Monacóban már voltam tíz éve, de csak pár órát. Azóta vártam, hogy visszatérhessek, a feeling, az idő, a látnivalók az egyik legjobb helyszínné teszik az egész Francia Riviérát.
Alapvetően májustól októberig nem utazok, mert ebben az időszakban élvezem az itthoni időjárást (és a Balatont). Ám ráakadtam egy kedd reggeli Bécs-Nizza és egy szerda esti Nizza-Budapest útra. Mindkettő Wizz Air, WDC-tagsággal 9.500 Ft volt a két jegy. Ennyiért nem hagyhattam ki.
Akik olvastak már pár beszámolót tőlem, tudják, hogy nem szoktam sok időt eltölteni egy helyen, így a két teljes napba kellett besűrítenem sokmindent.
Tartalomjegyzék
Monaco
Kedd reggel 8 órakor landolt a gép Nizzában. A reptérről az L2 villamos visz be a belvárosba. Az érkezési csarnok elől indul, ott automatából is vehető jegy: egy útra szóló 1.50 €, 24 órás jegy csak 5 €. Ezzel a buszok és villamosok igénybe vehetők! A napijegyet is mindig érvényesíteni kell a járműveken.
Mivel bizonytalan időt mondtak szerdára, Monaco előtt felmentem a belváros és a kikötő közti dombra, ahonnan a tengerparti sétányról lehet remek képeket készíteni. A Garibaldi / Le Château L2 villamosmegállótól kb 10 perc gyalog.
Innen mentem a 607-es busz megállójához (Port Lympia / Arson), ami a kikötő melletti utcából indul Monacóba. Mivel sok ember száll itt fel, inkább a kiindulóhelyhez gyalogoltam, ami a Square Normandie. Itt csak páran szálltunk fel, így el tudtanm foglalni egy jobb oldali ülőhelyet. Mindenképp erre az oldalra üljünk, mert csodás kilátás nyílik szinte egész úton! Monacóba nem jók a tömegközlekedési jegyek, napijegyek, a buszvezetőnél kell venni, ami 2.50 €.
Monacóban a nyugati végen szálltam le a Place d Armes megállónál, innen egy kis lépcsőzéssel máris a hercegi palotához érünk. Na, innen lehet talán a legjobb panorámaképeket csinálni két irányba is!
Érdemes elkalandozni a kis szűk utcákba is, rengeteg boltot, éttermet találunk itt. Emellett a katedrális, az Óceánográfiai Múzeum és egy szép kert is található ezen a részen.
Két hét múlva rendezik a Forma-1 futamát, de már lázas készülődés folyt: álltak a lelátók, a boxutca és a nyomvonal is fel volt festve. Emiatt voltak lezárások, terelések, de a monacói élményt ez nem befolyásolta.
Másik kötelező látnivaló a híres Monte-carlói kaszinó. A bejárat előtt mindig látunk fullos autókat, lehet mellettük fotózkodni is. Anno 10 éve haverommal bementünk a kaszinóba blackjackezni, nyertünk is pár sörre valót. 🙂
A szerencsejátékozást most kihagytam, mentem a nem messze lévő kis japán kertbe. Üdítő érzés a csili-vili épületek, autók közül megpihenni ezen a hangulatos helyen.
Innen visszagyalogoltam a kaszinóhoz egy késői ebédet beiktatva és a 602-es busszal utaztam Éze-be.
Èze
A kis falu egy sziklára épült sikátoros település, amely a parfümökről is híres. A busztól egy kis felfelé menet után érjük el ezt a szép részt.
Érdemes bolyongani a sikátorok között, nagyon hangulatos. A legtetején pedig egy botanikus kertből nagyon szép kilátás nyílik. Én ide nem mentem, mert éppen borongós idő volt, azért mégiscsak napsütésben a legszebb.
A 82-es busszal akartam Nizzába menni, de a netes és a valós menetrend nem egyezik meg. Ez a többi busszal is így van, ráadásul a kevés buszra rengeteg ember jut. A 602-es buszra nem is fértem fel, annyira tele volt. Úgyhogy a következő 82-es buszt kellett megvárnom, ami egy óra múlva jött. Innen viszont a 24 órás jegy érvényes Nizzába.
Nizza
Szerencsére szerdán is jó idő lett, így végig tudtam járni Nizza látnivalóit. A szállásról a belvárosba pont útba esett a Saint-Nicolas de Nice orosz katedrális. A kerti részen több nyúl is szabadon szaladgál, egész szelídek.
Legyalogoltam a tengerparti sétányra, amely Nizza talán legismertebb része. Több km hosszú, a parton sok bár, fagyizó található. Sok napozó volt a parton, igazi közösségi helyszín.
A város főtere a Place Masséna, ahol a piros-sárga épületek és a Fontaine du Solei szökőkút nagyon szép teret alkot.
Innen keleti irányba sikátoros városrészt találunk, benne a Sainte-Réparate de Nice katedrális. Ingyenes a belépés, nagyon szép a belső tere is. A sikátorok között sétálva itt el is időztem, hangulatos része ez a városnak.
Továbbmentem a Garibaldi tér felé, ez Nizza másik jelentős tere. Innen már csak pár perc és a kikötőhöz érünk. A sok yacht és a szép épületek mellett épp állt bent egy nagy óceánjáró hajó is.
Az L2 villamossal visszamentem a város főutcájára, a Jean Médecin-re. Klasszikus sétálóutca villamosvonallal. Az északi felén áll az impozáns Notre-Dame de l’Assomption bazilika.
Egy kávé után a belvárosból induló 5-ös busszal a Matisse Múzeumba mentem. A híres festő hosszabb időt töltött Nizzában, alkotásai egy szép villában láthatók. 10 euró volt a belépő, elég gyorsan végig lehet nézni a 9 termes múzeumot. Egy kicsit nagyobbra gondoltam, de aki szereti Matisse műveit, annak kötelező.
Még egy fontos helyszín maradt, a kikötőtől keletre lévő Mont Boron hegyről nyíló panoráma. A múzeumtól a 33-as busz közvetlenül ment oda. Már a felfelé út is egyre szebb lett, de a Chemin du Fort megálló előtt lévő kilátópontról a legszebb. Elég megnézni ezt a képet:
Ezután busszal, majd villamossal a Saint-Augustin vasútállomásra mentem, hogy személyvonattal menjek Cannes-ba.
Cannes
Kb 30 perces a vonatút és Cannes belvárosába érkezünk. Pár perc alatt pedig a tengerparti sétányra gyalogolhatunk.
Itt pont a Filmfesztiválra készültek, ezért a part jó része el volt kerítve. De a szabad részen itt is rengetegen napoztak, piknikeztek, csakúgy, mint Nizzában.
A kikötőtől nyugati irányba látható is egy domb, aminek tetején az Église Notre-Dame d’Espérance templom emelkedik. Én felgyalogoltam ide, kb 10 perc és egy kis emelkedő után fel is értem. A kilátás innen szintén nagyon szép.
Egy sikátoros részen mentem le a Rue Meynandier sétálóutcára. Egy késő ebéd után mentem is vissza a nizzai vasútállomásra.
Őszintén szólva, nekem Nizza (és Monaco) sokkal jobban bejött, mint Cannes. Valószínű azért is, mert a két város után Cannes már nem tudott sok újat mutatni. De ha a Francia Riviérán vagyunk, ide is el kell látogatni!
Nizza és környéke tökéletes hely pár napos kiruccanásra. Kellemes idő, szép látnivalók, barátságos emberek – minden, ami miatt érdemes elutazni!
