Árpád még 2021-ben járt Grúziában, amiről méltatlanul keveset beszélünk.
Sziasztok. E hét csütörtökön jöttem haza Grúziából, ezért hoztam egy kis beszámolót nektek, illetve ízelítőt az országból. Én már harmadszor jártam ott, de bizonyos időközönként szeretek visszatérni az országba és felfedezni valami újat.
Eredetileg a terv Oroszország lett volna, de a vírushelyzet miatt a Wizzair eleinte csak tologatta a járatot, aztán végül már törölte is. Így lett belőle Grúzia, bár annak is módosították a menetrendjét két héttel indulás előtt, mert 4 teljes napot terveztem, aztán egy teljes hetet kellett kinn lenni. Miután már végül véglegessé vált a dolog, hogy tényleg elindul a járat és nem módosítanak, lefoglaltam az út további részét is, busz, vonat, szállás.
Mivel ez volt az első grúz járat a víruszárlat után, ami indult, sok utas sem volt, kb 70-en, így mindenki kényelmesen ott foglalhatott helyet a gépen, ahol szeretett volna. Beszállás előtt a kapuban, az útlevél ellenőrzés mellett, csak az oltás második dátumára voltak kíváncsiak és lehetett is beszállni.
Az út eseménytelen volt, három órás repülést követően Kutaisi repterén szállhattunk le. A terminál elé sétáltam ki, ahol is a helyi távolsági busszal mentem volna ki Batumiba. A busz már kinn állt, várva az utasokra, jegyemet is kaptam volna elő, hogy igazoljam, azt megvettem, de azt sem kérték. A buszon hárman voltunk. Első és, ami legszembetűnőbb volt, hogy a grúz lakosok, nem hordanak maszkot. Hivatalosan a rendelet szerint, kötelező mindenhol hordani, még a szabadtéren is, ehhez képest senkin nem volt, nemhogy a közterületen, de buszon, vagy vonaton sem, akin meg volt, az az álla alatt hordta.
Tartalomjegyzék
Batumi
De térjünk is vissza, az utunkra busszal kivergődtem Batumiba (25 lari a jegy), mondhatnám azt is, hogy eltérítettem a távolsági buszt a sofőrrel együtt, mert miután megmutattam neki, hol van a szállásom, a sofőr a buszával a szállás bejárata előtt tett le, holott ugye nem volt erre köteles. Becsekkolás után a szálláson, máris alvás volt, mert az időeltolódásnak köszönhetően, már éjfél után jártunk. A következő három napot Batumiban kívántam tölteni. Kifejezettem örültem is, hogy csak napközben 24 fok van (miközben Magyarországon hőségriadóval ijesztgettek), de ez a hőmérséklet is nagyon párás volt, és a napon így is le lehetett égni, pár perc alatt.
Mit nézzünk meg Batumiban? Van egy nagyon – nagyon hosszú sétányuk a tengerpart mentén több kilométer hosszan. Érdemes rajta megindulni, nem csak a tengert látjuk magunk mellett, de néhány nevezetességet is, amit útba ejthetünk, ilyen a Statue of Ali and Nino, Alphabetic Tower (beugró 15 lari), Chacha Tower, Argo Cable Car (30 lari retúrjegy), felmehetünk a hegy tetejére és megcsodálhatjuk Batumit felülnézetből, Piazza Square, Europe Square, Stroll down the Boulevard, Botanical Garden, Delfinárium. Nagyon sok magas épülete van Batuminak, kicsit már úgy mondanám, mintha mini Dubai lenne, a magasságokat tekintve, és folyamatosan építkeznek.
Tbilisi
Vasárnap a székhelyemet áttettem a fővárosba Tbilisibe. A vonatjegyet előre megvettem az interneten (jegyár 22 lari). A vonatjegyet a kalauz indulás előtt nézte meg felszálláskor a vonatajtóban, aztán többet nem is foglalkozott senkivel, több ellenőrzés nem volt. 350 km a táv Batumi és Tbilisi között, modern emeletes vonattal, amit öt és fél óra alatt tesz meg. A vonat mindösszesen kétszer állt meg, de mind a két megállás, Batumi után nem sokkal történt, így elmondhattam magamról azt, hogy úgy utaztam öt órát vonattal, hogy az sehol nem állt meg, nemhogy kis helyeken, de nagyobb városokban sem, csak a végállomásnál.
