Valamit nem értek így utólag. Miért nem fedeztem fel eddig az Őrség-Vendvidék tájegységet jobban? Nem is lakom olyan messze a nyugati határtól, mégse kerekedtem fel, hogy mélyebben megismerjem ezt a csodás vidéket. De nemrég elhatároztam, hogy „belevetem” magam az Őrség és Vendvidék sűrűjébe és kerékpárral bejárom a lehető legtöbb látnivalót. Nem hiába került be hazánk legszebb helyei közé ez a vidék!
Alaposan átrágtam a netet, hogy megtaláljam a lehető legtöbb látnivalót, amit nem hagyhatok ki. Szerintem Ti is meglepődtök a beszámoló végére, mennyi mindent rejt az Őrség.
Így alakult ki egy 78 km-es kör (benne egy kis szlovén rész), aminek során rengeteg mindent érintettem. Aztán a nap végére szinte kultúrsokkot kaptam. 🙂
Tartalomjegyzék
Útvonal
Az Őrség központját, Őriszentpétert választottam rajt-célnak. Déli irányba indultam Szentgyörgyvölgy felé, ahonnan nyugat felé átruccantam Szlovéniába is, mivel így volt a legoptimálisabb az út. Kétvölgytől pedig Pityerszer felé fordultam, ami után visszaértem Őriszentpéterre.
Régebben én is rosszul tudtam, hogy ezt a teljes vidéket nevezik Őrségnek. De külön kell választani az Őrséget és a Vendvidéket. Utóbbihoz tartozik a legnyugatibb rész, a Hármashatár közelében (ide soroljuk Kétvölgy, Apátistvánfalvát, Felsőszölnököt, Orfalut is).
Beszámoló, benne a látnivalók az út során
Mielőtt Őriszentpéterre értem volna
Körmend felől érkezve letértem Szőce falunál, hogy megálljak a Vadása-tónál. A horgász- és nyáron strandhely megbújik Hegyhátszentjakab erdejében. Már reggel több horgász üldögélt kabátban, mivel 7 fok volt csak 8 órakor.
Továbbmentem Pankaszra, ahol az Őrség leghíresebb haranglába van. Egy domb tetején, házak telkei között áll ez a szoknyás harangláb, amelyet szerintem sokan láttak már képen. Mellette egy kovácsműhely áll berendezve, de csak előzetes bejelentkezés után látogatható.
Irány az Őrség déli részére
Szeretek földutakon, murvás utakon bringázni, ilyen úton haladtam Őriszentpéterről Szentgyörgyvölgy felé.
Rögtön az elején meg kellett állnom, mert Kerkáskápolna előtt egy magányos állatot láttam. Még most se tudom eldönteni, hogy egy alpaka vagy egy láma volt. Lent az Őrség egy szántóföldjén. 🙂
Innen tovább dél felé valóban Magyarföldre értem. A faluban ismét egy haranglábra bukkantam, amit nemrég újítottak fel.
A falu határában látható egy szántóföldön egy fatemplom is. Érdekes látvány, nem sok van hazánkban.
Szentgyörgyvölgy
A falu a református templomáról híres, de van a keleti végen egy magányos katolikus templom is. A délelőtti napsütésben remek látvány tárult elém.
Ezután következett a kazettás mennyezetű református templom. Szerencsére nyitva van a látogatók előtt, nagy fájdalom lett volna, ha nem.
A kék színű mennyezetet 1829-ben Patkó András református tanító festette a kinti tábla szerint. Örök hála neki, egyedi templomot varázsolt ide. Én csak ültem és bámultam, annyira szép. Mindez egy jelképes adományért (300 Ft).
Velemér
Itt is egy templom a fő attrakció: a Szentháromság-templom vagy ahogy nevezik, a fény temploma. (A név eredetét az Őrség látnivalókat bemutató cikkemben találod!)
Egy kis kirándulást is lehet tenni a környéken, a Sárgaliliom-tanösvény érinti a helyet. Sajnos nem volt nyitva a templom, de maga a környezet is békés hangulatot árasztott.
