az átszállásra Pekingben. A repülőgép eléggé lelakott volt, néhol rongyos a választható filmek régiek, gyengék. Az ellátás jó volt, arra nem volt panasz, de a légikísérők kedvetlenek, az angolt valami furcsa dialaktusban beszélték.

Visszafelé a pekingi átszállásra 2 óránk lett volna, ha nem késik a tokyoi gép pontosan 2 órát. Már a gépen jeleztük a légikísérőknek, hogy bizony nekünk át kellene szállnunk időben, de csak mosolyogtak és elnézést kértek. Később biztosítottak róla, hogy fizetik a szállodát, ha lemaradunk a gépről és megint mondták, hogy sajnálják. Akkor már kicsit aggódva kértem, hogy hadd szálljunk le elsőnek a gépről.

A leszállás előtt előreültettek és mi szálltunk ki elsőként. Hatalmas rohanás következett, az útlevélkezelésnél egy nő várt minket, aki előrevitt a sorokban, ragasztottak ránk egy piros matricát és mindenhol előre engedtek.

Ekkor már ¾ 1 volt a gép pedig 1 órakor indult volna és volt még hátra kb. 1 km futás. Velünk együtt még kb. 8 ember szaladt a repülőtéren a budapesti géphez. A gépben az összes utas bent ült már több, mint fél órája és minket vártak. De elértük.

Az már más kérdés, hogy a csomagunk nem került át csak a másnapi gép hozta. Volt egy megállás hazafelé Minszkben, ami legalább 1,5 órás veszteség volt. A gép tankolt, az utasokat kiszállították sorba kellett állni megnézték az útlevelünket, keresztülvezettek a repülőtér összes váróján és azonnal visszaszállítottak a gépre! Szóval az Air China-t soha többet nem fogjuk választani!

Egy gyors sörözés után gyorsan elaludtunk és kipihenten ébredtünk másnap reggel 7-kor.

Este a fiamék vártak a repülőtéren, vonatra ültünk és Asakusában az Apa hotelben szálltunk meg. A szálloda nagyon jó helyen van közel az állomáshoz és a látnivalókhoz is. A szoba nagyon kicsi, a bőröndök csak állítva fértek el benne.

1. nap

A reggeli választható volt, mi angol, fiamék japán reggelit ettek. Az angol reggeli tükörtojás, virsli, pirítós, tea, narancslé volt. Jóllakva indultunk 9 órakor várost nézni.

Asakusa Shrine és a Sensoji templom

Az Asakusa Shrine és a Sensoji templom 200 méterre volt a szállodától. Egy sinto és egy buddhista templom is volt egymás mellett.

Első élménynek felemelő és valahogy hihetetlen volt az, hogy itt lehetek. Egyfolytában csak mosolyogtam. Az idő csodás, 20 fok volt már délelőtt.

A cseresznyefák idén a jó idő miatt egy héttel korábban kezdtek virágozni az előrejelzésnél.

Asakusa Shrine és a Sensoji templom
Asakusa Shrine és a Sensoji templom

Kicsit körbenéztünk a körülöttük lévő bazárokban, de úgy döntöttünk, majd később visszajövünk még.

Elmentünk a központi vasútállomásra kiváltani a Rail pass-t és megvenni a helyjegyet a másnapi utazáshoz.

Ezután a császári palota kertjét néztük meg, a híres híddal és még egy közeli parkot, ahová gyalog sétáltunk el.

Ameyoko bazár, Ueno park

Innen az Ameyoko bazárba mentünk, ami az Ueno állomás közelében van, hogy megvegyük a páromnak a sportcipőt – amit sajnos elfelejtettem becsomagolni az útra.

Hatalmas tömeg hömpölygött a bazárban, de sikerült egy Nike cipőt venni 7000 yenért, amiből levonták a Tax free adót, így csak kb. 6200 yenbe került. Párom cipőt cserélt és folytattuk a városnézést.

Már besötétedett mire az Ueno parkba értük. A cseresznyefák virágba borultak, ki voltak világítva, a park tömve volt piknikezőkkel, hatalmas buli volt. Mindenhol mosolygó, jókedvű, falatozó emberek és persze hihetetlen tömeg.

