Sin City, a bűn városa. Mindenki tudja, hogy ez nem más, mint Las Vegas. Egy olcsó jegyet meglátva, 2017 március közepén úgy döntöttem, megvalósítom az egyik bakancslistás utamat és csinálok egy Nyugat-amerikai körutat (San Francisco, Los Angeles, Las Vegas, Grand-kanyon). Következzen egy Las Vegas élménybeszámoló, ami a körútból a 3. rész!
Tartalomjegyzék
1. nap: Megérkezés
Mivel sok helyre mentem, Vegasra három nap jutott. San Diegóból Los angelesi átszállással busszal érkeztem egy hétfő reggel. Mivel a szállodába csak délután 3-kor lehetett becsekkolni, ezért a terv az volt, hogy egy reggelizés után a majd’ 9 órás szabadidőmben körbenézek a városban.
A Greyhound busz Vegas északi részére érkezett, közvetlenül a Fremont Street-tel szembe. Ez egy hosszú, fedett utca, ahol kaszinók, üzletek, bárok sora van. Amíg nem épült ki a Strip, ez volt Vegas „főutcája”. Mivel éhes voltam, kerestem egy reggelizőhelyet.
Ha Amerikában jársz, ne a Mekibe menjél csak, rengeteg jó gyorskajálda van. Én kerestem egy Denny’s-t, tudva, hogy nagyon finom reggelit lehet ott fogyasztani. Omlett sertéshússal, gombával és hagymával töltve, mellé pirítós. Nagy adag volt és nem drága (persze Amerikához képest).
Ezután gyalog indultam a Strip irányába, mintegy 4 km-es táv. Szerencsére ideális idő volt, napsütés, de nem meleg. Vegasba érdemes nem nyáron menni, mert olyankor nem ritkák a 40 fok feletti hőmérsékletek.
Elmentem néhány esküvői kápolna (Wedding Chapel) mellett is, amit szerintem mindenki ismer, leginkább a Másnaposok első részéből.
Az első neves szálloda a nagy tornyáról már messziről felismerhető Stratosphere volt. Tulajdonképpen innen kezdődik a Las Vegas Strip, bár még egy keveset gyalogolni kell, hogy az igazán ismert részhez érjünk.
A híres utca, a Strip
Még csak 9 óra múlt, amikor a Treasure Island és a vele srégen szemben lévő Venetian Hotelhez értem. Itt találkoztam az első „vegasi csapdával”. Több kereszteződésben csak felüljárón tudsz átkelni az út túloldalára. Ezek viszont legtöbbször bevisznek a szállodába, ahol sokszor nem írják ki, merre is van a felüljáró.
Természetesen az útkeresés közben a kaszinóba tévedsz vagy visz az út, ahol sokan persze elcsábulnak és játékgépeznek. A Venetian-ben vagy 10 percig kerestem a kijáratot, mire ráleltem. De megálltam, hogy ne gépezzek.
A Venetian után már sorban jönnek a neves szállodák: Mirage, Caesars Palace, Bellagio, Planet Hollywood. A Bellagióba naná, hogy bementem. Hatalmas játéktermek vannak, ahol rengeteg gépen tudunk játszani 1 dollárcentes téttől egészen több tíz dolláros alaptétig. Van egy külön terem magasabb téttel játszani kívánó embereknek is. Képzelem, mennyi pénz fordulhat (és éghet el) egy nap alatt!
Én kemény 2 dollárt játszottam el. Nem messze tőlem egy idősebb úr ült, aki több alkalommal is etette a gépet tíz dollárosokkal. Nem számoltam, de saccra 50 dollárt beletett vagy öt perc alatt. És nem úgy tűnt, hogy abba akarja hagyni… Szóval, hölgyek és urak! Óvatosan csak a kaszinókban, villámgyorsan ott lehet hagyni egy havi fizetést! 🙂
Amúgy a szállodákban az öltözködés tekintetében sajnos nincs elvárás, mert többen is úgy flangáltak, mintha egy strandon lennének. Én mindenesetre egy farmerban és egy normális pólóban voltam, úgy gondolom, ez a minimum, ha egy ilyen neves és előkelő szállodákban járkál az ember.
A szökőkút hétközben csak délután 3-tól működik, így a Bellagióban portyázás után továbbindultam, hogy fotót csináljak a híres „Welcome to Fabulous Las Vegas” táblánál. Közben elhaladtam a New York-New York, MGM Grand, Tropicana, Excalibur, Luxor és Mandalay Bay híres szállodák előtt.
Welcome to Fabulous Las Vegas
Mivel Amerikában mindenből pénzt (és showt) csinálnak, a Las vegasos táblánál fizetni kell napközben a fotózásért (egyszer arra járva buszról láttam, hogy este nem kellett fizetni).
Hosszú sor kígyózik emiatt, én nem vártam ki, magánzóként egy kissé oldalirányból csináltam jó képeket. Ekkor fél 1 volt, kellemesen meleg volt.
Nem messze volt egy Meki, úgy döntöttem, hűsölök egy kicsit. Beültem, vettem egy hideg üdítőt és üzeneteket írtam haza.
Szállodában
Fél 2 körül elindultam a Silver Sevens szálloda felé, ami negyed órás gyalogútra volt a Bellagiótól. Szóval úgy érzem, jó helyen sikerült szállást találnom. Egy óra laza gyaloglás után be tudtam csekkolni előbb. Gyorsan lezuhanyoztam és ledőltem pár órára, mert az éjszakai buszon való alvás mégse teljes értékű.