Tbilisiben egy helyi úriembernél sikerült bérelni egy földszinti lakást, gyakorlatilag fél perc sétára a Belvárostól. Batumihoz képest, Tbilisiben bedurrant a meleg és 37 fokos hőmérsékletek voltak. Mit nézzünk meg a fővárosban? Az Óvárost, ami említést érdemel, Abanotubani, Holy Trinity Cathedral, Botanical Garden, Függővasút, Mother Georgia Statue, Peace Bridge, Rustaveli Avenue, Liberty Square, Jumah Mosque, Atashgah, Mtatsminda Park, Lado Gudiashvili Square. Ha megéhezünk, gyakorlatilag, bárhol találhatunk éttermet megfizethető áron, javaslom a helyi specialitásokat (Khinkali, Khachapuri, Mtsvadi, Kharcho stb). Igazából nekem nagyon ízlik a grúz konyha, így nem az a baj, hogy mit eszek, hanem, hogy bár harmadszor vagyok ebben az országban, már megint mit kóstoljak meg, mert annyi minden van és valami kimarad, hogy majd legközelebb.
Tbilisiben kettő metróvonal található, egy menetjegy ára kb 40 forint, a pénztárban veszel hozzá feltöltőkártyát és azt töltöd fel előre és húzod le a kapuban beszállás előtt. A jegy érvényes a siklóra is, viszont annak az ára 2.5 lari.
A grúz hegyekben
Egy napot terveztem, hogy kimegyek a hegyekbe is, múltkori látogatásom alkalmával ez kimaradt. Nagyon előre nem kell szervezni, helyben el tudod intézni, mert hirdetnek ilyen utakat a városban. A terv az volt, hogy elmegyek Ananuriba, Gudauriba és a Kazbek hegyekbe, ami már az orosz határnál van szinte pár kilométerrel. Egy délután felkerekedtem és elindultam Tbilisi óvárosába, elintézni egy sofőrt és egy utat. Kb 160 km-res útról van szó egy irányban, az út elején 75 lariért (kb 6000 forint) egy férfi kínált ilyen utat oda – vissza. Mondtam is magamban ez nagyon sok, mert tavaly volt ennél olcsóbb, így haladtam tovább a városban, láttam 60 lariért is, míg kipécéztem egy lányt, aki 55-ért hirdetett ilyen utat, elbeszélgettem vele és megálltunk 45 lariban (kb 4000 forint), hogy akkor másnap reggel kilenckor mennék. Gyorsan le is szurkoltam az árat, nehogy meggondolás legyen a vége, másnap reggel, vissza is mentem a helyszínre.
Végsősoron egy kisbusz jött értem, első megálló Ananuri volt. Itt van egy Vár meg egy hatalmas víztározó, területe 2800 km2 gyakorlatilag ez biztosítja Grúzia majdnem teljes áramellátását.
A következő megálló Gudauri volt, ez elsősorban télen jelentős forgalmat bonyolító város a maga 3000 méter feletti magas hegyeivel, lehet síelni, meg egyéb téli sportot űzni. Nyáron viszont siklórepülés zajlik, a magas hegyekből, le a völgybe, így aki késztetést érez, nyugodtan kipróbálhatja, nem minden nap szokott az ember ilyen magas hegyekben repülni, főleg szép tiszta időben.
A végső állomás a Gergeti templom volt, a Kazbek hegyekben. Maga a hegy majdnem 5100 méter magas (télen – nyáron mindig havas hegycsúccsal), félúton 2400 magasan található a Gergeti templom. Érdemes felmenni, megcsodálni fentről az utolsó várost Grúziában Oroszország előtt (Stepantsminda), leülni a templom tövében, megcsodálni a sok zöld tájat, az ötezres havas Kazbek hegyet és a nyugalmat, ami körülvesz. Az ember ül ott fél órát és le sem akar onnan menni, fentről minden olyan más.
Ami a hazautat illeti Tbilisiből közvetlenül busszal mentem Kutaisi repterére, bár a busz 14:00-kor indul, az indulás majd 40 perccel később volt, a sofőr ráérősen cigizett, beszélgetett, úgy voltam vele végsősoron hová is sietni, majd elindul, ha jónak látja.
Reptéren becsekkolás, a beszállókártyákat a check-in pultban kapod meg. A gép indulása pontos volt a visszaúton, a fedélzeten kb. 40 utassal. Budapesten a kiszállást követően busz visz be a terminálba, a rendőr csak az útlevélre kíváncsi, kérdezi van védettségi? Távolról mutatom, fél szemével ránéz, és integet mehetek a dolgomra.
