Sziasztok!
Marokkó régóta rajta volt a bakancslistámon, de nőként, egyedül annyira nem mertem belevágni. Aztán adódott, hogy kaptam egy szabad hetet, itt úgyis hideg van, elvágyódtam melegebb országba. A Kanári-szigetek nem tűntek érdekesnek hosszabb időre, úgyhogy legyőzve a bizonytalanságom, lefoglaltam az utam Marrakeshbe. Előtte azért jónéhány oldalon tájékozódtam a biztonságot illetően, konzuli szolgálat weboldala, csoportbejegyzések, videók. Minden arra irányult, hogy egy biztonságos országról van szó.
Tartalomjegyzék
Néhány általánosság
Az időjárás februárban igencsak kellemes. Mivel a nap később kel, így a reggeli órákban vastag kabát ajánlott, a délutáni órákban tavaszias az idő, ilyenkor egy vékony dzseki vagy akár egy rövidujjú is megfelelő.
Az ország pénzneme a marokkói dirham. 1 dirham ~35 Ft vagy 0,09 euró, kinek melyik tetszik. A városban szinte mindenhol lehet pénzváltót találni, én a reptéren váltottam viszonylag jó áron.
Sim-kártyát ugyancsak a reptéren vettem. Az Orange pultjánál 20 Gb-os kártya 200 dirham, ez volt a legkisebb opció. A 4G hálózat mindenhol elérhető volt.
Árak
Meglátszik, hogy turistákra vannak specializálódva, drágább volt minden, mint amire számítottam. A turistákat szeretik mindenféle trükkökkel lehúzni, úgyhogy mindig nyitott szemmel kell járni, nehogy becsapjanak. Sok helyen pont emiatt nincsenek is árak kiírva. Ha turistaként rákérdezel valamire, neked automatikusan drágább lesz minden. Alkudozni lehet, sőt kötelező, ebben nagyon jók. Ha mondasz nekik egy árat, amit kevesellnek, csak sétálj tovább, úgyis utánadkiabálnak, és odaadják annyiért, amennyiért kérted.
Arra számítani kell, hogy mindenért fizetni kell. Fotó a kígyóról vagy a láncra vert kismajomról (ebben én nem vettem részt), és máris nyílik a marok egy kis apróért. A hennát festő asszonyok beleegyezés nélkül elkapják a turistanők kezét, és már festik is, ha kérik, ha nem. A borravaló mindenhol elvárt, így érdemes mindig tartani egy kis aprót a pénztárcában.
Közlekedés
Egyszóval kaotikus. Mindenki megy, amerre lát, dudaszó zengi be az utakat. Motorosok mindenhol, szabályok látszólag nincsenek. Sok szerencsét a zebrán való átkelésnél. A legbosszantóbb, amikor a bazárban, az egyébként is zsúfolt kis utcákban is motorral közlekednek.
Tömegközlekedést nem használtam, helyette taxiztam, ha nagyon muszáj volt. A reptérről például 200-ról 100 dirhamra sikerült lealkudnom a fuvar díját. Azt hittem, jól jártam, később derült csak ki, hogy jól lehúztak. Egy helyi ajánlotta az inDrive nevű alkalmazást, ami a helyi Uber. Utána csak ezt használtam. Nagyon egyszerűen és olcsón el lehet jutni vele bárhova. Agadirból például 100 dirhamért vitt el a plázsról a reptérre, ami körülbelül félórás út volt.
Emberek
A helyiek nagyon kedvesek, segítőkészek. Bár nem tudtam megállapítani, hogy ez őszinte-e, vagy csak a pénzemet akarják. Fiatal férfiak számtalanszor leszólítottak; vagy odajöttek hozzám, amikor egy padon ücsörögtem. Volt, akivel beszélgettem. Angolul szeretnének tanulni, vagy csak barátkozni a legtöbb esetben. Helyi nők szerint pedig egyszerűen csak kell nekik a vízum, és reménykednek egy európai feleségben.
Az árusok nagyon tolakodóak, szinte rá sem mertem nézni az árujukra, különben rögtön megszólítottak. A legtöbb esetben csak mentem tovább, mindenfajta reakció nélkül.
Ételek
A gasztronómiájuk valami csodálatos. A tagine volt a kedvencem, minden nap azt ettem, persze különféle változatban. A tagine egyébként nem az étel, hanem a cserépedény, amiben készítik. Az ára összetevőtől függően 60 és 90 dirham között mozgott.
A marokkói reggeli is kötelező, ami általában rghaif (helyi kenyér) mézzel és argán- vagy olívaolajjal. Mindig és mindenhol narancslevet kértem, mivel olcsó és istenien finom édes. 15 és 20 dirham körüli áron van.
