Sziasztok, Bogota és Medellin után Cartagenáról jelentkeznék egy kis beszámolóval és személyes tapasztalattal. Ezzel zárul a kolumbiai írásom.
Ez egy teljesen más világ, mint a „zsúfolt főváros” (Bogota) és teljesen más világ, mint a „leggazdagabb város” (Medellin). Az első és legérezhetőbb különbség az időjárás, a magas hegyek 20-22 fokos hőmérséklete és gyakori felhőzetei után hirtelen kikerülsz a folyton napsütötte karibi tengerpartra a minimum 30, de napközben gyakran 40-43 fokba.
A város összetétele és „vibe”-ja, vagyis rezgése is teljesen más ebből adódóan, ide már a klasszikus „karibi” feelingre és tengerparti nyaralásra vágyó turisták jönnek, állandó a buli, zene, a hőség miatt az élet napnyugta után (de még mindig a fülledt melegben) indul be. Nem lehet azt mondani, hogy kifejezetten amerikaiak lennének többségben, rengeteg nyugat-európaiba is belefutottam.
Cartagena egy kikötőváros, kulturális és gazdasági központ is egyben. A legkiterjedtebb erődítménnyel rendelkezik egész Dél-Amerikában, ennek oka pedig nem más, mint amit már az ikonikus filmből is ismerhettek: a Karib-tenger kalózai. Az óváros teljesen körül van véve falakkal, amelyek az 1500-as évek óta állnak ott és 1984 óta az UNESCO világörökség részét képezik, de Cartagena a kalózokkal való folyamatos viaskodás (gazdag kikötőváros és kereskedelmi csomópont lévén kedvelt célpont volt) mellett számos nagy (főleg a spanyolok ellen vívott szabadságharc) csatának volt színhelye és elszenvedője.
Jelenleg a turizmus mellett egyébként egy petrolkémiai csomópont is, innen irányítják és felügyelik a kőolajkitermelést és kereskedelmet, amely az ország exportjának egyharmadát teszi ki.
A programlehetőségek igen változatosak: híresek a gyümölcsös kosarakkal fejükön sétáló asszonyok, a helyi (leginkább törzsi táncokhoz hasonlítható) táncokat lejtő fiatalok, de a környéken rengeteg csodálatos sziget van, ahova 1-2 napos hajótúrák és búvártúrák indulnak. (A leghíresebb a Rosario-szigetek).
Emellett mindenféle vízisport megtalálható, akár a szórakozás (jetski, kite surf, snorkeling, búvárkodás, stb.) akár kulturális céllal is be lehet barangolni a partokat. Én ez utóbbit választottam, és egy reggeli kajak túrán 5 km-t evezve az erődítmény falai előtt rengeteget megtudtam a középkori Cartagena mindennapjairól. (Szerencsém volt, mert egyedül jelentkeztem be a túrára, így ketten voltunk a túravezetővel. Én még soha nem kajakoztam előtte, tehát kezdőknek is bátran merem ajánlani, ha nem kapkodsz, akkor szinte lehetetlen beborulni 😊).
A strandolóknak pedig a Bocagrande beach kínál egy sokak által „mini Miami beach-hez” hasonlító környezetet.
A főutcát estére lezárják, kocsival nem lehet behajtani, ekkor indulnak az utcai forgatagok, ráncosok, előadóművészek, énekesek, a betonra krétával csodákat alkotó művészek.
Szóval összefoglalva van egy különleges feelingje a városnak 😊
A biztonság témaköre gyakran előkerül Kolumbiával kapcsolatban, itt egy olyan információt is megosztanék, amiről nem feltétlen szeretünk beszélni: a helyiektől megtudtam, hogy a turisták azért vannak nagyon nagy biztonságban (2.5 hetes ott tartózkodásom alatt még csak csúnyán sem néztek rám sehol), mert a külföldieket megtámadó helyieket többször halálra ítélték vagy aránytalanul magas börtönbüntetéssel sújtották elrettentésképpen, így kialakult a helyiekben, hogy turistát nem támadnak meg. Egymást igen, a bűnözés nem ritka, az akár tettlegességig fajuló (késelésbe, verekedésbe, fizikai erőszakba torkolló rablások) rendszeresek, vannak bandák, amelyek kifejezetten a motorosokat célozzák és szinte posztapokaliptikus filmeket idéző módszerekkel (kifeszített kötelek, kamu sérült segítségkérő, útra szórt szögek) operálnak, de ez kizárólag a külső, turisták által ritkán látogatottabb kerületekben. A belvárosban és turisztikai zónákban irdatlanul erős a katonai és rendőri jelenlét, és nem a londoni bobby-kat idéző „max 1 gumibot és a jómodor a fegyverük”, hanem látod, hogy olyan tekintélyt parancsoló arzenál van felvonultatva, hogy még a turisták is kihúzzák magukat és nagyokat nyelnek a katonák mellett elhaladva. A strandokon rendszeresen látni nap közben a 40-45 fokban teljes páncélzatban, bakancsban és állig felfegyverzett katonákat, illetve sima „átlag egyenruhás” rendőröket is. Egyébként, ha olyan terület felé mennél vagy tévednél, ami nem biztonságos, az ott állomásozó utolsó rendőrtisztek figyelmeztetnek, vagy ha már ilyen területen vagy és ott szólnak, akkor visszakísérnek a biztonságos részig személyesen vagy javasolják, hogy hívjál taxit és megvárják, ha esetleg hirtelen megijedne valaki. (Én nem éltem a felajánlással, de én eleve szándékosan mentem ilyen zónába a gyönyörű utai graffitik és street art-ok miatt, tehát tisztában voltam a kockázattal.)
Cartagenaban a másik kerülendő dolog a vöröslámpás negyed, nyilván a karibi feeling, ott nyaraló turisták, bulizó fiatalok és soktagú fiatal (fiú) társaságok vonzzák magukkal ezt a dolgot, hogy a szexmunka fellegvára is lett a város, az országon belül is híresek a „cartagena-i lányok”. Nyilván ezt mondanom sem kell, hogy nem biztonságos szóba elegyedni sem, viszont turisztikai zónákban nem is nagyon találkozni velük, viszont elegánsabb hotelek környékén azért látni hölgyeket.
Egy szó, mint száz, ha átlag turista vagy és nem keresed a bajt, akkor szuperbiztonságos.
További képek