Itt sikerült igazán megértenünk a cseresznyevirágzás spirituális jelentőségét a japánok számára. Addig nem teljesen értettük fiam barátnőjének arcára kiülő áhítatot, amikor egy virágzó cseresznyefát láttunk.

Shibuya kereszteződés

Megint metróra ültünk és irány Shibuya kereszteződés! Láttam már filmen, de mellbevágó élmény volt, ahogyan a tömeg ellepte zöldnél a zebrákat! Átmentünk, aztán felmozgólépcsőztünk az állomás 3. emeletére és onnan néztük vagy 20 percig a hihetetlen forgatagot.

Vacsorázni egy közeli sörfőzdébe mentünk, ahol „Happy hour” keretében megvacsoráztunk és 6 féle sört kóstoltunk. (2 dl-es poharakban). Este 10-re értünk a szállodába. Nem volt „jetlag”-fáradtak voltunk és aludtunk, mint a bunda!

2. nap: Kyoto

A 10 órás Shinkanzennel Kyotóba utaztunk. Bámulatos élmény volt! Hihetelen szervezettség, gyorsaság, pontosság jellemzi a közlekedést.

A Shinkanzen vonatok 3 percenként járnak – nem tévedés! – és tele vannak. Tiszták, kényelmesek, van rajtuk USB-töltő csatlakozó. Fél egy körül értük Kyotóba a pályaudvarra, aminél hatalmasabb, lenyűgözőbb modern épületet nem láttam még!

Gyalog mentünk a szállodánkba, mely a hotel Kuu Kyoto volt. Ez már tágasabb, kényelmesebb szoba volt, és a szállodához fürdő és mosószoba is tartozott. Jól esett esténként az egész napos járkálás után szaunázni és kiáztatni fáradt tagjainkat. Két medence volt, az egyik szabadtéri. Még a mosást is igénybe vettük, 200 yen volt egy mosás és 100 yen a szárítás. 1 óra alatt kész volt. Svédasztalos reggeli volt finom japán és európai ételekkel, italokkal.

Kiyomizu-dera buddhista templom

Letettük a csomagjainkat és elmentünk a Kiyomizu-dera buddhista templomhoz. Sajnos a legnagyobb épület be volt állványozva, de így is látszott a fenségessége.

Itt egy nagyon érdekes élményben volt részünk, egy föld alatti sötét szobában lehetett egy folyosón korlátba kapaszkodva végigmenni, amig egy szent követ nem láttunk meg kivilágítva. Ez az út a születést jelképezi, amikor a gyermek kiérkezik a világba. Spirituális élmény volt.

Kiyomizu-dera buddhista templom Kyotóban
Kiyomizu-dera buddhista templom Kyotóban

Ezután a sétálóutcában bámészkodtuk, édességet kóstoltunk-és persze vásároltunk is, hiszen ki tudna ellenállni ilyen sok finomságnak.

Gion negyed

Ráment ettünk ebédre, majd lesétáltunk a Gion negyedbe. A folyóparton teljes virágzásukban voltak a cseresznyefák, nagyon sokan voltak rájuk kíváncsiak. Csodás látványt nyújtottak.

A cseresznyefa virágzása Japán egyik csodája
A cseresznyefa virágzása Japán egyik csodája

Ami még extra volt: nagyon sok fiatal lány járkált beöltözködve színes yukatában, és szívesen engedték fényképezni magukat. (A yukata a kimonó nyári változata, anyaga vékony és nem olyan drága.)

Néhány beöltözött férfit is láttunk, sőt egész családokat kisgyerekekkel. Több kölcsönző is van a városban és 2-3 ezer yenért lehet ruhát bérelni egy napra. A hajukat és a sminkjüket is elkészítik, aztán így parádéznak egész nap.

Yukata, a kimono nyári változata
Yukata, a kimono nyári változata

Vacsorázni egy olyan étterembe vittek minket, ahol kicsi szobák tolóajtókkal elválasztott apró helyiségek vannak. Polipot, steaket, halat, tintahalat ettünk és sört ittunk hozzá.