A Jemaa el-Fna-n (főtér) számtalan stand van, ahol gyümölcsleveket árusítanak nagyon olcsón. A kicsi narancslé 5 dirham; a nagyobb, egyéb gyümölcslevek 20 dirham körül vannak. Szintén kötelező a mentatea. Nem tudom megmondani, hányszor ittam, annyira ízlett. Ára 15-20 dirham.
Szállás
Az Equity Point volt a szállásom, ami egy riád a medinán belül. A Google térkép sem találta, annyira el volt rejtve. Egy helyi árus látta a tétlenkedésem, felajánlotta, hogy megmutatja, merre van. A trükköt már ismertem videókból. A végén pénzt várnak az útbaigazításért cserébe, de tényleg rá voltam szorulva arra a segítségre. A végén nagy meglepődésemre nem fogadta el a felkínált aprót. A recepción a Google térkép helyett a Maps.me alkalmazást javasolták a medinán belüli tájékozódásra.
Látnivalók, programok
Első nap inkább csak pihentem, mivel az éjszakát a stanstedi repülőtéren töltöttem. Soha többet… Reggel hatkor indult Londonból a gép Marrakeshbe, és helyi idő szerint 11 óra körül érkezett meg. Egy delelés után szétnéztem a Jemaa el-Fna téren és a közelebbi épületeknél. Ekkor hallottam életemben először müezzint. Európai fülnek csodálatos, pozitív értelemben borzongató élmény. Ezután szétnéztem a bazárban, majd mivel már sötétedett, jobbnak láttam, ha visszamegyek a szállásra. Nem szívesen mászkáltam volna teljesen egyedül a sötét sikátorokban, bármennyire is volt biztonságos a város.
Másnapra volt egy Airbnb-n foglalt, vezetett, egésznapos túrám az Atlasz hegységbe tevegeléssel, berber-falu látogatással. A tevegelés előtt mindenkit beöltöztettek hagyományos berber viseletbe. A túra része volt egy argánolaj-manufaktúra meglátogatása reggelivel, bemutatóval, majd a túravezető családjánál elfogyasztott ebéddel fejeződött be. Rengeteg hasonló túra van meghirdetve, de ezt nagyon ajánlom, szó szerint tökéletes volt. Ára 200 dirham.
Következő nap a Majorelle kert volt porondon, ami egy csodálatos botanikus kert, kihagyhatatlan látnivaló. A felnőtt belépő 150 dirham, és csak online megvásárolható. A mellette elhelyezkedő Yves Saint Laurent-múzeum kiállításszervezés miatt sajnos zárva volt. Ezután a Ben Youssef Madrasa következett, ahova 50 dirham volt a belépő. A mellette lévő, Ben Youssef mecset csak muszlimoknak látogatható. Délután a riádban, ahol megszálltam, igénybevettem a hammamot, ami egyórás rituálé volt teljes testradírozással, hajmosással együtt, egy nagyon kedves hölgy végezte. Utána nagyon puha lett a bőröm. Ez általában minden hammamban 200 dirhamos program, ahogy én láttam.
A negyedik napon a Bahia és a Badi palota látogatása következett, mindkét helyre 70 dirham volt a belépő. A Badi palota falain rengeteg gólya tanyázott, ide menekülnek a hideg Európából. Estére volt egy asztalfoglalásom a Kui-Zin nevű étterembe egy élőzenés, svédasztalos vacsorára, hastánc-bemutatóval egybekötve. Nagyszerű élmény volt.
Másnap reggel a Menara kertbe vitt az utam, éppen napfelkeltekor értem oda, így csodás képeket készítettem.
Innen a buszpályaudvarra mentem, ahonnan Agadirba indultam. Az út körülbelül három és félórás volt. Marrakesh után nekem egy hatalmas csalódás volt a város. Sehol nem találtam azt az autentikus miliőt, amit előtte annyira megszerettem. Itt minden inkább a turizmusról szólt, túlságosan nemzetközi minden, és drágább is, mint Marrakesh volt. Kicsit megbántam, hogy nem maradtam inkább még egy napot Marrakeshben. Itt nem volt túl sok látnivaló, a helyi bazár meglátogatása után lementem az óceánpartra. Ez nagyon szépen kiépített, tele éttermekkel és fényűzéssel. A Host a sister nevezetű Facebook csoportban találtam egy lányt, akivel találkoztam, és mesélt kicsit a városról, így már annyira nem láttam idegennek, és nem mellesleg össze is barátkoztunk.
Következő nap a délutáni órákban indult a gép vissza Bécsbe, úgyhogy fájó szívvel, de hat nap után el kellett búcsúznom ettől a csodaszép országtól.
Sok országban jártam már egyedül, de ennyire még sosem éreztem jól magam. Könnyekkel küszködve szálltam fel a repülőre, és megfogadtam, hogy egyszer még visszatérek.
Úgyhogy bárki, aki bele akar vágni, de nincs kivel, vagy fél a közbiztonságtól, az ne is hezitáljon. Garantáltan életre szóló élmény lesz.