Maga Velemér igazából egy utcából áll. De van itt festőműhely, itáliai reneszánsz majolika, galéria műterem, valamint egy Helytörténeti és Aquila János kiállítás. Ő volt, aki a Szentháromság-templom freskóit festette.
Szóval hiába „csak” egy utcácska a település, mégis mennyi művészet belefér egy utcába. 🙂
Gödörháza
A Magyarszombatfához tartozó településrészen szintén van egy harangláb. Az 1790-ben épült faépítmény szintén a Sárgaliliom-tanösvény egyik állomása.
A nyugati végen van a Gödörházi Kecskemajor, ahol az Őrségi kecskesajt kapható.
Magyarszombatfa
A falu az őrségi fazekasság központja, szinte minden ekörül forog.
A Fazekasház a főút mentén áll, ahol éppen elcsíptem a mesterséget és a házat bemutató idegenvezetést. Bár nem terveztem sok időt itt tölteni, mivel volt hátra még 55 km, mégis majd’ egy órát hallgattam az előadást és beszélgettünk.
Nemcsak a fazekasság tudományát mutatta be Attila, de az őrségi életről is mesélt. A három szobát csak a nyitott ajtóból lehet megcsodálni, ám a pajtában található boglyakemencét és a körülötte lévő sok agyagalkotást már közelről is.
No, meg megkóstolhattam egy frissen sütött tökmagos pogácsát is. Attila elmondta, hogy többen sütnek-főznek úgy, hogy becsületkasszás módon meg lehet kóstolni. Szerencsére pont egy fiatalember hozta a felesége által sütött pogit a Fazekasházhoz, így rá is ugrottam a lehetőségre. Iszonyat finom volt!
A faluból kifele menet több háznál is lehet látni a fazekasság hagyatékát, egyik háznál egy kis fa is fel van díszítve kancsókkal.
Szlovénián át
Murvás-, majd országúton vágtam át Szlovénián, hogy aztán Kétvölgynél folytassam a magyar utat. De még „odaát” is látszik az e vidékre jellemző hagyományok.
Sal nevű településen itt is egy haranglábat láthatunk az út mentén nagyon szépen felújítva.
Ami feltűnő itt is, hogy a házak sok helyen egymástól távol fekszenek. A másik, hogy még a garázsok is pajtaként vannak építve.
Na, meg a sok nagyobb emelkedők. Merthogy abból van bőven. Sokszor rosszabb dombos vidéken bringázni, mint hegyekben, mert itt 11 %-os emelkedőkre nem nagyon számít az ember. 🙂
Kétvölgy
Visszaérve magyar földre, rögtön a Kétvölgyi-kilátóhoz érünk. Nemrégiben épült, szerencsére olyan tiszta időben jártam itt, hogy Burgenland dombos vidéke is remekül látszódott. Jó volt látni, hogy sok gyerekes család is ellátogatott ide.
A kilátó tetejéről is látható volt a Ritkaházai haragláb, amely Kétvölgy másik nevezetessége. Jó kis emelkedő vezetett fel ide a Felsőszölnöki miseúton, de maga a harangláb és a kilátás is kárpótolt mindenért.
Legurulva a néhány házból álló faluba, több vendégház mellett is elmentem. Ha egy csendes, meghitt környéken akartok pihenni, ajánlom figyelmetekbe!
Apátistvánfalva
Kétvölgy felől beérve messziről látszik, hogy egy magyar zászlószínre festett kapualjnál „van valami”. Az épületben egy Határőr Emlékhely lett kialakítva. Ez nem is csoda, hiszen a vasfüggöny nem messze húzódott a falutól.
A falu központjában áll a környék legfőbb katolikus temploma, ami sajnos épp zárva volt.
Orfalu
Úton Orfaluba, hihetetlen mennyiségű gomba (főleg őzlábgomba) volt az út menti erdőben.
Mondanom se kell, itt is van egy harangláb. 🙂
A faluban van egy kis élménypark is, ami gyerekeknek kellemes kis kikapcsolódás.