Hazamenve még a szállodai fürdőben áztattuk magunkat egy kicsit, nem sokat, mivel a japán fürdőkben rettentően forró a víz, nem lehet sokáig benne maradni.

3. nap: Nara

Narába mentünk, ahol először a nem is olyan szelíd szarvasokkal találkoztuk, akik olykor elég erőszakosan próbáltak ennivalót szerezni maguknak.

Ezután a Tódaiji buddhista templomot néztük meg a nagy buddhával.

Kasuga-taisha sintó szentély

Azután pedig a Kasuga-taisha sintó szentélyt, lenyűgöző volt a sok lámpással. Különösen hatásos volt a sötét szoba a világító lámpásokkal és a kb. 3000 kőlámpás az épület körül.

A Kasuga-taisha sintó szentély lámpásai
A Kasuga-taisha sintó szentély lámpásai

Sokat sétáltunk a nagy parkban jókat nevetve a szarvasok találékonyságán.

Vacsora egy kocsmában

Fürdő után vacsorázni egy japán kocsmába: izakaja-ba mentünk. Itt a fő hangsúly az iváson van, de vacsorázni is lehet.

Az ételek elég drágák és nem túl nagy adagok. 2 órán keresztül lehet 1500 yenért inni. A ételekért külön kellett fizetni.

Az italválaszték: Jim-bim whisky és koktéljai, szaké 3 féle, sör, bor, szilvabor, alkoholos koktélok és üdítők. Mi a legtöbbet végigkóstoltuk(!) és vacsoráztunk is.

Itt nagy közös terek vannak, láthattuk a többi vendéget is. Több lánycsapat is mulatott ott, fiúk nélkül 5-6 lány, nagyon hangosak és jókedvűek voltak.

4. nap

Kyoto Ginkakudzsi (ezüstpavilon) templomához buszoztunk, utána a filozófusok útja sétányon csodálhattuk meg az immár teljesen kinyílt pompás cseresznyevirágokat.

Virágzó cseresznyefák hosszú sora
Virágzó cseresznyefák hosszú sora

Fusimi Inari-nagyszentély

Ezután busszal és vonattal mentünk Fusimi Inari-nagyszentélyhez, ami az egyik legnagyobb sinto szentély a kiotói Inari-hegy lábánál.

Imacsarnokához két út vezet, összesen körülbelül 10 000, cinóbervörösre festett torii vagyis szentélykapu alatt. Sajnos a műtött lábammal nem vállaltam az utat a hegyre végig, kb. 500 métert tettünk meg a kapuk alatt.

Fusimi Inari, Japán egyik legnagyobb szentélye
Fusimi Inari, Japán egyik legnagyobb szentélye

Kijövetnél sátrakból ételeket árultak, ettünk finom polip- és zöldséges gombócokat, rántott csirkét, rákrudat, pálcikára felfűzött marhahúsdarabokat.

Vissza Kyotóba

Innen vonattal mentünk vissza Kyotóba. A szállodában amig ment a mosógép a fürdőben kipihentük kicsit magunkat és újra útra keltünk.

Este Kodaiji zen buddhista templomát kerestük fel ahol esti kivilágítás, fény- és hangjáték és bambuszliget tette felejthetetlenné a látványt.

Vacsorázni egy rizses-hús evő helyre mentünk, ahol kagylólevest és currys rizses húst ettünk a tetején rántott hússal. Meg lehetett mondani, hogy milyen erős curryt kérsz én a 10-es skálán 2-est kértem, kellemesen csípős volt. A fiam 3-ast evett és eléggé huhogott tőle.

Itt mondom el, hogy én mindenevő vagyok, bárhol járunk a világban, szinte mindent megeszek. Férjem jóval válogatósabb nálam, neki „magyar gyomra” van ahogy szoktuk mondogatni. Ennek ellenére mindig talált magának ennivalót, ő sem maradt éhen.

Mint minden este ezen a napon is 10 körül értünk a szállodába és reggel 7-ig aludtunk. Általában sajnáltuk az időt alvással tölteni.