Egy jó tanács, aki olyan szállodában foglal szobát, ahol zárolnak egy bizonyos összeget. Ha más kártyát adsz meg a foglaláskor, mint amiről szeretnél fizetni helyben, jelezd előre, mert különben elutasítja a kártyát a szálloda rendszere! Persze, nincs semmi probléma ezzel, a recepciós beüti a változtatást és minden rendben. Én is így voltam.
A másik, hogy a szoba díján felüli zárolt összeget csak több hét után fogják feloldani és tudod csak használni! Ez a lassúság nem a szálloda miatt van, sajnos szinte mindenhol így működik. Ha netán 3-4 hét után nincs a számládon, vedd fel a kapcsolatot a bankoddal vagy a kártyakibocsátóval!
Bellagio-szökőkút
A pár órás alvás új erőt adott, így immár sötétben, begyalogoltam a Stripre. Csodálatos látvány már messziről is, ott állva, illetve gyalogolva pedig még inkább!
Több szökőkutas előadást megnéztem a Bellagio előtt, fantasztikus párosítás a gyönyörűen kivilágított szálloda előtt a zenére táncoló vízsugarak. Érdemes több helyről megtekinteni, mindig más háttér előtt ragyogó élményt nyújtanak a különböző zenés előadások.
2. nap: Grand-kanyon
Másnap a Grand-kanyon volt a programomban. Reggel korán keltem, mert jött értem a szállodához 6-kor a busz. Egy ezzel foglalkozó cégnél foglaltam az utat, az árban a Hoover-gát, a Grand-kanyon két különböző pontján való megtekintése és egy ebéd volt. Sajnos így busszal elég hosszú az út, oda 5, vissza 4 és fél órás az út. Aki teheti, főleg a többen utazók, jobb, ha autót bérelnek és úgy mennek.
Hoover-gát
A Hoover-gát szolgálja Las Vegas áramellátást, hatalmas építmény egy szűk kis völgyben. A Grand-kanyon pedig mondanom se kell, végeláthatatlan természeti csoda. Élőben érzékeli ezt az ember.
Mintha a Marson lettem volna, hatalmas és mély völgyek által szabdalt tájterült elém. A messzeségben pedig lehetett látni a Colorado-folyót.
A kanyon
Elsőként a Mather Point, majd utána a Bright Angel kilátóhelyen lehetett megcsodálni a kanyont. Én egy kis túrát is tettem, természetesen kijelölt útvonalon, hiszen nem jött volna jól egy eltévedés.
Én azt tanácsolom az egyszer oda eljutóknak, töltsenek el minél több időt és a felkészültebbek gyalogoljanak le a Colorado-folyóhoz. Nem könnyű túra, de biztos megéri. Legközelebb majd én is kipróbálom.
Ismét Las Vegasban
A busz este fél 10 körül ért vissza Las Vegasba, ahol én az Excaliburnál kiszálltam, hogy minél több időt tudjak tölteni este a Stripen.
Meg akartam nézni a Mirage előtti „tüzes” előadást, de sajnos 8 és 9 órakor van csak programban. Pár óráig még élveztem az éjszakai Las Vegast, majd vettem egy 24 órás buszbérletet és immár busszal mentem vissza a szállodába, amelynek kaszinójában még 1 dollárt eljátszottam.
3. nap: Nézelődés
Másnap (szerda) csak este fél 9-kor indult a buszom San Franciscóba, ezért kihasználtam, hogy csak 11 órakor kell kijelentkezni a szállodából és sokáig aludtam. Reggeliztem, kicsekkoltam és egy kicsit buszoztam.
Délután megnéztem a Fremont Streetet is, ekkor már benépesült. Hétfőn nem vettem észre, de egy drótkötélen csúszva ki lehet próbálni a Skyride-ot. Biztos remek élmény a sétálók feje felett „repülni”. Bementem egy ajándékshopba, hogy pár apróságot vegyek otthonra.
Visszabuszoztam a Stripre, ahol a Venetian-nel szemben egy Starbucksban kávéztam (mindössze 1200 Ft-ba került, itthon ez 890 Ft). Kihasználtam a jó időt, kiültem és élveztem a pillanatot.
Pár szökőkutas előadást még megnéztem, ettem egy korai vacsorát, majd kibuszoztam a pályaudvarra, ahonnan egy fapados busszal mindössze 3000 Ft-ért (!) utaztam San Franciscóba.
Las Vegas összegezve
Remélem sokaknak megmozgatta a fantáziáját ez a Las Vegas élménybeszámoló. Őszintén szólva, nekem pozitív csalódás volt Las Vegas.
Többször fordult már elő, hogy sokat vártam egy adott helytől és kevesebb élményt kaptam. De itt nem ez volt a helyzet. A harmadik nap is úgy sétáltam a Stripen, mintha akkor lett volna az első napom a bűn városában.
Én mindenkit biztatok arra, hogy ha van lehetőségetek, menjetek el és élvezzétek a vegasi csillogást. De a kaszinókban próbáljátok meg nem elveszíteni a ház árát! 🙂
A körút további beszámolói
1. rész: San Francisco felfedezése
2. rész: Három nap Los Angeles-ben
Ajánlott cikkek
A honlapon lévő helyszínek cikkei tematikusan és ABC-sorrendben itt találhatók!
Érdekelnek az élménybeszámolók? Szerezz hasznos információkat belőlük!