Innen erdei úton folytattam az utat, jó mélyre sikerült bemennem. Sok helyen tolnom kellett a bringát, de ilyen környezetben öröm eltölteni az időt.
Bölény és vadló rezervátum
A végén jó minőségű murvás úton érkeztem el a Pityerszerhez közeli zárt parkhoz. Láttál már bölényt? Mert itt szabadon élve lehet megcsodálni őket!
A nagy területen öt bölényt és három vadlovat sikerült megszámolni. Bár nem voltak túl közel, mégis szerencsésnek mondhatom magam, hogy két ilyen ősrégi nemes állatot élőben is láthattam.
Köszönhetően az Őrségi Nemzeti Parknak, egy kilátóról figyelhetjük meg őket, ahol padokon is megpihenhetünk. Ráadásul Pityerszerről gyalog mindössze 500 méterre van.
Pityerszer
És megérkeztem az Őrség hagyományait bemutató skanzenhez, a szalafői Pityerszerhez.
A területen 10 épületet láthatunk, a belépő bőven megéri ezt a csodás helyet! Az épületek szobáit, berendezéseit, a használt eszközöket mind megtekinthetjük. Ráadásul szép kilátás is nyílik innen a szemközti domboldalon fekvő „szerre”.
Néhány szobában különböző kiállításokat nézhetünk meg, mint például Szalafő történelmét, a környék élővilágát, különböző mesterségek alkotásait.
Külön öröm, hogy a jó időnek köszönhetően sokan voltak. Jó látni, hogy még sokakat érdekel az őrségi hagyomány megismerése egy ilyen csodás helyen!
Szalafő – ahol a disznónak van elsőbbsége 🙂
A Felsőszeren lévő Kömpe szeme kilátóhoz fel akartam tekerni, ám egy előadás-szerűség miatt fullon volt a hely. De ne gondoljatok egy nagy kilátóra, mindössze kb. 5 méter magas az építmény. 🙂
A faluban egy vicces dolog is történt. Miközben tekertem, egy mangalica szépen komótosan átbattyogott az úton. A szembe jövő turistabusznak és egy kocsinak meg is kellett állni, hogy a disznóka átkeljen az úttesten. Úgy látszik, itt a disznónak van elsőbbsége. 🙂
Őriszentpéter ismét
Mielőtt visszaértem volna a kocsimhoz, azért a város nyugati felén is van egy látnivaló.
A Templomszeren az út mentén áll egy Árpád-kori templom temetővel együtt. Szintén érdemes megállni és ha nyitva van, meglátogatni a belső részét.
Aztán 8 órányi bringázás után visszaértem a kiindulóhelyre. Természetesen egy helyi vacsorát is megejtettem: a híres-nevezetes dödöllét rendeltem a hús mellé.
Összefoglalva: nem hiába lett a kedvencem e nap után az Őrség vidéke
Aki végigolvasta vagy jobban átfutotta a beszámolómat, az egyetérthet az elején írt megjegyzésemmel: igazi kultúrsokk, amit az ide látogató kaphat.
Nemcsak a vidék, a dombok, a természeti látnivalók adnak pozitív élményt, hanem a környékre jellemző hagyományok, az emberek.
Ráadásul a bringásoknak nagyon ideális terep. A látnivalókhoz könnyű eljutni, sőt nagyon jól ki van táblázva az egész vidék. Sok helyen turistatérkép segíti a bicajosokat, de a túrázókat is.
Méltatlanul alul van becsülve az Őrség és Vendvidék, ám ahogy a Fazekasháznál beszéltük, lehet ez adja meg az eredeti báját a tájegységnek. Ha tolonganának az emberek, már nem biztos, hogy ezt a hangulatot árasztaná.
Ám én mindenkit csak biztatni tudok: legalább pár napos kirándulásra vegyétek fel a bakancslistára ezt a vidéket, mert amit itt kaptok, az nem egy mindennapos érzés lesz!
Ajánlott cikkek
A többi élménybeszámolóból is sok információt tudhatsz meg!