Habár írtam már régebben egy cikket erről a vidékről Harkány és környéke címmel, ám ez most egy szubjektív írás lesz részemről. Nemrég ugyanis bringával fedeztem fel a Villányi-hegység látnivalóit és a fő mondanivalóm: ha tehetitek, mindenképp látogassatok el ide akár több napra is!
Egy villámlátogatást tettem Pécsre, amibe egy gyors bringatúrát is belevettem Vokány-Máriagyűd-Siklós-Villány-Palkonya útvonalon. A táv mindössze 34 km volt (270 méteres szintemelkedéssel), így bátran ajánlom a kamaszoktól az idősebbekig is ezt az utat. Az út nagy része külön bringaúton halad, csak néhány km-en kell autóutakon tekerni.
(A hegység nyugati részét nem érintettem, mivel ott egy forgalmas főúton lehet csak eljutni Harkányba. Viszont a legszebb látnivalókat így is sikerült felfedezni.)
Tartalomjegyzék
Máriagyűd
A 34 km-t Vokány vasútállomástól indítottam (Pécsről vonattal jöttem), innen egy combosabb felfele tekerés után tárult elém a hatalmas szőlőültetvényes vidék. Már itt egy pozitív löketet kap az ember, szőlők között tudunk begurulni Máriagyűdre.
A Siklóshoz tartozó település híres Mária-kegyhely, búcsújáróhely. Eredetileg egy gyors körbenézést terveztem, de maga a templomban érdemes leülni és csodálni a templombelsőt.
A templom kívülről is gyönyörű, de a belseje egyszerűen csodálatos. A főoltáron látható a Mária-kegyszobor, de a festmények és a mennyezeti freskók is percekig benntartják az embert.
A templom mögött egy stáció és egy temető is található, valamint egy szabadtéri oltár is.
Siklós
Máriagyűdről bringaút vezet a váráról ismert városba. Megmondom őszintén, ritkán jártam ilyen hangulatos, tiszta és rendezett kisvárosban. A főutcán szinte végig térkövezett külön gyalogos- és bringaút van, szóval egy bringabarát városról beszélhetünk.
A fő célpont természetesen a Siklósi vár volt, amelynek fehér falai messziről észrevehető minden irányból, úgy kiemelkedik a városból egy dombon állva.
A várba egy kőhídon, majd fahídon át jutunk be egy előtérbe. Ennek tetején van a gyilokjáró, ami védte a vár bejáratát. Ezután lépünk be a várudvarba.
Először az vetődött fel benne, hogy ez a vár csak ekkora? Ám a három szint (földszint, 1. és 2. emelet) bejárása, valamint a kilátás után képzeletben adtam magamnak egy pofont, hogy hogyan is gondolhattam ezt!
A termekben rengeteg információt kapunk: vár története, a használt ruházat, harcászati eszközök, várbörtön, kápolna stb. Külön terem van a javarészt itt forgatott A Tenkes kapitánya 1960-as sorozatnak is.
A várhoz szorosan nem kötődő két kiállítást is láthatunk: a hadtörténeti az I. és II. világháborút, a szerb pedig a szerbiai nép- és iparművészetet mutatja be. Mindkettő legalább olyan érdekes, mint a vár története.
A végén kijutunk a várfalra, ahonnan Siklós városa és a mögötte emelkedő Villányi-hegység vonulata tárul elénk.
Egy pillanatig sem szabad gondolkodni azon, vajon megéri-e a belépő az árát. A válasz egyértelműen igen!
A várról részletesen itt olvashatsz!
A városban van egy török emlék is. A Malkocs bég dzsámi a hódoltságkori 16. századi török építészet egyik emléke. A belső része is látogatható belépő fejében. Sajnos idő hiányában nekem kimaradt. Igazából ránézésre a pécsi dzsámi egy kisebb változata.
Siklóst Nagytótfalu irányában hagytam el.
A „két Harsány”
Siklós után egy kis kivételével külön bicikliúton érjük el Kisharsányt, majd Nagyharsányt. Útközben csodás szőlőültetvények között vezet az út, méghozzá azt, amit a kezdeteknél láttam. Szüret előtt állva csak úgy roskadoztak a szőlőfürtök.
Nagyharsány fölött húzódik az Ördögszántás nevű hegy. Hazánkban talán ilyen nincs is. Alul szőlősorok, felül pedig kopár mészkősziklák emelkednek. Egy legenda szülte a nevét, de ezzel nem szeretnék senkit sem untatni. 🙂
Nagyharsány és Villány között a főút mentén lévő külön kerékpárúton lehet tekerni. Innen nyílik a szoborparkhoz vezető út is. Ezt idő hiányában sajnos nem néztem meg, de legközelebb mindenképp beveszem a programba.
Villány
És a bal oldalon hosszan húzódó szőlőültetvények között beérünk a hegység névadó városába, Villányba. Elnézve a város fölé emelkedő rendezett szőlősorokat, kicsit olyan érzésem volt, mintha egy mini Toszkána lenne az a rész.
Nem is tudtam, hogy Villányban is van egy pincesor! A központ felé haladva egyszercsak bal oldalon borozók bukkannak fel. Mondani se kell, meg is álltam, hiszen vörösbor kóstolása nélkül nem lehet továbbmenni.
Borozókból és borokból is van bőven választék. Én Portugieser, majd Cabernet Sauvignon mellett tettem le a voksom, egy szelet lilahagymás zsíroskenyér társaságában. Persze elvitelre is lehet venni, kötelező program itt a Villányi-hegységben!
Egy mellékúton bringáztam ki a Palkonya felé vezető főútra, itt láttam, hogy van egy kilátó is. Pár percnyi séta után fel is lehet érni, ahonnan remek panoráma nyílik Villányra és a domboldalon lévő szőlőültetvényekre.
Villánykövesd
Pár km és Villánykövesd következik, ahol meglepetésemre pincesor fogadott. Őszintén szólva nem tudtam, hogy Palkonyán kívül is létezik pincesor.
Itt két sorban helyezkednek el a fehér falú, színes ajtajú pincék. Leírások alapján közel 70 pince látható. Sajnos nem volt nyitva semelyik sem, így tekertem is tovább Palkonyára.
Palkonya
Szintén pár km és az ország egyik leghíresebb pincesorához értem. Előtte azonban feltekertem egy kaptatón a falu központjában álló Szent Erzsébet templomhoz.
A templomot már lentről lehet látni, pontosabban a piros színű kupoláját. Ez a kupolás rész egészíti ki a „rendes” templomot, amelyet ezzel a résszel toldották meg. Impozáns látvány, megéri feltekerni ide.
Ezután gurultam is le a több sorban elhelyezkedő pincesorhoz. Sajnos itt sem volt nyitva semmi, de hát nem is csoda szeptember hétköznap. 53 pince található (ha jól emlékszem) négy sorban, végig is mentem a sorokon. Kár, hogy nem nyitva tartó időszakban voltam itt, tuti megittam voltam pár pohár bort. De majd ez is legközelebb lesz.
Innen vonattal mentem vissza Pécsre.
Szóval, megéri lejönni ide délre, a Villányi-hegységbe?
A válasz egyértelmű: igen!
Fantasztikus táj, gyönyörű látnivalók, remek borok és egy kis Toszkána – ahogy én elneveztem ezt a szőlőültetvényes vidéket.
Ráadásul nagyon kerékpárbarát a Villányi-hegység, jól kiépített bringautak találhatók a szőlők között. Aki még nem biciklizett erre, mindenképp tervezze be a jövőben!
