Két éve, a covid kirobbanásakor írtam egy cikket, amiben azt vizionáltam, hogy soha nem fogunk olyan olcsón utazni, mint 2020 előtt. Egyelőre úgy néz ki, két évvel korábban írtam…
Ahogy az akkori cikk is bizonyítja, már vártam az utazás költségének a drasztikus emelkedését. Nem megyek bele mélyen, hogy miért, csak pár mondatban fogok említeni pénzügyi okokat, mert hát muszáj.
(Mivel pénzügyi elemzés területén is dolgozom, ezért is merek belemenni gazdasági jellegű dolgokba. A cikk magánvélemény!)
Tartalomjegyzék
Euró-forint árfolyam
Szinte minden európai légitársaság euróban állapítja meg a jegyárakat. Logikus, hogy gyengülő forint mellett több forintot kell fizetnünk ugyanannyi euróért.
Jól látható a grafikonon, hogy az évek óta tartó trendszerű gyengülés idén begyorsult. Az év eleji 355-370 Ft-os ár pár hónap alatt a 400-416 Ft-os tartományba szökött fel, ez több mint 10 %-os gyengülés. Ezt már nem tudják „lenyelni” az utaztatók sem.
Több utazásos Fb-csoportban is olvastam, hogy hüledeznek az utazók, amiért az utazási irodák a befizetés után is plusz pénzt „kérnek”. Ennek oka nagyrészt a romló forintunk. Ha 308 Ft-os euróár mellett fizettük ki az utat, de most 405 Ft az euró, nyilván a 25 Ft különbséget valakinek fizetni kell…
Üzemanyagár
Nyilván tudjátok, hogy a repülőgép üzemanyaga a kerozin. Mint ahogy a benzinnek és a gázolajnak, ennek is piaci ára van. Vagyis a légitársaság is az aktuális ár szerint vásárolja meg. (Most tekintsünk el a határidős piactól és a fedezéstől, ezekkel tudják csökkenteni vagy emelni a vételi árat, ill. a kiadást.)
Az alábbi grafikon jól mutatja, a kerozin világpiaci ára is mennyire megnőtt (a jobb oldali oszlop az ár, dollárcent/gallon egységben).
Míg a békebeli 2019-ben átlagosan 2 dollár/gallon volt az ár, ez idén márciusban 3,6 dollárra nőtt. 80 %-kal volt magasabb a kerozin ára, mint három évvel ezelőtt!
A Covid okozta reakciók most csúcsosodnak ki
Két éve szinte minden szektor elbocsátásokba kezdett a hirtelen megbicsakló világgazdaság miatt. Különösen igaz volt ez a turizmusra és a légitársaságokra.
Mivel sem a 2020-as, sem a 2021-es év nem volt felhőtlen az utazás terén, a lecsökkenő munkaerő nem tudott visszaépülni, hiszen nem volt kereslet (értsd: sok utazó). Idén aztán szinte mindenki utazni, repülni akar/akart.
Az idei év megugró utazási kedve azonban „rászabadult” a nem megfelelően felkészült utazási szektorra. Főleg a repülős utazás terén lett óriási a káosz.
Nyilván sokan olvastatok (vagy akár személyesen is tapasztalhattatok) a járattörlésekről, folyamatos késésekről.
Az amszterdami reptéren például nem ritka a több órás várakozás a biztonsági ellenőrzésnél. Vagy a Lufthansa a mai nap során kétezer járatot törölt augusztus végéig. Ilyen és ehhez hasonló dolgok gyakoriak lesznek a jövőben. Illúzió azt hinni, hogy ezek a nyár elmúltával megszűnnek…
Az extraprofit adónak nevezett valami
Pár hete a magyar kormány különadót vetett ki a légitársaságokra is, mondván, itt extra nyereség keletkezik. Nem tudom hol voltak az elmúlt két évben, amikor szinte minden cég veszteséges volt.
A Ryanair egyből reagált és rá is terhelte az utasokra a teljes adó összegét. Nyilvánvaló volt, senki sem fogja önként és dalolva kifizetni a plusz költséget. A légitársaságok sem.
Csődök, tőkeemelések a szektorban
Két éve is azt írtam, hogy Európában nem zajlott le a konszolidáció, túl sok légitársaság van a porondon. Óhatatlan, hogy „tisztuljon a piac” és kevesebb szereplő legyen.
A tőkeemelés azt jelenti, hogy a cég forrást vagyis pénzt kér befektetőktől, akik ezért cserébe részvényt kapnak. Az elmúlt egy évben ehhez folyamodott a Lufthansa, a TUI és nemrég az Air France is. Plusz pénz kellett, hogy túléljenek.
Az elmúlt héten a skandináv légitársaság, a SAS kért csődvédelmet. Pár hónapja a brit Flybe cég is csődbe ment (a Budapest-Southend járatot ők üzemeltették).
Minél kevesebb szereplő marad, annál magasabb jegyárakat kérhetnek el a légitársaságok. De ez még az állapot még nincs itt, elég sok szereplő van az európai piacon. Ez inkább a távolabbi jövő.
Gazdasági megszorítások – drasztikusan lecsökkenhet az utazóközönség
Van egy mondás a magyar gazdaságra, hogy hét év bő esztendőt hét év szűk év követ (ez nagyon jól működik, 2000-2007 között fel, 2007-2013/14 le, 2014-2021/22 fel). Sajnos úgy tűnik, letelt a hét bő esztendő.
Mindenki érzékeli az elmúlt hónapokban az áremelkedést a mindennapi életben. De nemcsak ott, elég megnézni a szállások árat. Az idei utazásaim során is 30-50 %-os drágulást tapasztaltam e téren (jó, ennek egy része az euró-forint árfolyamból adódott).
Az elmúlt napokban pedig olyan intézkedéseket jelentettek be idehaza, amikkel nyilvánvalóan kevesebb lesz az emberek elköltésre váró pénze. Ez szűkíti az utazók potenciális számát is. De külföldön is hasonló problémák vannak.
Az „élet” visszavág
Az élet minden területén megvannak a ciklusok. Esőt napsütés követ, jót rossz, emelkedőt lejtő, stb. Mindeközben pedig vannak átmenetek. A gazdasági dolgok is hasonlóan működnek.
Az elmúlt 8-10 évben nagyon olcsón utazhattunk. Volt, hogy 3000 Ft-ért repültem Milánóból Bordeaux-ba. Nem reális, de kihasználtam. Mint ahogy sokan mások is ki tudták. Na, ennek úgy gondolom, vége (vagy legalábbis nagyon leszűkülnek ezek a lehetőségek).
Nincs ingyenebéd! Amit eddig adott az „élet”, azt keményen vissza is veszi!
Ahogy fentebb említettem, a bő esztendőket szűk évek követnek. A bő esztendők pedig véget értek. Most vagyunk az átmenetben. És a szűk esztendők előttünk vannak. Szerintem. De ne legyen igazam!