5. nap: Aranytemplom és vissza Tokióba

Busszal mentünk a Kinkakuji aranytemplomhoz.

Hát ilyen embertömeget én még nevezetességnél nem láttam! Még a fényképezőhelyeknél is sorba kellett állni.

Kicsit elvett az élményből, de azért csodálatos volt. És persze lenyűgözött az is, ahogy az emberek fegyelmezetten sorba álltak.

Kinkakuji aranytemplom
Kinkakuji aranytemplom

Busszal folytattuk utunkat az arasijama negyedbe, ahol először a folyóparton nézelődtünk és csodáltuk a cseresznyevirágokat.

A Tenryuji templom megint tudott újat nyújtani, akárhány templomot és szentélyt láttunk, mindegyik más volt.

Természetesen nem maradhatott kis a bambuszerdő sem, bár ott is nagyon sokan voltak, lenyűgöző látványt nyújtott, de nekem az előző esti bambuszliget hangulata megkapóbb volt.

A sétálóutcán ettünk egy pavilonsornál. Tésztagombócot, polipgombócot és sült csirkét. Édességnek hatalmas szakura krémmel töltött palacsintát ettünk, de mohóságomban elfelejtettem lefényképezni-isteni volt!

Innen vonattal mentünk vissza Kyotoba. A szállodába visszamentünk a csomagokért és 6 órakor felszálltunk a Tokióba tartó Shinkanzenre.

Fél 9-re értünk a városba, 9-re az Ours Inn Hankyu hotelbe. Ez volt a legnagyobb, legkényelmesebb szobánk. A szállodához nagy fürdő is tartozott 7-8 medencével, szaunával, gőzfürdővel ami nagyon jól jött esténként, mert a lábam erősen tiltakozott a napi 10 órás séta ellen.

6. nap: Kamakura

Kamakurába mentünk, ezt a kirándulást nagyon vártam. Itt megvettük a buszra a napijegyet 500 yenért, mert ez volt az első alkalom amikor sem a Rail pass, sem a zöld kártya nem volt érvényes.

Első utunk a nagy Buddhához vezetett, mely méretével is lenyűgöző volt. 10 yenért be lehetett menni a belsejébe is.

A Haszedera templom következett ahol megint szép példáját láttuk a két vallás együttélésének. A buddhista templomban sintoista szentély is volt. Csodaszép 500 éves japánkertjét nem győztük fotózni, a kőkert különösen tetszett.

Megint buszra szálltunk és a Takedera bambusztemplomhoz mentünk, ami talán kevésbé ismert és látogatott. Itt a templomon és az elmaradhatatlan japánkerten kívül egy szép bambuszliget is volt.

Egy kedves japán lány megkért, hogy fotózzuk le, cserébe én is kaptam egy fotót.

Takedera bambusztemplom
Takedera bambusztemplom

Gyalog sétáltunk le a hegyről a Hajiman sintó szentélyhez, melynek kapuja messziről látszott.

Megint láttuk azokat a madarakat, melyeket egész Kamakurában lehet látni. Nem tudom mik ezek, de gyanítom, hogy ragadozó madarak.

Itt figyeltük meg először, hogy nemcsak szakéshordók, de sörösrekeszek is vannak a fogadalmi ajándékok között.

Visszamentünk a szállodához ami a Shinagawa állomásnál volt és itt végre beszabadultunk egy szupermarketbe, ahol nem győztem csodálkozni – és persze fotózni. A gyümölcsök nagyon szépen csomagolva, de méregdrágán voltak kitéve.

Fiam elmondása szerint, ha vendégségbe megy valaki lehet 1(!) db almát vagy valami más gyümölcsöt vinni ajándékba. A húsok vékony szeleteire először azt hittem, hogy csak felvágottak. A húsárak pedig egyenesen mellbevágóak.

Ami érdekes volt, szakét és szilvabort akartunk venni, de csak nagyon drága fajták voltak. Megkérdezte a fiam az eladót, hogy nincs-e másfajta. Ami ezután történt, attól tátottam a számat! Az eladó elnézést kért, amiért nincsen az, amit keresünk. Majd odakísért minket az egyik kijárathoz és megmutatta, hogy szemben van egy másik bolt, ahol nagyobb a választék italból, oda menjünk!

