A pozsonyi vár egy nagy magyar történelmi múlttal rendelkező várkomplexum a Duna bal partján, amelynek fehér falai már messziről látszanak. Pozsony ikonikus épülete.
Tartalomjegyzék
A pozsonyi vár története
Már a honfoglalás előtt vár állt Pozsonyban, Braszlav pannóniai karoling hűbéres herceg erődje. A várhegy 902-től folyamatosan magyar uralom alatt volt, határvédő szerepe korán kialakult. Először 907-ben említi a mai vár helyét a Fuldai évkönyv.
1042-ben, az I. Szent István király halálát követő trónharcok idején I. Břetislav cseh fejedelem rövid időre el tudta foglalni a fa-föld jellegű várat, innen ered a város mai neve.
A következő nevezetes esemény 1402-ben történt, amikor Zsigmond király az első pozsonyi országgyűlést tartotta itt. Hozzá kapcsolódik a vár nagy átalakulása is: a vár gótikus stílusban történő átépítése és egy kút ásása is, de a nagyméretű építési munkálatok az uralkodó halálakor még csak a kezdeti szakaszban voltak.
A mohácsi csata után a vár délnyugati tornyában őrizték a magyar koronát. Az 1536. évi országgyűlés kimondta, hogy a magyar kormány székhelye, az ország fővárosa Pozsony legyen. A 16. században már 43 országgyűlést tartottak a fellegvárban.
1552-től 1556-ig tartott a vár reneszánsz átépítése Pietro Ferrabosco vezetésével, akkorra a várpalota kinézete kezdte megközelíteni a napjainkban látható formáját.
A vár időközben romba dőlt, újjáépítése Pálffy III. Pál nádornak volt köszönhető, majd a 17. században nagy fontosságú eseményeknek adott otthont a vár. 1784-ig itt működött az Országos Levéltár.
Mária Terézia leánya, Mária Krisztina 1766-ban költözött férjével, Albert herceggel a várba. Ebben az időben létesült a vár vízvezeték rendszere. II. József idejében a várban börtönt, és papnevelő intézetet létesítettek.
A vár 1811. május 28-án leégett. A tűz által megkímélt épületrészeket a későbbiekben a katonaság laktanyaként használta. Az egykori prímási palotában írta alá Haynau az 1848-49-es forradalom és szabadságharc magyar főtisztjeinek, az aradi vértanúknak a halálos ítéletét.
Az első világháború után a pozsonyi vár a Csehszlovák Köztársaság, majd a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság része lett, ahol felvetődött a magyar uralomra emlékeztető várrom teljes eltüntetése, hogy helyére az állami hivataloknak vagy a Comenius Egyetemnek új épületet emeljenek. Ennek érdekében nemzetközi pályázatot is hirdettek a várhegyen, és a mellette lévő Víz-hegyen épülő diákváros terveire.
A második világháború után az eredeti tervekkel ellentétben mégis sor került a vár újjáépítésére, de a vár alatti zsidónegyedet az épülő új Duna-híd miatt csaknem teljes egészében lebontották. 1953-ban a kommunista csehszlovák hatóságok döntöttek a rekonstrukciójáról. A palotának kész kellett lennie 1968. október 28-ára, hogy ott írhassák alá a cseh-szlovák föderációról szóló törvényt. Ennek az eseménynek az emlékére ültették a külső várfalakon belül lévő nagymorva bazilika mellett álló három hársfát.
A vár napjainkban
A várkomplexum több részből és épületből áll. A központjában a látképet adó fehér falú Palota áll. A vár területére a délnyugati részen lévő Bécsi-kapun juthatunk be. Idáig autóval és tömegközlekedéssel is feljöhetünk.
A kapun áthaladva a Palota előtti teraszrészhez jutunk, innen szép kilátás nyílik Pozsonyra és a Dunára. A téren áll a 2010-ben átadott I. Szvatopluk morva fejedelem lovas szobra.
A keleti részen látható a nagymorva bazilika és a Legszentebb Megváltó templomának maradványai, alapkövei. Az emelletti parkrészen áll Szent Erzsébet szobra, aki 1207-ben itt született.
A Palota északi irányában lévő részen alakították ki pár évvel ezelőtt a barokk kertet.
A várban működik a Szlovák Nemzeti Múzeum fő része, a Történeti Múzeum. Ez Szlovákia egyik legjelentősebb kulturális (gyűjtő, tudományos-kutatói és kulturális művelő) intézménye.
A vár területére ingyenes a belépés, a Palotában lévő múzeumban van belépő! Minden információ itt található!