Hihetetlen! Egy boltos átküld a konkurencia boltjába vásárolni! Ez is csak Japánban fordul elő. Még egy 100 yenes üzletbe is betértünk, sikerült néhány rizses tálkát meg matricákat (az osztályomnak) venni.

7. nap

Még igyekeztünk sok mindent belezsúfolni a programba, bár már látszott, hogy minden, amit terveztünk nem lesz teljesítve.

Reggeli után elvittük a csomagjainkat a Haneda repülőtér melletti szállodába, hogy ne este kelljen fáradtan átcuccolni. Utolsó éjszakánkat közel a repülőtérhez akartuk tölteni, mert reggel fél 6-ra a repülőtéren kellett lennünk. A szálloda kényelmes volt és nagy előnye, hogy reggel shuttle busz vitt ki ingyen a repülőtérre.

Tokyo Skytree

Utána eldöntöttük, hogy a Tokyo Skytree tornyot semmiképpen nem hagyjuk ki és oda indultunk. Sajnos nem regisztráltunk előre és bizony sok idő ment el a sorbanállással.

Amikor végre feljutottunk, bizony nem bántuk meg! Én még soha nem voltam ilyen magas toronyban, hihetetlen élmény volt számomra!

Az üvegpadlóra alig mertem rálépni, pedig nem vagyok tériszonyos. Azt hittem, körülnézünk, fényképezünk párat és jövünk is le, de bizony majdnem 1 órát töltöttünk fönt, annyira elvarázsolt a látvány.

Japánban szinte minden nap ért valami olyan meglepetés, amire nem számítottam, a mai meglepetés az ebéd volt.

Életem legfinomabb hamburgerét ettük a torony aljában, egy Hawai étteremben.

A Tokyo Skytree kilátója
A Tokyo Skytree kilátója

Tokiói séta és sushi

Mivel még nagyon kevés ajándékot sikerült vásárolni elmentünk Asakusába, ahol a bazárban még bevásároltunk némi szuvenírt.

Innen a Rikugien park volt a következő állomás, mely egy édenkert a város közepén. Itt sikerült igazi kimonóba (nem csak yukatába) öltözött nőket látni.

Japán nők kimonóban
Japán nők kimonóban

Nem hagyhattuk ki a Harajuku divatnegyedet sem, itt igazán divatosan, olykor extrémen öltözött fiatalokat láttunk. Találtunk egy 3 emeletes 100 yenes boltot is, amit szintén végigszaladtunk, egy keveset vásárolva.

Kerestünk egy sushi éttermet, ahol –persze- életem legjobb szusiját ettem. Fiam szerint ez „csak” egy középkategóriás sushi-étterem volt. Hát én el voltam bűvölve tőle! Milyen lehet a „jobb”? Egymás után vettem le a tányérokat a futószalagról.

A sushi-t kötelező megkóstolni
A sushi-t kötelező megkóstolni

Ekkor már nagyon fogyott az időnk! Végezetül Shinjuku belvárosa következett, ekkorra már besötétedett világítottak a hatalmas reklámok, nyüzsgő élet volt az utcákon.

Bejártuk a piros lámpás negyed utcáit, nézelődtünk, kódorogtunk.

8. nap: indulás haza

Reggel kissé álmosan ültünk be a szálloda buszába, ami 10 perc alatt kivitt minket a repülőtérre.

Nehéz szívvel vettem búcsút a fiamtól, akit most majd hosszú ideig megint nem látok személyesen, de végre megértettem és beláttam, hogy miért él ott, a világ túlsó felén.

Csodálatos utazás volt, annak ellenére, hogy több dolog kimaradt, amit még jó lett volna megnézni, de most én is azt mondom, amit a gyermekem: „Majd legközelebb!”

Ajánlott cikkek

Érdekelnek az élménybeszámolók? Sok hasznos információt tudhatsz meg belőlük!

Cimkék: , ,